Juli leszervez egy munkaebédet egy jótékonysági szervezettel, és nem esik neki jól, hogy Miki inkább mással ebédel – pedig még azt sem tudja, ki az a más. Amikor Julinak ilyen Mikire való gerjedelmei vannak, Attila mindig előrukkol valami olyannal, amitől Juli elszégyelli magát. Most például egy cseresznyefa-csemetét vesz Attila, ami idén még nem terem, hanem jövőre egy-két szemet, viszont mire ők ketten megöregszenek, aláülhetnek és dézsmálhatnak belőle. Attila megy hát Julival a munkaebédre. Készülődés közben Juli észreveszi, hogy Attila a gyúrás hatására fogyott, és így bókol: ,,olyan vagy, mint egy régi kesztyű, melegséget és biztonságot adsz”. Nyilván ha azt mondja, hogy ,,új kesztyű” teljesen elrontotta volna a mondat lényegét, ezért a régi jelzővel kedveskedett. Na mindegy, elindulnak az ebédre, amikor belebotlanak a Rózsa előtt kávézgató Mikibe és Szonjába. Juli addig puffog Attilának, hogy a férfi rákérdez: ,,te a nő miatt vagy kiakadva, nem azért, mert Miki nem jött velünk, ugye?” Juli elsápad és beszél össze-vissza, de Attila most már tudja, hogy nagy gáz van. Pedig vesz hétvégi házat, jár edzeni, főz, és ez nem elég?! Juli rohadtul szégyelli magát, minden oka meg is van rá.