Ott hagytuk abba, hogy Nolan agyában bugos lett a bárkatech, és sajnos egy kisebb katasztrófát idézett elő azzal, hogy megölte a Votan Kollektíva rendkívül szimpatikus kancellárját. Nolan és Irisa (aki ugye nem hagyhatja el, hisz ha túl messzire kerülnek egymástól, akkor mindketten meghalhatnak) egy hosszú, Brazíliába tartó út elején járnak. Viszont nem velük, hanem régi barátnőnkkel, Berlinnel kezdünk, aki félúton jár valahol a meseerdőben, a táblák szerint a 64-es államközin vagyunk… Belefutott egy katonai konvoj maradványaiba, a kocsik szétégtek, és elszórtan hullák fekszenek az úton. Berlin katonai reflexei bekapcsolnak, fegyverrel a kezében kutatja át a kiégett autók környezetét, útonállók támadhatták meg a konvojt, az egyik oldalára fordult járműben hát kit talál meg… Irisa! Micsoda véletlen, hogy Berlin erre járt! Hála a jó égnek, Berlinben maradt annyi emberség, hogy kiszedi a beszorult lányt, akinek szerencsére semmi komolyabb baja, csak az események hatása alá került. Elmeséli megmentőjének, hogy Nolant valaki elrabolta, viszont él, mert érzi, hogy életben van. Berlin pedig egyedül van, miután hallott Nolan incidenséről, úgy döntött, hogy visszatér a városba, hátha kell Amandának a segítsége. Kedves tőle, ám vagy nem ízlett a nemrég felmelegített Conrad von Bach káposzta és szétmentek, vagy hőst játszik és megy majd vissza hozzá?
Végül is ez a kérdés még ráér, Irisa elmeséli mire emlékszik a támadásból. A flashback szerint a konvoj pár órája már úton volt, csendesen kocsikáztak egy váratlan megállóig. Egy kidőlt fa állja el az utat, nem is lehet elvinni. Irisáéknál is minden csendes, Lélek-Nolan teljes katonai menetfelszerelésben ott ücsörög mellettük, Nolan reméli, már nem sokáig kell a társaságát élveznie. A semmiből bukkantak fel a támadók, lövések hallatszanak, Nolanék a kocsi padlójára buknak le, a rabszállító közben felborult, Irisa beszorult a törmelékek alá, Nolan ekkor még vele volt, ám eszméletlenül feküdt mellette. Viszont egyszer csak valami kikapja Nolant a kocsiból és eltűnt… No, akkor meg kell találni őt, Berlin kész a mentőakcióra. Irisa megköszöni neki, hogy nem hagyta itt, megint, kényszertűzszünet életbelépett. Menjünk vissza a városba, a Tarrok kártyázgatnak és Lilaapun vitatkoznak, vajon miért késik ennyit?! Datak szerint az omec már réges-rég lemondott róluk és a saját bőrét menti, de Lilalány is hátráltathatja. Ha hátráltatásnak számít, hogy esetleg megölte az apját, akkor igen, hátráltatja, Datak nem is sejted, milyen közel jársz az igazsághoz. Stahma ráérez, hogy férje igazából azért bosszús, mert féltékeny a boszorkányra, pedig erre nincs semmi oka. Stahma ugyan tiszteli és becsüli az omecet, hisz segített neki, mikor bajban volt, de a szíve mindig Dataké lesz. A ház ura ettől megnyugszik, jöhet a következő osztás.
Lássuk Lilalányt, egy régi szerelőcsarnokban rendezte be az apukínzókamrát, ahol ott van az Indogene-keltető is. Lilaapu lekötözve és becsövezve fekszik, a lánya a vérét csapolja, ezzel akarja legyengíteni őt. Miért nem öli meg, veti fel a legegyszerűbb megoldást a fater, mert az túl egyszerű lenne. Vissza Irisáékhoz, nézegetik a holttesteket, hátha lesz valahol egy árulkodó nyom. Berlin arra tippel, hogy váltságdíj miatt rabolták el a férfit. Megölte a kancellárt, valaki elrabolta Nolant, hogy váltságdíj fejében átadja a V.K.-nak. Irisa elveti ezt, butaság. Viszont felfigyel egy halott sebére, látott már ilyet, mégpedig a városban, mikor valami állat szétmarcangolt pár embert. Útonállók, akik állatokat használnak, hát ennek sincsen sok értelme. Mert ezek nem is útonállók voltak, hanem az omecek, de miért vitték el Nolant?
A bányáknál járunk, hát persze, hogy Lilalány ötlete volt Nolan elrablása, Doki figyeli a még mindig alvó férfit, a sebeit már ellátta, nyugtatók hatnak. Mi a helyzet a bárkatech-kel? Ha Doki azt kiveszi, belehalhat, de különben is, miért van úgy oda Lilalány érte? Mert Nolant választotta ki magának kiskedvencnek, szeretőnek. Kedves volt hozzá, mikor a börtönben volt és szép emberpéldány, nem? A V.K. nem viheti el és ölheti meg! Dokinak nem az esete, viszont az gond, ha műtőasztalon fog meghalni, mert ez is előfordulhat? Lilalánynak egészségesen kell, ám Dokinak van még mondanivalója, ha Lilalány engedélyt ad rá, akkor el is mondja. Engedély megadva, Doki szerint itt a lány a beteg. Lehet valami trauma az oka, hogy ilyen szociopata vagy eleve ilyennek született, mindenesetre, amit az apjával csinált, az már túl sok. Dokinak is sok van a rovásán a kegyetlenkedésekben és ha mások csinálják, ő félrenéz, ám most Lilalány átlépte a határt. A hisztis omec elzavarja őt, tegye a dolgát, folytassa a gyűjtést (akármi is legyen ez), majd ő elvégzi Nolan műtétjét. Doki még távoztában elbúcsúzik az alvó Nolantől, majd Lilalány nekikezd a műtétnek. Ugyanúgy zajlik, ahogy korábban Doki csinálta, megjelenik Nolan hologramfeje, egy kis drón az ami belevág a férfiba és addig ügyeskedik, amíg ki nem szedi a bárkatechet (hát ez bosszantóan egyszerű volt, de ezt írták meg a forgatókönyvírók…) Mindezt persze Irisa is érzi, hogy az eddig stabil kapcsolatba valami belerondított, és ő nagy fájdalmak közepette rogy le az útra. Viszont már egyáltalán nem érzi Nolannel a kapcsolatot, eltűnt.
Később Nolan ébredezik, Lilalány ad neki vizet és elmesél egy erősen kamu sztorit, hogy Irisa jött el hozzájuk, aznap éjjel, mikor elfogták, hogy mentsék ki a V.K. karmai közül. Sírva könyörgött, hogy mentsék meg, így hát a Lilák összefogtak és Nolan itt van. A konvojt ért támadás elterelés volt, Irisa Defiance felé tart és elmeséli a V.K.nak, hogy útonállók támadtak rájuk, majd Lilalány és Nolan elindulnak a Rancor-síkra, Irisa később csatlakozik hozzájuk. Nolan elfogadja a tervet (remélem nem veszi be ezt a sok marhaságot), de a feje az nagyon fáj… Igen, mert a bárkadarabka már eltűnt onnan, Lilalány kiszedte. És Irisa, vele mi van, jól van? Teljesen jól van, az ő fejéből is kiszedte a darabkát, de elég a kérdésekből, pihenni kell. Visszanyomja Nolant a műtőasztalra „pihenni” és megmutatja, mire számíthat tőle az ágyban. Később, Lilalány karjaiban folytatódik az esti mese, a lánynak nagyon bejött, ahogy a kancellárt megölte. Hát, Nolan annyira nem büszkélkedne ezzel, a bárkatech a bolondját járatta vele. Hallucinált, a régi katonaönmagát látta és hát akkoriban csak a gyilkolást ismerte. Lilalánynak bejön a dolog, az omeceknek saját szavuk is van arra, ha valaki harcos énnel rendelkezik, és ez a harcos én visszatért Nolanbe, még ha az esze nemet mondott a gyilkolásra. Nolan már kezdi érezni, hogy itt valami nem tiszta, Irisán jár az esze, amikor megölték a konvoj tagjait, nem borult ki? Először nehezére esett elfogadni a gyilkolást, de belátta, hogy ez szükséges rossz. Akkor jó, szívesen beszélne vele, kéne egy hívó, de Lilalány ezt is elüti azzal, hogy a drónok blokkolják a jelüket, majd később beszélhet vele. Milyen szép is, ahogy Nolan Irisáért aggódik, igazi apa. Nolan közben felöltözött, éhes, csinál egy kis kaját, a késekhez lépve egyet kivesz és magyarázza, hogy kell jó szendvicset csinálni, de Lilalány egy sokkolóval kiüti. Csalódást okozott neki a férfi, de azt hiszem, nem ez lesz az első ilyen alkalom.
Tarr-ház, Datak elmegy egy időre, de szervezi az őrséget, akár az életük árán is védjék meg a házat és a feleségét. Az egyik bérenc felröhög, hiába fizet neki Datak, nem fog meghalni az árulókért. Nem, tényleg, akkor készüljön fel, hogyha lelépne, akkor ő fogja megtalálni és befejezni a munkát. Remélhetőleg helyesen fognak cselekedni, ha itt lesz az idő. A csapat megy a helyére, Stahma zaklatott, mert a férje itt hagyja őket ezekkel. Dokit akarja megkeresni, már régóta nem válaszol a hívására, és ő az egyetlen, aki tudja, hogy kell egy kifejlett omecet megölni. Stahma még így is problémázik, ezek a bérencek nem csinálnak semmit, ha baj lesz. Andina közbeszól, ő fegyvert kér, és meg fogja védeni az úrnőjét. Ez a két Tarrt is meglepi, de Dataktől kap egy pisztolyt a lány. Vissza Nolanékhez, a férfi immár láncokon lóg, és Lilalány a kínzását tervezi. Ugyan miért, hisz Nolan nem szereti ha hazudnak neki, és Lilalány ezen bukott meg. Irisa hol van valójában? Még a konvoj törmelékei között, és ha még nem halt meg, hát lassan, de biztosan közeleg a vég. Kár Nolanért, az első lett volna a rabszolgák között, ha eljött volna az Aratás, akkor ő biztonságban lett volna és sosem éhezett volna, szép élete lett volna.Így most csak a volna a túl sok és hamarosan vacsora lesz belőle. Fent megszólal a riasztó, látogatók jöttek, gyilkolás elhalasztva.
Irisáék érkeztek meg a bányákhoz, Lilalány fogadja is őket, a lányoknak Nolan kell. Lilalány bekamuzza, hogy Nolan kint van valahol az apjával, menekülnek a V.K. elől. Lilaapu nagyon meg volt elégedve azzal, hogy Nolan megölte a kancellárt, a V. K. sokat ártott az omeceknek is, hát Apu megmentette Nolant. Ha nem hiszik, nézzenek körbe nyugodtan, amit a csajok meg is tesznek. Lent Nolan-nek sikerült megszabadulnia a béklyóktól, a bilincsek még rajta vannak, de most aztán futás öreg! Fent a csajok megnéztek mindent, amit első körben megnézhettek, de a bányajáratokat napokig tartana átkutatni, ennyi idejük nincsen. Irisánál nincsen hívó, Berliné nem működik, értesíteni sem tudnak senkit. Mi van, ha Lilalány igazat mond, ám Irisa nem hisz az omecnek. Nolan eközben nagyon ügyesen eljutott a kivéreztetése közepén járó Lilaapuhoz, az Indo-keltetőben ott fürdik egy újabb Doki hasonmás, Lilaapu meg elnyöszörgi, hogy ez mind a lánya műve. Mikor a Votanok elpusztították az omec flottát, ők egyedül maradtak, de megtudták, hogy a közösség talált egy lakható bolygót. Közben Nolan leszedi a bilincseit, Apu még folytatja. Fogalmuk sem volt, hova tűntek a Votanok, csak mentek előre, hátha befognak valami jelet, amit a bárkák sugároznak. Végül eljutottak a Földre – Lilaapuról is lassan lekerülnek a vérszívó csövek és a bilincsek -, az út alatt őt csak a bosszú éltette, ezt a gyűlöletet tanulta el tőle a lánya is. Ő megváltozott valamennyire, de a lányát ez a bosszú fűti, lehet rossz apa volt. Nolan menti őt, hsz csak életben akarta tartani a lányát, ő is ugyanígy viselkedett Irisával, szóval nincs egyedül ezzel.
Tarr-ház, Andina foglalkozik az őrök kajáltatásával, míg Stahma szőttesét készíti. A lány hozza neki is a teáját, Stahma marasztalja, hisz a lány elmondta, hogy nem tud szőni. De szívesen kötne egy sapkát kicsi Luke-nak. Akkor témánál vagyunk, ugye Stahma nem láthatja őket, csak lány jár ki hozzájuk rendben tartani őket. A kicsi jól van, Alak is jól van, imádja a gyerekét, bár pelenkázni még nem tud, hiába mutatja meg neki ezredszerre is Andina. Talán szereti, ha tanítják, hangzik a sokat mondó felelet anyától, Andina nem szól semmit, de itt más a probléma. A lány tudja, hogyha elmúlnak a vészterhes napok, minden a régi lesz, ő marad cseléd. Elgondolkodtató, de mivel a kultúrájuk megengedi, hogy alacsonyabb rangúak beházasodjanak magasabb házakba, talán változni fog a helyzet. És hát, Christie meghalt, kicsi Luke-nak ez örök fájdalom lesz, hogy nincsen édesanyja, de Alaknak is vannak szükségletei, ezt még Stahma is tudja. A kis cselédlány szívesen puhítja Alakot és aki talán megbocsájthat Stahmának. És mi van a babával? Titokban elhozhatja és talán később már egyenrangúként fognak teázgatni is. Van tehetsége a lánynak…
Amandánál járunk, dolgozik, de betoppan hozzá Berlin. Az ex-barinő első kérdése, hogy Conrad kirúgta-e, a lány ezt meg se hallja, ő segíteni jött vissza. Nem kell a segítsége, de mivel Nolanről van szó, Amanda máris ugrik. Nolanék lakására mennek elsőként, Amanda ruhákat keres, mégpedig azért, mert ha V.K. úgy hiszi, hogy útonállók támadtak a konvojra, és megszámolják a holttesteket Nolané és Irisáé hiányozni fog. Vagyis lehet Defiance támadta meg őket és mentette ki a foglyot, ami pedig bosszúért kiállt. De ha azt hiszik, hogy meghaltak, Defiance-t nem fogják a földig rombolni, jó kilátások. Datak eközben megérkezett Dokihoz, aki épp a kocsija rakterét mossa, mert véres. Datak a tárgyra tér, hogy kell megölni egy omecet? Lilalánynak elég egy golyó, de Lilaapunak lehet több kell, ám elámul a véres raktéren. Egy beteg halt meg itt, egy nagyon durva vérzéssel járó betegségben, mindenkire fertőző, ha ez elterjed, az omecek már ne is tűnnek problémának. Dokinál épp van egy védőoltás, be is adja Dataknak, aki már Stahmához és a fiához küldené őt, nekik is kell, de beájul a mondat közepén. Szóval ez lehet az a bizonyos begyűjtés, és Doki tuti biztos, hogy eljut a nevezettekhez is, az omec gondoskodni fog erről.
Amandáék a kamutemetést rendezik meg a szétdúlt konvoj maradványai között (egész gyorsan kiértek helyszínre, jó gyorsan lezavarták a "több órás utazást"…) elégetik a két álholttestet, és elássák a csatabárdot, mindketten hiányoztak a másiknak és Conrad még mindig megvan. A bányáknál Nolan majdnem kiszabadította Lilaaput, de lebukott, Lilalány dobja őt át a terem másik végébe. Apja bárhogy kiabál rá, a lány enni fog, a tépőfogai már előbújtak. Irisa követte a lányt, rálő, de ezek még figyelmeztető lövések voltak, Lilalány eltűnik Nolan mellől. Irisa egy fejszét dob Lilaapunak, aki a maradék láncokat is leszedi magáról, Irisa meg felszedi Nolant és spuri el, innentől már csak a Lilák harcolnak. Lilalány szerint hiba volt elengedni őket, mert visszatérnek és egyikőjüket sem fogják megkímélni. A lány kimeresztette az apjára is a tépőfogakat, de ő tisztességes harcot kér, ha valóban ki akar ellene állni. A fogak visszahúzva, Nolanék biztos távolból figyelik őket, ő már segítene Apunak, de Irisa visszatartja, se fegyverük, se erősítésük nincsen. Lent Apu tovább agyalja a lányát, még a tőr is bevetésre kerül, ám végül sikerül őt lefognia és megesketnie, hogy visszatér a hajójukra, aludni fog és soha nem fog ellenszegülni. A lány elég megrendültnek látszik, a testvérei életére esküszik, hogy az apja parancsait fogja követni, így Apu elengedi őt, kegyesen megbocsájtott a lányának. Viszont Lilalány megszerzi a tőrt és az apja nyakába szúrja azt. Öreg és ostoba lett… Fent Nolanéknek most aztán tényleg spuri visszafelé és ide már a teljes katonaság kell. Lent Lilalány szembesült azzal, hogy mit is tett, az apja meghalt, ő pedig sikoltva, zokogva borul a holttestére.
Húzunk egy váratlant, a felirat szerint az 1978-as földi évben járunk és egy másik naprendszerben, Gliese-nek hívják, 19,6 millió fényévre a földönkívüli lényekről mit sem sejtő Földtől. A Lilák űrhajóját látjuk, nagyban keresik a bárkák jeleit, apu rendületlenül kutat az ellenség után, a lánya szerint totálisan egyedül vannak. Apu hangolja a frekvenciákat és valami fura nyelv szűrődik át, Rockin Robin c. dalocskát énekelve. Miféle Votan nyelv ez, kérem szépen? Kapás van, Apu és lánya boldogok, ez lesz az új otthonuk, meg kell keresni a jel forrását! A jelenben Lilalány az apjától búcsúzik, elénekli a rituális gyászéneket, majd a tőrrel felvágja az apja hasát, kb. a mellkasa közepéig. A kifolyt vérrel a saját és az apja homlokára egy háromszöget rajzol, majd kiveszi puszta kézzel a szívet az apja testéből. Daeneris Targeryen-hez hasonlóan pedig megeszi azt, szálljon át az ő ereje a lánya testébe, így bosszút állhat a világon, amely közéjük állt. A lány visszatér a mentőkabinhoz, visszarepül az immár működőképes anyahajójukhoz és felébreszti a társait. Bizony, a több ezer omec megtalálta az új otthonát, a világ lakosai az ő táplálékuk lesz, és uralkodó fajként véghezviszik azt a bizonyos Aratást… Mindeközben valahol egy raktárban Datak Tarr felébred a kábultságból. Egy ketrecbe van bezárva és megbilincselve, viszont nincs egyedül. Több száz ember és votan a ketrecszomszédja, az epizód az ő Casti nyelven elmondott, feliratozatlan, de szabad fordításban valami ilyesmi szöveggel érhet véget: Csesszek meg, ezért még bosszút állok!
Facebook kommentek