Charlie ezúttal egy bankrablás sorozat felderítésénél segédkezik, és nagyon büszke is magára. Megjósolta, hogy mikor, mely két helyszínen várható az újabb akció, ügynökeink pedig már figyelik is azokat. Larry próbálja visszarántani a földre fiatal kollégáját, kevés sikerrel. Közben az FBI akciója váratlan fordulatot vesz, az egyébként veszélytelennek tűnő elkövetőkkel ugyanis lövészek is vannak, akik tüzet nyitnak hőseinkre. A kialakult káoszról Charlie is hamar tudomást szerez a tévének nevezett csodának köszönhetően, nem is mosolyog már olyan magabiztosan. Van, amit nem lehet előre jelezni.

Donék enyhén szólva rosszul állnak, a gyanúsítottak meglépni készülnek, és még az FBI kommunikációs rendszerét is összezavarták. Ha azt hinnénk, nem lehet tovább fokozni a bajt, tévedünk. Az egyik rosszfiú megszerzi Don fegyverét és felszívódik. Charlie zavart tekintettel támolyog a helyszínen, hiába szólongatja Terry. Matekosunk nem érti, hogy vadulhattak be ennyire a rablók, mikor korábban olyan kis kedvesek voltak. Hát igen, de eddig nem próbálta őket senki lekapcsolni. David, Terry és Don immár az irodában összegzi a történteket, és szomorkodnak egyet a tűzharcban odaveszett kollégájukon. Nyilvánvaló, hogy továbbra is szükség lesz Charlie-ra, hogy megtudják, hol csapnak le ismét a vártnál jóval szervezettebb és hidegvérűbb bűnözők.

Don Eppes FBI ügynök egy meggyilkolt nő esete kapcsán megismerkedik új beosztottjával, David Sinclaire-rel. A szerencsétlen nőt meg is égették, valami speciális módszerrel, ahogy a korábbi áldozatokat is. Az ügynökök azon tanakodnak, vajon miért érezte szükségét az elkövető, hogy ezúttal öljön is jól bevált erőszakolás mellett. Eközben bevillan pár kép a cselekmény feltételezett alakulásáról, nem túl biztatóak. Egyik legfontosabb feladat a pórul járt Rachel Abbot kocsijának felkutatása, amiért David lesz a felelős. Don és partnere Terry úgy véli, ideje ismételten meghallgatni Karen Silbert, akit tizenkettedikként mászott meg a rosszfiú. A törvény őreinek társalgásából kiderül, hogy Don áldott jó ember, aki még soha nem kavart be senkinek. Óh.

Karen megértően tűri, hogy ismét felhánytorgassák a kellemetlen múltat, és még pár új információval is megajándékozza Terryéket. Amikor kissé elbizonytalanodik abban, hogy mire emlékszik pontosan, Don mélyen a szemébe nézve igyekszik megbűvölni, de hiába, a belé égetett szimbólum jelentéséről nem jut eszébe semmi. Kérdezői biztosak benne, hogy volna még itt mit elárulni, de egyelőre kénytelenek beérni azzal, hogy az erőszaktevő keze dohányszagú volt. Merrick, a zord főnök szívesebben hallana ennél többet, de még türelmesen vár. A nyomozás kissé elakadni látszik, Don bánatosan pislog, Terry aggódik, amiért kollégája napok óta nem aludt. Valami ütős új nyom kellene, mondja a férfi, és ekkor be is vágják az érdekes járművön száguldozó Charlie-t, aki Don öccse, és majd jól megold mindent.

Eltérítenek egy buszt, méghozzá azon John Buckley terve alapján, akit Donék már korábban leültettek. Ideje hát elbeszélgetni a rabbal, hogy vajon hogyan lehetséges ez az érdekes egybeesés. Buckley azt állítja, semmi köze a történtekhez. Don és Amita közös előadásra siet, Alan pedig épp belefeledkezne a csini nőci által prezentált közlekedési hírekbe, mikor az adás megszakad, és egy túszejtést kezdenek élőben közvetíteni. Az elkövetők személyleírása illik a buszrablókéra, ráadásul tényleg Los Angelesben csaptak le egy gyémántüzletben, ahogy Buckley jósolta, amikor még azt hitték, hogy csak szórakozik. Pedig nem.

Az FBI kénytelen tudomásul venni, hogy a bűnözők megbuherálták a hálózatot, minek következtében nem láthatnak semmit, ami odabent történik. Hamarosan jelentkezik Buckley, és közli, hogy néhány óra eltávozás fejében hajlandó segíteni. Előtte még megsúgja, hogy bombák vannak az ajtóknál, ezért nem tanácsos közel menni hozzájuk. Telefonál az akció főkolomposa is, előáll a követelésekkel, csak a szokásos. Charlie-ék pár óra alatt talán vissza tudják állítani a megfigyelőrendszert, kár, hogy nincs ennyi idő az agyalásra. A főgonosz közben kiküld egy beteg túszt, és kaját rendel a bentieknek. Charlie akkora király, hogy máris újra működésbe hozta a kamerákat, és megérkezik Buckley is, aki elmondja, hogy a kolléga neve Len Maddux. Egy ideig közös cellában ültek, ez alatt szállta meg az ihlet a fickót.

Ian Edgerton ügynököt saját kollégái tartóztatják le, a vád informátorának, Vincent Costellonak meggyilkolása, valamint együttműködés a Salazar nevű hírhedt drogbáróval. Az FBI szerint Edgerton azért végzett a piti bűnözővel, mert az fel akarta adni, ő azonban azt állítja, a nagyfőnök ölette meg Costellot, mert segíteni akart a Salazar-ügyben kulcsszerepet játszó Felipe Garcia előkerítésében. Az áldozat a B17 kódot írta a kocsija ablakára, ami talán segíthet Edgertonnak. A férfi azonban nem várja meg, hogy a többiek kiderítsék az üzenet jelentését, inkább megpattan.

Edgerton ügyesen eltűnik a börtönépületben, ezért a zsaruk kénytelenek Janet Galvin szökevény-felderítőhöz fordulni, aki máris megmondja a frankót: az ügynök nem akarta tovább nézni, hogy a rosszfiúk király verdában húzogatják annál is királyabb csajaikat, úgyhogy inkább beállt közéjük, hátha akkor jobb dolga lesz. David azért kétli, hogy a dolog ilyen egyszerű lenne. A keresők két csapatra oszlanak, akik majd persze jól odamondogathatnak egymásnak a megfelelő pillanatokban. Nikki Charlie-val értekezik, aki szerint Edgerton talán azért menekül, mert büntetni akar valakit. Hogy?

Ügynökeink egy számítógépes konferencián készülnek bevetésre, hogy elkapják az Ököl becenévvel illetett netes bűnözőt, meg közben lazításként pár kisebb halat. Az eseményen összegyűlik az egész Eppes család, Amita előadást tart, Alan pedig a főnöke, Kathy Berry kísérőjeként jelenik meg. Az akció sajnos kudarcba fullad, Amita beszéde után ugyanis Augie, a hacker lép színpadra, és leleplezi az FBI-osokat. Augiet letartóztatják, az Ököl viszont egy pillanatnyi áramkimaradást kihasználva meglóg, és még egy hullát is hagy maga után. Kínos. Ráadásul a szövetségiek által csaliként létrehozott weboldalon is átvette már valaki az irányítást, talán Augie tudhatja, hogy ki.

A hacker nagyon büszke magára, vigyorogva közli Nikkiékkel, hogy bizony betört az FBI adatbázisába, meg egy csomó másikba. Állítása szerint nincs megbízója, csupán önmaga szórakoztatására szegi meg a törvényt. Mivel négy különböző illegális bankkártya piacot hackelt meg (beleértve az FBI-félét is), már jópár bűnöző jár a nyomában, így jónak látta lekapcsoltatni magát az ügynökökkel, hogy végre biztonságban legyen. Az ingyen testőrség biztosítása mellett azt is elvárná az FBI-tól, hogy jó arcot vágjanak az egészhez, és munkát adjanak neki a nyomozásban. Más úgysem nyúlhat a szerveréhez, mert akkor azonnal vírusokat kezd küldözgetni. Mindennek tálalása közben béna csajozós dumával fárasztja Nikkit, aki nagyon nem szimpatizál a férfi könnyed hozzáállásával, el is mondja, miért.

Néhány flúgos ufóvadász a vártnál is durvábbat lát egy rég nem használt katonai bázison. Villámszerű becsapódásokat észlelnek, melyek egyike a szemük láttára üt agyon egy menekülő nőt. Inkább maradtak volna otthon X-aktákat nézni! Az FBI hamarosan már a hullát vizsgálja, aminek során Don megismerkedik a Pentagon egyik alkalmazottjával, Floyd Mayborne-nel. Az illető a 44-es ügyosztálytól jött, ami annyira titkos, hogy tán ő maga sem tudja, hogy mivel foglalkozik. Szívesen megfigyelné viszont az FBI munkáját, mivel az esetben a hadsereg tulajdona is érintett. A pasast elnézve lesz itt még móka bőven!

Az ügynökök átnézik a szemtanúk felvételeit, és az egyiken látnak is egy gömbszerű, fényes valamit, ami jó eséllyel pályázik az azonosítatlan repülő tárgy címre. Nikki és Colby meginterjúvolja az egyik szerencsés megfigyelőt, aki pörög is rendesen, hol idegen katonai technológiának, hol szellemnek minősítve a jelenséget. Mivel ez egy ilyen bolondos nap, Mayborne is kitesz magáért, annyira, hogy Don jobbnak látja átküldeni Charlie-hoz, hogy ott folytassa zavaros fizikai előadásait. David karriertanácsot kér Dontól, amely próbálkozás kimenetele egyelőre bizonytalan. A holttest vizsgálatából kiderül, hogy a pórul járt nő szívrohamot kapott, amit úgy tűnik, egy vihar nélküli villámcsapás okozott. Még nem sikerült azonosítani, viszont volt rajta egy nyakláncféle, ami vagy elégett, vagy valaki lenyúlta, még mielőtt a zsaruk odaértek.

Charlie ezúttal egy saját gyermekét elrabló anyát segít kézre keríteni, méghozzá az autómotor egyedi hangjának követésével, aminek módját festményes hasonlattal magyarázza nagy elánnal. Még az okosok agyalnak, Don az apát, dr. Bramont faggatja, aki szerint egykori nője bolond, és addig nem foglalkozott a lányával, amíg eszébe nem jutott, hogy el is lehetne rabolni. Charlie-ék megadnak egy címet, ahová az FBI nagy erőkkel vonul ki, ám addigra anyu már lelépett a kis CJ-vel. A csalódottan távozó ügynököket egy napszemcsis valaki nagyon figyeli, majd telefonál, ki tudja, kinek. Charlie nem szontyolodik el a kudarctól, tovább pörög Amitával együtt bizonygatva, hogy még mindig utolérhetik a szökevényt, ha ugyanabban a kocsiban marad.

Don tájékoztatni szeretné Bramont a dolgok állásáról, ám a férfi egy telefont követően menekülőre fogja. Miután sikerül megállítani, előkerül a napszemcsis, és közli a meglepett Donnal, hogy először vele kéne beszélniük. Neve Jeremiah Miller, és ő maga is zsaru, és eredetileg őt bízta meg Bramon a nyomozással, csak miután a nő lelépett egy másik államba, úgy gondolta, mégis a szövetségiekhez fordul. A virginiaiak viszont aggódnak, hogy Bramon a nagy nyomás alatt nemzetbiztonsági érdekeket veszélyeztet, ezért szeretnének részt venni a további munkában. Ja, és infójuk is van, méghozzá Anne Flynn (az anya) ügyvédjének neve, és elérhetősége.

Fiatalok autóznak a sivatagban, mert a lány valami kincskeresős játékban vesz részt, a fiú pedig elkíséri, mert már rég volt nővel. Meg is érkeznek a gyanúsan nagy ládához, amiben nagyon meglepődnénk, ha nem hulla lenne. Nem lepődünk meg. Charlie és Amita szerelmes pillanatokat élnek át, amikor belép Larry, és megosztja velük súlyos problémáját, miszerint nem tudja eldönteni, hová utazzon. Colby közben már a helyszínen nézelődik, ahol megtudja, hogy nem csupán lelőtték, megkéselték, és fojtották az áldozatot, de egy folyadékelszívó szemcsékkel teli ládikóba tették, amitől enyhén múmiaszerű külsőt öltött. Ez megnehezíti az azonosítást, és a halál okának megállapítását is, feltehetőleg ezért is csomagolt a gyilkos ilyen gondosan.

Charlie-ék a Liztől kapott filmet nézik egy jó adag pattogatott kukorica társaságában, Alan pedig egy megtanulandó számítógépes programmal bénázik, mikor Colby megzavarja az Eppes-lak idilljét, és Don elé tárja a fura esetet. Néznek is nagyot, mikor kiderül, hogy Liz-féle filmalkotásban pontosan ugyanolyan holttestre bukkan egy fiatal pár, amilyet a valóságban is találtak. A cucc viszont csak 5 napja került fel a netre, azaz ha valamik ennyire pontosan meg tudta valósítani az ott látottakat, feltehetőleg már a kalózmásolat elkészülte előtt tekintette meg a művet.

Charlie abban a megtiszteltetésben részesül, hogy átveheti a nyugdíjba vonuló Biedermann professzor helyét, és az új irodába való jó hangulatú költözködés közben épp azon elmélkedik, hogy elődei mind elértek valami nagy áttörést, mikor az ő fejében is elindul a kedvező folyamat. Annyira belemerül a dobozok teleképletezésébe, hogy még Don új ügyéről is elfeledkezik, amit Nikki nehezményez is. Mint egy zord tanító néni, elkezdi vallatni zseninket, aki kénytelen beismerni, hogy még bele sem kezdett az elemzésbe, ami a sorozatos betörések elkövetőinek leleplezéséhez szükséges. Mivel nélküle tehetetlen az FBI, azonnal bele kell húznia, mielőtt Nikki elfenekelné.

A feddés meghozza a várt eredményt, Charlie szépen megcsinálja a házit, kezdődhet a bevetés. Valami azonban félremegy, mert négy ügynök sem elég, hogy sikeres legyen az akció, ráadásul Dont leszúrja az egyik váratlanul felbukkanó elkövető, mikor a hátba támadott Nikki segítségére siet. A kórházban lezajlik a kötelező „Hogy van?” „Most vitték a műtőbe.” információcsere, majd Charlie magát kezdi hibáztatni, amiért öt helyett csak négy betörőt számolt, a többiek pedig elfelejtenek tiltakozni. A segítségére viszont továbbra is igényt tartanak, hiába maradna inkább Donért izgulni. Alan is arra biztatja, hogy menjen ügyet megoldani, a bátyó is úgy akarná. Oh… A kirabolt szemtanúk nem tudnak sok infóval szolgálni, a megtört Charlie pedig tovább drámázik, és az összefirkált dobozokat borogatja.

Lelkes állatvédők törnek be egy kísérleti laborba, eleresztik a fogva tartott élőlények nagy részét, majd mikor egy humán egyedbe botlanak, aki kifogásolni merészeli tevékenységüket, széttörnek a fején egy üveget. A jelenetet egy szerencsétlen külsejű, egészségügyi gallért viselő eb nézi szomorkásan. Az Eppes-lakban vidám kártyaparti zajlik, Don és Charlie épp befut a sörrel, mikor Larryvel közlik a rossz hírt telefonon. A laborban leütött férfi ugyanis Nelson Horowitz volt, az egyetem biológia professzora, és támadói nem elégedtek meg némi testi sértéssel, hanem meg is ölték, és felgallérozva egy ketrecbe helyezték. Nem túl szép hulláját dr.Lorna Ludlow mutatja meg Charlie-éknak, ők pedig nem vidulnak fel a látványtól.

Ügynökeink kiderítik, hogy ugyanazzal a módszerrel bénították meg a tudóst, amivel ő szokta a patkányokat, és valószínűleg csak azután halt meg, hogy otthagyták a ketrecben. Charlie az első sokk elmúltával rögtön akcióba lendül, és felajánlja Donnak, hogy valami szupertitkos megfigyelő programmal „lehallgatja” a szélsőséges kutyusmentők találkahelyéül szolgáló honlapot, hogy infókat szerezzen. David és Liz közben hagyományos módszerrel nyomoznak, az egyik helyi állatjogi aktivistát kérdezgetve. A fickó tagadja, hogy közük lenne bármilyen erőszakos megmozduláshoz, és azt állítja, az elkövetők amatőr szélsőségesek lehettek. David meggyőző tekintete végül rábírja, hogy elárulja, hol lógnak az említett egyedek. Nikki és Liz fel is keresi a megjelölt internet kávézót, ahol mindenbe szójatejet raknak, mert nem használnak semmi állati eredetű adalékot. Blöeee…