Három nap kimaradás után sem túl nehéz felvenni a fonalat és látva, hogy Renátó fején még mindig ott a biciklis sisak, érezhető, hogy nem maradtunk le túl sok mindenről. A "hiányzó” rész tömören összefoglalható egy nagy artikulálatlan üvöltéssel és azzal a konklúzióval, hogy az Arany Fácán képében a szerkesztők végre megtalálták a villabeli beszélgetések színvonalához tökéletesen illő sörmárkát.

Mivel a lakók olyan sebességgel váltogatják a szekértáborokat, mint anno Dzsudzsák Balázs a csapatait az Egyesült Arab Emírségekben, adja magát az őszinteség-álszentség-kétszínűség fogalomkörének konstans jelenléte. Ezúttal a csavar kimerül abban, hogy a legnagyobb kaméleont kell kiválasztani maguk közül és miután indoklás is szükségeltetik (nem irigylem azt, akinek ezeket az irományokat szalonképes formátumba kellett öntenie), a végeredmény egy spontán felolvasó szeminárium, ahol Vivi, Amanda, Gábor és Moh csillogtathatja meg képességeit. Mondanom sem kell, hogy sem rétori nagyságukról, sem önkritikájukról nem sikerül tanúbizonyságot tenni, avagy „mosterrenemtudokmitmondani”.

Pár vallomás is a tudtunkra jut, Renátónál Vivi volt egyértelmű befutó, Bálint pedig továbbra is Amandát fúrja, olyannyira, hogy még a sima kaméleon címre sem tartja érdemesnek, pusztán annak albínó csökevény formájára, akinek még színei sincsenek. Gábor a háziállatokról tart nagymonológot, valószínűleg sértette önérzetét hiszen otthoni szerepe kimerül abban, hogy ő Kata papucsállatkája. Moh arra hivatkozik, hogy ennyi idő alatt nem lehet feltriggerelni senkit kétszínű viselkedéssel így egyúttal mintha beismerné, hogy nem is nagyon csinál semmi érdemlegeset beköltözése óta. Vivi úgy köszöni meg a kritikákat, mint anno Cristofel a ződ pontokat, én meg nem tudok másra gondolni, mint hogy ő is folytatja tovább. Amanda próbálja méltósággal és viccesen kezelni a helyzetet, ő biztosra veszi, hogy Virágtól, Vivitől, Robitól és Mohtól kapta a „jeleket”, majd jó szokásához híven a szobába vonul és Ginától vár magyarázatot, hogy itt vajon mi a fasz van, aki viszont már semmit sem ért. Ezen pedig a legkevésbé sem lepődtünk meg.

Bálint és Gábor kísérletet tesz konfliktusuk megoldására, az „alfahímeknek” mintha már az is baszná a csőrét, hogy egy olyan közepesen markáns figura, mint Gábor kicsit jobban kinyílik. Virág eközben valamiért úgy hallgatózik a nyugiból, mintha legalább államtitkokról (nem Merci, nem államTikTok) lenne szó. Most már úgy beszélnek a srácról, mint aki a legnagyobb spanjuk volt, Bálint szerint ő konkrétan a tenyerén hordozta, szinte a szoptatós anya szerepére is bejelentkezik. Engem viszont inkább a mester-tanítvány viszony és az azt követő árulás ihletett meg miután Bálint maga hozta fel a Star Wars-párhuzamot.

Moh és Dani is felkérdezik Gábort, hogy miért mondott olyanokat, hogy inkább állt volna Digó mellé vagy, hogy inkább lenne egyedül, mint rossz társaságban. A vége természetesen sértődés miután Gabika azt mondja, szerinte ő itt nem barátkozott senkivel, amit egyhangúan nevetnek ki a többiek. Látványos mennyire nem tud mit kezdeni ez a brigád azon egyedekkel, akik nem tesóznak az első másodperctől fogva. Később topmenedzsereket és diplomatákat megszégyenítő módon vitatkoznak a helyes testbeszédről, ami nyilván párbajjal fenyegetőzésbe fullad. Az érvek többnyire kimerülnek az irigységben és az őszinteségben mielőtt Bálint a villa belső vírusának kiáltja ki Gábort, aki ezentúl akkor futhatna coVVid 10 néven.

Renátó tovább crushol Frura, bár a „minden nap klimaxol” nem egy túl hízelgő leírása a nőszemélynek. Gina, Amanda és Gábor igyekszik lelki támaszt nyújtani, megjegyzik mennyire kivirult a srác. Én arra gyanakszom, hogy Digó távozásával lélegzett fel és érzi magának az ügyeletes olasz szerepét. Megvallja, hogy türelmetlen és hiába a lánytól kapott sok pozitív visszajelzés, igyekszik nem belelovallnia magát semmibe. Fenntartásai legitimnek bizonyulnak, amikor Fru Gábor puhatolózására meséli el, hogy bármennyire is viccesnek tartja Renátót és kölcsönösen feltöltik egymást, ő nem képes férfiként tekinteni rá, így csak egy eposzba illő friendzoneolásnak lehetünk szemtanúi.

A blokk végén megint megkapjuk a szokásos érzékenyítő tréningünket Dani és Virág, illetve Merci és Moh kapcsolatán keresztül. Az odabújás szó lassan gyakoribbá válik, mint a „tesó” és az „őszinteség”, Virág véleménye, hogy a heves vita még jót is tett a kapcsolatuknak Danival mert a srác érzelmesebb lett és Moh se tud semmi újat mondani azon kívül, hogy mennyire jól kijönnek Mercivel.

A reklámszünet előtt Peti már-már Gáspár győzői „magaslatokban” tolja az Instagram promót, én viszont elkövettem azt a ballépést, hogy lecsekkoltam a bizonyos Tesz-Vesz városos képet, ami olyan szinten low budget, hogy az említett social media menedzser helyében kezdeném félteni az állásomat. Gábort Dani is elhívja beszélgetni és ez meglepően kulturáltan megy végbe. Gábor elmondása szerint féltette Virágot, bocsánatot kér de azért jó érzékkel hozza ki a beszélgetőpartneréből a vallomást, miszerint a srácot korábban eléggé elnyomták az élet számos területén és ennek köszönhető az a fal, amit maga köré épített. Az ő elbeszélésében persze mindez úgy hangzik, mint az archetipikus gettórapszöveg ám nem lennék meglepve ha a későbbiekben erre még építene valaki, amikor gyengíteni próbálja a játékost.

Mindenki legnagyobb örömére folytatódik a nemek harca egy nagyon kreatív bólogató/fejrázó versennyel, melynek hörgős metálzenére megrendezett lányos fordulóját Gina nyeri meg, a fiúknál – és összesítettben is – pedig Robi kerekedik felül. Utólag mindketten kifejtik a győzelemhez vezető kifinomult technikájukat, a srácnak foglalkozásából adódóan van rutinja testrészeinek rázásában és Ginától is láttunk már hasonlót az elmúlt hetekben. A fejre húzott harisnyás feladattal jön a lányok egyenlítése, Gábor valami elképesztő szerencsétlenkedést mutat be, a villalakók hangulata kifejezetten jó és biztos a nézők egy része is örül amíg takarva van a versenyzők értelemtől sugárzó arca.

Utolsó összecsapásként dobozokból kell üveggolyókat kivenni, amik gusztustalannak szánt dolgokkal vannak töltve: többek között egerekkel, különböző gyűrűsférgekkel és spagettivel. Az RTL elhozza nekünk a realityt a realityben ha valaki emlékszik még a Celeb vagyok, ments ki innen! korábbi szériáira. Nem túl meglepő módon a játék rengeteg sikítással és káromkodással telik, egyedül Dani nyúl sztoikus nyugalommal az egerekhez, igaz majdnem össze is roppantja az egyiknek a fejét mert hát „ugyanolyan állaga van az üveggolyónak, mint a köcsög kisegérnek”. Robiból instant PTSD-t vált ki a rágcsálók látványa, Merci orgánuma még a szokásosnál is torzabb és idegesítőbb, Ginának viszont egész jól áll a konyhásnéni szerep.

Puskás Peti csodák csodájára nem említi egyik családtagját sem, a nézők pedig egyértelműen Gábort várják kiválasztottnak. Peti ennek kapcsán egy pillanatra elmerül a pszichoanalízis világában aztán inkább elköszön és mi valószínűleg jobban is járunk így.