Eltérítenek egy buszt, méghozzá azon John Buckley terve alapján, akit Donék már korábban leültettek. Ideje hát elbeszélgetni a rabbal, hogy vajon hogyan lehetséges ez az érdekes egybeesés. Buckley azt állítja, semmi köze a történtekhez. Don és Amita közös előadásra siet, Alan pedig épp belefeledkezne a csini nőci által prezentált közlekedési hírekbe, mikor az adás megszakad, és egy túszejtést kezdenek élőben közvetíteni. Az elkövetők személyleírása illik a buszrablókéra, ráadásul tényleg Los Angelesben csaptak le egy gyémántüzletben, ahogy Buckley jósolta, amikor még azt hitték, hogy csak szórakozik. Pedig nem.

Az FBI kénytelen tudomásul venni, hogy a bűnözők megbuherálták a hálózatot, minek következtében nem láthatnak semmit, ami odabent történik. Hamarosan jelentkezik Buckley, és közli, hogy néhány óra eltávozás fejében hajlandó segíteni. Előtte még megsúgja, hogy bombák vannak az ajtóknál, ezért nem tanácsos közel menni hozzájuk. Telefonál az akció főkolomposa is, előáll a követelésekkel, csak a szokásos. Charlie-ék pár óra alatt talán vissza tudják állítani a megfigyelőrendszert, kár, hogy nincs ennyi idő az agyalásra. A főgonosz közben kiküld egy beteg túszt, és kaját rendel a bentieknek. Charlie akkora király, hogy máris újra működésbe hozta a kamerákat, és megérkezik Buckley is, aki elmondja, hogy a kolléga neve Len Maddux. Egy ideig közös cellában ültek, ez alatt szállta meg az ihlet a fickót.

A helyzet bedurvul, mert Maddux nem örül az áramtalanításnak, Buckley pedig igyekszik ezt kihasználni egy kedvezőbb alku elérésére. Miután sikerrel jár, ad pár tippet az ügynököknek. Elmélete szerint a rosszak szabadon hagytak pár kijáratot a meneküléshez, amiknél nem fognak robbantani, és ha engednek az időből, akkor tuti, hogy már azelőtt szökni készülnek, hogy megkapnák a rendelt repülőt. Buckley egyébként remekül érzi magát, haverkodik Charlie-val, beavatja őt és menyasszonyát elzüllésének szomorú történetébe. Alan is bekapcsolódik az akcióba, megvizsgálja a szennyvítzcsatornát, amin keresztül leléphet Maddux és csapata.

Mikor az ügynökök végre behatolnak az épületbe, kellemetlen meglepetés fogadja őket, kiderül ugyanis, hogy a fickók, akikkel beküldték a kaját, valójában nem jutottak ki, helyettük Madduxék pattantak meg. Mindezt nagyon cselesen oldották meg, még a tükröket is felhasználták, hogy összezavarják a hatóságot. Érdekes módon viszont nem vittek el semmit, csupán Bucklelyt markolták fel, és kényszerítették, hogy vezessen. Don úgy véli, az egész Buckley terve volt a szökésre, Charlie nem ért egyet, elvégre a fickó már kialkudott magának egy kedvezőbb büntetést, amit hülye lenne kockáztatni. Közben Nikki megtalálta a belső embert is, aki segítette az elkövetőket.

Buckley egy csomagtartóból telefonál Donnak, esküszik, hogy ő most áldozat. Nem tudja, hol van, de úgy gondolja, Charlie talán segíthet. A gond csak az, hogy semmilyen támpontot nem tud adni a környékről, és a telefonja is lemerül. Annyit még kinyög, hogy egy fehér zászlóval jelölt kocsit kell keresni, amit később Nikkiék meg is találnak, csak Buckley nincs már benne, helyette Maddux egyik embere hever a csomagtartóban. A férfi fellebbenti a fátylat a nagy titokról, hogy miért nem vittek el egy darab gyémántot sem. Valójában bankszámla hozzáféréseket nyúltak le egy lézerolvasó segítségével. Remek hír, mert Charlie az utóbbi eszköz adatai alapján Madduxot is le tudja nyomozni.

A pénz útját követve megállapítja, hogy azt visszaváltották gyémántokra, amiket a kiindulási helyen fogja átvenni Lola Sacco, a beépített csajszi. A nő valóban ott is van, akárcsak maga Maddux, így mindkettőjüket letartóztatják. Madduxtól megtudják, hogy Buckley tényleg végig benne volt a buliban, és átverte őt, meg Lolát is. Az FBI-ról már ne is beszéljünk. Az Eppes család még kap egy szép búcsúüzenetet, és egy adag gyorskaját a Liechtensteinben nyaraló szökevénytől, aki Charlie-nak ezért még mindig szimpatikus egy kicsit.