Eljött a zombi apokalipszis, legalábbis ebben az epizódban, Max, Brad, Jane és Dave egy zombis filmet néznek, mindjárt fel is merül a kérdés, mi a stratégia ellenük, a beolvadás, vagy felvenni velük a harcot? Általános vélekedés, hogy Dave-nek menne a legjobban a beolvadás, már most is úgy él, mint egy zombi, nőknek való gabonapelyhet eszik és nincsenek álmai. Dave cáfol, neki igenis vannak álmai, saját éttermet szeretne, most is csinált a barátainak steakes szendvicset. Jane szerint egy zombitámadásban Max nyúlna ki először, említett ezen annyira elképed, majd felháborodik, hogy kétszer is kiköpi a kaját a szájából. Szerinte Jane a leggyengébb láncszem. Max ellen szól, hogy nincs kondiban, nem ért semmihez, Jane gyenge pontja a férje, hiszen szereti, és ez lelassíthatja. Brad látja már, hogy ennek nem lesz jó vége, Jane mindennel és mindenkivel versenybe száll, iszonyatos versenyszellem lakozik benne. Kezdődik a zombilimpia, első szám a futás. Max még öblöget egy kis sörrel közvetlenül a start előtt, mondanám, hogy nem szarral gurigázik, viszont nem is nyeri meg a versenyt, sőt, határozottan kinyúlik a végén.

Barátaink a reggelizőben ülnek, Max úgy zabál, mint egy disznó, a többiek rosszallóan nézik. Jane meg is jegyzi, hogy a földeken dolgozó parasztoknak kell ennyi kalória, akik aztán 12 órát güriznek, mire Max ártatlan arccal, viszont csámcsogva képes azt válaszolni, hogy végülis ráér. Dave felfedezi újságolvasás közben, hogy a régi kedvenc zenekaruk, a Barefoot Pedaller hamarosan koncertet ad, mindannyian lelkesek, el kellene menni. Kiderül, hogy Penny az együttes groupie-ja volt, illetve csak a Tommy nevű taggal kavart, szerinte a Jenny című számot is ő ihlette, a többiek unott arccal hallgatják végig az anekdotázást. Penny Alextől kérne segítséget, aki elvileg bizonyítani tudná, hogy Tommy bele volt zúgva Pennybe, azonban Alex nincs ott. Dave gyanakodva kérdi, tán csak nem miatta nem hívták Alexet reggelizni? Ááá, dehogy, felelik, majd mindenki elkezd készülődni, sürgős dolguk akad, Dave-et szinte betuszkolják a taxiba. Az időzítés remek, ekkor tűnik fel a sarkon a mit sem sejtő Alex és reggelizni invitálja a többieket. Persze senki sem eszik, kivéve Alexet, na meg Maxet, aki még mindig gusztustalanul tömi magát. Alex megemlíti a Pedaller koncertet, Max azonnal rávágja, hogy nem ér rá, kár, hogy még az időpont sem hangzott el, mondjuk megpróbál úgy tenni, mintha de, de nem.

Belecsapunk a lecsóba, esküvővel kezdünk, templomival. Elérzékenyült vőlegény összegzi az együtt töltött éveket, felsorolja az összes klisét, miközben a menyasszony, Alex, enyhén szólva is feszeng, mintha nem is tudom, egy marék hangya lenne a bugyijában, amitől most már nagyon szeretne megszabadulni. A koszorúslányok idülten mosolyognak, de legalább normális ruhát kaptak. Nem hangozhat el a holtomiglan tartó igen, ugyanis beviharzik, vagyis inkább begurul, besiklik hátulról egy görkoris, hanyagul felöltözött figura és szerelmet vall Alexnek, majd fellebbent néhány kellemetlen titkot a házasulandók életéről, elkényelmesedés, rossz szex, csak hogy a lényeget emeljük ki. Dave, a vőlegény kikéri magának, potenciális szívinfarktus jelölt idős vendégek is vannak itt. A görkoris hívja Alexet, tartson vele, közben a vőfélyek/tanúk,vagy hogy hívják őket, azon tanakodnak, hogy meg kéne verni a betolakodót, fekázás és pufi melegezés is elhangzik, vicces, na. Alex gondolkodik kicsit, majd megindul kifelé, a görkoris utána. Mindenki felhördül, a barátok közhelyekkel próbálják nyugtatni a lesújtott vőlegényt.