2010-ben járunk, a Gép 3191. napján, pár perccel éjfél előtt. Főncsi egy mankóval a hóna alatt sántikál be a könyvárba, az ottani géphez lép, és a webkamerájába nézve kétségbeesve ennyit kérdez: Te tudtad ezt?

A jelenbe visszatérve ott kapcsolódunk vissza a történetbe, ahol az előző rész végén abbahagytuk: Forrás felveszi a telefont, és most már halljuk – hozzá is a gép beszél, azt kérdi, amit Johntól is egy emelettel lejjebb pár másodperc múlva: Hall engem? Szóval mindketten kaptak hozzáférést, nekem pedig száz kérdés jut eszembe, de haladjunk, hátha okosabbak leszünk. Míg Forrás a gép utasításának megfelelően elindul, és magával rángatja Főncsit (a további utasításokat már a mobiljára kapja), addig Johnt a kapott információk abban segítik, hogy épp honnan bukkan fel a következő fegyveres, ő pedig szorgalmasan lövi őket. Egyikük azonban belelő a telefonba, így John is a mobilján hallgatja tovább a gépet. Forrás és Főncsi hagyják el a könyvtárat, közben a gép a nőnek jelzi a lehetséges ellenségek helyét, így ő ki tudja azokat lőni. Beszállnak egy liftbe, és fennhangon megkérdezi: John hogyhogy a nyomunkban van? Főncsinek fogalma sincs, Forrás viszont nem őt kérdezte. Rosszat sejtek, és tényleg: amikor John és Shaw kisétál a könyvtárból Haroldék nyomában, már csak annak összetört szemüvegét találják meg – ebben volt ugye a nyomkövető, és nyilván a gép tájékoztatta erről Forrást, baszki. Shaw megkérdi, mégis kivel beszél, és John beavatja: a géppel, akitől a nő egykori munkáltatói a számokat kapták, és akit (amit) maguk között csak Kutatásnak, vagy Északi Fénynek hívtak, de ők Főncsivel inkább Gépnek. Aztán nem magyaráz tovább, hanem az egyik utcai kamerába beszél, és kéri Főncsi koordinátáit, de nincs felelet. Hősünk morcos kissé, akkor legalább egy kocsit kér, erre persze kap választ.

Carterhez ugrunk, a belsősök hallgatják ki éppen az előző részben látott lövöldözés miatt, melyben eltűnt a lelőtt tag fegyvere, és így nyomozónk elég nagy szarban van.

John és Shaw a gép segítségével tényleg autóhoz jutnak, egy férfi ugyanis óvatlanul nem zárja be a kocsiját, míg bepakol a házába, hőseink simán bepattannak, és elhajtanak. Közben John sms-t kap egy célszemély számával, így azt is útba kell ejteniük – így meglehetősen sűrű éjszakájuk lesz, csak mondom. A célszemély egy férfi egy raktárban, akit két orosz akar megölni, de nem jutnak messzire, két lövés a zárt raktárajtón keresztül, potenciális áldozat megmenve, irány tovább. John most már gyorsabb autót kíván, amit meg is kap egy sárga Ferrari képében, amit aztán Shaw vezet.

2010-be ugrunk vissza, Hersht látjuk munka közben, épp egy potenciális terroristát hallgat ki tolmáccsal, merthogy a bácsi nem beszél angolul. Azt akarja, hogy a tag beszéljen a kompról, a választ azonban nem halljuk, irány a jelen, ahol már hajnali fél öt van; egy szállodába pillantunk, Hersh végre megtalálja főnökét – gondolom Forrás itt hagyta a vallatás után. Miközben kiszabadítja, tájékoztatja, hogy a gép, vagyis az Északi Fény veszélyben van, mert Forrás hozzáférést kapott. Szar ügy, konstatálja a góré, irány utána, de addig néhány biztonsági intézkedés: mobilokat eldobni, kamerákat kerülni. Oké.

Időközben reggel lett, Főncsi és Forrás egy parkban sétál. A nő arról beszél, hogy a gép rengeteg adatot ad neki az emberekről, ez számára az igazi megvilágosodás. Aztán rájön, hogy Főncsi meg épp félig vak, úgyhogy a gép segítségével zsákmányol neki szemüveget, majd elindulnak megkeresni a gépet.

Carter kihallgatójába Terney lép be, és kérdi, mi újság? Carter biztos benne, hogy a helyszíneléskor az egyik HR-es zsarut látta, így már tudja, hova lett a gyanúsított fegyvere – őt akarják bemártani az eltüntetésével. Terney azonban hirtelen leteszi az együttérző álarcát, és előveszi a HR-eset: kőkeményen megfenyegeti Cartert, hogy vagy elviszi a balhét, vagy megölik őt, akárcsak Calt, sőt  ha kell Fuszkót, vagy a fiát is. Nyomozónk ledermed, bólint a fenyegetésre, de helyén van az esze, mert amikor megszólal Terney mobilja, gyorsan klónozza azt, így hallja, hogy a férfit arról tájékoztatják, hogy Eliast hamarosan átszállítják, és közben meg kell őt ölni. Hm.

John és Shaw visszatért az irodába, mert itt a válasz a kérdésre, hogy hol lehet a gép, és egyben Főncsi. Shaw futólag rákérdez, hogy hol van Medve, így derül ki, hogy az eb Leonnál állomásozik. Ezen hatalmasat vigyorgok, viszont így ma sem lesz extra cukiságfotó, de haladjunk. A férfi szerint a gép Forrásnak sem árulta el, hol van, ami azért biztató, mire Shaw kontráz – ha legközelebb meglátja Forrást, ledurrantja. Ez mondjuk érthető. Hősünk sms-t kap, az alapján elővesz egy könyvet, ami stílusosan Koestler: Szellem a gépben című műve. Amint kinyitja, kiesik belőle Nathan és Főncsi régi fényképe – ez már volt John kezében az első évadban. Most azonban azt is észreveszi, hogy a polcon, a könyvek mögött rejtett széf van, a géptől pedig megkapja a nyitáshoz szükséges kódot, és láss csodát – célszemélyek képei kerülnek elő. Ahogy elnézem még abból az időből, mikor Nathan kezdett a géppel dolgozni. Átnézik őket, és előtűnik Jessica képe, hősünk pedig ledermed. Shaw kapcsol: ismerted a nőt, fontos volt számodra? Bólintás a válasz. Él még, kérdi Shaw, de erre nemleges választ kap, ugye.

A széfben egy térképet is találnak Nathan írásával – a férfi kereshette a gépet, miután elszállították. Három helyet jelölt meg, mint lehetséges helyszínt, és Shaw már sorolja is: mindegyik a kormány felügyelete alatt áll, mint nukleáris anyagok tárolóhelye. Amikor Forrás anno megkínozta őt, ezekről szeretett volna többet tudni, illetve arról, ki bérelte fel azt az embert, aki megtervezte az épületet? Hogy Shaw ismeri-e a választ, még nem tudjuk meg, a kérdéses személyt viszont már látjuk is – Forrás és Főncsi a Central Parknál szólítják meg. A férfit Lawrence Szilardnak hívják (vicces kis kikacsintás az íróktól, köszi érte), de mielőtt többet tudnánk, irány vissza 2010-be.

Főncsi kora este a könyvtárba érkezik, néhány nappal vagyunk az után, hogy elvette Nathan hozzáférését a géphez. A férfi a célszemélyek aktáit iktatja (értsd: kukázza), és morcos egykori társára, jogosan. Főncsi tudja, hogy a gépet keresi, de Nathan kontráz: nem hozzáférést akarok újra szerezni, hanem felhívtam egy riportert, és mindent nyilvánosságra hozok. Főncsi őrjöng, mert szerinte a kormány ki fogja őket nyiffantani, ha erre rájönnek: több mérnökről tud, akit Alicia Corwin felfogadott, és akik fura balesetekben haltak meg, Lawrence Szilard pedig eltűnt. Nathan vállat rándít, szerinte Főncsi paranoiás. Khm. Azt kéri, hogy társa adja vissza a hozzáférését az irreleváns listához, akkor nem fordul a sajtóhoz, sőt akár együtt is dolgozhatnának titokban az emberek megmentésén. Főncsi nemet int, mire Nathan közli, hogy akkor holnap reggel a kompkikötőben lesz, ha társa akar, csatlakozhat hozzá, hogy felfedjék a szerepüket a gép létrehozásában, majd távozik. Harold ledermedve marad magára.

A jelenben meghallgatjuk Szilard, Főncsi és Forrás párbeszédét. A tudós először nem akar szóba állni az őt megszólítókkal, a nő azonban fenyegetőzni kezd. Főncsi leállítja, és inkább tényekkel bizonyítja, hogy tud az Északi Fényről, megemlíti Alicia nevét. Szilard elmondja, hogy minden kollégája halott, aki a projekten dolgozott. Ő sejti, hogy mi lehetett az, mert kicsit körbeszaglászott, és olyan volt, mintha a jövőbe pillantana: egy intelligens „teremtményt" raktak össze. Aztán egyenesen Forráshoz fordul: ugye most is magához beszél? A nő nem válaszol, viszont a gép jelzi neki, hogy fenyegetés közeledik, ezért odébb tereli a két férfit. Közben kérdi Szilardot, hogy hol az Északi Fény, a férfit azonban ekkor lövés éri, és összeesik, mi pedig látjuk – Hersh és az emberei vannak itt. Forrást is célba veszik, Főncsi viszont még időben elrángatja. Amikor sikerül távolabb kerülniük, két férfi közeledik fegyverrel a kezében, Forrás azonban lelövi őket.

Johnék is a parkba tartanak, útközben hősünk újabb számot kap, akit gyorsított ütemben kell megmenteniük: templom lépcsőjén áll egy ifjú pár a násznép között, egy férfi azonban fegyvert fog rájuk. A nő kattant expasija fenyegetőzik, bár sokáig nem jut – sárga Ferrari fékez, lövés, majd John gratulál a kocsiból a párnak, azzal hajtanak is tovább. Behalok.

A parkba érve már csak Szilard holttestét találják, John Főncsiék irányába indul, Shaw azonban hátramarad az áldozat táskáját szemlélve. Forrás a fegyverével furgont zsákmányol, ebbe ugranak be Harolddal. John rohan feléjük, Főncsire kiált, az viszont szó nélkül a kocsiba száll, és már ott sincsenek. Hősünk értetlen fejjel marad hátra. Főncsinek elege van az egész cirkuszból, így elmondja Forrásnak, hogy tudja hol a gép, elviszi hát hozzá...

Visszatérünk a múltba, ahol Hersh újfent a terroristáját faggatja a kompról. Az végre vall: egy furgonnal akart a kikötőhöz parkolni, és ő maga lett volna, aki felrobbantja a bombát, mint öngyilkos merénylő. Hersh ekkor nyugodtan előveszi a fegyverét, lelövi a tolmácsot baszki, a terroristajelöltnek pedig valamiféle injekciót nyom a nyakába. Arggghhh.....

A jelenben Shaw mutatja Johnnak, hogy Szilard táskájában talált egy négy évvel korábbi reptéri poggyászjegyet (amit pont évekig őrzött, mi?), ami Portlandbe szólt – a géphez mehetett, Portland reptere pedig a három lehetséges helyszín közül a hanfordihoz van legközelebb, ergo ott lesz a gép. Amikor kiérnek a parkból, megállítanak egy nőt a kocsijával, Shaw párat a levegőbe lő, mire a nő átadja a kocsiját, ők pedig már tűznek is.

Egy férfit látunk, amint a házától a kocsijáig megy, közben telefonon mondja valakinek, hogy 40 perc múlva indul a repülője – ekkor Forrás szegez rá fegyvert azzal, hogy bocsi, szükségünk van a jegyeidre Portlandbe. Hidegvér az van.

Carter hívja Johnt a hírrel, miszerint kihallgatta, hogy Eliast a HR és Yogorov meg akarja ölni, de ez az információ most nem éri el hősünk ingerküszöbét, már csak azért sem, mert a rendőrség a nyomukba eredt – nyilván a nő, akitől a kocsit lopták, bejelentést tett. Ezért elbúcsúzik nyomozónktól, és a gép segítségét kéri, hogy szorult helyzetükből kijuthassanak.

Az utasítja őket, hogy 200 méter után térjenek le jobbra, de az úton nincs semmiféle letérési lehetőség. Viszont ha a gép azt mondja, hogy ez a menekülési útvonal, kár vitatkozni – Shaw tehát félre rántja a kormányt, áttörik a szalagkorlátot, majd rövid zuhanás után autójuk a betonon landol, a jó pár méterrel lejjebb lévő rakparton. Hőseink persze sértetlenül kecmeregnek ki a kocsiból, és fegyverüket szorongatva elsétálnak a rakparton hamizó, illetve most őket tátott szájjal bámuló három légimentő mellett azzal, hogy elviszik a helikopterüket, (Izé, azért ez a jelenet nekem kicsit túlzás, egy ilyen pottyanás után illene legalább a gyomrukat kihányni, vagy picit szédelegni, nem szemrebbenés nélkül elsétálni, de hagyjuk a kötözködést).

Később látjuk, amint Elias egyik böriből a másikba történő átszállítása szürreális fordulatot vesz, ugyanis Peter Yogorov és Terney nyomozó megbilincselt kézzel, és fején zsákkal egy erdőbe hozták, hogy legyilkolásszák. Nincs szerencséjük, a gyilkosság előtti hegyibeszédüket két jól irányzott váll lövés szakítja félbe, az elkövető egy maszkos tag, aki a lövés után még eszméletén lévő Terneyt leteríti egy jobb egyenessel, majd elvezeti a maffiavezért. Belöki a kocsija hátsó ülésére, majd mielőtt maga is beszáll, leveszi a maszkját, és Carter az, baszki! Leteszem a hajamat, és futok három kört magam körül! A maffiózó egykor az életére tört, és elrabolta a fiát, most meg képes megmenteni, mert jobbnak tartja a HR-nél, és az oroszoknál? Eszem-faszom megáll! Elias leveszi a fejéről a zsákot, és ő is hozzám hasonlóan érez, mikor meglátja nyomozónkat. Kérdésére, hogy hogyan tovább, Carter csak egy „nem tudom"-mal válaszol.

Este kilenc óra, nukleáris létesítménybe váltunk, gyanítom megérkeztünk a gép lelőhelyére. Vészjelzés indul be, így mindenki távozni készül, mi pedig látjuk a vészjelzés okozóit: Főncsi és Forrás sétál be teljes nyugalommal, utóbbi fegyverrel a kezében. Egy lezárt ajtóhoz sétálnak, Forrás a belépőkódot kéri a géptől, de az nem felel. Főncsi az órájára néz, mi pedig látjuk, hogy a gép kiírja: az admin hozzáférése lejárt. Nyilván ezt Főncsi tervezte így, Forrást viszont ez sem állítja meg, egy hozzájuk lépő dolgozót fegyverrel kényszerít, hogy beléphessenek a helyiségbe. Mielőtt bemennek, így szól Főncsihez: ideje találkoznunk Istennel, Harold azonban kontráz: azért ne legyenek túlzott illúzióid.

Nos, neki van igaza, mert irdatlan nagy, és totál üres helyiségbe lépnek, ahol csak egy férfi ül egy asztalnál, és ügyeli a totál üres csarnokot – a gép sehol. Forrás Főncsit kérdezi, hogy hol a gép, mire jön a válasz: Forrás szabadon akarta engedni a gépet, ő azonban már megtette. A nő totál bepöccen, fegyvert fog Haroldra, de egy váll lövés megállítja – igen John és Shaw végre ideért. Hősünk kérdi Főncsitől, hogy erre számított-e (mármint az üres teremre), mire jön a válasz: ebben reménykedtem. Hm.

2010-be ugrunk vissza, egy párbeszédet hallunk, a hangok alapján Hershre és a főnökére tippelek. Arról beszélnek, hogy a „barátjuk" ki akar tálalni a sajtónak (gondolom Nathanról van szó), és azt rohadtul nem hagyhatják, de ilyen közismert embert nehéz lesz észrevétlenül eltávolítani. Hersh viszont tudja a megoldást.

A kompkikötőbe ugrunk, nyolc óra van, és igen, Főncsi mégis eljött. Eközben ugyanitt egy autóban a korábban már látott terroristajelölt ébredezik, Hersh keltegeti azzal, hogy végrehajthatja a tervét. És már látjuk is, a férfi a kormányhoz van kötözve, az autó pedig színültig van bombával, méghozzá a kikötőben!! Hersh távozik, mi pedig látjuk, hogy Nahtan a bejáratnál várja Főncsit. Végre megpillantja pár méterrel odébb, egymásra mosolyognak, majd ebben a pillanatban hatalmas robbanás, aztán minden elsötétül. A picsába, lekáromkodom az eget!!!

A jelenben a gép üres csarnokában még mindig szól a vészjelzés, miközben John ellátja Forrás sebét (hehh!). A nő totál maga alá került, csak bámul ki a fejéből, mint aki megzavarodott. Hősünk rákérdez Főncsinél, hogy mi ez az egész, ő pedig elrebegi: tudta, hogy előbb-utóbb valaki megpróbál majd a géphez férni, így tett róla, hogy ezt az ő kódjával tegyék. John elképed – vírust rejtettél el a vírusban? Bólintás a válasz. A vírus tehát, amit a Decima használt, Főncsitől származik, és ő úgy alkotta meg, hogy amikor a rendszert megtámadta, az megvédte magát – és fizikailag máshová költözött. Nagyon ügyes, csak mondom! Főncsi tudta, hogy rossz embereknek adja a gépet, így megtanította rá, hogy védje meg saját magát. Remélte, hogy ha vele valami történik, John átveszi a helyét, és folytatja a munkájukat. Hőseink egymásra néznek, és a tekintetük mindent elmond – bizalom, szeretet, és igazi barátság egyetlen pillantásban. Tudjuk ezt már nagyon rég, de jó megerősítve látni.

Ekkor elhallgat a vészjelző, és ijesztő csend támad, ideje indulni. Főncsi szerint Forrást is vinniük kell, különben megölik, így saját maga kezdi el támogatni. Messzire azonban nem jutnak, Hersh, egy másik ügynök majd a főnöke lép be. A tag Főncsihez beszél, mert levágja, hogy ő lehet Nathan egykori társa. Kérdi, hogy hol a gép, és ki irányítja, de kitérő választ kap: a gép elszállította saját magát, és a maga ura. Oké, de a számok jönni fognak? Ez már csak rajta múlik, felel Főncsi. A góré még némi ígérgetéssel együttműködést kérne hőseinktől, de Harold métereset beint: ígéreteket Nathannak is tettél, majd megölted őt. Ezzel távoznak.

A múltban a robbanás utáni pillanatokat nézhetjük tovább, Főncsi magához tér, rettenetes fájdalmak közepette, a háta megsérült, sőt még mindig véres. Nathant szólítaná, de aztán meglátja a közelben – már halott. Mellette két ügynök kinézetű tag épp jelentés tesz telefonon: Ingram meghalt, megkeressük, kivel beszélt még a dologról, aztán azt is eltüntetjük. Főncsi kínkeservesen kivadássza magát az ágyból, hogy eltűnjön, kerít egy mankót, és baktat kifelé, amikor megpillantja a befelé tartó Grace-t. A nő nem látja őt, Harold pedig elbújik, hogy így is maradjon. Grace megszólít egy rendőrt, a vőlegényét keresi, de ő csak annyit mond, ha nem látja a túlélők között, akkor nézze meg a halottak személyes tárgyait. Így Főncsi elkeseredetten nézi végig rejtekhelyéről, amint menyasszonya a holmik között megtalálja a könyvet, amivel ő megkérte a kezét – aztán keservesen siratja elhunytnak hitt vőlegényét. Ezután látjuk a jelenetet, amivel indítottunk: bebaktat az irodába, és kérdi a gépet, hogy tudott-e minderről? Laptopján hozzáfér a géphez, illetve az irreleváns listához, és megpillantja rajta Nathan számét – ekkor épp éjfél lesz, és a gép alaphelyzetbe áll, törli az adatokat, Főncsi pedig kétségbeesetten, leesett állal bámul az üres képernyőre.

A jelenben immár hajnali fél háromkor Hersh és a főnöke vallatja a gép egykori helyén azt a férfit, aki az üres csarnokban ült. Ő persze semmi lényegi információval nem tud szolgálni: részletekben ment el a gép öt hét alatt, így sosem állt le, és fogalma sincs hova lett. A főnök visszakérdez: nem kellett volna felhívnia minket mindennek a megerősítéséért? De igen, fel is hívtam, és megerősítették. Ekkor megszólal a góré telefonja a zsebében, felveszi és biztosítja a felettesét (aki nő, és akit mi nem látunk), hogy megtalálják a gépet, de a nő Hersht kéri a telefonhoz; a beszélgetésüket nem halljuk, csak a gyilok „igen, asszonyom" válaszát. És hogy mire bólintott rá? Nos, miután leteszi a telefont, mindenkit ledurrant a szobában – beleértve a főnökét is, majd távozik.

Kora délután John és Főncsi immár Medvével kiegészítve sétálnak az utcán, azon filózva, jön-e valaha új szám, aztán Főncsi bocsánatot kér hősünktől, mert nem sejtette, amikor eladta a laptopot a gép kódjával, hogy ez John életét így megváltoztatja, de ő nem haragszik, nincs is miért, hiszen az életét évekkel korábban ott tolta el, amikor hagyta Jessicát elmenni; Főncsinek és a laptopnak mindehhez semmi köze. Cukikáim, ismét zseniális érzelmi játékot láthatunk. John szerint ezentúl kár fizetést kapnia, ha már nem dolgozik meg érte, hiszen nem jönnek számok, de Harold tromfol: mivel a 90%-át eladományozza, miért ne kaphatna? Ekkor megszólal mellettük az utcai telefon – mégiscsak új szám érkezett.

Tehát a gép működik, és továbbítja a számokat, ezt Hersh is konstatálja, és jelenti is új, női felettesének (akit még mindig nem látunk, csak a kezét egy autóban ülve). A nő utasítja, hogy állítson fel egy csapatot, és induljon a veszélyforrás nyomába.

Végül pedig Forrást látjuk totál bekattanva egy kórház (pszichiátria) folyosóján bóklászni: ekkor megszólal a falon lévő nyilvános telefon, ő felveszi, egy géphang pedig ennyit kérdez tőle: Hall engem? Tökéletesen! - jön a válasz.