Nem túlzás azt mondani, hogy tegnapelőtt még az volt a legnagyobb problémám, hogy az ezüst vagy a fekete szandálomat vegyem-e fel, és nem volt elég havonta egyszer borotválni a lábam, most meg a cseresznye szedéshez is sapkasál kell, és ha esetleg valaki még mindig nem fogta volna fel a minden utcasarkon tömegével ránkömlő reklámcunamiból, annak ezennel üzenem, hogy mindjárt itt a karácsony is, a sarki kisbolt kilencvenes évekből ittmaradt, kissé megkopott dekorációja legalábbis ezt hirdeti legalább másfél hónapja. Na de, nem ezért vagyunk itt kedves feleim, hanem hogy nagyító alá vegyük, mit kínál nekünk ezen a héten a televíziózás csodája, úgyhogy ne is raboljuk az időt, csapjuk bele, de rendesen. 

Ebben a részben a nagyszerű Richard Speight Jr. alakítja a kiemelt mellékszereplőt, aki a későbbiekben jó sokszor bosszantja fel a fiúkat,  de most még csak az ismerkedésüket látjuk. Este kezdünk, egy egyetemi prof. egy kis extra munka miatt bejött dolgozni, a Crawford Hall épületében lévő irodájába. Ám az épület előtt egy, a téli hideg időhöz képest nagyon lengén öltözött fiatal lány várakozik. A lány nagyon mosolyog, az egyik órájára jár, és nagyon fontos lenne, hogy beszéljenek. A prof. habozik egy kissé, a fogadóóráit javasolná, de a kedves mosolynak nem bír ellenállni. A lány az irodában bevallja, hogy nem is a diákja, egyszerűen csak meg akart ismerkedni a pasassal. Arthurnak hívják a professzort, benne van a flörtben, egy csók is elcsattan, és egy ideális világban talán lenne benne annyi férfias bátorság, hogy ennél többet talán ő sem akarna egy naiv, fiatal lánytól, hiszen a könyve szerint mégiscsak az erkölcstannal foglalkozik. De nem, ennyire nem ideális a világunk, a pasas élvezi is a dolgot, ám  csók közben a lány arca egy oszladozó hulláévá változik. A prof. halálra rémül és az ablakhoz hátrál. Ezekben a pillanatokban a gondnok (R.S. Jr.) zárja az épület ajtaját, alig tesz meg néhány lépést, Arthur tanár úr teste lezuhan a kőkemény betonlépcsőre.

Az előző rész végi cliffhangernek ugyebár le kell zárulnia, s már látjuk is, hogy Claire dulakodik a fickóval. Még egy kést is felkap az asztalról, de a másikkal végül nem ez bánik el, hanem hogy beveri a fejét a kandalló előtti padkába. Jön Jamie, majd Fergus és a mádám is, összerakják, hogy az idegen a múltkori lefizetett hivatalnok, Percival embere, baj, van, méghozzá nagy. Claire gyógyítaná magához térő áldozatát, később a pincében a csempészett holmit eltüntető segítők meg is jegyzik, érdekes egy naccsága ez. Fergus (de jó megint újra és újra leírni a nevét) enyhe büszkeséggel a hangjában mondja, hogy a milédi mindig is különleges teremtés volt.