A mai rész története a 3x09. epizód eseményeinek visszhangja, de azok kedvéért, akik nem naprakészek, a lényeget a tovább gomb mögé tettem.

Kedvenc sorozatunk legutóbbi (3x09) részében olyan jelentős események történtek, hogy úgy éreztem, mindenképpen helye van egy összefoglalónak, ha úgy tetszik visszatekintésnek - szigorúan azok számára, akik naprakészek. A tovább után SPOILEREKKEL.

A rész eseményeit ott folytatjuk, ahol az előzőt abbahagytuk – még mindig a bíró házánál vagyunk, a tag beszélni akar Simmonssal. Nagyon aggódik Carter és az öltönyös miatt, hogy elvitték Quinnt, és eljuthatnak vele az FBI-hoz. Na jó, lényegében a saját seggét félti, Simmons pedig ígéri a HR elkapja őket, de addig muszáj valami kamu storyt kitalálni, mi történt itt. Kéri a bíró fegyverét, aztán már gyártja is az elméletet: rablók törtek a házába, és lelőtték magát – azzal beledurrant a bíróba. A hangra megjelenő járőrnek annyit mond, hogy egy berosált bíró túl veszélyes, ki kellett likasztani – majd utasítja társát, találják meg Cartert és Quinnt élve. Ha utóbbinak baja lesz, kinyúvasztja a járőrt; az öltönyöst pedig öljék meg! Argggghhhh....

Főncsi Medvével kutyagol, amikor megszólal mellette egy utcai telefon – szám érkezett, illetve több is, ahogy hallom. Többet most nem tudunk meg, irány a metró, John és Carter tömegközlekedéssel kívánja elszállítani a korrupt zsaruk meglőtt vezetőjét az FBI épületébe. Az öreg fenyegetőzik, hogy úgysem jutnak el odáig, de hősünk megnyugtatja a nőt: Főncsi küldi az erősítést.

Drága Olvasók! Ezúttal a következő ajánlást adom mindenkinek az elkövetkező részekhez: madzagot és zsebkendőt elővenni, előbbit az állatok felkötéséhez, utóbbit, hogy legyen mit gyűrni és tépni az elkövetkező izgalmak közepette. Javaslom mindezen eszközöket legalább a tizedik részig készenlétben tartani, és szorgalmasan használni. Szóval. Késő este nyitunk, elhagyott úton lángoló kocsi állja el egy éppen erre járó teherautó útját. A két jármű közé maszkos tag lép, a teherautó utasterébe lő, mire az ott ülő két tag kiugrik. Mindkettejüket elérzésteleníti, aztán maga zuttyan a vezetőfülkébe, és elhajt.

Másnap reggel az irodában Főncsi hegyekben hordja a könyveket egy kupacba. Nem, nem könyvtárosdit játszik, csupán 38 (!!) ember számát kapta meg a géptől egyszerre. És hogy még szebb legyen a történet, mindannyian rendőrök, közöttük több ismert HR taggal, így valószínűsíthető, hogy mindannyian azok. Már csak az a kérdés, hogy mi lesz ennyi HR-essel? Összehangoltan bűncselekményt követnek el, vagy valamiféle leszámolás áldozatai lesznek? John ígéri, hogy beszél Fuszkóval, tud-e valami közelebbit, addig is Főncsi szíveskedjék golyóálló mellényt húzni Medvére. Berosálok.

Főncsivel indítunk, hipnózisra jött a drága – vau legyek, ha ezt komolyan gondolja. Gyorsan kiderül, hogy nem, a terapeuta telefonját klónozná, de nem jön össze, ez azt jelenti, valaki már megelőzte. Relax indul, de azért nem teljes a fíling, mert közben John duruzsol a fülesébe, gondolom csak hogy bosszantsa. Később az irodában már a terapeuta ismert adatait beszélik át, tehát ő a célszemélyünk. A neve Hayden Price, gazdag ügyfélkörrel, de persze nem ilyen egyszerű az esete, ugyanis Főncsi észrevette, hogy olyan információkat szedett ki belőle a hipnózis során, amivel a bankszámla adataihoz férhet hozzá (ő ezeket az adatokat szándékosan adta át, gondolom elég nehéz úgy mélyhipnózisba kerülni, hogy: a) nem akarunk, b) a társunk folyamatosan beszél a fülesünkön). A kezelés óta már el is tűnt egy adag lóvé a számlájáról – még jó, hogy van annyi pénze, amiből simán jut egy ilyen csali kivetésére. Price tehát csaló, nyilván az ügyfelei közül rájött valaki ugyanerre, és most a bosszút tervezi.

Főncsi mielőtt jobban beleásná magát az ügybe, átugrik Forráshoz teázni egyet. A nő kérdi, mégis meddig akarja fogva tartani, de nincs válasz – Harold szerint veszélyes másokra, nem engedi hát el. Nem tudja, a gép miért kereste őt meg, de ki fogja deríteni, addig azonban marad a valagán, fogságban. Forrás szerint Főncsi irigy, mert a gép máshogy beszél vele – erre a felvetésre sem jön válasz.

Na kérem, előre jelezném, hogy az elkövetkező részekben annyi cselekmény sűrűsödik össze, hogy elnézést kell kérnem a hogyvótok várható hossza miatt. Szóval. John érkezik Shaw lakására - Rico bármennyire is emberkerülő, Főncsi mégis lenyomozta, és ez most jól jön, legalább van hol keresni. Merthogy már nyolc órája nem vette fel a kapcsolatot hőseinkkel, tuti valami gáz van, John szíveskedjék kideríteni.

Főncsi addig sem az irodában ügyködik, hanem terepre ment önállóan a lelkem, ugyanis attól, hogy John Shawt keresi, az új célszeméllyel még foglalkozni kell – jelen esetben Főncsinek. És hogy ki ő? Timothy Sloan, akinek meglehetősen érdekes foglalkozása van: ha egy illető végrendelet és ismert rokonok nélkül halálozott el, neki kell az elhunyt személyes tárgyai között (jelenleg pl. a lakásában) addig kutatnia, míg olyan személy nyomára nem bukkan, akit az örökség megillet. Harold jobb híján társául szegődött, most épp egy trágyadombra emlékeztető lakást túrnak át információk után. Sikerrel járnak, Főncsi talál az elhunyt hűtőszekrényében (!) egy dobozt, amiben diafilmek vannak, rajta családi fotók – a halottnak ikertestvére van. Ezzel végeztünk, mondja Sloan. Közben John jelenti, hogy ő is végzett, mert rájött, Shawt sokkolóval kiütötték – szóval szar van a palacsintában, ideje intézkedni.

Gépjármű eltérítéssel nyitunk, átültetésre váró emberi szervet szállítana a kocsi, amikor hirtelen egy másik vág elé, fegyveres tag ugrik ki belőle, és arra kényszeríti a sofőrt, adja át a májat, merthogy a főnökének szüksége van rá. Mégha az említett boss Hannibal Lecter (lenne) is, akkor sem elegáns eljárás így májhoz jutni. Ezt Shaw is így gondolja, aki az anyósülésről már rég kimászott, és lazán térden durrantja a rabló társát. Az elkövető azonban nem adja könnyen magát, a sofőrt maga elé rántja élő pajzsnak, de még végig sem tudja mondani egysorosát, hogy Shaw dobja el a fegyvert, amikor a nő már a sofőr ijedten levegőbe tartott karja alatt átlőve iktatja ki a támadót, majd adja vissza a májat a ledermedt férfinak – húzz vele a kórházba. A tag hálálkodna, de Rico nem kíváncsi rá, már lép is tovább.

Főncsi az irodába invitálja, hogy teázzanak egyet, és beszélgessenek el a jó modorról, de a nő nem vevő a meghívásra. Harold kissé csalódottan veszi tudomásul, így marad a Medve társaságában teázás, viszont legalább a sütijét megosztja az ebbel. Cukikáim. (Sorry, azok kedvéért, akik nem olvasnak minden kommentet, jelen résztől a hogyvótban Shaw másik neve hivatalosan is Rico, a Madagaszkár Pingvinjei után szabadon.)

A részt olyan jelenettel kezdjük, amit már rég titkos vágyam volt látni, bár magam elnézném egy egész részen át, nem csak felvezető epizódként. Miről is van szó? John és Főncsi állatorvoshoz hozták Medvét, beteg a drága (ha valami komolyabb baja lesz, szétcsapok az írók között, de ezzel nyilván nem vagyok egyedül). Letargiás, nem hamizik és hányik szegény. Dr. Jensen szerint komoly gond van, mindjárt elküldi további vizsgálatokra, de addig is hoz neki gyógyszert a hányásra. Amint a gyógyszerszobába megy, John utána üget. A dokinő kiakad – maga nem jöhetne be! De ők se, válaszolja John, amikor négy, fegyveres suttyó bukkan fel, gondolom némi kábítószernek is beillő bogyóért jöttek. Három térdlövés, a negyedik tagot pedig, aki túsznak szánná a doktornőt, Medve intézi el – ezzel vége is az akciónak. Dokink ledermed, hogyan köszönhetném meg? Nos, mondja Főncsi, egy klassz kutyajátékszer, ami itt kapható, elég lesz. A még mindig sokkos Dr. Jensen eloldalog.

John szerint Medve kedveli az új orvosát, Főncsi kontráz – a jövő hónapban esedékes oltásra is ide hozzuk, reméljük, az kevesebb felhajtással jár. Nem hazudok, vagy háromszor visszatekertem a jelenetet, hogy kellően kiröhögjem magam. Na ez az, amit egy egész részen át elnéztem volna – állatorvos célszemély. Mindegy, így is jó volt.

John és Shaw tavon csónakáznak, mintha romantikus randin lennének. Ez persze csak álca, legújabb célszemélyüket figyelik, aki tényleg itt és így randizik, azonban izgága exügynökünk kis híján elrontja az álcájukat, mert mindenáron ő akar evezni. (Shaw néha olyan, mint egy óvodás: neki kell a nagyobb fegyver, ő akar vezetni, most meg evezni. Hehh, hagyjuk.) Az ovis vitának Főncsi vet véget azzal, hogy a látszat megőrzése érdekében John evez, punktum. Shaw enged, és magához veszi a fényképezőgépet, hogy a célszemélyt fotózza, akiről Főncsi sorolja az adatokat: Ian Murphynek hívják, több cégben van érdekeltsége, nincsenek adósságai. Szegény gyereknek született, egy rokona hagyott rá százezer dollárt, innen a lóvé, mást nem lehet tudni. John szerint ideje jobban utána nézni, ő elmegy és körülnéz a lakásában. Shaw bólint azzal, hogy a partig már ő evez. Komolyan mondom óvodáshoz (plusz retardált pszichopatához) illő becenevet / gúnynevet fogok választani a nőnek, és ezentúl azt használom (javaslatok jöhetnek a kommentekben).

Kora reggel Főncsi Medvét sétáltatja, Shaw pedig azzal próbálkozik, amibe már Johnnak is beletörött a bicskája két évaddal ezelőtt: követi kedvenc informatikusunkat, hátha megtud róla pár plusz infót. Naná, hogy nem jár sikerrel, Harold lazán lerázza, Johnba viszont belefut, végül pedig Főncsi hívja hősünk mobilján, és utasítja el udvariasan, hogy utána szaglásszon. Szívás. Mindenesetre irány az iroda, új szám érkezett.

Carter Cal sírját látogatja meg, amikor összefut Alonzo Quinnel, akivel kölcsönösen udvariaskodnak kicsit, majd a HR feje a lényegre tér: úgy tudja Beechert Elias emberei ölték meg, exnyomozónk viszont kételyeinek ad hangot, és távozik. Quinn ekkor felhívja egy emberét azzal, hogy Carter nem adja fel a Cal halála utáni nyomozást, ebből még gond lehet. Na ja. Távozóban Carter is telefonál, egykori társát hívja, nézzen utána, hogy áll a Beecher gyilkosa utáni nyomozás, amit némi hezitálás után Fuszkó meg is ígér.