Elérkeztünk kedvenc sorozatunk harmadik évadához, csapjunk is a pacik közé. Szórakozóhelyről távozó párocskával nyitunk, akik nem sokáig élvezhetik egymás társaságát: furgon érkezik, néhány maszkos tag pedig a kocsi hátuljába löki a pár férfi tagját, majd robog tovább. Fegyvert fognak a fejéhez és közlik, hogy az apja miatt került ilyen helyzetbe, aki nem működött együtt a kartellel. Aztán az emberrablók egyike meglehetősen furcsa dologra figyel fel: egyik társuk hatalmas lelki nyugalommal nyomkodja a telefonja gombjait, mint aki épp játszik rajta. A többiek konstatálják, hogy talán nem is közéjük tartozik. Ő a „Ki a fasz vagy?'" kérdésre csak annyit válaszol, hogy a „túsztárgyaló", azzal elszedi a rosszfiú fegyverét, majd néhány lövést hallunk. A furgon belerohan egy álló autóba, ettől megáll, végül kivágódik a hátsó ajtaja, és a teljesen kikészült túsz mászik ki rajta botladozva, és persze a megmentője, aki leveszi a maszkját, és igen, John az. A túsz balra el, rendőrkocsi érkezik, belőle Carter pattan ki csini járőr egyenruhában (ezek szerint lefokozták a lelkem az előző évad végén balul elsült lövöldözés miatt), és üdvözli hősünket. Köszöntök mindenkit újra a fedélzeten, pergős nyitánnyal kezdtünk, nézzük tovább, hogyvót.

Kedves Olvasók!

Jó hírem van azok számára, akik kedvelik a Célszemély (leánykori nevén Person of Interest) c. sorozatot, és anyanyelvükön szeretnék megnézni az itthon eddig még nem vetített 3. évadot. Ezt most megtehetik a Viasat3 jóvoltából, méghozzá napi (!!) rendszerességgel. Kezdés ma 14.20-kor, ismétlés este 00.35-kor, vagy ha úgy kényelmesebb, tetszőleges időpontban a „torrent filmszínházban”.

Ennek örömére elővesszük az évad hogyvótjait, hogy akinek kedve van, ilyen módon is átélhesse Reese és Finch kalandjait. Az első rész holnap élesedik, gyertek és olvassatok, kommenteljetek, a sorozatnak külön rajongótábora van, akik örömmel veszik az újoncok csatlakozását, a hogyvótíró pedig időnként összeszervezi és megvendégeli a legnagyobb rajongókat.

Addig is emlékeztetőül az előző évad zárása: 2x21, 2x22.

2010-ben járunk, a Gép 3191. napján, pár perccel éjfél előtt. Főncsi egy mankóval a hóna alatt sántikál be a könyvárba, az ottani géphez lép, és a webkamerájába nézve kétségbeesve ennyit kérdez: Te tudtad ezt?

A jelenbe visszatérve ott kapcsolódunk vissza a történetbe, ahol az előző rész végén abbahagytuk: Forrás felveszi a telefont, és most már halljuk – hozzá is a gép beszél, azt kérdi, amit Johntól is egy emelettel lejjebb pár másodperc múlva: Hall engem? Szóval mindketten kaptak hozzáférést, nekem pedig száz kérdés jut eszembe, de haladjunk, hátha okosabbak leszünk. Míg Forrás a gép utasításának megfelelően elindul, és magával rángatja Főncsit (a további utasításokat már a mobiljára kapja), addig Johnt a kapott információk abban segítik, hogy épp honnan bukkan fel a következő fegyveres, ő pedig szorgalmasan lövi őket. Egyikük azonban belelő a telefonba, így John is a mobilján hallgatja tovább a gépet. Forrás és Főncsi hagyják el a könyvtárat, közben a gép a nőnek jelzi a lehetséges ellenségek helyét, így ő ki tudja azokat lőni. Beszállnak egy liftbe, és fennhangon megkérdezi: John hogyhogy a nyomunkban van? Főncsinek fogalma sincs, Forrás viszont nem őt kérdezte. Rosszat sejtek, és tényleg: amikor John és Shaw kisétál a könyvtárból Haroldék nyomában, már csak annak összetört szemüvegét találják meg – ebben volt ugye a nyomkövető, és nyilván a gép tájékoztatta erről Forrást, baszki. Shaw megkérdi, mégis kivel beszél, és John beavatja: a géppel, akitől a nő egykori munkáltatói a számokat kapták, és akit (amit) maguk között csak Kutatásnak, vagy Északi Fénynek hívtak, de ők Főncsivel inkább Gépnek. Aztán nem magyaráz tovább, hanem az egyik utcai kamerába beszél, és kéri Főncsi koordinátáit, de nincs felelet. Hősünk morcos kissé, akkor legalább egy kocsit kér, erre persze kap választ.

Az előző rész végén ott hagytuk abba, hogy a gép lassan a leállás szélén áll, és a helyzet azóta csak rosszabb. Minden egyes felvétel, amit a kamerák képén át látunk, totál szét van csúszva, mint amikor nem jó a vétel. Már tíz napja nem jött új szám, amitől John meglehetősen morcos (plusz borostás, ilyennek sem mostanában láttuk). A kocsijában ül, rendőrségi frekvenciákat figyel, hátha hall valamit – ha már megelőzni nem tudnak, talán még időben odaérhet egy tetthelyre. Közben nyaggatja Főncsit, hogy állítsa le a vírust, vagy tegyen valamit, mert ez a helyzet nagyon nem jó. Főncsi sem kicsit feszült, de igyekszik. John kérdésére, hogy fognak-e még számot kapni valaha, csak azt tudja válaszolni, hogy a gép még aktív, de nem tud kapcsolatot létesíteni. Hősünk ekkor meghall valamit a rendőrségi vonalon, és útnak indul.

Carter és Terney utcai lövöldözés helyszínére érkeznek, ez utóbbi Fuszkóról kérdez. Hát ő nyomoz egy ügyben, most nincs velem. Kik az áldozatok, kérdi Carter? Elias két embere, a többiek ártatlanok. Az oroszok műve lehet? Egyelőre nincs válasz. Terney még megemlíti, hogy hallotta, Carter Beecher gyilkosa után nyomoz, és felajánlja a segítségét. Még jó, hogy az ég nem szakad rá. Nyomozónőnk azonban nem kér belőle, és amúgy is meglátta kicsit odébb Johnt, hát utána oldalog. A férfi először Calról kérdez, de Carter csak annyit tud, hogy a HR keze benne volt a megölésében, és ő el akarja kapni őket. De aztán kérdőre vonja hősünket, mert ez a lövöldözés már a sokadik az elmúlt két hétben, az ilyen kitervelt eseteket Johnék meg szokták előzni, most mi van? Ő terel – kis bibi van, dolgozunk az ügyön. Na ja. Carter mindenesetre kijelenti, hogy az oroszok rosszabbak, mint Elias. Ezt sem hittem volna, hogy valaha kimondja az után, hogy a maffiózó anno elrabolta a fiát.

Múltban indítunk, 2011 van, hideg téli éjjel, hajnali fél három. Az átlagember ilyenkor döglik, ellentétben Fuszkóval, aki épp egykori kollégája, Stills nyomozó holttestét rángatja be a félig fagyott földbe ásott lyukba. Amikor ez sikerül, a gödör szélére hajol, és sírni kezd. Hát, kissé késő a megbánáshoz, de haladjunk.

Irány a jelen, ahol John már az új célszemélyt figyeli meg, aki nem más, mint Dr. Richard Nelson. A doki szívsebész, de most nem műt, hanem egy újabb titulust kap a meglévők mellé. A tiszteletére adott fogadáson a vendégek körül itt sürgölődik John, mint pincér, hogy a közelében lehessen. Klónozza a mobilját, de mást egyelőre pezsgő felszolgáláson kívül nem tehet. A doki az emelvényhez lép, és beszélni kezd a hallgatóságához. Eközben egy másik, számunkra fontos esemény is zajlik a városban, mégpedig Cal Beecher temetése. Alig morbid módon a keresztapja, és egyben közvetett gyilkosa, Alonzo Quinn tart gyászbeszédet, de itt van Simmons, Fuszkó és Carter is – ez utóbbi meglehetősen lógó orral.

A rész bevezetőjében szokás szerint a mai eseményekhez kapcsolódó utalásokat kapunk, értelmük majd csak később lesz: egy hang arról beszél, hogy Justin Lee halott, de felettese nyomozni fog az ügyben, ezért őt is le kell állítani. Nos, meglátjuk. A Rikersben nyitunk, Főncsi és Elias sakkozik. Harold gyorsan rájön, hogy partnere most nem a játék hagyományos formáját játssza, hanem virágnyelven el akar mondani neki valamit: az előző rész végén meggyilkolt ügyésznőről és Szymanskiról van szó – az ő haláluk az oroszoknak kedvezett. Elias tulajdonképpen ki ellen küzd, kérdi Főncsi? A ruszkik? A HR? Nos, mutat rá a királyra a sakktáblán a férfi, egy szellem ellen; nagyon szeretné tudni, ki ő. Gyanítom a HR fejére céloz. Főncsi szerint szarul áll sakkpartnere a szénája, de Elias szerint ez még nem lefutott kör, azzal távozik. Mielőtt kettőt pislantana, Főncsi mellett megszólal a helyiségben lévő készülék, új szám érkezett.

Nem sokkal később Johnt lájuk, egy erdő széli, félreeső házat figyel éppen. A postaládán a Cole név látható, hősünk pedig egy újságcikket néz, amiben a fénykép alatt szintén ugyanez a név szerepel. Ha jobban megnézem a képet, plusz hozzárakom a nevet, kezdem sejteni, kiről van szó. Ekkor Főncsi hívja hősünket, haladjunk hát a történetben is. Tájékoztatja Johnt, hogy új számot kaptak, Monica Jacobs személyében, aki egy hatalmas informatikai cég, a Rylatech egyik alelnöke.

A részt kedvenc visszatérő célszemélyünkkel, Leonnal indítjuk. Hotelszobában egy lilára festett hajú nőcivel enyelegnek, amikor a nő az ágyhoz bilincseli. Leon odáig van a csajért, de sajna a bilincs nem egy szexjátékokkal tarkított éjszaka kezdete, mert két hatalmas fekete ront be, a csaj kezébe nyomnak ötszáz dollárt, köszönik a melót, hogy tálalta Leont. Ő persze hadoválással húzná az időt, pl. szerinte tolvajok meglopása nem is bűn, de a rosszfiúk nem így gondolják, egyikük jókora kést, vagy inkább kisebb kardot vesz elő. Leon szerint rossz lóra tettek, ha őt próbálják megölni, inkább menjenek el, míg nem késő. A két támadó ledermed: mi van? Nos Leon már tapasztalt, tudja mi következik, és tényleg, ebben a pillanatban kivágódik az ajtó, Medve az egyik támadót hatástalanítja, John a másikat. Pár másodperc múlva Medve már boldogan ugrál Leonon az ágyon, és össze-vissza nyalja a képét, John pedig kiszabadítja, és közben morcosan megfenyegeti: ha még egyszer ilyen szituba keveredsz, szabin leszek. Ezzel távozik, új szám jött. Mielőtt tovább moziznánk, ajánlom visszatekerni a jelenetet párszor, hogy kellően kiröhöghessük magunkat, én is ezt tettem.

John és Főncsi moziból jönnek kifelé, Medvével kiegészítve. Merthogy a gép már három napja nem adott számot, így el kell valamivel ütni az időt. Hatalmas eső a városban, sőt még ennél is rosszabb idő várható: hurrikán, kitelepítés stb. De hőseinket inkább az foglalja le, hogy mi lehet a géppel? Főncsi szerint valami probléma van, amihez köze lehet a Kara által a kormányzati szerverekre feltöltött vírusnak, ami simán elérhette a gépet. John kérdezi, hogy Főncsi nem tud-e hozzáférni, hogy megjavítsa, de nemleges válasz érkezik. Meg kell tehát várni, míg letelik a vírus számlálóján hátralévő időtartam, hogy megtudják, mit akartak ezzel az egésszel az elhunyt Kara egykori munkáltatói.

Ebben a pillanatban azonban megszólal mellettük egy telefon, új szám érkezett. Illetve számok, pontosan hat, szétszórva az állam egész területéről. Na, ez szívás. A hatból három személy szerepel az FBI eltűnteket nyilvántartó adatbázisában, kettőről pedig semmit nem tudni. Talán együtt terveznek valamit, vagy együtt lesznek áldozatok? Információ híján marad a hatodik tag (Jack Rollins) felkutatása, aki itt lakik viszonylag közel, és még nem tűnt el. John hozzá indul, Főncsi pedig megkéri Cartert, nézzen utána a többieknek.

Kedves olvasók! A Person of Interest 2x16 egy teljesen más rész, mint amit eddig megszokhattunk. Akik látták, sokakat megosztott, jó volt-e, vagy sem, én az igenlők táborába tartozom, függetlenül attól, hogy nem szeretem Sarah Shahi színésznőt – de ez legyen az én bajom. Jelen rész segítségével bepillanthatunk a „gép” működésének Főncsiéken túli oldalába, és – engedtessék meg ennyi spoiler – a sorozat jövője szempontjából is fontos alapvetésekkel ismerkedhetünk meg. Íme.

Már a főcímet sem nézzük végig, addig jutunk Főncsi szokásos bevezetőjében, hogy „egy gép megfigyel minden nap minden órában” – majd a szöveg megszakad, a gép pedig kiírja a „releváns” szót. Itt már sejthető, hogy nem a Főncsiék által használt irreleváns listához tartozó esetről lesz szó. 2011 van, láthatjuk az adatokból, hogy egy bizonyos Daniel Aquino-t likvidálnak, de most nem tudunk meg részleteket, irány 2013, Berlin.

Fiatal, alacsony, fekete hajú nő vásárol kávét egy utcai árusnál, majd bemegy egy lepukkant helyiségbe – talán valamiféle váróterem lesz. Két rosszarcú férfi állja útját, és németül kérdezik: miért követi őket? A nő azonban nem tud németül. Ekkor belép egy rendőrjárőr, próbál segíteni, de a nő szerint félreértés az egész, és ő különben is siet. Az egyik rosszarc fegyvert ránt, és kéri társát, hogy hívjon egy bizonyos Bekhtit, hogy meneküljön, mert az amcsik rájuk találtak. Nem jut messzire, mindketten egy likkal lesznek gazdagabbak. És hogy ki lőtt? Igen, a fekete hajú nő, aki hirtelen mégiscsak tud németül, térdre kényszeríti az egyre jobban csodálkozó rendőrt, elveszi a halott rosszarc telefonját, aki a társát akarta hívni, kiüti a rendőrt, majd távozik. Fülesén kérdi egy férfi, hogy megtudott-e valamit Bekhtiről, de a nő szerint a telefonszám hiányos, ez alapján kell megtalálniuk, akit keresnek. Társát is látjuk már, aki eddig a fülesén beszélt hozzá: egy furgonban ül, gépek előtt. Szóval informatikus. Is.

Főncsi és John a Coronet Hotelbe jöttek, méghozzá a személyzeti bejáraton át – a mai célszemély, Mira Dobrica ugyanis itt dolgozik szobalányként (amúgy bevándorló, 1999-ben érkezett, ennél többet most még Főncsi sem tud), feltűnés nélkül akarják megfigyelni, ezért nem árt, ha ők maguk is a hotel dolgozói lesznek. Egy gyors átvedlés a személyzeti öltözőben, némi extra információcsere a célszemélyről, aztán Johnból máris londiner, míg Főncsiből portás lesz. John így a kulcskártyájával minden szobába be tud majd menni, Főncsi pedig a portán lévő gépbe mászhat bele alaposabban céljuk elérése érdekében. Megérkezik Derek Fowler, aki valamiféle főnök itt, és üdvözli Főncsit új munkakörében, néhány szóban eligazítja, majd némileg lekezelő stílusban Johnt is elzavarja melózni.

Főncsi nem sokkal később mélyebben beletúr a portai gépbe, rögtön látja, hol van Mira, John is arra az emeletre indul. Beszáll a liftbe, ott pedig nem más áll, mint Zoe. Hatalmasat vigyorgok örömömben, csak mondom. John is somolyog. Váltanak pár szót – mindketten melóznak ugye, másra nincs most idő – Zoe még megdicséri John egyenruháját, azzal kiszáll a liftből.