Tegnap elfelejtettem az epizódnak Baltás címet adni, a mainak lesz, ez: Felfújható nájlonkrokodil, avagy Mrs. Pampalini a műteremben. Kicsit hosszú, jóvanna. Eredetileg olyasmit akartam adni, hogy Lepattant koronával nem lehet szopni, de óvatosnak kell lenni, még a végén faszszopó kurvázásért kizárnak a hogyvoltról, mit lehet tudni mostanság, franc akar itt elindítani egy utcai tüntetésekbe és btk-módosításba torkolló morális pánikot. Az epizód elején jókedvű vagyok - nem azért, mert én is turkáltam a Pirszinges holmija között, hanem azért, mert bizton állíthatom, reggel van! Utána majd megint felidegesítem magam, mert engem ugyan egyszer nyűgözött le lélegzetvisszafojtásig operatőri munka életemben, az Apokalipszis, most c. filmben, azután azért nem, mert laikus-dilettáns néző szeretek lenni és maradok is, de ezek a huncutok mindig kitalálnak valamit, én meg hozom az úri közönségnek, nektek se legyen jobb, ni:

Ott tartunk, hogy Ottó, mivel kijózanodott, már nem tartja magát szarkupacnak, úgyhogy fel is mond a kocsmában. Köszön mindent, és utoljára, ha a főnök akarja, még elmosogat. Dehogy akarja, egy szerkesztőt nem lehet csak úgy ugráltatni! És ha aszonták neki, kell, az jó. Antos Fruzsi képeit nézegeti a laptopon, úgy nézem, ez nála már-már kényszeressé vált, pont ő hívja, de BohócÉvi is otthon van, meg aztán, a nyomorult most bocsátott meg kilencvennyolcadszor, úgyhogy Antos belemorog a telefonba, szakaggyámálerólambazmeg, és leteszi. Itt is, ott is megindul a kérdezősködés, Antos ügyesebben beszél mellé, gyorsan a sokmillióra tereli a szót, amit követelnek rajta, Fruzsi rosszabbul jár, akkora fülest kap, hogy a fal adná a másikat, ha nem az ágyra esne.

Pár nap a Marslakók nélkül nem volt elég ahhoz, hogy zaklatott idegeim megnyugodjanak, és hazudnék, ha azt mondanám, hiányzott, de az engem is meglepett, már öt perc után sziszegve anyáztam. Nemhogy azt nem tudom eldönteni, milyen évszak van, de azt sem, reggel van-e vagy este. És hát nekem nem szakmám, úgyhogy nem szívesen ugatok bele, de biztos, hogy ezt nevezik úgy, kameraállás? Mutatom, e:

Tevékenykedve indul a nap (?), Eszter fut és nyújt, Antos hallgatózik, Ottó babusgatja a Zöldi-dossziét, Zsánfránszoá meg suttyomban pakolászik a bőröndjébe. Most pedig, hogy Eszter megcsinálta a bongyorokat a hajába, megalakítják a szerkesztőségüket! Kemény nap lesz ez, már látom előre.

Na, remélem, mindenki hazaért a tüntetésről, én nem voltam, munkával ünnepeltem. Én kis kertet kerteltem, miket beszélek, döntöttem a tőkét. Dehogy a Bankcenterben, mondom, nem voltam sehol. Itthon döntöttem és siránkoztam, mert baszott dőlni. De nem szisszentem minden kis szilánkhoz, valamint szeretettel üzenem édesapámnak, most nem törtem el az ásót, a múlt hetit meg nem tudja. Na nézzük, hogyvót a tizedik epizód - címe a Gyűrű szövetsége az alakuló ülés előtt -, csak nekem tűnik úgy, mintha évek óta nézném? Révedezéses ébredezéssel kezdünk, Eszter bámul ki a Semmi Közepén az ablakon, igenyössen a templom tornyára níz búsan, a Libásnak van kecskéje is, mert mekeg veszettül, biztos fejik, vagy éppen fogalmazzák a "Lehet-e a kecskével" levelet az aktus után, gyötrő lelkifurdalás miatt.

Zsánfránszoá nagy meglepetésemre nem kroászónt eszik, hanem zsÖmlét és a Le Monde c. napilapból próbálja megtudni, létezik-e még Belgium. Hát, van ilyen, én egészen eddig azt hittem, Belgium egy önálló ország, aztán tessék. Kicsit nem figyelek oda, kimék metszeni, mire visszaérek, bazmeg, a franciák leigázzák. Hihetetlen. Zsánfránszoát nem zavarja, hogy Titinek nincs munkája, és ha őt is kirúgják, nagy szarban lesznek, mert megnézte a magyarországi ofiszt és döntött. Nem. Titi bevonul duzzogni a fürdőszobába, ahelyett, hogy akkor fogd a petyerkádat, és húzz a faszba, csigazabáló pöcs felkiáltással elküldené a náthásba.

In memoriam Hörcsög

Az van, hogy elfelejtettem, hogyan akartam kezdeni a posztot, mindegy is. A mai epizód Hajni-féle címe: Nabazmeg, zsiráf! Kellemes hangulatú MÁV-reklámmal kezdünk, a vágóképeken elégedett (muhaha) utasok, Eszter és Gergő siet tinglitangli zenére, hát csalódok is, ejnye-bejnye, angol nyelvű dal? Magyar ember magyar zenét akar hallgatni, magyar égre magyar csillagot, az úristenit neki, a földhöz is basztam a darutollas fövegemet! De nem mérgelődhetek sokáig, láss csodát, a vonat úgy ragyog, hogy a napra lehet nézni, de rája nem, sőt, jó eséllyel indulna egy Salamon Töke-díjért is, apropó, díj, remélem, megvan Áki Kossuthja, köszönöm, csak ennyit szerettem volna, ha már napi kis színes meg kultúra, szóval ott tartottam, na ezek után mondjon valaki egy rossz szót arra a kurva vasúti közlekedésre!

Csodálkoznék, ha Eszternek nem lenne valami baja, vanhá, ménem kocsival mennek. Mer' az nincs, azé. Vállvonás, ajvékolás, soha nem fognak LEérni. És ez a libás pasi meg - akihez, jegyzem meg halkan, pénzért mennek kuncsorogni - biztos egy gumicsizmás bunkó. Na, itt rándul meg először a fejem, ó hogy azt a haboskakaón nevelkedett budai úrilány hétszencségit, de még ha az lenne. De nem az, ez egy nagypofájú, lúdtalpas panel-liba, aki azt hiszi, ő fingja a passzát szelet. Rögtön utána kiakad, nem hiszi el, Latánykán vannak, össze is omlik. Hát drágám, ott nem vagytok, megnéztem a településkeresőn, amúgy nagyon vicces ez a fene nagy korrektség, miután álleszcuzámmen legumicsizmásbunkóztak minden vidékit, arra azért vigyáznak, nehogy véletlenül egy létező települést megsértsenek.

Elnézést a késlekedésért, mentségemre szolgáljon, nem holmi földi hívságokra basztam el az időt. Na jó, az elmúlt egy órában paradicsomos káposztát csináltam fasírozottal. Előtte viszont a blog érdekében hekkerkedtem és buzdítottam erre másokat is, a hogyvoltot szolgálom! Más jó hírem is van, Brezna Zoli nem szerepelt az előző epizódban, valamint elhatároztam, a saját magam és drága olvasóink szórakoztatására ezentúl címet adok az egyes epizódoknak, úgy gondolomformán. A mainak az a címe, hogy "Minden pasi görény, amelyik mégsem, az segg." A poszt végére megértik, miért, na nézzük, leszaggatta-e Ricsi Antos pöcsét, amiért az markolászta a Fruzsi térgye kaláccsát. Hát nem. Hogy mi történt, nem tudjuk meg, ugyanis nem mutatják, csak a lázas, kapkodó öltözködést. Fruzsi be van szarva, Ricsi biztos a Gézát keresi valahol. Antos - akinek bevéstem egy jó pontot, ugyanis eddig még nem vett részt lézeres mellkasszőrtelenítésen - nyeglén odaszól, nem kell úgy parázni, nem olyan nagy ügy. Ha meg igen, akkor miért mászott rá, he?

Bohócdoktor Évi eközben ábrándos mosollyal ajkain tárcsázza az Ő Antosát, aki lebassza, mint a pöngős malacot, má' megmondta, hogy helyette ne gondolkozzon, ne szervezzen programokat és kefélés munka közben ne hívogassa, egyébként is, takarodjon a tűzhelyhez és kész legyen a kóbászos krumplipaprikás, mire hazaér, hányszor kell elugatni, hogy az asszonynak a konyhában a helye, még hogy menjenek moziba! Fruzsi könyörög, hadd maradjon, vagy menjenek el inni valamit, Antosnak úgy hiányzik az ajvékoló luvnya, mint a háta közepére egy kibaszott nagy púp, ezért gyorsan felhívja Bohócdokit, aki most már Csillag, hogy találkozhatnak, ha akar. Évi nem akar, és Antos kapja be. Tövig.

Hát soha nem tudjuk meg, hogy IrdatlanHosszúHajú Évi betolhatott-e egy zóna kárbonárát házhoz szállítva, mert máris reggel van, Ricsi morog, mint a bóhás kutya és nem akar mosolyogni se, mert utálja a fotósokat. Nem látom Hörcsögöt, biztos kutyamanikűrösnél hagyták, netán kutyamasszázson. Fruzsi leszarja, hogy maffiózó lovagja bal lábbal kelt föl, ő örül a sztájlisztnak. Majdnem annyira, mint előzőleg a pizzának, valószínűleg azért nem jobban, mert a sztájliszt húsból és vérből van, Fruzsi meg ugye elkötelezett vega. Jön Antos is, hogy Fruzsi kezébe adja, snitt, Titiék kávéznak. Esküszöm, eddig csak Claire Forlaniról hittem azt, színésznő hosszú távon megél abból mindenféle játék nélkül, hogy nagyon-nagyon-nagyon szomorúan tud nézni és néha könnybe is lábad a szeme, de úgy nézem, Titi is elvégezte ezt az alapfokú tanfolyamot.

Namost, az alkotók vagy nem találtak még szponzort, aki az élelmiszereket szállítja, vagy valóban azt képzelik, hogy a háeresek és a nagyon tökös újságírócsajok fényevők is egyben, de itt sincs normális kaja, sőt, még normális kávé se, ensztant kávé van.

Hát itt van a várva várt, a közpénzbűl gyártott, a Jáksó-féle, a Magyar Királyi Szappanopera. Marslakók, há, én a magam részéről úgy szűk három hónapot jósolok neki, mások úgy fogalmaztak, ez akkora rakás fos, hogy segítek nézni, egyedül elviselhetetlen, köszönöm, cserébe rántok csirkemellet, na nézzük. Erős felütéssel kezdünk, Majka elütött egy nénit, hát istenem, meg aztán, én amúgy is Ganxta-párti vagyok, ha már. Másfél perccel később visszasírom az Ózdi Hőst, mert egy idegesítő luvnya nyavalyog arról, milyen fontos az őszinteség, meg az is, hogy a frufruja belelógjon az agyába, a felénk csak pinanyalónak nevezett lény (négylábú, emlős, csak a Földön honos) az ölében döglik, alap. A csaj egyébként Marenec Fruzsina, riport készül vele, és ő lesz az egyik főszereplőnk, ha ez nem lenne elég, azt hiszem, a harmadik részben énekelni is fog, csak mondom, hogy gyengébb idegzetű olvasóink - akik e fantasztikus poszt hatására úgy döntenek, megnézik az egyes epizódokat - fel tudjanak készülni a sokkra. Fruzsinak szilikoncsöcsei vannak és rápusztulna Brad Pittre, ezt is a riportból tudhatjuk meg.

Rögtön utána egy kávézóban találjuk magunkat, ahol egy Hegyi Barbara hangú csaj, meg egy pohos, kopaszodó faszi veszekszenek, a csaj flegma, a haja fésűért kiált, ő maga meg azt, hogy mindenből elege van, a ránézésre konstans viagrazabálásra ítélt pasiból pláne, és ő kultúrát akar meg politikát, nem szaros celebekkel a semmiről beszélgetni. Aha, csapok a homlokomra, ez a főszereplő csaj, mindent tudok: a tehetséges és intelligens, kicsit szeleburdi, önfejű és konok, valamint zabolázatlan (hajú) fruska, aki többre hivatott és a szemünk előtt fog megkomolyodni, valamint érett nővé és az újságírók gyöngyévé válni, azaz hogyan lesz a hisztis picsából Ms. Pulitzer, fasza. Máris összepisilem magam a forgatókönyv eredetiségétől.