Szerencsétlenségünkre Bajusz celebrálja a mai szeánszot, akinek a műsorvezetői képességeire én nem vagyok hajlandó több szót vesztegetni, mert azok egyszerűen nem léteznek. És hogy tovább fokozzuk a nyomort, azzal a műsorelemmel kezdünk ma, amit én soha többé nem akarok látni a Való Világban: a kiafasztérdekel-kategóriás kiesett játékost jelképező rémisztő bábutól való búcsúzkodással. Azon szerencséseknek mondom, akik nem látták a jelenetet, hogy ezt úgy kell elképzelni, hogy egy léggömb, egy köntös, egy zöld kendő meg egy Radics papírmaszk szemlélteti az ex-villalakót, bár most, hogy belegondolok, a hevenyészett bábu klasszisokkal elviselhetőbb, mint az eredetije. Ami pedig az abszurditás újabb szintjére emeli a jelenetsort, hogy a tőle búcsúzó egysejtűek (már akik hajlandóak voltak erre a baromságra áldozni az értékes idejükből) folyamatosan CSÓKOLGATJÁK azt a csálé papírmaszkot. Ráadásul olyan megható emlékeket idézgetnek párás szemmel, mint: „amikor azt mondtad, hogy túl dagadt vagyok a sztriptízhez... igazad volt” vagy „amikor azt mondtad, milyen ronda vagyok, de szerettelek.”