Hát mind a 25 körmünket lerágva izgultuk végig az elmúlt hetet, hogy akkor most Jónő megy Bostonba Nyelvessel, és Tanár hoppon marad, vagy nem megy Bostonba, és Tanár úgy marad hoppon.
Mindenesetre az iskolában kezdünk, ahol Tanár időnként meg-megállva, nyikorgó táskával kezében csak megy a lépcsőn némán, és nyilvánvalóan a hetedik kerület kutyaszaros levegőjével kevert csóknak az íze jár a szájában. Ahogy kinéz az ablakon, meg is pillantja Jónőt – Nyelves társaságában. Hát ennyit a csók ízéről, amiből azért a kutyaszarszag megmaradt, gondolom. Szilárd busa fejét odébbtolva bemegy órát tartani.
A mai órán az oxigén vegyjelét tanítja meg a nebulóknak. Vasvárinál simán kitölt negyven percet, amíg felrajzol egy o-betűt a táblára, aztán ácsorog.
Nyelves doki gyanakszik, és megkérdezi, hogy a gyerekek meglesznek-e Klaudia nélkül az iskolában!!!!! Úristen, lehet, hogy a forgatókönyvírók eddig azt hitték, hogy az iskolában a tanárok a saját gyerekeiket tanítják?
Vasvári a szingli létről mesél kémiaórán, miközben mindenféle, az órához nem szorosan kapcsolódó anyagokat öntözget egymásba, hogy a végén egy közepesen se látványos kis lángocskát produkáljon. Jó-jó, értjük, hogy ez az események előrevetítése akar lenni, Klaudia szakítása Nyelvessel, aki meg majd robban. Egyszer. Mindenesetre nem ebben az évadban.
Tanár és Ritter az ablakban beszélgetnek (igen, az ablakban) körülbelül középiskolás srácok stílusában a Jónővel való CSÓKOLÓZÁSRÓL. Vasvári szemérmesen szerénykedik az iszonyatosan hatalmas hódítás miatt, hát nem tehet róla, hogy akkora szívtipró, hogy kétszer nagy nehezen kierőszakolt egy fél smárolást. Szilárd korán jelentette be a nagy diadalt, mert Klaudia is bejelent: méghozzá azt, hogy lelép Bostonba. Ujjé.
Azt az eddigi dramaturgiai fordulatokból 100%-os biztonsággal előre lehetett tudni, hogy Szilárd ezen meg fog SÉRTŐDNI. Egyrészt ebben a sorozatban mindig mindenki megsértődik, mert kb ez az egyetlen lelki mozzanat, amivel az írók meg tudnak tölteni egy-egy konfliktust, másrészt a két karakter viszonya eleve ilyen szélsőségesen leegyszerűsítően épült fel kezdettől. Végül is erre a jelenetre is rá lett húzva a „szakított egy gazdagabb pasiért” instant, előre csomagolt, félkész sablon.
Lehetne a végtelenségig elemezni, hogy miért nem szabad mások által megírt sablonokat használni minden ok nélkül, de van itt egy fontos mellékszál: Hasszánt üldözi a rendőrség!
A Mirkó nevezetű srác csak annyit árul el, hogy Hasszán neki se veszi fel a telefont, úgyhogy egyértelmű, hogy Tanár első dolga, hogy felhívja Hasszánt, hátha majd a kémiatanárjának felveszi. Persze pont a szertár előtt elsétálva csörgeti meg, így egy vasszekrényen és egy ajtón keresztül is hallatszódik Hasszán mobiljának csörgése, amit persze nem halkít le, mert akkor nem tudná megtalálni őt Vasvári.
Az egész úgy kezdődött, hogy Hasszán megborult, mert a szülei elváltak, és az anyja visszament Pakisztánba. És hát elkezdett szívogatni. Mondjuk elég érdekes lehetett az a szívogatás, mert a rendőrök elkapták a Szigeten egy egész zacskónyi hasissal, ami azért nem az a szerény mennyiség.
Klaudia épp összepakolja a cuccait a tanáriban, amikor beállít Hasszán öcsikéje, aki konkrétan Klaudia nénit keresi, hogy átadja neki Hasszán titkos iratait, amiket az ágy alatt rejtegetett, merthogy Hasszán csak Klaudia néniben bízik! Az iratokban az ítélet áll: felfüggesztett szabadságvesztés. A probléma nem ez, hanem hogy mellesleg kiutasították az országból is.
Klaudia néni is Hasszán nyomába ered, aztán persze megtalálja őket a Tanárral az öltözőben. És innentől indul az akció, miközben a rendőrök az iskolában nyomoznak a srác után. Klaudia bejelentkezik a bevándorlási hivatalba, mialatt Tanár egy szekrényben tologatja az iskolában fel-alá a diákot a humorfaktor kedvéért. Aztán Vasvári is bemegy a bevándorlási hivatalba, és jó frusztrált magyar szokás szerint a random ügyintézővel kezd el balhézni, mintha személyesen ő utasította volna ki Magyarországról Hasszánt.
Az ügyintéző persze rájön, hogy ha 10 éve él Hasszán Magyarországon, akkor nem utasítható ki. Nem azért mert van rá törvény, hanem mert volt már rá PRECEDENS. De ahhoz, hogy megmentsék Hasszánt, először ide kell hívni Gárdonyi urat, aki a góré a bevándorlási hivatalban.
Gárdonyi épp a lánya esküvőjén mulat, úgyhogy Szilárd és Klaudia odavonul, majd Tanár a szokásos triceratops arckifejezését felvéve elkezd szirtakizni. Megtudjuk, hogy Gárdonyi úr élete sem fenékig tejfel ám, ugyanis az ő lánya meg Jorgoszhoz ment feleségül, és éttermet akar nyitni Krétán. Ezért Gárdonyi úr bosszús.
Eközben a rendőrök mindent átkutatnak az iskolában, és ennek hatására beindul a Je suis Hasszán mozgalom. A mozgalom virágba borulása közepette az igazgató megtalálja a szekrényben a srácot, de hirtelen pálforduláson megy keresztül, és mégse akarja átadni a rendőröknek, pedig egészen idáig azon volt. Az egésznek valójában semmi értelme, ugyanis Hasszán egyszercsak magától előbújik a szekrényből és magától feladja magát. A dolognak az lenne amúgy az üzenete, hogy vállaljuk tetteinkért a felelősséget.
Tanárék még mindig az esküvőn dekkolnak, amikor leadják nekik a drótot, hogy Hasszánt viszik a reptérre kitoloncolni. Nincs más választás, el kell rabolniuk Gárdonyit. Legalábbis Vasvári ezt mondja, de valójában az igazgató megy velük magától, azt pontosan nem érteni, hogy miért. Illetve annyi azért összeállt a fejünkben, hogy erre a jorgoszos méltatlankodásra azért volt szükség, hogy megindokolható legyen, miért is hagyja ott saját lánya esküvőjét a papa, és megy el vadidegenekkel.
Gárdonyi a saját vejét utálja ugyan, de szerencsére Hasszán tartózkodási engedélyét meghosszabbítja fél évvel, merthogy ő már 10 éve itt él. A fél év alatt meg majd kivizsgálnak, pepecselnek, szőröznek.
Hasszán marad, Klaudia viszont elhúz, mivel neki megy a repülőgépe. Tanár utánarohan, hogy feltartsa, és egy újabb tökéletesen értelmetlen dialógus keretében tudassa, hogy meg van sértődve, SÉRTŐDVE!, amiért egy vadidegen csaj a saját pasijával odamegy, ahova kedve tartja.
Totál egymásra hányt, értelmetlen zagyvaság az egész. Tanár szerint Klaudia „egyik napról a másikra döntötte el, hogy elmegy” (könyörgöm, mintha bármi köze lenne ahhoz, hogy valaki a vőlegényével hova megy, és különben is!), Klaudia szerint meg Szilárdnak csak annyit kellene kérnie, hogy maradjon, és ő maradna (hoppá, ezt miért csak a reptéren mondja, miért nem akkor, amikor a kutyaszarban feküdtek?). Aztán persze mindenki menetrendszerint megsértődik (ennek okait már kitárgyaltuk), aztán jön a béna forgatókönyvírók mentsvára, a „ja, mégse!” Vasvári jegyet vált méregdrágán Klaudia repülőjére, utánaszalad és felkönyörgi magát az induló gépre, de hála a jó égnek a borítékolhatóan ostoba és kínos jelenetről, ahogy Krisz gonosz karmaiból megmenti a tanárnőt, most lemaradunk, mert ezennel az első évadnak vége.
Ez a sorozat arra nagyon jó volt, hogy epizódról epizódra élvezhettük magyar színészek játékát, akik nagyon-nagyon szuperek. Hiába kellett Nagy Ervinnek egy olyan karaktert magára öltenie, ami olyan volt, mint egy elszabott, itt szűk, ott bő esetlen jelmez, mégis megpróbálta a legtöbbet kihozni a figurából. És ez igaz a többi színészre is, akik teljesen reménytelenül bárgyú jeleneteket mentettek meg a játékukkal. Max respect Anger Zsoltnak, Ötvös Andrásnak, Elek Ferencnek, Ubrankovics Júliának, Simon Kornélnak, és sokaknak másoknak is, akik akár csak egy-egy epizód erejéig bukkantak fel.
Facebook kommentek