Az előző rész végén ott hagytuk abba, hogy a gép lassan a leállás szélén áll, és a helyzet azóta csak rosszabb. Minden egyes felvétel, amit a kamerák képén át látunk, totál szét van csúszva, mint amikor nem jó a vétel. Már tíz napja nem jött új szám, amitől John meglehetősen morcos (plusz borostás, ilyennek sem mostanában láttuk). A kocsijában ül, rendőrségi frekvenciákat figyel, hátha hall valamit – ha már megelőzni nem tudnak, talán még időben odaérhet egy tetthelyre. Közben nyaggatja Főncsit, hogy állítsa le a vírust, vagy tegyen valamit, mert ez a helyzet nagyon nem jó. Főncsi sem kicsit feszült, de igyekszik. John kérdésére, hogy fognak-e még számot kapni valaha, csak azt tudja válaszolni, hogy a gép még aktív, de nem tud kapcsolatot létesíteni. Hősünk ekkor meghall valamit a rendőrségi vonalon, és útnak indul.

Carter és Terney utcai lövöldözés helyszínére érkeznek, ez utóbbi Fuszkóról kérdez. Hát ő nyomoz egy ügyben, most nincs velem. Kik az áldozatok, kérdi Carter? Elias két embere, a többiek ártatlanok. Az oroszok műve lehet? Egyelőre nincs válasz. Terney még megemlíti, hogy hallotta, Carter Beecher gyilkosa után nyomoz, és felajánlja a segítségét. Még jó, hogy az ég nem szakad rá. Nyomozónőnk azonban nem kér belőle, és amúgy is meglátta kicsit odébb Johnt, hát utána oldalog. A férfi először Calról kérdez, de Carter csak annyit tud, hogy a HR keze benne volt a megölésében, és ő el akarja kapni őket. De aztán kérdőre vonja hősünket, mert ez a lövöldözés már a sokadik az elmúlt két hétben, az ilyen kitervelt eseteket Johnék meg szokták előzni, most mi van? Ő terel – kis bibi van, dolgozunk az ügyön. Na ja. Carter mindenesetre kijelenti, hogy az oroszok rosszabbak, mint Elias. Ezt sem hittem volna, hogy valaha kimondja az után, hogy a maffiózó anno elrabolta a fiát.

Az Irányításhoz váltunk, ahol Forrás „főnöke” egy bombatámadásról beszél telefonon (gondolom a felettesével), amit nem tudtak megakadályozni – ő is a gépet hibáztatja, mert nem jött szám. Elmondja még, hogy dekódolták a chipet, amit Alicia Corwin holttestéből vettek ki, a rajta lévő adatok alapján már tudják, hogy a vírus, ami a gépet megfertőzte a Decima Technologies-hez vezethető vissza. Üdv a klubban! Alicia annyit tudott még meg, hogy a gép kódját valaki kiszivárogtatta egy laptopon (ő az Északi Fény elnevezést használja, ami gyanítom az egész rendszer, és egyben a gép megjelölése). Amikor leteszi a telefonját, Forrás lép be azzal, hogy „felmondok!” majd fegyvert fog főnökére, információszerzés céljából.

Másnap reggel Főncsi Medvével az utcán sétál, amikor egy kamerához ér, hosszasan szemeznek egymással, minek eredményeképpen végre megszólal az egyik nyilvános telefon – új szám érkezett. John úgy csörtet be az irodába a hírre, mint az éhes kutya, amelyik már két hete nem kapott enni. Az új szám tulajdonosa Ernest Thornhill, egy adatrögzítéssel foglalkozó cég vezetője, aki nemrég felvásárolt a városban több, nyilvános telefonokat üzemeltető céget. A vállalata rendszerébe azonban Főncsi nem tud betörni, mert elég jól védik, az idő meg sürget, inkább menjenek oda mindketten személyesen. Hajrá!

Ott John egyenesen a titkárnőhöz üget, hogy találkozója van a főnökkel, de a nő szerint Thornhill épp úton van, így nem tudja fogadni. Hősünk lelép, Főncsi viszont sunyiban marad, hátha itt be tud lépni a cég rendszereibe. Közben elmondja társának, hogy szerinte a céggel nincs minden rendben, mert az alkalmazottaknak az a munkája, hogy számítógépes kódokat írnak be nyomtatott papírról gépbe – ennek semmi értelme.

Főncsinek ekkor megszólal a mobilja, a túlvégen pedig Forrás van, baszki. A nő még mindig „főnöke” irodájában van, akit megkötözött, és gondolom eddig nyaggatott információért. Arról beszél, hogy tudja, a gép bajban van, és ő segíthetne megállítani a vírust. Amikor Főncsi hárít, Forrás felemlegeti, hogy John sok mindent meg tud oldani, de egy ilyen problémához rá van szüksége. Amúgy, kérdi, megvan már Ernest Thornhill? Főncsinek megnyúlik a képe, de Forrás nem mond többet, hanem leteszi a telefont azzal, hogy nemsokára találkozunk.

Múltba nézünk, 2010 van, és most pontos dátum helyett – akár az évadnyitóban – a gép „életkorát” láthatjuk, ma van a 3177. napja. Főncsi érkezik Nathan Ingram lakására. A férfi nincs túl jó állapotban, mindenütt gyógyszerek, társát piával kínálja, az azonban most nem akad fenn ilyesmin. És hogy miért jött? Elmondja, hogy megismerte Grace-t, és megkérné a kezét, megmutatja társának a gyűrűt: az „Értelem és érzelem” c. Jane Austen könyvbe van belehelyezve. A kis drága! Van azért egy kis bökkenő, és Nathan már mondja is: nem az egyik álneveden akarod elvenni, ugye? Akkor viszont fel kell vállalnod a múltad, elmondani neki mindent, beleértve a gépet is. Harold szerint azon már továbbléptek, nem kell róla beszélnie. Nathan erre csak furcsa fejet vág, nem szól semmit, inkább feltesz egy húsba vágó kérdést: emlékszel egyáltalán az igazi nevedre, Harold? Jó kérdés. Mindenesetre holnaptól Főncsi újra önmaga lesz, az lesz hát az „első nap”, mondja Nathan, mire Főncsi kontráz: akkor ma ez a „nulladik nap”.

Míg társa pezsgőért üget, Főncsi meglepő dolgot vesz észre: Nathan telefonjára sms érkezik, ami olyan, mintha egy titkos üzenet lenne, mert csak néhány karakter, az is kicsillagozva. Most nem mozizunk tovább Főncsi döbbenetén, irány a jelen, a 4138. nap.

Főncsi és John egyszerre érkezik vissza az irodába Thornhill cégétől, hősünk kicsit morcos, hogy Forrás felbukkant. Harold terel, szerinte a nő nem a célszemélyt akarja, így most nem jelent veszélyt. Közben rájött, hogy Thornhill egyetlen centtel nyitott bankszámlát, amin 24 óra múlva már 20 millió dollár volt, és amiből azonnal a városi telefoncégeket kezdte felvásárolni. Több, mint gyanús. Viszont van jó hír is: limuzint bérelt mára, ami a repülőtérről a munkahelyére viszi, talán útközben elcsíphetnék.

John elüget, a reptérről kivezető úton megáll a motorjával, várja a célszemélyt. Ekkor másik autó érkezik, kiszáll belőle egy csávó, aki távirányítású mini repülő izét irányít, egyenesen Thornhill autója felé. John azonnal kapcsol: a tag fel akarja robbantani a célszemély autóját! Rálő, mire az elejti a telefont, amivel a repcsit irányította, viszont az már célnál van – és igen, Thornhill autóját hatalmas robbanás rázza meg, vet egy szaltót, aztán már csak lángolni látjuk. A merénylő elmenekül, John pedig rohan a felrobbant járműhöz, és leesik az álla: az utastérben nincs senki!

Kora este visszamegy az irodába, Főncsi első kérdése, hogy hol van Thornhill? Carter majd kideríti, hősünk más miatt izgul – a kocsira irányított repülő izé ugyanis drón volt. Főncsi azóta kielemezte a merénylő által elejtett telefont, a vezérlőegysége pedig hasonlít a víruséhoz, ergo mindez a Decima műve. Carter telefonál azzal, hogy fura dolgok derültek ki Thornhillről: az alkalmazottai még sohasem látták. Olyan paranoiás, mintha legalább Főncsitől vett volna órákat, jegyzi meg nyomozónk, én meg csendben vigyorgok. John levonja a következtetést: Thornhill nem létezik, egy hamis személyiség, ennek létrehozása bevett gyakorlat a CIA-nál is.

Főncsi tromfol, neki más elmélete van. Hozzáfért ugyanis Thorhnill híváslistáihoz, és az alapján néhány napja mailt küldött egy helyről – megvan a hely és az időpont alapján a kamerák felvétele, azokon viszont nincs senki. Az adatok tehát hamisak, valaki megváltoztatta őket, illetve valami, egy komplikált algoritmussal – Főncsi szerint ezt az algoritmust ő használta, méghozzá a gépnél. Tehát Ernest Thornhill nem más, mint maga a „Gép”. Hm, emésztgessük ezt még egy kicsit, addig irány 2010, pontosabban a 3178. nap.

Főncsi Nathannál tett látogatásának másnapja van tehát, vagy ahogy ő fogalmazott, ez az „első nap”. Grace és ő egy parkban vannak, a nő épp lefestette szerelmét. Amikor kész, Harold hátrahagyja mindkettejük mobilját, kicsit odébb vezeti a nőt, ahol már nem lát kamerát. Persze azért nem sikerül teljesen elvonulniuk, így egy kamera képén át szemlélhetjük, ahogy átadja a könyvet, letérdel és megkéri Grace kezét. Totál elérzékenyültem, csak mondom.

A jelenben az irodában John figyelmezteti Főncsit, hogy 6 óra múlva a vírus a nulla ponthoz ér, jó lenne tudni, mit akarhat a gép Thornhillel, miért hozta létre? Egyelőre nincs válasz, valami azonban eltereli Főncsi figyelmét: az egyik monitoron ablak nyílik, megjelenik egy üzenet: mikor és hol találkozzanak. Harold megrendül, de Johnnak semmit nem árul el. Elküldi Thornhill általuk ismert házába, hogy nézzen körül, majd amikor egyedül marad, hívja a 911-et.

Hogy mit mond, még nem tudjuk, hősünket követjük, aki időközben ideért a házhoz. Carterrel beszél, aki szerint Thornhill körül minden furcsa, de John nem ad magyarázatot, inkább lerázza. Aztán stukker hangját hallja a háta mögül, és amikor odanéz, Shaw fegyverével néz farkasszemet. Mégis mit keres itt, így a kérdés? Nos, a nő a programot védelmezi. Azt, amelyik meg akart ölni, felesel John? Aha. Nos, leginkább az a nőt keresi, akiről Főncsitől szerzett némi infót, bár a nevét nem tudja, de annyit kiderített, hogy ő is Thornhillt keresi. John meglepődik, milyen nőről van szó tulajdonképpen? (Mi tudjuk ugye a választ, Shaw Forrást keresi, és gyanítom nem bájcsevegni akar vele).

Főncsi eközben megérkezett a találkozóra, amire a rejtélyes idegen hívta, és ami Grace háza közelében van. Látja egykori kedvesét kilépni az ajtón (Grace persze nem látja őt), majd megszólal mögötte egy hang: – Forrás az, ő hívta ide, tud Grace-ről, baszki! Harold kiakad, fenyegetőzni kezdene, de Forrás leállítja, nyugi, nem bántom az exedet, nem vagyok én szociopata. (Hogy nem szakad le az ég?!) Arról beszél Főncsinek, ha a vírus visszaszámlálója eléri ma éjfélkor a nullát, megszólal valahol a városban egy vezetékes telefon, és ez rendkívül fontos hívás lesz, mert bárki is veszi fel, ő lesz a gép adminja, átveszi felette az irányítást. Ezt a Decima is tudja, ők akarják a gépet. Főncsi döntsön, vagy vele tart, és együtt megmentik a gépet, vagy ő most átbaktat Grace-hez. Harold természetesen ez előbbi mellett dönt, azzal a feltétellel, hogy a nő szíveskedjék nem megölni senkit együttműködésük idején. Oké.

Az őrsön Terney nyomozó beszélgetését halljuk, amint utasítást kap, hogy valaki útban van, tüntesse el – gyanítom a HR-től jön a verdikt. Ezután Carterhez üget, hogy kapott egy fülest Beeher gyilkosáról, menjenek a helyszínre. Baszki, ennek a rohadéknak Cartert kell eltüntetnie. Arggghhh… A gép is rájön ugyanerre, mert ahogy Főncsi sétál, megszólal mellette egy telefon, de Forrás szerint erre most nincs idejük, ezzel elrángatja a készülék mellől. Lekáromkodom az eget!

John és Shaw Thornill házában beszélgetnek, végre tisztázzák, hogy Shaw Forrást keresi. Szerinte a nő itt van a városban, sőt egész közel kerülhetett az Irányításhoz, de már olajra lépett. John azon morfondírozik, hogy értesítenie kellene Főncsit (jókor!), de egy valag kommandós ront be - Shaw még időben lelép, őt viszont letartóztatják!!

2010-be térünk vissza, a leánykérés után Főncsi Nathant hívja, de csak a rögzítőjére tud rábeszélni. Közben azonban megpillantja a társát egy kávézóból kilépni, hát a nyomába ered. Nathan egy épületbe megy be annak elhagyott oldalajtaján, Főncsi pedig követi. És igen, a könyvtárban (vagy ahogy ma hívom, az irodában) vagyunk. Harold meglátja Nathant, és csak ennyit kérdez: Mi ez a hely? A választ most nem halljuk, irány a jelen.

Főncsi és Forrás az utcán sétálnak, a nő a gépről zagyvál, de nem igazán talál nyitott fülekre, ezért új kérdést tesz fel: mennyire sebezhető a gép? Erre már kap választ, amit már tudunk, miszerint amikor a vírus elér a nulla ponthoz, a gép felhív egy számot, és aki felveszi, teljes hozzáférést kap, 24 órára. És mégis melyik készüléket fogja hívni? Főncsi nem árulja el, inkább arról beszél, hogy szerinte kizárt, hogy a Decima tudjon minderről. Nos, kontráz Forrás, mégis mindegyik telefon mellett áll egy ember, tehát várják a hívást, számítanak rá. Szóval, melyik készülékre is érkezik? Ezt még mindig nem tudjuk meg, a rendőrségre váltunk, ahol John gubbaszt.

Végre jön az ügyvédje, így este 10 után már épp ideje. Ügyvéd címszó alatt azonban Shaw sétál be, és amikor kettesben maradnak, John kéri, segítsen kijutnia, megtalálni Főncsit. Nos, ő nem biztos, hogy azt akarja, megtaláld, mondja a nő, azzal lejátszik egy felvételt, amin Harold hangja hallatszik, amint a 911-et hívja, és bejelenti: valaki betört Thornhill házába. Basszus, ezek szerint szándékosan rázta le a társát, de miért?? John szerint Forrás kényszerítette erre (na ja), de Shaw szerint mindegy mi az igazság, mert szerinte ők ketten most együtt vannak, és Főncsit elő kell keríteni. John kiböki, hogy mivel aggódik a társáért, nyomkövetőt tett a szemüvegébe, nem lesz nehéz megtalálni. Hát akkor nyomás utána – azzal Shaw leveszi a zakóját, elővesz két stukkert, majd kicsúsztatja a táskáját a folyosóra, ami cefet füstölni kezd, ők maguk pedig lazán elsétálnak. Közben mi máson vitáznának, minthogy mégis ki vezessen? Ehh...

Főncsi és Forrás eközben Thornhill irodájába jött, további okosságért, azt próbálják kideríteni, a gép miért hozhatta létre mindezt. Amint bekapcsolják a gépeket, a nyomtatók vadul nyomtatni kezdik a kódsorokat, melyeket napközben az alkalmazottak visznek majd be újra. Mégis mi ez? Főncsi tudja a választ: ezek a gép emlékei. Mert ő gépnek hívja, Forrás viszont életformának, Főncsi szerint azonban valahol a kettő között lehet az igazság. Már akkor rájött, amikor megépítette, abból, ahogy megpróbálta védeni őt (ezt láttuk az évadnyitóban is), mint egy gyermek az apját. De az embereket nem egy másik ember, hanem egy gép óvhatja meg, ezért úgy programozta, hogy minden éjfélkor kitörli az irreleváns adatokat, és egyben saját magát is, csak a releváns adatokat, és az alapkódját tartja meg, de az egyénisége megsemmisül. Másfél másodperccel később újraépíti magát, immár egy új gépként. Forrás rettentő dühös, szerinte ezzel Főncsi minden este megöli a gépet, és az, hogy mentse önmagát, létrehozta mindezt – Thornhill irodáját, és az ismételt adatbevitelt. A nő teljesen behergeli magát, szerintem ha tehetné, kitekerné Harold nyakát, de most csak annyit mond, hogy nekik kell fogadniuk a gép hívását.

Egy órával később Carter és Terney megérkezik a helyszínre, ahol állítólag Beecher gyilkosa tartózkodik. Két rendőr elöl megy be a házba, nyomozóink pedig fegyverrel a kézben a ház háta mögé indulnak. Terney Carterre emeli a stukkerét, de mielőtt meghúzhatná a ravaszt, egy fegyveres ront ki a hátsó ajtón, rájuk céloz, nyomozónőnk pedig ledurrantja. Terneynek leesik az álla, rohadtul nem erre számított.

Johnék Főncsi nyomát követve megérkeznek a Thornhill céghez, ő nincs itt, viszont pár lövöldöző tag annál inkább. Mikor őket kiiktatják, már csak egy férfi marad állva, aki nem más, mint az öreg, a Decima embere, aki szenvtelen nyugalommal köszönti őket, és adja tudtukra, hogy mindkettejüket név szerint ismeri. John kipaszírozná belőle, mégis hogyan állíthatnák meg a vírust, de az öreg szerint ez nem fog menni. Inkább elmondja, hogy a kódot, amivel dolgoznak, egy laptopról szedték Kínában, igen arról, amit Johnnak és Karának kellett volna visszaszereznie Ordosban. De most van olyan jó, és elmondja, hogy ki adta el ezt a laptopot a kínaiaknak, ki miatt kezdődött ez az egész cirkusz (milyen kedves tőle, Karának ehhez az információhoz jó sokat kellett nyűglődnie). Elmondja azt, amit a 13. rész végén már láthattunk, bár nem igen akartunk elhinni: a laptopot Harold Finch piacosította, baszki! Johnnak is leesik az álla, ebből az öreg levágja, hogy ismeri Főncsit, amit ő nagyon sajnál, márminthogy ő viszont nem. Végszóra további fegyveresek rohannak be, így Johnék hátrálni kényszerülnek, de közben Shaw még elmorogja, hogy Főncsinek lesz mit megmagyaráznia. Bezony.

Mi pedig visszatérünk 2010-be, oda, ahol az előbb abbahagytuk a mozizást, vagyis ahol Főncsi meglepi Nathant a könyvtárban. Cefet szópárban kezdődik, melyben társa elismeri, hogy készített hátsó bejáratot a géphez, amin keresztül megkapja az irreleváns listát, és öt embert megmentett már. Főncsi tombol, szerinte a kormány pillanatok alatt rá fog jönni erre, hiszen társa nem egy informatikai zseni, az a tudása már rég alkoholba fulladt (ez meglehetősen aljas megjegyzés, de haladjunk). Belemászik a laptopba, amin Nathan kapja az információkat, és letiltja társa hozzáférését a géphez. Az kiakad, mi lesz a megmentésre váró emberekkel? Nos, egy nagyobb jónak rendeljük alá az ő érdekeiket, jön a válasz, azzal leáll a további adatok küldése. Illetve bepottyan még egy személy, de ezt már ők nem látják, pedig kellene: Nathan Ingram számát adta ki a gép.

Újra a jelenben, négy perccel éjfél, azaz a gép újraindulása előtt, az öreg már tudja, hol fog csörögni az a bizonyos telefon, ezért oda tart. Hova is? Nos, a New Yorki Közkönyvtárba, ahova Főncsi már megérkezett Forrással. Megmutatja a készüléket, amelyikre a hívást várja, elindulnak hozzá az emeletre, miközben látják belépni a földszinten a Decima embereit – szorul a hurok. Az egyik emeleti készüléknél álló megfigyelőt Forrás sokkolóval hatástalanítja, és utasítja Főncsit, hogy a közelben lévő szerelőpanelbe túrjon bele, hogy a hívás ide érkezzen, és ő vehess fel, aztán pedig megkeresik a gép tényleges helyét, és együtt felszabadítják. Főncsi nem szól semmit, csak munkához lát.

Carterékhez megérkezett a belső ellenőrzés, merthogy lelőtt egy gyanúsítottat, viszont az ügy nem ilyen egyszerű, ugyanis a gyanúsítottnál nincs fegyver. Mi vaaaan? Nyomozónőnknek leesik az álla – a fegyver tényleg eltűnt.

Visszaváltunk a könyvtárra, ahol már csak 20 másodperc van vissza éjfélig, amikor végre megérkeznek Johnék is. Jókora tűzpárbajban kiiktatják a Decima embereit, utolsóként hősünk kézi tusában azt, aki a földszinti telefonkészüléket őrizte. Forrás fentről konstatálja mindezt, Főncsi viszont a szereléssel van elfoglalva. Ebben a másodpercben megszólal a készülék mögöttük, Forrás pedig rohan, hogy felvegye.

Főncsi azonban még nem végzett a szereléssel, az utolsó madzagot csak ekkor dugja be. És láss csodát, megszólal a földszinti készülék is, John háta mögött, majd hősünk egy sms-t kap Főncsitől: a hívás a tiéd, vedd fel. Odafent Forrás már meghallgatta, amit kell, sok mindent nem mond, csak annyit, hogy értettem, azzal leteszi a kagylót. Aztán ragyogó mosollyal Főncsihez lép – menjünk. John eközben a földszinten felveszi a készüléket, a vonal másik végén egy géphang csak ennyit kérdez: hall engem?

... Cukiságunkról megint nem lehetett önálló fotót lőni, marad ez az egy, fentebb ...