Part One: Juliette
Bevallom őszintén arra nem számítottam, hogy új karakter is kaphat nézőpontot; és azt is, hogy az eddigiek alapján nem ő az új kedvencem, de nézzük nála mi van a felszín mögött.

A Noah elleni támadás napját látjuk az ő szemszögéből, délutántól kezdve. Először a könyvtárban vizslat középkori szöveget, majd az egyetem udvarán egy padon olvasgatva eszi az ebédjét. Diákjai lépnek oda hozzá, megerősítve az ismert tényt, miszerint az ember minden életkorban és szituációban szeret szaros nyelvvel szaladgálni (kolléganőim sokat mesélhetnének erről) – és körbe hízelgik kicsit tanárnőjüket. Megdicsérik az óráját és kérdezik mit olvas, de az asszony gyorsan, elegánsan lerázza őket. Mi azért megtudjuk mibe merült bele ennyire: naná, hogy Noah könyvébe.

Part One: Helen
Egy évvel ugrunk vissza az időben az előző részbeli eseményekhez képest, Helen és Vic élik (és kefélik) mindennapjaikat. A férfi a családi ház alagsorában él, mint albérlő, anyunak legalább nem kell messzire mennie a szolgáltatásért.

Whitney már nem lakik itthon, a többi gyerek viszont épp a szokásos reggeli őrületben készül az iskolába. A porontyok lazán kezelik Vic jelenlétét, a kérdés már csak az, ismerik-e a státuszát. Helen ma exférjét készül meglátogatni a börtönben, tippre a gyerekei nélkül – Stacey ugyanis rajzot küld neki anyja által.

Part One: Noah
Három évet ugrottunk előre az időben az előző évad zárásához képest, Noah immár szabad ember, letöltötte a büntetését egy tettért, melyet el sem követett. A testvérénél és annak családjánál lakik, édesapjuk nemrég hunyt el, ma van a temetése.

A szertartásra eljött Helen is a gyerekekkel (mínusz Whitney), ám nagyfia, Trevor még csak köszönni sem hajlandó neki. Miközben a pap beszél, hősünk elkalandozik, és kibámul az ablakon: odakint egy baseball sapkás férfi sétál, látványa valamiért felkelti az érdeklődését. De csak pár pillanatra, mert a pap kéri, hogy mondjon pár szót édesapjáról megemlékezésként. A férfi rövid, zaklatott beszédet mond, amiből nem hiányzik a beismerés, miszerint nem voltak jó viszonyban.

Hát kérem, gatyákat felkötni, mert olyan rész következik, hogy csak kapkodjuk a fejünket! Nézzük. James és Brace szóváltásba keveredik előbbi édesanyja miatt: hősünk meg van győződve az általa már korábban is hangoztatottról, miszerint anyja kényelmetlenné vált apja számára, ezért bolondnak nyilváníttatta és diliházba zárta.

A szolgáló szerint az öregnek jó oka volt bezáratni az asszonyt, az ugyanis tényleg őrült volt, pölö a csecsemő Jamest levitte a folyópartra és lenyomta a víz alá, hárman kellettek, hogy kirángassák a kezei közül. Hősünk nem örül a hallottaknak, más kérdés, hogy elhiszi-e. Mindenesetre ellovagol édesanyja sírkövéhez emlékezni, majd bejárja az immár üres épületet, ahol még megvannak az őrültek „rendszabályozásának” kellékei.

Ahogy várható volt, a Delaney házba katonák rontanak be, hogy böribe vigyék Lornát. Jamesnek még annyi ideje marad, hogy ráparancsol: bírja ki odabent, küldi a felmentő sereget és ő is „bent lesz vele”. A vörös kabátosok betrappolnak, és már rángatják is a nőt elfele. A dutyiban Mr. Coop várja kiadós zsarolással: vagy aláírja a papírokat, hogy átengedi a Nootka rá eső részét a királynak, vagy megerőszakolják itt helyben, a herceg megsebzéséért pedig lógni fog.

A nyomatékosság kedvéért derékig megszabadítja a nőt a ruháitól, aki bár borzasztóan meg van ijedve, mégis kitart. Coop erre elzavarja a segédjét és munkához lát, hogy az erőszakolást ő maga kezdje, ám ekkor berontanak a Kelet-indiai Társaság emberei – James nyilván őket szánta felmentő seregnek. Lorna nem sokkal később ruhástól, szabadon távozik. A böri előtt Brace várja; hősünk utasítása, hogy egészben haza kell kísérnie mostohaanyut.

Az előzetesben Buci mutogat egy, a tekerős automatákból ismert műanyag bizbaszokra megszólalásig hasonlító gyűrűt a titkárnőjének - Na milyen? - kérdi a lányt. - Fúúúú, nagyon sukár - rebegi a titkárnő a száját nyalogatva - és mikor adod neki oda? - Hát, elviszem a mekibe ebédelni, megmondom, hogy szeretem, és akkor. - Hát ettől nincs nő, aki ne tenné szét azonnal a lábait! - mondja meggyőződéssel és némi irigységgel a szemében a titkárnő, Buci elégedett, főcím.

Imáink meghallgattattak, legalábbis ha lehet hinni az előzetesnek, Buci ugyanis egy csinos szöszi melleit markolássza, aki utolsó menekülési útvonalként megemlíti, hogy van barátja, de Buci búgó hangon megnyugtatja: - Nekem meg feleségem. Eksön!

A kanlakban vagyunk, Buci botorkál lefelé a lépcsőn, amikor meglátja Jocit és Vircsit smárolni a konyhában, melyet egy elegáns "úbazdmeg" felkiáltással próbál feldolgozni. Főcím.

A nyitójelenetben dr Patti nyögdécsel az ágyban, ezzel jelezvén Dávidnak, hogy milyen jól csinálja, amit éppen csinál. Mivel csak dr Patti lepedőt markolászó kezeit láthatjuk, ezért ide a rozsdás bökőt, hogy csak el akarják velünk hitetni, hogy szex van, valójában azonban szarvasperkeltet esznek ezek galuskával, oszt ennyire nagyon jó. Főcím.

Az előzetesben Buci és Petibá köcsögkaratéznak az erdőben, Petibá e nemes sportág szabálykönyve szerint megengedett gyomorszáj rúgással teríti le Bucit, aki nemcsak, hogy elesik, de még meg is üti a kis buksiját, ami a vércsíkokból ítélve csúnyán bibis lesz. Buci eszméletlenül terül el, főcím.