Igazi évadzáró jön, amikor alig egy óra alatt a világ a feje tetejére áll, de úgy, hogy nem csak a szereplők szédülnek meg, de mi is csak kapaszkodunk a majrérácsban, és tágra nyílt szemmel nézzük, hogy milyen kézifékes fordulatokat vesz be ez a történet. Nuckynak ugye nem jött össze ez az évad, hiába issza kristálypohárból a viszkit az irodájában, miközben az arany mandzsetta gombját birizgálja, azért csak villamos szék várja, ott pedig addig pörkölik majd, amíg csak a mandzsetta gombjáról lehet majd azonosítani.
Kezdjük Jimmyvel, aki enged a sztrájkoló feketéknek, és előkeríti azt a három Ku Klux Klán-tagot, akik annak idején, értsd az évad elején, kinyírták a Nucknyak dolgozó néger szeszcsempészeket. Jimmy nem egy Grissom, még csak nem is egy Mong, nem morfondírozik nyomok fölé görnyedve, nem rakja össze a rejtvényt az apró részletekből, egyszerűen odamegy a klán gyűlésére, és megkérdezi, hogy kik gyilkoltak. Aztán fejbe lő két random klántagot a nyomatékosítás végett.

Jimmy úgy adja át a gyilkosokat Chalkynak, a helyi fekete közösség megbecsült tagjának, ahogy Grabowskit tálalják fel Mister Gattonak. Gúzsba kötve, kipeckelt szájjal. És a kivégzésre felszolgált áriákért Jimmy csak annyit kér, hogy Chalky mondja el Nuckynak, hogy nagyon szeretne beszélni vele. Sőt beszélgetni.