Egy gazembert kipipálhatunk, Rahm Taknak és a katonáinak vége, hála a frissen local hero-vá avanzsált Datak Tarrnak. A fél keze bánta az ügyet, de ennyi belefér, hogy megszabaduljon az élete megkeserítőjétől. Már a szezon (és a sorozat) utolsó részeinél járunk, lássuk mit találtak még ki nekünk a készítők. Egy rettentően rémült, menekülő Dokival kezdünk, a nézők számára láthatatlan ellenség elől fut. Hiába rejtőzik el, ez a morgó vadállat elhurcolja őt. Később már Amandát hallgatjuk, látunk egy falat, ahol minden áldozat arcképe ki van téve, akik a Rahm Tak miatti harcokban haltak meg. A megemlékezés a Városházán zajlik, barátok, családtagok haltak meg, de a fenyegető veszélynek, Rahm Taknak örökre vége, hála Datak Tarrnak és mindenkinek, akik hozzájárultak a csata sikeréhez. Egyikük sem halt meg hiába (vagyis Datakot még halottnak hiszik). Amanda átadná Nolannak a szót, de Indur (Zero apja) dühösen hentesnek nevezi őt, mert megölte a fiát majd elviharzik. Szegény Nolan amúgy is őrlődött ezen eleget, ilyen felvezetés után alig találja a szavakat. Elismeri, hogy hibázott és nagyon sajnálja ami történt. Rettentően megrendült, ilyennek senki sem látta még, nem is erőlteti senki, hogy folytassa a beszédet.
A megemlékezés végén Alakot Lilaapu találja meg, a részvétét fejezi ki Datak miatt. A srác megköszöni, de nem akar vele sokat beszélni így menne a dolgára. Ám a srác kíváncsi, Stahma is szóba kerül. A srác kerek-perec kijelenti, hogy nem fog megbocsájtani az anyjának és ne jöjjön se a fia, se az ő közelébe, mert megöli. Lássuk Stahmát, neki már lassan csak az imák maradnak, és a visszatérő Lilaapu sem hoz neki jó híreket. A fia nem akarja látni, a férjét eltemették, maga Amanda Rosewater vezette le a megemlékező szertartást. A casti nagyasszony próbál erős maradni, de néha-néha a fájdalom erősebbnek bizonyul. Stahma nem is érti, miért kapott állami temetést az ura, hisz árulóként lógatták fel. Lilaapu avatja be a hírekbe, Datak volt az, aki elvitte a bombát a táborba és vállalta a halált a város védelmében. Stahma ilyen nemes cselekedetet nem is nézett ki a férjéből, a megviselt idegei eddig bírták, zokogni kezd, az már csak hab a tortán számára, hogy a férje ezzel az áldozattal neki is megbocsájtást nyert, szabadon hazatérhet.
A törvényőrségen Nolan a halott Zero fegyverét babrálja, mikor megérkezik Irisa. Nolan visszaadja a fegyvert Indurnak, az apánál lesz a legjobb helye ennek a puskának. Ez az ő dolga, ha Irisa feküdt volna a barlangban szénné égve, akkor… nincs akkor, mert Irisa egy öleléssel hallgattatja el az apját. Később Nolan ott áll Indur háza előtt, még kopogni sincs alkalma, a férfi egy pisztollyal a kezében nyit ajtót és Nolant lőné le szíve szerint. Neki nem a halott fia fegyvere kell, hanem a fia, aki keddenként ragut főzne neki. Ma pont kedd van, ha Nolan nem tudná. A lövésre nem kerül sor, nem is lenne értelme, mindenestre Indur odaadja Nolannek a fegyvert és bemennek a házba. Egy sikátorban Amanda és Irisa találkoznak, Nolant Irisa lerendezi azzal, hogy majd rendbe jön, de mi történt? Amanda elvezeti őt a szétmarcangolt Indo hullájához, pontosabban annak darabkáihoz. Amanda arra tippel, hogy egy kardfogú farkas jutott be a városba, de Irisa megcáfolja, ezek az állatok falkában járnak. Mindenesetre a maradványokat elviszik Dokihoz, kiabálnak neki, komolyan pár pillanatig azt hittem, valóban ő maga a hulla, de szerencsére feltűnik és a halottról kérdez. De akkor ki az Indo, aki úgy néz ki mint Doki?
Indur a fiáról mesél, a fegyverét Lucynak nevezte el, egy emberlányról kapta a nevet, azonban kikapós csaj volt, viszont a fegyver a második legszebb dolog Zero életében, hát elnevezte az elsőről. Nolan megpróbál még egyszer gyónni az apjának, hogy sajnálja a fiú halálát, de Indur nem kér ebből, pedig Nolannek ez az első alkalma, hogy így vezekel. Megszólal Nolan hívója, visszajelez Irisának, megy amint tud, ám Indur elengedi. Értékeli a próbálkozást, de ettől még nem fog megbékélni. Dokinál megy a hulla boncolása, Samir hivatalosan is Doki gyakornoka lett, a közös munka közben pár csípős megjegyzés is elhangzik, öröm őket hallgatni. Az viszont igaz, hogy Dokit feldúlta az Indo halála és a bőrelemzés után kiderül, hogy a hulla valóban Dokié. Na ez most, mégis hogy van?! Az őrségen Irisa a város térképét rajzolja, Nolan visszatért, ő már kész a vadászatra, ha Nolan is készen áll. Eközben visszatért Lilaapuval Stahma, a nő elég kellemetlen pillantásokat kap a lakosoktól, ők nem bocsájtottak meg neki. A nő azon gondolkodik, hogy miért nem aggódik Lilaapu, hogy elárulja őt, hisz tudja, hogy még ezernyi omec pihen az űrhajón. Azért nem fél ettől, mert Stahma akkor cselekszik, ha a saját érdeke is azt kívánná, hogy elárulja, most viszont ezt nem teheti meg. Ha ő nem, akkor lehet a lánya megteszi. Lilaapu hiába akar békét, Lilalány lehet másképp látja ezt és a népnek lehet választania kell. Apu nagyon optimista, Lilalány engedelmeskedni fog neki, bármit is kérjen tőle. Legyen, ahogy gondolja, de Stahma megpróbáltatásai itt még nem érnek véget. Hazatértek, Andina épp a bejáratra vörös festékkel felírt „terrorista” szót mossa le mikor meglátja az úrnőjét. Boldogan öleli meg őt, Stahma elbúcsúzik Lilaaputól, aki már a közeli sikátorok felé tartó Nolant és Irisát követi a szemével.
Lilaapu Nolanék után siet, a lányát keresi, de ők nem tudnak semmit. Ő is meglátja a tetthelyet, hát szerintem ő sokkal többet tud, mint ahogy mutatja, de Nolan hiába kérdezi, megkerüli a választ. Gyanús, gyanús, ha tud valamit, akkor mondja de Lilaapu nem válaszol. Irisa jelez, talált még nyomokat, Nolan indul a lányához, még visszatérne Apuhoz, de ő már eltűnt. A pórnép Stahma Tarr visszatéréséről beszél, miközben sütögetik a nyársat. Hát igen, a terrorista a szép, kényelmes otthonában lógatja a lábát, nekik meg nem jut semmi… Egy vad morgást hallanak, összerezzennek, Nolanék pont feléjük tartanak, ők is hallják, de mire odaérnek, már csak a szétmarcangolt holttesteket találják meg. Nolan nagyon dühös lett, rálő az első zajt csapó dologra, ami a szeme elé került, ez pedig egy mosómedve volt. Irisa pihenni küldi, túl kimerült, Nolan nem tiltakozik. Tarr-ház, Stahma még mindig zavart, nehezen szokik vissza a kényelembe. Andina fésüli a haját, a lány viszi tiszta ruhát és ételt a McCawley-házba, ahol most Alak és a kisunoka lakik. Andina nem szeret oda járni, a McCawley-család halála megijeszti őt. Alak még mindig nem lépett túl Christie elvesztésén, pedig szemmel láthatóan Andina nagyon szívesen megvigasztalná őt. Stahma felveti, ha legközelebb elmegy a fiához, ő is szívesen vele tart. Erre a lány elhallgat, Stahma kiszebelőle, hogy miért. Alak megtartotta a miliciás puskáját, két golyó van benne, egy Christiért, egy Rafe-ért, és mindkettő Stahmára vár…
Estére Dokiéknál még mindig nincs megoldás, hogy miért klónozták le őt, de tuti, hogy az omecek voltak. Viszont Samirnak akad pár ijesztő teóriája, mi van, ha a halott az igazi Doki és az élő Doki a klón? Vagy a halott is klón, meg az élő is klón? Doki vet rá egy kemény pillantást, jobb ha nem dumál többet. Doki felnyitotta a klónja bőrét, spórák szálldosnak ki a testból, Bagra-spórák, és a régi St. Louisban nőttek. Doki azonnal összeszedi a felszerelését, egyedül elmegy az omec tanyára és bizonyítékokat szerez. Samir nem érti, hogy miért nem hívja a szupercsapatot segíteni, egyszerű az oka: nemrég még az omecek kedvéért nyúzták őt meg és mire kitalálnák, hogy mi legyen, addig az omecek eltűntetnék a bizonyítékokat. Akkor hadd menjen Samir is, de Doki most Rambót játszik, viszont azt már megteheti a srác, hogy ha nem ér vissza 24 óra múlva se, riadóztasson.
Nolan tehetetlen dühében az italhoz fordul, visszatért a Városházára és egyenként nézi végig a halott milicistákat. Mindenkiről eszébe jut egy kis emlék, és az, ahogy azt ígérte nekik, hogy együtt legyőzhetik az ellenséget. Visszatér a törvényőrségre, ott már várja őt Lilalány, aki szívesen szórakozna vele egy kicsit. Csak a kabátok kerültek le róluk és néhány szenvedélyes csókig jutottak, de a rémisztően morgó vadállat feltűnt az irodánál és Lilalány a valami után megy. Fenébe, azt hittem Lilalány gyilkolja a népeket, de ezek szerint mégsem. Mindenestre Nolan a lány után kiabál, hogy mit tud erről a lényről, de hát a lány már messze jár. Abból viszont még nagy gond lehet, hogy Lilaapu egy közeli tetőről figyelt vagyis követte a lányát, lehet ő volt a morgó lény, és hát dühös. Nagyon dühös. Később, Nolan még mindig részeg és most a fegyverét próbálja megtölteni, de kicsúsznak a kezeiből a kis töltények. Megérkezik Amanda, nagy nehezen ráveszi a részeg barátját, hogy maradjon a seggén, mert Nolan az omecekhez ment volna a vadállat miatt. Józanul is oda kell figyelni az omecekre, részegen meg aztán halott ügy a dolog.
Doki megérkezett a bányákhoz, már lent jár a régi St. Louisnál. Spóratelepek fogadják őt, de sokkal fontosabb, hogy megtalálta az omecek laborját, benne a különböző fázisban lévő klón Dokikkal vagy épp azok maradványaival és persze Lilalánnyal, mint fogadóbizottság. A klónok levadászása már uncsik a lánynak, szóval tényleg ő volt a vadász! Nagyobb kihívásokra vágyik, van egy kis eszköze, amit ha Dokiba döf, azonnal engedelmeskedni fog neki. Doki lehet belátta, hogy esélye sincs vele szemben, mert hagyja, hogy a kis eszközt a nyakába szúrja és valóban, Lilalány bármit kér megteszi. Vagyis elővette a fejszéjét, az egyik kezét az asztal peremére rakta, a másikkal, amiben a baltát fogja meg épp készült volna leütni azt. Szerencsére Lilaapu az utolsó előtti pillanatban leállítja a lányát, Doki elég nyugodt, bár lehet ez a szerkentyű az érzelmeit is korlátozza. Lilaapu megparancsolja neki, hogy mondjon el mindent, így Doki elmeséli, hogy mikor Nolanéket gyógyította itt, a lánya megtartotta az ő forrásmintáját és klónozta őt. Lilaapu hazaküldi őt, Lilalány megparancsolja neki, hogy hallgasson és ne fedje fel a titkát. Doki el, Lilaapu dühöng, tényleg a lány volt az, aki lemészárolta a klón Dokit és a votanokat. Veszekednek egy sort azon, hogyha a fajtársak megtudják Apu milyen jövőt szán nekik, mit fognak majd tenni, de Apu előhívja a drónt és vörös sugárral megbénítja a lányát.
Másnp reggel, új nap virrad a városra, Stahma Tarr a piacra sétál, megvető tekintetek követik az útját. Az eladóhoz lépve elmondja, hogy tintára lenne szüksége, gyászjeleket kell festenie, de a férfi meg se hallja a nőt, zárva vannak. Stahma is tudja, hogy ez nem igaz, a férfi felrója neki, hogy miatta robbant fel az Ív. Jön Amanda, ő megveszi Stahmának ami kell, a nagyasszony kinyögi, hogy köszöni a kegyelmet, Amanda inkább Datakot említi, neki köszönje. Ja, nem, ő már meghalt, bocsi… Szemernyi sajnálat nincs Amandába, Stahma még az irodai verekedésért is bocsánatot kér, de Amanda erről is tudja, hogy ez nem igaz. Nolan a kocsija mellett próbálja nem összehányni magát, hiába a sok pia megteszi a hatását. Az érkező Amandának megpróbálja elmagyarázni mi történt, de a nő szó nélkül ül be a kocsiba. A páros megérkezett a bányákhoz, no, Lilaapu mit tudsz a vadállatról? Nem lesz több haláleset, hangzik a sokatmondó felelt. Nolan még a lánya életére is megesketi őt, Amanda elfogadja ezt, de Nolannak nem elég. Lilaapu sokkal többet tud, mint amit elmond, kész lenne lelőni őt, de Lilaapu ezt is közönyösen fogadja. Nolan megüti őt, de Lilaapu küldi a hősünket a padlóra. Amanda gyorsan elrángatja őt, mielőtt nagyobb baj lenne.
Doki rendelője, az Indo nyugodtan végzi a napi feladatot, Samir kérdezősködik, még a kis eszközt is észreveszi, de Doki nem mond semmit. Samir kap egy nyugtatót, vagy remélem, hogy azt kapott, majd Doki elvonszolja valahova. Stahma fekete ruhát öltött és a testére a gyász jeleit rajzolta. Imádságot mond a férje emlékének, közben azt látjuk, ahogy Lilalány visszatért az űrhajóba, már békés álomban szendereg ő is, mint a fajtársai. Nolant is megnézzük, újra iszik, Indurhoz tart, ám a férfi öngyilkos lett, felakasztotta magát. Stahma imádsága közben Nolan a régi önmagát látja, aki ráparancsol, hogy maradjon erős. Az epizód Stahmával ér véget, aki elfújja az emlékezés gyertyáját.
Facebook kommentek