Adam (meg én) megint megnyitjuk a vasárnapi evő szakkört, amikor is az ízlésesen tálalt, de gusztustalanul nagy dolgok kerülnek terítékre. Friszkó baby!

A Taqueria La Cumbre a legjobb hely, ha burritot akar az ember. Friss meg minden, de a lényeg, hogy kurva nagy. De azért beszélgessünk csak a non plus ultra misszió burritoról. A bőség zavarának székelykapuja ott kezdődik, hogy millió féle hús közül lehet válogatni. És, hogy Adam nehogy egyből rárepüljön a kajára, elhozsannázom gyorsan, hogy mitől misszió ez a burrito. Anno az emberek sokat járkáltak, mentek ide-oda küldetésekre, ezért kellett valami böhöm tápérték féle, ami akár négy embert is eltelíthetett. Innen hát a név, nem onnan, hogy misszionárius pózban lehet és érdemes fogyasztani ezt az ételt. Érdekes, ugye? Adam berendel magának kétféle húsból készült burritot, ami mellé csapatnak még friss zöldséget, meg szartól repülőig mindent, amit egy eféle mexikói kaja elvisel. Természetesen ez is isteni lett, de annyira, hogy Adam szájüregében kisebb ízfieszta veszi kezdetét.

Adam nem hagyhatja ki az országos szendvicseket, úgyhogy most tesz is egy amolyan hiánypótló utazást az archív felvételek tárlatában, hogy megmutassa, hol, mikor, mi mennyi fasza szendvicset tolt be bőr alá.

Az első hely ahova feltétlenül be kell térni az a Katz’s Deli, ahol nagyon fasza kaják vannak az étlapon. Van húsleves maceszgombóccal, van knish, de ami a legjobb az egészben, hogy itt is adnak bányász szenyót. Na, de nem is olasz felvágottat raknak a két szelet kenyér közé, hanem két hónapig pácolt marhahús szeleteket csapatnak a rozskenyerekre. Na, ez már tényleg fasza, megy is a hozsannázás a pastraminak. Egy ilyen jóféle diétás szendó fél kilót nyom, amit mustárral, meg káposztával érdemes jó alaposan megbolondítani. Na, de ki van itt? Adam mamája. Mit csinálsz itt kisfiam? Eszek. De hát ez nem egészséges. Nézz már rám, szerinted? Ez a melóm. Azért fizetnek, hogy egyek. Érted? A Mythbusters stábjával veszekszünk, hogy kinek van jobb melója, de alap, hogy nekem, mert nekem még matekoznom sem kell bazmeg.

A hozott anyagból dolgozó Man v. Food stáb most jól megmutatja, hogy Amerikában hol vannak a legszaftosabb falatok. Eléggé nagy érvágás ez azoknak, akik utálnak enni, mert bizony könnyen megkívánhatja az ember az olajban tocsogó húsos lángost a balcsi partján a Soundon bemókázva.

Az első megálló az Al’s Beef étterem, ami nem egy kimondottan vegán hely. Van itt minden, hot dog, lengyel kolbász, de ami igazán különleges, és ami miatt megéri eljönni erre a helyre az nem más, mint a híres olasz húsos szendvics. Tényleg nem csak két szelet kenyér közé rakott párizsi, plusz sajtból áll a híres szendvics. Itt aztán megadják a módját a színhús elkészítésének. A gyenge 4,5 kilós hátszín "darabkák" 4 órán át sülnek lassú lángon, hogy átvegyék a szaft fűszeres ízét. Aztán, hogy ne csak a sütő, a hűtő is dolgozzon, az elkészült húsokat egy éjszakára berakják a fagyasztóba. Ez azért fontos, mert e nélkül a szeletelő gép nem tudná a színhúst papír vékonyságúra szelni. Már majdnem kész, de az utolsó rész most következik. A húsok 74 fokon párolódnak tovább, a belőlük visszamaradt lében. És ez a szaft továbbra is játszik, ugyanis csak úgy finom az olasz húsos szendvics, ha szaftba mártva kéri az ember és fogyasztja vígan, jóízűen. Az elkészült még száraz szenyát fogják, és belemártják a szaftba. Nem ám csak a tetejére locsolnak egy kisebb merőkanálnyi adagot. Nincs szarozás, az egészet bele a szaftba, tocsogjon csak. Eddig csak kenyérről meg húsról volt szó, de van benne zöldség is, némi édes paprika, meg valami speckó olasz szósz, ami nem áll másból, mint zellerből és egyéb más olajban ázott fűszerekből. Na. Beküldenék párat bőr alá.

A kiadós, egykezes kaják királya van ma terítéken. A Kongresszusi Könyvtár hivatalos álláspontja szerint: 1895-ben. a Louis Lunch kajáldában találták fel a hamburgert. Legalábbis Adam Richman ezt mondja. Engem sem az eszemért szeretnek, de előbbi kijelentésre nem tennék súlyos összegeket, már a „hambur” szótőből kiindulva sem, de a nálam okosabbak majd jól megmondják, ami hanyagmód, még a Wikipédia szócikkében sem szerepel.

Üdvözlet! Kis kitérőt teszünk a bélpoklos Adam Richman anti-bajpassz versenyzabálásáról, hogy megmutassuk a legínycsiklandóbb fogásokat szerte Amerikában. Ebben a 2012-es szériában Adam eléggé le van soványkodva – amíg rá nem jöttem, hogy archív felvételekről köszönget vissza- , úgyhogy tényleg már csak az ízre, nem pedig az irdatlan mennyiségre megy rá. A mai adásban sertésből készült nyálcsorgató finomságokkal barátkozhatunk, hogy azokat hol készítik el a legjobban. Amerikai magyarok, most figyeljetek!

Adam ma Dél-Karolinába, Charlestonba megy, mert diétás étrendjében ma halnap van kiírva, ezért hallal, rákkal és más egyéb tengeri bizbaszokkal fogja kibélelni testét.

Adam most a bűn városába kalauzol minket, és megmutatja, hogy a fényen és pompán túl böszme kaják is vannak ám, amit pár koszos casino zsetonért cserébe kérés nélkül utánunk vágnak.Nocsak.

A Nagy Evő szigorú tekintetével megfűszerezve köszöntök mindenkit a második évad első részével. Igen, tudom, hogy már a sokadiknál tart a sorozat, annyira, hogy már nem is Mr. Bélpoklos zabálja halálba magát, hanem az idióta rajongók. A lényeg, hogy Adam Richman is back! Első állomásunk San Antonio, Texas.

Elérkeztünk az első évad végéhez, de nem kell félni, mert van még bőven. A siralmasan sablonos evőversenyekre visszaemlékezve, rimánkodhatunk, hogy a jövőben ne szendvicses hamburgerrel, meg sült oldalassal legyen tele a menü a Fald fel Amerikát! menzáján. De nézzük csak a mai adagot.

Adam ez alkalommal Észak-Karolnia lélekvesztő háromszögébe kalauzol el minket, ahol az egyetemisták küldik halálsorra gyomraikat.

Az első megálló Chapel Hill, és azon belül is a Time-Out Restaurant, ami attól igazán fasza, hogy napi 24-ben nyitva van. Mire nem jó a non-stop felirat, ugye? Ez a hely megint a szendvicsektől híres, amiről a szűz egyetemista fiúk úgy nyilatkoznak, hogy még a szexnél is jobb. Hát egy szar szexnél mondjuk minden jobb. Az itt készülő szenyó nem a csirkétől, vagy a cheddar sajttól olyan überfasza, hanem a vajjal töltött zsemlétől.