Ahogy várható volt, a Delaney házba katonák rontanak be, hogy böribe vigyék Lornát. Jamesnek még annyi ideje marad, hogy ráparancsol: bírja ki odabent, küldi a felmentő sereget és ő is „bent lesz vele”. A vörös kabátosok betrappolnak, és már rángatják is a nőt elfele. A dutyiban Mr. Coop várja kiadós zsarolással: vagy aláírja a papírokat, hogy átengedi a Nootka rá eső részét a királynak, vagy megerőszakolják itt helyben, a herceg megsebzéséért pedig lógni fog.
A nyomatékosság kedvéért derékig megszabadítja a nőt a ruháitól, aki bár borzasztóan meg van ijedve, mégis kitart. Coop erre elzavarja a segédjét és munkához lát, hogy az erőszakolást ő maga kezdje, ám ekkor berontanak a Kelet-indiai Társaság emberei – James nyilván őket szánta felmentő seregnek. Lorna nem sokkal később ruhástól, szabadon távozik. A böri előtt Brace várja; hősünk utasítása, hogy egészben haza kell kísérnie mostohaanyut.
Sir Strange őrjöngve veszi tudomásul, hogy a Korona képviselője átverte. Dühét Pettiferékre zúdítja – attól borult ki, hogy Coop kizárólagos szerződést akart aláíratni Lornával, azaz minden a királyé lett volna, pedig ők előzetesen nem ebben állapodtak meg. Csakis ezért szabadították ki a színésznőt – névtelen bejelentés nyomán, ami nyilván James volt –, nem hagyhatták, hogy minden kicsússzon a kezükből. Az együttműködésüknek ezennel vége, Strange célja ezentúl az ellenfél eltiprása.
Minderről nem sokkal később hősünk is értesül Godders jóvoltából: a nőnek öltözött férfi a kuplerájban világosítja fel a történtekről. A Társaságnál arról beszéltek, hogy Nootkán Jamesnek az indiánokkal max. puskaporral lenne érdemes kereskednie, azt viszont háború idején kizárólag a Korona állíthat elő. Hősünk neve minden létező tiltó listán szerepel, szóval nem fog tudni hozzávalókat venni sem.
A városban érdekes „mutatványos” tart látványos előadást: mindenféle vegyszereket kever össze, aminek az eredményeként létrejövő fény- és hanghatásoktól a nézők (többnyire nők) látványosan elalélnak. A bámészkodók között ott van hősünk is, aki beszélni óhajt a kémikussal, és úgy gondolja erre a legmegfelelőbb időpont az előadás után van – bár a férfi épp egyik nézőjét keféli. James nem zavartatja magát, meglóbál némi pénzmagot, ez rögtön készségessé teszi a közösülés közben megzavart vegyészt (név szerint Cholmondeley-t).
Azt egyelőre nem tudjuk meg mi az alku tárgya, a következő jelenetben ugyanis hősünket hazatérni látjuk. A házat feldúlták, Brace próbálja visszarendezni a bútorokat. Ura rávakkant, hogy ha már Lorna visszatért, vegyen neki virágokat a nevében. Aztán felmegy a nőhöz beszélgetni.
Nem látszik különösebben feldúltnak a történtek miatt, James pedig úgy dönt, ha ilyen makacs, akár csatlakozhat is hozzá, feltéve ha mindig azt teszi, amit mond. Kezdésként szíveskedjék előadni a ládát, tele édesapja cuccaival, amiről azt állította, hogy létezik. A nő kibújik a kérés alól arra hivatkozva, hogy fáradt. Éjszaka James meglehetősen furcsa dolgot művel: a tűz elé ül, mindenféle szövegeket mond indián nyelven, hamuval és festékkel keni az arcát. A rituálénak konkrét célja van – így jut el féltestvéréhez, és elégíti ki a nőt. Tényleg csak annyi történik, hogy a férfi a tűz előtt kántál, Zilpha ettől magában vonaglik az ágyában és élvez. A készítők nyilván baromi erotikusnak szánták, én viszont nem bírom ki röhögés nélkül.
Hajnalban becsörtet felesége szobájába a némileg kapatos, és a Társaság és a király összeveszése miatt meglehetősen dühös férj, és ő is megdugja az asszonyt (de ő legalább élőben).
Kémikusunk titokban elhagyott házhoz érkezik Jamessel találkozni (tippre ez Mr. Ibottson tanyája). Végre megtudjuk miért társulnak ők ketten: Cholmondeley ló- és galambtrágyát kóstol (bezony!), faanyagról és emberi pisiről egyeztet – ha ez mind megfelelő mennyiségben áll rendelkezésükre, plusz szereznek hozzá némi salétromot, akkor lehet puskaport előállítani. Szóval ha a Korona tiltja, előállítják maguk. A kémikus azt ígéri, ha minden hozzávaló megvan, egy hónap alatt kész a termék, azzal távozik.
Hősünk is indulna, ám lova nyugtalanságát érezve úgy dönt körülnéz, és ekkor a semmiből felbukkan egy bérgyilok. Kemény küzdelem kezdődők, a rosszarc végül kiüti Jamest, majd mikor ezzel megvan, a biztonság kedvéért husánggal buksin kólintja. Elkezdi vonszolni, de aki eddigre keresztet vetett hősünkre, téved. Hirtelen mozdulattal kést ránt elő, lábon döfi az ellent, majd még párszor belemártja. Fejsérülésétől ingatagon ugyan, de talpra áll, kérdi kivel áll szemben, de választ nem kap. Így is jó, azért a biztonság kedvéért kibelezi támadóját. A műveletnek tanúja is van, a házból mostohaöcsi végignézi az egészet.
Hazatérve James fején egyáltalán nem látszik a sérülés (?!), úgy bontja a postáját, hogy Brace-nek be sem számol a történtekről. Meghívó érkezett Musgrove grófnőtől estélyre – nem igazán érti az okát, de az amcsik szintén levelet küldtek, hogy ők is ott lesznek; szóval érdemes elmenni és bepillantani magasabb körökbe, na meg borsot törni pár orr alá. James kísérőnek meginvitálja mostohaanyját, amit az elfogad.
Innen Helgához megy, lecsap elé némi lóvét, és kéri, hogy mára zárja be a kuplerájt, egyéb módon lesz szüksége a lányokra. Megbízza Atticust a kurvák és kuncsaftjaik vizeletének elszállításával (szóval a lányoktól lesz a pisi a puskaporhoz), és egy rablással is – ennek részletei most még homályban maradnak.
Este – mintha napközben nem művelt volna semmi szokatlant – szépen kiöltözik, és Lornával a karján elindul az estélyre. Kocsiba szállás közben virágárus lánytól csokrot vesz, sunyiban pedig a kezébe nyom egy pisztolyt; ebből és elejtett megjegyzéséből arra következtetek, hogy a tervezett rablás még ma este megtörténik.
Megérkeznek a fogadásra, ahol elsők között futnak bele Cholmondeley-be, ám hősünk úgy tesz, mintha nem ismerné. A táncteremben megpillantja húgát, aki szintén észreveszi, és rohamtempóban kereket old, James meg utána. A kert végében beszélgetnek, messze a hallgatózó fülektől. A férfi szerint gyanús, hogy mindkettejüket meghívták; olyan, mintha az amcsik tudnának róluk. Zilpha megpróbál lelépni, ám bátyja visszatartja, és arról kérdezi, hogy ugye érezte éjjel amikor nála járt. A nő szerint ez ördögi tudás – beszélt erről valamiféle 'orvossal' is –, a beszélgetést azonban ekkor Dumbarton betoppanása zavarja meg. Zilpha visszatér az estélyre, az amcsi doki pedig elcseveg kicsit hősünkkel.
Elárulja, hogy a merénylőt ők küldték rá, és már tudják, hogy szabályosan kibelezte. De nem akadtak fenn a dolgon, sőt azon sem, hogy a tesójával kavar (tényleg tudják!), sőt az alku része, hogy ha velük köt egyezséget, nővérét is megkaphatja ráadásnak – pölö lesznek olyan jók, és megölik a férjét. Választ sem várva távozik.
James elkezdi mániákusan az óráját bámulni, mert míg ő itt tölti az idejét, a városban javában zajlik az Atticustól megrendelt rablás: a Társaság egyik raktára a célpont. A kapu őréhez kurva látogat (az, aki Jamestől a pisztolyt kapta nemrég), és ingyen szopást ajánl, ezzel lefoglalva a júzert (ő sem tanulta még meg a saját kárán, hogy 'nincs ingyen pina!'). Társai ezalatt a többi őrt teszik ártalmatlanná, kevésbé kellemes módon. Az immár őrizetlen, nyitott kapun szekérrel hajtanak be, arra hajigálnak fel több zsáknyi salétromot, majd gyors iramban távoznak. Szóval a rablás is a puskapor egyik alapanyagához segíti hozzá hősünket. Ügyes!
A fogadáson a nők öltözőjében Lorna kettesben marad Zilphával. Ennek örömére nem sokat kertel, hanem Jamesre tereli a szót, mire az asszony még az ismeretséget is tagadná, de az arca mindent elárul. A színésznő tovább húzogatja a macska bajszát: ahhoz mit szólna, ha én szemet vetnék rá? Zilpha válaszul visszacsapja, hogy hősünk és ő féltestvérek, majd elrohan. Lorna arcára van írva, hogy mindent ért. Ezután megpróbálja James bajszát is meghúzogatni, de lukra fut: a férfi rámorran, hogy holnapra álljon elő az ominózus ládával benne apja dolgaival, vagy mehet istenke hírével.
A ház úrnője táncolni hívja hősünket, aki nemet mond, de a nőt nem lehet lerázni – ha nem tánc, akkor közös részvétel az 'attrakcióban'. Ez tkp. egy trükköt takar: belépnek a bűvész szekrényébe, az meg rájuk zárja az ajtót. A szekrény hátsó fala elfordul, így odakint úgy tűnik, elvarázsolták őket; közben ők a párnázott fal mögött nyugodtan szót válthatnak.
Virágnyelven fenyegetik egymást a bérgyilok támadás és a meg nem kötött üzlet okán. James kiböki, hogy szerinte a nő Carlsbad, a sokat emlegetett kém, vagy ha úgy tetszik közvetítő a magasabb körök felé. Musgrove grófné a feltételezésre nem mond sem igent, sem nemet (de azt sem tartanám kizártnak, hogy hősünk ezúttal mellé lőtt). James a francia nagykövettel óhajt találkozni, de nemleges választ kap, a nő azzal fenyíti, hogy legközelebb profibb bérgyilokot küldenek. (Most már az amcsik is befejezhetnék a nagymacska kóstolgatását, és rájöhetnének, hogy jobb vele lepaktálni, csak mondom.)
Mr. Geary eddigre kötekedőre itta magát (a buli is eléggé elfajult), és mikor meglátja sógorát, vadul beleköt. Azt üvölti felé, hogy „megdugtad!”, mire a megszólítottól kap egy gyomrost, majd repül az udvarra. Nincs szerencséjük, az emberek felfigyelnek az incidensre, és kb. három tucatnyi bámészkodó a teraszra nyomul. A felszarvazott tovább üvölti a már elhangzott vádat, halálig tartó párbajra hívva sógorát. Úgy zárjuk a részt, hogy James válaszát a kihívásra csak jövő héten tudjuk meg.
Addig szavazzunk róla, ki mit tippel:
Facebook kommentek