Beékelődve a VV posztok hömpölygésébe, jelentkezünk egy újabb Indys kalanddal, lesz benne kaland + dal. Több szempontból is különleges epizódhoz érkeztünk: egyrészt ugyebár félig-meddig hazai vizekre evezünk, hiszen a mostani események a mesés Erdélyben játszódnak. Másrészt ez volt az eredeti sugárzás szerint a 2. évad záró része, a 2x22, mivel azonban a sorit még a 2x18 után elkaszálták, ezt az epizódot már nem adta le az ABC. Ennek ellenére öreg Indys bookend készült hozzá, eszerint New Yorkban kezdünk a Staten Islanden, 1993 októberében, ráadásul Halloweenkor. Úgyhogy írás előtt még gyorsan meghallgatom a boldog emlékezetű egyetemi éveim alatt rongyosra játszott hasoncímű mettálszongot a Helloween zenekartól és erre biztatok minden kedves olvasót.
Miután egyetértettünk abban, hogy ez még mindig faszán szól, nézzük meg, hogyan próbál Staten Island fiatalsága csokihoz jutni a jeles ünnepen. Három barát érkezik töknek, Drakulának és farkasembernek öltözve Jones professzor házához és azon problémáznak, bemenjenek-e, mert az öreg tavaly is rohadt almát adott nekik csoki helyett. Végül mégis bekopognak, gyertek be!, hallatszik egy reszelős hang a házból. A lépcső tetején fehér lepedős alak imbolyog, de a felvilágosult gyerekek így is felismerik Mr. Jonest. Szóval nem hisztek a szellemekben?, kérdezi némileg csalódottan öreg Indy, miközben lefejti magáról a leplet. Én sem hittem bennük az első világháborúig, folytatja, és ezzel az átvezetéssel bele is kezd az aktuális történetbe.