Hát kérem, utolsó részéhez érkezett Mr. Cumberbatch pár évvel ezelőtti sorozata, erősen ajánlott a gatyákat felkötni, az utolsó részben a készítők annyit csavarnak a szálakon, hogy csak kapkodjuk a fejünket, kedvenc színészünk pedig olyat alakít, hogy öröm nézni. Hát még írni róla, ugye. Szóval. Az előző rész végén szereplőink a földön fetrengtek egy piaci robbantás után, amit szerencsére mindhárman egészben megúsztak. Mikor valamennyire magukhoz térnek, házaspárunk orvos üzemmódba vált, bár sok mindent nem tudnak tenni, lévén még ők maguk is sokkosak, így hamarosan odébb állnak. Michael elöl robog, meglehetősen bosszús – nyilván amiatt, ahogy felesége és testvére pár perccel ezelőtt egymással viselkedtek. Stephen elmondja az asszonynak, hogy a férje beteg, mert beadta magának az emlegetett hepatitis-B oltást.

Barbara a robbantás hírére sovány malac vágtában rohan Patrick irodájába, már meg sem lepődünk, hogy csupán egyetlen potenciális áldozat miatt aggódnak: Michael Ezardot remélik élve viszontlátni. Mikor konstatálják, hogy egészben van, tovább moziznak az utcai kamerák felvételein, és látják, sőt hallják is (!) Ezardékat, így tudják meg, hogy Michael beteg, ami valamiért nagyon fontos a számukra, én egyelőre nem értem az okát.

Bepa furgonja próbálja átverekedni magát a Magna Carta tüntetésén, a kocsi hátuljában pedig bezsákolt fejű főhősünk ordít – szóval egy kicsit megnyugodhatunk, elrablója „csupán” a saját testvére. Mikor a zsák lekerül buksijáról, ő is szembesül a ténnyel, kis híján infarktust kapva Michael látványától. Őt azonban csak a felesége érdekli, egyetlen kérdést hajtogat: „hol van Yasim?”.

A furgon egy elhagyott raktárba érkezik, Bepa és Michael kirángatja a foglyot, székre ültetik, kötözött sonkát csinálnak belőle, a benga balra el, a bátyus pedig folytatná a kérdezősködést, de csak kölcsönös vagdalkozásig jutnak. Öcsi azt hajtogatja, hogy mennyire lelketlen dolog volt elhitetni mindenkivel, hogy meghalt, bratyó pedig kémkedéssel vádolja őt. Michael megrángatja kicsit az öcsköst, de aztán elrobog, és mondja Bepának, hogy a testvére bizonyosan nem ellenség, szóval inkább higgadtan kellene beszélni vele. Eközben – legnagyobb megdöbbenésemre – az egyik sarokból bérgyilkosunk figyeli az eseményeket!!

Mivel a sírnál már nincs több dolguk, Stephen és Yasim hazaindulnak. Igen, az égszínkék műanyag ruhájukban. Átmásznak a kerítésen, aztán irány haza. David közben ezerrel tűz el a helyszínről, ám társa, aki a sötétkék furgont vezeti figyelmezteti, hogy Ezardék nagy bajban lesznek a segítsége nélkül. A férfi rámorran, hogy állítsa meg az autót, és miután az kiszáll, átveszi a kormányt, és nagy svunggal elrobog.

Michael a lakásban testvére laptopját túrja, és látja, hogy Yasimról, Nadirról és Moretonról vannak rajta titkosított anyagok, plusz egy video, amin öccse a tévében a T.I.A. rendszer mellett érvel, szóval eléggé meglepődik. Megtudjuk azt is, hová jött bérgyilkosunk fegyverrel az előző rész végén: egy olyan lakásba, aminek az ablaka Stephen bejáratára néz, az utcán pedig egy segítője figyel, és jelzi hőseink érkezését. Szarban vagyunk.

Az előző rész végén kiájult Stephennel folytatjuk – a férfi szerencsére magához tér, jókora adag parán kívül kutya baja. Meglátja maga mellett Moreton holttestét, amitől halálra rémül, és mikor zajt hall, ijedtében felkapja a gyilkos fegyvert. Még zavarodottságában is rájön, hogy ezt rohadtul nem kellett volna, letörli róla az ujjlenyomatait, bár azzal tisztában van, hogy a biztonsági kamera mindent vesz. Fejvesztve menekül a két holttest közeléből, a folyosón rohanva még fel is borul, ám végül eljut a liftig. Beszállnia azonban már nehezen akaródzik, mert bent David Russell áll, akit ugyan nem ismer, de mufurc ábrázatára nézve én is gyomorgörcsöt kapnék. Az ijedtség nagy úr, karót nyelt bábuként, de belép a liftbe, hátat fordít ügynökünknek és reméli a legjobbakat. Nos, mázlija lesz, a következő emeleten mások is beszállnak melléjük, a célállomáson pedig rakétaként lő ki, hátra sem nézve.

A holttestekhez ezalatt két fős ügynök team érkezett, akik megvizsgálják őket, majd hívják Barbarát a hírrel, miszerint a gyilok a megfelelő férfival végzett, a nőt viszont eltévesztette. Nincs min meglepődni, vörösünket láttuk már bérgyilkos megbízóként, de basszus, akkor is…!

Kedves Benedict Cumberbatch rajongók! Ígéretemhez híven alább olvashatjátok rajongásunk tárgyának egy korábbi sorozatos munkájának bemutatását. A nemrég megénekelt Parade’s Enddel szemben ez egy napjainkban játszódó sorozat, korántsem a romantikus fajtából, amit bátran ajánlok azoknak is, akik a Person of Interest kapcsán találkoztak az írásaimmal, hiszen a „Nagy Testvér” mindenhol ott van (legfeljebb épp nem „a Gép”-nek hívják)…

Sivatagi menekülttáborban indítunk az afganisztáni határnál (pontosan meg nem jelölt évben), ahonnan egy nagyonis európai kinézetű férfi és arab társa távoznak dzsippel. Másik járművet is látunk bár jóval messzebb, benne két rosszarcú férfival. Egyikük hívást kap, mire levegőbe enged egy sólymot, a madár testén kamerával. A dzsip utasaihoz eközben még egy férfi csatlakozik, majd haladnak tovább – gyorsan kiderül, hogy a madár róluk készít légi felvételt, melyet a rosszfiúk egyike okoskütyüjén figyel. Egy pillanatra Londonra váltunk, ahol épp éjjel van – vörös hajú nőt telefon ébreszt, annak kijelzőjén ő is látja a robogó kocsi képét, majd azt is, ahogy egy pillanat múlva atomjaira robban.