Ebben az epizódban végre visszatérünk a Princeton Plainsboro Oktatókórházba, már nagyon hiányzott ez a kellemes, családias közeg, nosztalgikus bizsergést érzek, amint a kamera végigpásztáz a sürgősségin. Már meg is érkezett az aktuális hetibeteg, éppen a „világhírű diagnosztát” követeli, őt aztán ne sértegessék olyan amatőrökkel mint mondjuk 13. Hol van House, amikor szükség lenne rá? Cuddy irodájában van, ugyanis éppen felmond, Cuddy és Foreman egymást támogatják, és felváltva kapnak a repülősó után. Mivan? 3 teljes hónapig fenntartotta neki az állást Cuddy, fizette a teamnek a láblógatást, mialatt House a vihogóban gyógyult, és EZÉRT? House ezért még csúnyán bűnhődni fog. De egyelőre elengedi, és még be sem csukódik az ajtó House után, amikor Foreman már az állását követeli Főnöknénitől, micsoda egy pióca. Cuddynak –ahogy a nézőnek is- enyhe deja vu-ja támad, így el nem ítélhető módon max egy esélyt ad Foremannek, hogy bebizonyítsa, ér vele is valamit a diagnosztikai osztály. Ha ezt elszerencsétlenkedi, mehet vissza a balettbe ugrálni.

Lehet letörölni a port a fehér tábláról, és tüneteket írkálni rá, utasítja Foreman a csapatát. 13 érzi, hogy a csí valahogy nem áramlik úgy, ahogy kéne, úgyhogy Taub bedob pár másodosztályú sértést („ő fekete, te langyi vagy, én meg törpe”), és a világ rendje mintha egy pillanatra helyreállna. Ejtsünk pár szót a hetibetegről is, így első körben érdemes tudni róla azt, hogy játéktervező, de olyan fasza játékokat készít ám, amitől még egy akkora n00b, mint én is izgalmi állapotba kerül; és úgy alapjában véve jellemző tulajdonsága, hogy szeret az irányítása alatt tartani mindent. A saját diagnosztizálását és kezelését is többek között. Máris fellőtte az összes tünetét a világhálóra, hátha a következő generáció Greg House-a rábarátkozik a „Találjátok meg, mi a bajom, mert az orvosaim már így első blikkre is fogalmatlanok!” Facebook csoportra.

Igen, az első számú közellenség jelentkezik, hogyvolttal, de előtte egy kis szolgálati közlemény: a kimaradásokért elnézéseteket kérem, kárpótlásként azt találtam ki, hogy a House AKTUÁLIS epizódjainak hogyvoltozásával folytatom most, hogy itt, helyben ki lehessen beszélni mi tetszett/nem tetszett nektek a friss részekben. A kimaradt epizódokról is lesz hogyvolt, a következő szünetet erre fogom fordítani, most pedig lássuk a 6. évad első (dupla) epizódját.

Az 5. évad utolsó jelenete úgy helyzetet teremtett, House kénytelen volt szembesülni vele, hogy a vikodinról való egy éjszaka alatti leszokást, és az ezt követő szexet Cuddyval csak hallucinálta, és mindez épp elég riasztó jel volt ahhoz, hogy beutaltassa magát egy elmegyógyintézetbe. Közben Chase és Cameron összeházasodtak, de őket most nem fogjuk látni, sem Cuddyt, sem a team-et, sem a kórházat, sem hetibetegeket, Wilsont is csak pár másodperc erejéig, mert a Broken című dupla epizód a sorozat másfél órás kirándulása egy olyan világba, amit sem előtte sem utána nem látogat meg többször. Ez gyakorlatilag egy másfél órás tévéfilm, aminek vajmi kevés köze van a sorozat rendes menetéhez.

Első jelentben House már iszonyú kínokat él ár, üvölt ahogy csak bír, hogy engedjék ki, na valahogy így éreztem én magam az epizód megtekintése alatt végig, ezt nem próbálom szépíteni, mert minek. Kétféle House rajongó van: aki égig magasztalja ezt a duplaepizódot, és aki legszívesebben a létezését is letagadná, és egyszerűen nem érti, hova tették a jobbik eszüket a készítők, na én a második vagyok. Ez az epizód az írók saját verziója a Száll a kakukk fészkére címe alapfilmre, kérdés, mennyire működik ez ilyen formában, de én befolyásolni senkit nem akarok, ezt döntse el mindenki maga.

Nagy karácsonyi hangulat van a Házban, House éppen kihajítja a kukába az ajándékait, még azt is, amire az van írva, hogy „Greg, erről te jutottál eszembe” (WTF?), Cuddy meg szállítja az aktuális esetet, és cserébe kap pár keresetlen célzást arra, mit keres itt, pláne ilyen hangsúlyos dekoltázsban. Csak a munkáját végzi, mondja ő. House szerint ez persze kamu, sokkal inkább szexuálisan rá van indulva valakire a diagnosztikán, mondjuk Taubra, mire Cuddy közli, hogy ez esetben Taub dugja fel magának a gigantikus egóját, ő meg lelép. Eset is van, 16 éves gimis lány, akit a társai szanaszét szívatnak, Kutner szerint azért, mert stréber, érdekes, hogy nem is a növendék bálna alkata miatt, mondja House. A lány egy iskolai ünnepségen lett rosszul, pont miközben a többiek az aktuális alázást végezték, logikus következtetés, hogy akkor már be is adtak neki valamit ezek a kis rohadékok. Csapat majd utánajár, közben meg agyalhatnak azon, ki lehetett a titokzatos ajándékozó, aki Gregnek szólítja a mestert, és élve megússza ezt.

Chase és Kutner (dream team!) beterelte az egész osztályt a műtőbe, nézzék csak végig, milyen véres és rettenetes operáción kell átesnie az osztálytársuknak a faszságuk miatt, lehet kiköhögni, mit vetettek be vele, és felveszik mindehhez begyakorolt szigorú dokibácsi arcukat. (amin persze bárki, aki kicsit is ismeri ezt a kettőt visítva röhögne.) Fiatalokra hat a bűntudat-tréning, az egyik már énekel is, varázsgombát adnak a hetibetegnek, de hát ők is éltek vele, mégsem lett semmi bajuk. Dokik mennek megnézni a gombát, ha meg valaki bocsánatot akarna kérni az osztálytársnőjüktől, egy harmadik emeleti kórteremben megtalálja. Mert aki a műtőasztalon hever szétnyitott hassal, csak egy random páciens, ráadásul férfi. Követelem Chase és Kutner előléptetését.

Határozottan „game on” –hangulatban zárult az előző epizód House és Cuddy között, nagyon úgy tűnik, hogy a csók miatt kialakult feszültséget azzal próbálják oldani, amihez a legjobban értenek: egymás határainak pofátlan feszegetésével. Lássuk, most mire jutnak egymással, a kezdeti szituáció kimondottan izgalmas, Cuddy irodája a túszejtő akció során lakhatatlan lett (persze nem a túszejtő, hanem House hathatós közreműködésének köszönhetően), így most kénytelen valamelyik alkalmazottja irodáját igénybe venni. Vajon, hova költözik be? Talált, süllyedt. House nem győz nagy szemeket mereszteni, amikor a szokásos reggeli liftes szópárbaj/flörtölés után Cuddy magabiztos léptekkel követi őt a diagnosztikai osztályra, mondván addig osztoznak az irodán, amíg az ő irodájának rekonstruálása tart. Ez jó bulinak ígérkezik.

Közben megjött az aktuális hetibeteg is, egy sztár-fitnesszedző hölgy, aki az aktuális „hogyan adjunk le 85 kilót 14 nap alatt mindenféle mesterséges segédanyag bevitele nélkül” videója felvétele közben lesz rosszul. Csapat első tippje természetesen a szteroidok, mindenki hazudik, nem létezik, hogy ő pusztán a sok testmozgástól és az egészséges életmódtól van ilyen bombajó formában (izmok ÉS domborulatok, House azt se tudja, melyikre izguljon rá előbb). Pedig betegünk nem csaló, Kutner szokta nézni a hirdetéseit tévében, meg minden, és ott ugye hazudni nem lehet. Taub szkeptikus, Cuddy meg minduntalan beleszól a differenciál diagnózisba a szomszédos helyiségből, csak hogy House idegein táncoljon. Sikerrel, de közben nem is mond hülyeségeket, lehet, hogy terheléses asztmája van a betegnek, mert hidegben fut, kezdhetik is kivizsgálni, hátha attól Főnöknéni elhallgat egy időre.

Mivel volt most egy hosszabb szünet a hogyvoltokban, amiért ezúton is elnézést kérek, egy gyors „previously on House”-ban lássuk, hol is hagytuk abba. Évad eddigi fontosabb eseményei, miközben hetibetegek jönnek, látnak és távoznak gyógyultan, hogy House és országos cimborája között újra szent a béke, Cuddy majdnem kapott egy babát, Foreman unalmában klinikai kísérletekkel múlatja az időt, 13 nem kezeli túl jól a Huntington diagnózisát, és hogy kicsit jobban érezze magát a bőrében, beugrik minden nyitott női láb közé. Chase és Cameron tettek egy nagyobb lépést a kapcsolatukban, most vannak túl a „kiürítettem egy fiókot neked” stratégialiag rendkívül fontos állomáson, House és Cuddy pedig egy olyan csókon, amit egyelőre egyikük sem tud hova tenni. Valahol itt vesszük fel a fonalat a 9. epizódban.

Átlagosnak tűnő délelőtt a Princeton Plainsboro Oktatókórházban: klinikai betegek lépnek egymás tyúkszemére az előtérben, House Cuddy íróasztalával partizánkodik valamit, hogy a munkát szabotálja, Foreman meg Dr. Huntingtont fűzi, hogy csatlakozzon a klinikai kísérletekhez, amikbe most Foreman beszállt és momentán van Huntington kurzus is, milyen kézenfekvő. 13 viszont nagyon elfoglalt és fontos, és elhajtja Foremant a francba a kísérleti gyógyszereivel, meg a hamis reményeivel együtt. Eközben pedig ott ül a váróban a jobb sorozatok állandó geciembere, Zeljko Ivanek, és setéten néz maga elé, van egy sejtésem, hogy ide sem egy kullancsoltásért jött.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Jimmy 45 percen keresztül cseszegette House-t, hogy ugyan menjen már el Cuddyhoz és szerezze meg, hogy a világ rendje helyreálljon. House pedig egészen pontosan főnökasszonya ajtajáig jutott, majd haza, és jól tudja, hogy országos cimborája nem fogja megdicsérni a megfutamodásért, áll is elébe az újabb analízis-cunaminak. Ami nem jön. Jimmy felvette a pókerarcot, és abszolút semmire nem reagál, max az időjárásról és a jelenlevők egészségi állapotáról lehet most vele beszélgetni, arról is csak egyszavas mondatokban. Gyanús. Ez most vagy stratégia, vagy végképp levette a kezét haverja magánéletéről, mondván, ha akkor lúzer amekkorának mutatja magát, meg is érdemli, hogy élete legintimebb kapcsolata a jobb kezéhez fűzze.

Eközben van persze hetibeteg is, 16 éves lány gyárban dolgozik, de nem illegálisan, mert nagykorúnak számít, mióta meghaltak a szüleik. Állam nagykorúsította, azóta dolgozó lány, és annak is igen pedáns. Most éppen megtelik folyadékkal a tüdeje meló közben, és már viszik is a csapathoz, hogy kezdetét vegye a sorozat történetének legunalmasabb epizódja. Kezdjük a diagnózist, az általános homlokráncolás fő oka az, hogy mint mindig, most is előkerül a droghasználat, mint befutó tipp, de a beteg persze mindent tagad. Sőt igazi mintagyereknek vallja magát, egyedül tartja el magát, eszményi munkaerő, örökös hónap dolgozója, rendes, törvénytisztelő állampolgár, még a bútorait is maga csinálja, stb. Egyértelmű, hogy hazudik. Vagy mindenről, vagy csak egy dologról, de valami rohadt nagy gebaszról, úgyhogy ne is próbáljunk meg úgy tenni, mintha a csapat bevenne bármit is ebből az átlátszó rózsaszín maszlagból.

Ott hagytuk abba legutóbb, hogy Cuddy mégsem lett örökbefogadó szülő, de helyette jött hozzá House, istenesen lesmárolta, majd gyáván elhúzta a csíkot. Ez egész pontosan a mostani (The Itch az eredeti címe, sajnos magyarul a többletjelentés visszaadhatatlan) epizód előtti iccaka történt, de mielőtt megnéznénk, House hogy éli meg a dolgot, vessünk egy pillantást az aktuális hetibetegre. Emberünket a lakása padlóján fekve találjuk egy csokor rózsa mellett, eszméletlenül, mentősök rátörik az ajtót, és már fuvaroznák be a kórházba, amikor magához tér, nap a szemébe süt és ettől olyan ideges lesz, mint House a zárva talált gyógyszertár láttán, üt vág, rúg, harap minden mentőst, akit ér, és visszamenekül a lakásába. Agorafóbia iskolapéldája első blikkre, ez izgi lesz.

Kórházban Cameron nagyban ecseteli a teamnek az imént látott jelenetet, és mindenféle teátrális párhuzamos gesztusokkal próbálja érzékeltetni, mennyire fontos, komoly és leginkább ÉRDEKES esetről van szó, idióták, ha nem vetik rá magukat azonnal. House inkább valami, jobban mondva valaki egész másra vetné rá magát a tekintete irányát elnézve. Cameron nagymonológjából nem sok jutott el hozzá, mert az iroda előtt sertepertélő Cuddyt leste gúvadó szemekkel. Eset várhat, House ugrik, Cuddy meg szemlesütve előadja az alsó tagozatos szerelmes diáklány magánszámot, nagyon aranyos. Baromi fontos aktáknak álcázott menükkel próbálja a kémlelő teamben azt a látszatot kelteni, hogy ők most KONZULTÁLNAK, miközben megköszöni House-nak, hogy nem vágta gerincre a tegnapi sérülékeny lelkiállapotában. Ne viccelj, én úriember vagyok, adja elő House, de világosabb nem is lehetne, hogy ZAVARBAN van, és igen, 4 évad és 7 rész kellett ahhoz, hogy eljussunk odáig, hogy ez a két nagyszájú, fondorlatos profi játékos csak hebegni és habogni tud egymás társaságában, ahogy mondani szokás, priceless.

Ahogy arra számítani lehetett, House-nak egy hét közel sem volt rá elég, hogy feldolgozza a megrázkódtatást, miszerint Cuddy örökbe fogad egy kisbabát. Azzal, hogy egynél több gyerekről fog mostantól gondolkodni, Cuddy szépen begyalogolt House lelkivilágába az életveszélyes tűsarkúival, és ez egyértelműen megtorlást von majd maga után. House, miután sikerült visszaillesztenie állkapcsát a helyére, kidolgozott egy taktikát, amely lényegében abból áll, hogy próbálja a helyzet komolyságát elbliccelni azzal, hogy a nap 24 órájában azt suttogja Cuddy fülébe, hogy szar anya lenne, és ezt ő is tudja, ezért úgyis meghátrál majd az utolsó pillanatban. De ezúttal téved, Cuddy ugyanis már olyannyira a célegyenesben van, hogy éppen most egyeztetett le egy találkát leendő gyermeke szülőanyjával, és gyakorlatilag már csak a gyerekszoba kifestése van hátra. House-nak nem sok ideje maradt, hogy kiiktassa ezt a nyilvánvaló konkurenciát.

Közben pedig a hetibeteggel sem ártana foglalkozni, ugyanis egy egész érdekes eset akadt horogra a héten. Lányát egyedül nevelő apuka, akinek a napjai tele vannak filmszakadásokkal, egész hosszú periódusokat nem tud felidézni. De House inkább beiktat egy fogadást diagnosztizálás helyett, tippeljen a csapat, Cuddy mikor törik meg és ismeri be, hogy nem is akar örökbefogadni. Soha, úgyhogy lépjünk tovább és tegyünk úgy, mintha nem vettük volna a diplománkat, javasolja a csapat, de ez süket fülekre talál. Kutner megszánja House-t egy óvatos tippel, Cuddy max két hétig bírja majd, de ha egy mód van rá, ne a valódi nevét írja már fel a fehér táblán vezetett fogadójegyzékre House, mert hogy néz már az ki, hogy a főnökasszony boldogsága ellen fogad. OK, akkor leszel Skutner, dönt House, többiek meg kezdjenek egy teszteket lefuttatni, ha már ennyire izgatja őket ez az eset.

13 élvezi az életet, legalábbis igyekszik élvezni, ami még hátra van belőle, most van éppen abban a fázisban, amikor magára ránt minden második nőt a leszbibárban. Néhány fülledt, férfinézőket erősen kiszolgáló nyitókép után az aktuális trófeával a szex utáni lihegésnél tartanak, amikor alkalmi barátnő bizalmaskodni kezd. Bújj vissza az ágyba hozzám, aludjunk el egymás karjaiban és olvassunk fel egymásnak Viginia Woolf regényrészleteket, meg hasonlók, 13 meg már láthatóan a holnapi melón/a holnapi szerelésén/a villanyszámlán/a konyhában felejtett romlandókon/a holnap becserkészendő nőn töri a fejét, amikor a barátnő –aki kicsit elhanyagoltnak érezhette magát- rohamot kap és leesik az ágyról! 13 viszi is be a sürgősségire, ahol Cameron mindenféle okvetetlenkedő kérdésekkel zaklatja, pl. bevett-e valamit a barátnőd, vagy mi a neve a barátnődnek, ha már itt tartunk. Ööö, azt nem tudom, mondja 13, a neve volt az utolsó, ami érdekelt benne. Főcím.

House azt fogja hinni, hogy a Mennybe került, ha ez az eset hozzá kerül, de egyelőre alig győzi elhessegetni Cameront, amikor próbálja megkörnyékezni a beteg aktájávan. Hagyjál már, Jimmy visszajött, őt kémlelem, igazán megszokhattad volna, hogy ilyenkor nem ildomos engem zaklatni- üzeni House testbeszéde, de Cameron nem tágít. Jimmy irodájából éktelen csörömpölés hallatszik, majd a belépő House elégedetten nyugtázza, hogy Jimmy kiterült a földön, vagyis az általa állított csapda működött, ezek szerint House készült „üdv újra itt” ajándékkal, milyen kedves. Jimmy rezignáltan felkapja az odakészített fánkot a földről, és olyan laza természetességgel termeli be, mintha mindig a földről reggelizne, és ez House-nak gyanús. A következők miatt: 1. Jimmy KÉSETT. És még mindig éhes, tehát nem reggelizett. 2. A legkevésbé sem akadt ki a szívatáson, nem ment át automatikusan hobbipszichológusba. 3. Valami rém átlátszó hazugságot adott be arról, hol töltötte a reggelt. Király, most megint lesz House-nak mit kinyomoznia, és reaktiválhatja az alvó ügynökét.

Íme az epizód, ami beindítja az 5. évadot, és sebességbe is kapcsolja ugyanazzal a lendülettel, tessék hátradőlni és élvezni, mert ez a 42 perc korrekt szakkifejezéssel élve PURE FUN. De először ismerkedjünk meg a hetibeteggel. Fiatal kínai hölgy, aki éppen szülőhazájában keresi a biológiai szüleit, mert Amerikában él örökbefogadott gyerekként. Az érdeklődés sajnos nem kölcsönös, mert amikor a valódi szülők szembesülnek vele, konkrétan a sikítófrász kerülgeti őket, és nem sok választja el őket attól, hogy két kis sárga folyót csorgassanak maguk alá, majd elhúznak a lehető leggyorsabban. Mindez egy Buddha templomban játszódik le egy tolmács jelenlétében, aki –hogy az elkettyent lányt egy kicsit jobb kedvre derítse- felbíztatja, hogy kívánjon a szobortól, hátha Buddhának éppen jó napja van. A dolog úgy működik, hogy az ember felemeli a Buddha szobrot, majd kíván egyet, és felemeli újra. Ha másodszorra már nem sikerül felemelni, akkor lehet izgulni, mert a kívánság valóra válik. Nagyon jól hangzik, hát még amikor tényleg nem tudja felemelni másodszorra, de a hatást kicsit rontja, hogy ezek után azonnal rohamot is kap, és vihetik egyenesen a világ másik felére a világ első számú diagnosztájához.

Aki éppen azzal van elfoglalva, hogy terelje a témát, valahányszor a csapata az apjáról érdeklődik. House apja éppen most halt meg, és igen, ezt csak így félvállról közli a sorozat, mert pont ennyire érdekli a dolog kedvenc dokinkat is, na ilyenkor kell minél több esetet az orra alá dugni, mert esetleg rá lehet venni némi munkára. El is kezdenek agyalni a hetibetegről, de a differenciálra nehéz odafigyelni két tényező miatt: 1. Foremannek megint sikerült a világ legocsmányabb nyakkendőjét leakasztania a szekrényből, és 2. a csapat minden alkalmat megragad, hogy House-ból valami gyászra távolról emlékeztető érzelmet csikarjon ki, nem értem, miért nem kezdenek valami egyszerűbbel, mondjuk a rák és az AIDS gyógyszerének egyidejű kifejlesztésével.