Az előző rész végén kiájult Stephennel folytatjuk – a férfi szerencsére magához tér, jókora adag parán kívül kutya baja. Meglátja maga mellett Moreton holttestét, amitől halálra rémül, és mikor zajt hall, ijedtében felkapja a gyilkos fegyvert. Még zavarodottságában is rájön, hogy ezt rohadtul nem kellett volna, letörli róla az ujjlenyomatait, bár azzal tisztában van, hogy a biztonsági kamera mindent vesz. Fejvesztve menekül a két holttest közeléből, a folyosón rohanva még fel is borul, ám végül eljut a liftig. Beszállnia azonban már nehezen akaródzik, mert bent David Russell áll, akit ugyan nem ismer, de mufurc ábrázatára nézve én is gyomorgörcsöt kapnék. Az ijedtség nagy úr, karót nyelt bábuként, de belép a liftbe, hátat fordít ügynökünknek és reméli a legjobbakat. Nos, mázlija lesz, a következő emeleten mások is beszállnak melléjük, a célállomáson pedig rakétaként lő ki, hátra sem nézve.

A holttestekhez ezalatt két fős ügynök team érkezett, akik megvizsgálják őket, majd hívják Barbarát a hírrel, miszerint a gyilok a megfelelő férfival végzett, a nőt viszont eltévesztette. Nincs min meglepődni, vörösünket láttuk már bérgyilkos megbízóként, de basszus, akkor is…!

Stephen összeszedte magát, és eltrappolt Yasim hotelébe, aholis a portás adja a hülyét: sosem látta a nőt, hiába ordítja hősünk, hogy pár órája maga látta innen kilépni. Morcosan elrongyol, és észre sem veszi, hogy gyanús tag figyeli a közelből, bukósisakkal a fején. A parlamentben ezalatt Eleanor vehemensen érvel a T.I.A. bevezetése mellett. A szünetben fut be Stephen hívása, a férfi teljesen ki van borulva, és fél (részleteket nem mond), de a nő most nem ér rá találkozni, annyit vet oda, hogy szálljon meg egy hotelben, majd holnap beszélnek, azzal rábassza a telót. Űzött vadként kémlel körül az utcán, motorosunkat mégsem szúrja ki, de legalább exe tanácsát megfogadja, becsekkol egy hotelbe.

Alig lép be, már jön is a szobaszerviz, és bár vehemensen tiltakozik, a készséges alkalmazott elviszi a cipőjét kitisztíttatni, mert benne van az árban (valami nem gömbölyű, én mondom). A tévében két vezető hír szól a háttérben: először az afganisztáni menekülttáborban pusztító rejtélyes vírus ügye, majd a parlamenti vita a T.I.A.-ról. Arra sincs ideje, hogy megmelegedjen a segge, mert megszólal a tűzriasztó, rohanás van kifelé. A hátsó lépcsőt használja (kínjában mezítláb), így a parkolóba ér. Amint kilép az ajtón, szembe találja magát a bukósisakos taggal, akinek társa egyet az ő fejére is húz (olyat, aminek ragszalaggal le van „sötétítve” a plexije), sötétkék furgonba lapátolják, és tűz.

Nem kis meglepetésemre David Russell rejtekhelyére hozzák. Mikor mindketten a rácsokon belül vannak, a férfi beindítja a rendszert, amiről korábban úgy véltem riasztó, de most elpöttyinti: áram csordogál a kerítésben. Hm. Stephen megszeppenve baktat be elrablója után annak birodalmába, aki a kérdéseire nem hajlandó válaszolni, ám ő feltesz egyet, a klasszikus vicc némileg módosított változatát: hány mikrobiológus kell egy villanykörte kicseréléséhez? Végül saját maga válaszolja meg: egy elég, de neki sietnie kell, mert hullanak, mint a legyek.

Hogy jön ez ide? Nos úgy, hogy az elmúlt három évben 15 halt meg közülük, mind rejtélyes körülmények között, a legújabb áldozat pedig Moreton, ugye. Szóval hősünk mégis mit akart a tudóstól? Csak megtalálni valakit - jön a válasz - a többi őt nem érdekli. Oké, és mit tud Nadirról? Stephen elmondja a tényeket, mire Russell megragadja, a nyakánál fogva rángatja aki a helyiségből, az udvaron aztán jól meggyepálja, kis híján a kerítésnek löki, ám érdemi infót nem tud meg. Végül leesik neki, hogy nincs is mit megtudnia, foglya csak a szerelmét keresi, amitől bepöccen, visszahúzza a fejére a leragasztott bukósisakot és visszalöki a kiindulópontra.

Már reggel van, mire a parlamenti ülés véget ér, Eleanor örül, mert a képviselőkön sikerült átvernie a T.I.A.-t, most a közvélemény meggyőzése következik (az sem lesz egyszerű menet, csak mondom). Hívja exét, de a férfinek csak a rögzítője válaszol, amitől kissé aggódni kezd. A közelben Barbara Turney és George Gibbon beszélik át a helyzetet kutyafuttában: Yasim még sehol, emberük a nyomában; Stephenről sem tudják merre jár, de hamarosan dönteniük kell felőle (ehhez nem ártana tudni mennyire mászott bele a történetbe). Hát ez nem hangzik túl bizalomgerjesztően.

Szegény hősünk eközben ijedten – és még mindig mezítláb, bukósisakkal a fején – áll a hotel parkolójában és hallgatja az elszáguldó furgon hangját. Leszedi a sisakot, felbotorkál a szobájába, ahol az ajtóban legalább a cipője várja. Gyorsan üzenetet hagy Eleanor rögzítőjén, aztán megrendülten bámulja a tévében a prof és asszisztense haláláról szóló tudósítást. Nem sokkal később távozik a hotelből, mi pedig látjuk, hogy egy kormányépületben egy alkalmazott térképen nézi a haladását – a cipőjében van a nyomkövető (ugyehogyugye!).

Hivatali Merciben Eleanor várja, majd sétálnak egyet a folyóparton és hősünk végre mindent elmesél: az elrablását, Moreton halálát – ez utóbbi ügyében azonban a nő megnyugtatja, Ezard nincs képben, a nyomozás öngyilkosságot állapított meg. Ezt a faszságot! Eleanornak mindenre van válasza: a professzor hagyott búcsúlevelet, tehát öngyi lett; Stephent elrablója nem bántotta, valószínűleg úgyis a kormánynak dolgozik, szóval mindkét ügyet hagyják a faszba. A férfi előveszi a klasszikus kérdést a mikrobiológusokról és a villanykörtékről, amit nemrég Russelltől hallott, de a nő elengedi a füle mellett és hazaküldi őt azzal, hogy T.I.A. ügyben dolga lesz ma, készüljön inkább arra.

Patrick Nye eljött Afganisztánba saját szemével megvizsgálni Michael „halálának” körülményeit, kísérője pedig nem más, mint az dzsip felrobbantásában közreműködő egyik rosszarc. A roncsnál egy helyi öreg, az egyetlen szemtanú meséli el nekik az esetet: a domb túloldaláról hallott két robbanást, kb. 20-30 perc alatt ért a roncshoz, ahol nem voltak túlélők, egy nyugati kinézetű férfi azonban a közeli dombtetőről figyelt. Patrick gyanítja, hogy Michael lehetett az, de nem érti hogy menekülhetett el, ha nincs nyoma gépjárműnek, és hogy kerülte el a madárra rögzített kamerát. Morcosan odébbáll azzal, hogy ideje sírt ásni az elhunyt menekülteknek (gondolom a járványban megmurdeltekről van szó).

Stephen megfogadta exe tanácsát, és immár stúdióban ül, hogy egy politikussal vitatkozzon a T.I.A. szükségességéről – remekül érvel a rendszer mellett. Az Inquirendo előző részben megismert két dolgozója, Andrew és Bryan tévén nézi a vitát és feszülten figyeli, vajon „reklámarcuk” hogyan teljesít, aztán megnyugodva látják a közvélemény-kutatás eredményét: hősünk mindenkit lehengerelt. Ő a szereplés után hazamegy – még az ajtón sem lép be, mikor Eleanor hívja, hogy egyrészt nem működtek Moreton halálának idején a biztonsági kamerák (na persze) így a neve nem fog felmerülni az ügyben, másrészt ma nagyon ügyi volt a tévében. Oké.

Amint belép a lakásba, valaki belöki mögötte az ajtót, ő pedig döbbenten látja: Yasim az! Sógornője dúvadként támad rá, hogy mégis miért zaklatta Moretont? Stephen visszamorog: elvállaltam egy kormánymegbízást, csakhogy megtaláljalak. És mégis miért akarja őt megtalálni? Hát, ha nem esett le neki, akkor már régen rossz, mondom én. A férfi nem érti mi folyik a nő körül, és ő sem igazán akarja elmondani, aztán csak kiböki: szerinte Moreton asszisztensét vele keverték össze, neki kellett volna meghalnia, sőt már azt is tudja, hogy a férjét megölték. Michael szerint ugyanis összefüggés van az általuk afganisztánban használt hepatitis-B oltás és a titokzatos járvány között, ezért Nadirt kérte meg, hogy vizsgáltasson meg egy vakcinát a professzorral, de ellopták a nőtől, mielőtt bármit tehetett volna.

És Nadir miben halt meg, kérdi Stephen? Nos, beadott magának egy adagot pár hónapja még odakint, meggyőzendő a helyieket, hogy ártalmatlan cuccos! Persze nem 100%, hogy ettől halt meg, lehet, hogy csak simán elkapta a fertőzést. Yasim meg akarta vizsgáltatni Nadir vérét Moretonnal, ám ő az eredményeket nem közölte telefonon, személyesen meg már nem mondhatta el, ugye. Hol van a lány holtteste – jön a következő kérdés – de nincs egyenes válasz.

Yasim hotelében a recepcióst egy ijesztő fazon faggatja hősnőnkről, de ő ugyanazt mondja mint nemrég a sógorának: sohasem látta. A tag azonban nem éri be ennyivel, párszor az asztal lapjába kólintja a férfi buksiját, amitől az rögtön beszédes lesz: itt lakott pár napig, és más is kereste – azzal rámutat Stephen fényképére az újságban.

Ezard azt javasolja kedvesének, hogy lépjenek le az országból, ő viszont hallani sem akar erről, inkább Moreton szerinte megbízható kollégáját, Lawrence Coopert szeretné felkeresni, segítsen Nadir boncolásában, hogy végre kiderüljön az igazság. A férfi kiakad: forduljunk a hatóságokhoz illegális boncolás helyett, ám Yasim tiltakozik - férje is a hatóságokhoz fordult gyanújával, egy hét múlva halott volt. Hát ez ellen nincs apelláta. Stephen felajánlja, hogy lenyomozza Coopert, hogy tutira megbízható-e. Szerelme rábólint.

David a birodalmában egy monitoron figyeli Patrick afganisztáni helyszíni ténykedését (ríl tájmban), aki épp a megmaradt holttestek elásására ad utasítást, majd elrepül. A helyszínen maradó emberét ekkor hívja fel Russell, és gyorsan nyilvánvalóvá teszi, hogy látja őt (egy embere a közelben hasal kamerával és stukkerrel), aztán némi fenyegetés után információk átadására biztatja, de mi ezt már nem halljuk.

A miniszterelnöki hivatalban Eleanor és Barbara nézi döbbenten a híreket: robbantás volt a városban, ártalmatlan bulizók az áldozatok. A két nő egyetért, hogy a hasonló tragédiák elkerülésére a T.I.A. használatára van szükség. Kormánymegbeszélés kezdődne a témában, ám Stephen sehol, így Barbara elindul, hogy előkerítse. Csak az alagsorba kell mennie, a férfi épp a rendszert bújja Cooper utáni információkért – ijedten lépve ki addigi munkájából a váratlan látogató láttán. Barbara bemutatkozik, majd jelzi, hogy hősünknek máshol kellene lennie, aki azonnal elszelel, a nő pedig kényelmesen leül az asztalához és kitúrja a keresési előzményeit – az eredmény láttán nem lesz túl boldog. (Odafent Andrew és Bryan tart előadást a T.I.A.-ról, mikor Stephen beesik, hogy csatlakozzon a megbeszéléshez.)

Hősünk délután ér haza, a lakásában azonban papucsosunk várja, jókora monoklival a szeme alatt. Yasim merre, kérdi rögtön? Zuhanyzik. És a monokli? Nos, vannak páran akik ellenzik a T.I.A.-t, az egyik a Magna Carta csoport (vagy ha valakinek hiányzik a PoI fíling, hívjuk őket Éberségnek), a tüntetésükön szedett be pár pofont. Elmondja mennyire tiszteli Michaelt, aki ebbe a társaságba beszervezte. Yasim előkerül, hősünk rögtön utána trappol és magukra zárja az ajtót. A nő először is figyelmezteti, hogy diszkrétnek kell lenniük Batz miatt, aztán Cooperről kérdez. A férfi vállalja, hogy este felkeresi a professzort, aki előadást tart az egyetemén, és megkörnyékezi pár kérdéssel. Aztán diszkréció ide vagy oda, megcsókolgatja kicsit asszonykáját.

Este beül az előadásra, utána pedig kéri a férfit, hogy beszéljenek, aki csak a neve hallatán áll vele szóba. Mielőtt a beszélgetésüket meghallgatnánk, kikötőbe váltunk, ahol a lepakolt rengeteg konténer egyikéből kisebb csapat menekült kerül elő (gyanítom az előző részben említettek, akik Hollandiában egyszer már lebuktak, majd leléptek). Futásnak erednek, ám sajna annyi eszük már nem volt, hogy a konténer ajtaját becsukják maguk után, így elég gyorsan lebuknak. A hatóság riadóztatja embereit, és pillanatokon belül cefet embervadászat kerekedik: a menekülők kevesen vannak ugyan, de csak futva haladhatnak (plusz a gyerekek extra lassítást jelentenek), még jó, hogy a nagy tér nekik kedvez. Egyikük különválik a csapattól, gondolom abban reménykedik, hogy egyedül nagyobb szerencséje lesz – nem így történik, a macska-egér kergetőzés számára gyorsan véget ér, míg a többiek szerencsésen kijutnak, odakint egy várakozó furgonba szállnak. Mikor megérkeznek a városba, egyikük elválik tőlük, hogy maga boldoguljon tovább. Hm.

Mikor az előadóterem kiürül, Stephen beavatja Coopert a sztoriba, némi írásos bizonyítékkal megspékelve (ezt Yasim állította össze), ám beszélgetőtársát végül az győzi meg, hogy maga is gyanúsnak találja egykori kollégája halálának körülményeit. A csevejt okoskütyüjén ríltájmban nézi végig Barbara és George (az összeesküvők harmadik tagja, Patrick, épp Afganisztánból tart hazafelé, ugye). Megtárgyalják, hogy nem ismerik sem David Russell sem Yasim lelőhelyét, felfogadott gyilokuk azonban utóbbi nyomában van és nem lehet visszahívni, szóval innen nincs kiszállás.

Hőseink ezalatt piacon sétálnak, Stephen elmondja, hogy Cooper beleegyezett Nadir boncolásába, ám Yasim azon aggódik, hogy itt kellett volna papucsosunkkal találkoznia, de a férfi nem jelent meg. Még jobban aggódna, ha észrevenné, hogy az utána küldött bérgyilok (nem lehet más, ő verte szét a portást is a hotelben) mögöttük somfordál. Ekkor David lép hozzájuk, stukkerrel a mellettük parkoló – már ismerős – sötétkék furgonba lapátolja őket, aztán tűz. A bérgyilkos meg csak pislog, mint hal a szatyorban.

A furgonban leparancsolja mindkettőjük ruháját (az összeset, kivétel nélkül), mert valamelyikük be van poloskázva (vajon a gyilokot láthatta meg, onnan tudja?), kapnak helyette műanyag kezeslábast, aztán a cuccaikat kihajítja a kocsiból. Látjuk, hogy a kormányépület egy eldugott szobájában a Stephent jelző nyomkövető stagnálásra vált. David elmondja, hogy beszélt Michael gyilkosával, szóval nem baleset történt, cserébe túszai is szíveskedjenek információt szolgáltatni: hol van Nadir holtteste.

A foglyok továbbra is némák, ezért elrablójuk fegyvert ragad, és lövöldözni kezd, bár egyelőre csak hősünket lövi körbe, aki kétségbeesve ordítja oda sógornőjének, hogy ne mondjon semmit. Nem ér célt vele, Yasim beszélni kezd. Mindeközben Stephen lakásába ismeretlen, kapucnis férfi érkezik saját kulccsal, a ruhája alapján úgy vélem az a tag lesz, aki otthagyta a szökésben lévő bevándorló csoportot.

Beesteledett, Ezardék pedig a temetőben David felügyelete alatt bőszen túrják Nadir sírját. Mikor a koporsóhoz érnek, túszejtőjük kihessenti őket a sírgödörből, hogy maga törje be a fa fedelet, hogy aztán mindannyian döbbenten nézzék a belsejét – a koporsóban ugyanis nem Nadir, hanem Batz holtteste fekszik! A megrendült Russell elrebegi, hogy Nadir a lánya volt (!!), aztán eloldalog. Yasim utána rohan, és a segítségét kéri, de a férfi füle botját sem mozdítja, dúvadként csörtet tova.

Hajnal lesz, mire Stephen úgy-ahogy betemeti a sírt, aztán kéri kedvesét, hogy induljanak haza. Hát, jobb dolgokra otthon sem számíthatnak, ugyanis mi már látjuk: a lakásban a „betolakodó” szépen megfürdött, megborotválkozott, majd az esküvői videóját nézegeti – igen, a sajátját. Michael Ezard él és virul. Bérgyilokunk sem nagyon keseredett el áldozatai eltűnésén, hangtompítós fegyverrel érkezik egy ismeretlen lakásba.