Ahj, de nehéz az ilyen részeket hogyvoltozni. Nekem kicsit töltelék volt a mostani, ide-oda ugrálással, de nem elégedetlenségből mondom ezt, csak ahhoz képest hogy az első pár képkocka után abban sem voltam biztos, hogy jó sorozatot indítottam-e el, szerintem nem ütöttek akkorát a múltbeli visszatekintések, hogy a rész 80%-át a pincében töltsük.
Flashback 1st version: három fős család dekkol másokkal egy elhagyatott raktárépületben, apukának a töke tele van azzal hogy itt várakoznak, anyuka píszeli és a kislánynak énekel. Az elfogott suttogó lány emlékeiben járunk, Lydia elregéli Henrynek míg a kóterban csücsülnek, hogy emlékszik az apja rideg tekintetére, de hiányoznak neki a társai
„Hát… szerintem elég durva halott emberek bőrében mászkálni.” (Henry)
Szerintem is, de ezen átlépve folytatódik a történet, mikor a srác rákérdez hogy végül is mi történt az apjával, és kapunk egy bevágást a vérében fuldokló férfiról azzal a magyarázattal, hogy apám hülye volt, anyám bezzeg felhúzatta velem a lenyúzott bőröket, tök egészséges a kapcsolatunk, mindig megvédett.