Az előző rész végi cliffhangernek ugyebár le kell zárulnia, s már látjuk is, hogy Claire dulakodik a fickóval. Még egy kést is felkap az asztalról, de a másikkal végül nem ez bánik el, hanem hogy beveri a fejét a kandalló előtti padkába. Jön Jamie, majd Fergus és a mádám is, összerakják, hogy az idegen a múltkori lefizetett hivatalnok, Percival embere, baj, van, méghozzá nagy. Claire gyógyítaná magához térő áldozatát, később a pincében a csempészett holmit eltüntető segítők meg is jegyzik, érdekes egy naccsága ez. Fergus (de jó megint újra és újra leírni a nevét) enyhe büszkeséggel a hangjában mondja, hogy a milédi mindig is különleges teremtés volt.
Claire rohan a patikába, és kisebb szóváltásba keveredik egy férfivel, tessék őt előreengedni, ő egy gyógyító, sürgős esete van, és már sorolja is mire van szüksége. Az idegen szerint az ő nővérének is eléggé fontos baja van, de nem kívül, hanem belül a fejében, pontosabban inkább az idegeivel. Claire felajánlja, hogy az udvariasságért, hogy előreengedték, szívesen megnézni ingyen a beteget, a férfi pedig nagy szemekkel figyeli, hogyan szedi elő az asszony a bugyellárisából a fizetendő két shillinget. Jó kis kontraszt ezt ahhoz, ahogy Ian és Fergus tárgyal egy pasassal az eladandó csempészáruról. A vevő ötven fontot akarna adni, a fiúk erősködnek, ez százat is ér, eredeti cognaci konyak. 
Ian alkudozik, legyen hetvenöt, a férfi hetvenet ajánl, a srác módosít, marad az ajánlata, de megtoldja három hordó mentalikőrrel. Nyilván a flancos italon nem tudnának máshogy hamar túladni, a vevő viszont úgy gondolja, vétek lenne az ingyenpiát visszautasítani. Üzlet megkötve, Fergus nagyon el van ragadtatva, hogy Ian mekkora üzletember. A kisebbik érdeklődi kezd, emlékszik-e a francia Claire nénire (hehe, néni). Hát, még kicsi volt, de arra nagyon is jól emlékszik, hogy lelkes és hihetetlenül bátor asszony volt, aki még a karddal kettészakított embereket is meggyógyította. Igaz, beszélik azt is, hogy néhány életet el is vett. Ian már most rajong a nagynéniért, azt mondja, biztos megvolt rá az oka, ha ezt tette. 
Claire hazaér, és Willoughby asszisztálásával - aki immáron következetesen a Tiszteletreméltó Feleség állandó eposzi jelzővel illeti az asszonyt - műteni kezd, egészen pontosan koponyát lékel, hogy felszabaduljon a rög, megszűnjön a nyomás. Közben megérkezik Percival egy félszemű fickó társaságában, látni kívánja a pincét. Hát csak tessék, kérem szépen, nincs itt semmi, már csak azért sem, mert folyton beázunk, vétek lenne ilyen helyen értéket tárolni. A meglékelt pasas közben odafent meghal, Claire rosszul érzi magát, hogy kudarcot vallott. Beszél róla Jamie-nek, hogy milyen jó orvos volt, alig veszített beteget, de egyben sajnálja, hogy kalamajkát okozott. Bár a férfi azt mondja, hogy örül, hogy felesége több ezer mérföldet, sőt kétszáz évet is utazott miatta, és mindent megtenne érte, azért van némi kellemetlenség a hangjában, mikor meghallja, Claire milyen hamar szerzett egy új pácienst. 
A két fiatal családtag épp ünnepli az üzleti sikert, meg férfias (fiús?) témákról is szó esik, többek között a konyak lehetséges potencianövelő hatásáról. Fergus az üzleti lehetőségeket taglalná, Ian meg egy szolgálólányt bámul, mint mindig, ha ebbe a kocsmába térnek be. No, ecsém, ma este nem csak bámulni fogod, így az idősebb, akiről kiderül - bár Fergusban mindig is volt hencegő hajlam -, hogy kapásból két nővel volt először, tizenöt évesen, úgyhogy a most tizenhat Iannek itt az ideje, hogy túlessen az élményen. A lány is hajlandóságot mutat, a jelenet lényege pedig ekkor következik: a háttérben a már látott félszemű fickó iszogat. 
Claire meglátogatja Campbelléket, s rögtön megállapítja, hogy a nőnek súlyos mentális problémái vannak. Előbb hadovál összevissza mindent, majd kataton állapotba kerül, arra sem reagál, hogy Claire legyezget a szeme előtt. Hát igen, Margaret mindig is agyalágyult volt, így Archibald, de ha a vendég kíváncsi a hallott szavak jelentésére, ő szívesen lefordítja Claire-nek némi anyagi ellenszolgáltatásért. Nem is tudom, én valahogy inkább szánom a fickót, mintsem ellenszenvet éreznék iránta, egyetlen egy jelenetben kirajzolódik egy egész élettörténet egy testvérpárról, akik ugyan az úri réteghez tartoznak, de a nő betegsége miatt ugyebár nehéz társadalmilag megfelelő kapcsolatokat ápolni, egymásra vannak utalva. Simán elférnének egy Austen-regényben. Amúgy épp Nyugat-Indiába (mai karibi térség) utaznak egy gazdag ügyfélhez, ezért kellett volna nyugtató, hogy Margaret kibírja az utat. 
Míg Ian a nyomdába viszi a leányzót, Jamie a kis szobájában számolgatja a pénzt. Megérkezik Claire, kérdezi mi lett a hullával. Egyik hordó mentalikőrbe rejtették, ott tutira nem fogják megtalálni, kizárt, hogy egy skótot érdekelne a lötty. Claire szerint el kellene innen költözniük, Jamie viszont jól megvan, s így minden pénzt hazaküldhet Lallybrochba. Claire felveti, hogy esetleg ő is kereshetne pénzt, lehetne egy kis rendelője is. Olyan jó érzés volt megint egy pácienssel foglalkozni. A beszélgetés azonban félbemarad, mert Ian Murray érkeztét jelentik be, nyilván az idősebb jött, Jamie gyorsan odaveti még Claire-nek, a fiúról egy szót sem az apának. 
Az eddigi viszontlátások közül eddig ez a legmeghatóbb, köszönettel Steven Cree szívszorítóan könnyes kék szemeinek is. Ő és Jenny szívből gyászolták Claire-t, ez meg egy csoda, hogy mégis életben van. De mégis, mi történt? Volt itt sok félreértés arról, hogy ki mindenki hitte a másikat halottnak, de most végre újra megtalálták egymást. Ian rátér a lényegre, Ifjú Ian megint megszökött otthonról, gondolta, biztos megint a nagybátyjához jött. Nem, nem, nincs itt. Akkor hol a fenében lehet? Ian eléggé ki van borulva, mi van, ha a gyereket besorozták? Ugyan már, amilyen makacs, a kiképzők inkább mihelyt lehet visszaküldenék a feladónak. Iant ez nem nyugtatja meg, miközben ő is arról kérdezősködik, hogy azt a valamit bevallotta-e már Claire-nek. Nem, még nem jött el az ideje. 
Ifjú Ian közben jól halad a férfivá válás útján, mikor hangokat hallanak,a félszemű keresgél valamit. A fiú elküldi a lányt, ő maga meg szembeszáll a betolakodóval, a dulakodás eredményeképp a fickó felfedez egy titkos szekrényt, ahol a pamfleteket tartják. Aztán rálő Ianre, a golyó egy gyertyát talál, aminek következtében pillanatok alatt óriási tűz keletkezik. Claire-nek nagyon nem tetszik, hogy hazudtak Iannek, amiből egy veszekedés kerekedik arról, hogy miért gondolja Jamie, hogy apjánál is apjább a gyereknek, a férfi meg visszavág, hogy egyrészt Claire is a szemébe hazudott az imént a sógornak, másrészt nem volt jó anya, különben Brianna nem mutogatná magát bikiniben, ennél még egy kurvának is több méltósága van.
Tovább nem nagyon jutnak, mert érkezik a hír, hogy tűz van a nyomda utcájában, hőseink azon nyomban rohannak is. Jamie befut a fiúért, meg a Willie-t ábrázoló képért, majd sikerül még időben kijutniuk. Kár ezért a szép díszletért (köszönet Jon Gary Steele-nek és csapatának), hogy alig, hogy felépítették, tönkre is kellett tenni. Ian elmondja, hogy mi a helyzet, nagy bajban van Jamie, de annyira talán mégsem, mert itt ugyebár Csak álnéven ismerik. Mindenesetre Willoughbyt is ellátja pénzzel és tanácsokkal, Fergust is, ő meg hazaviszi Claire-t és Iant Lallybrochba, bár lesz ott némi gond. Fergus nyíltan rákérdez Jamie-nél, s ha eddig nem sejthettük, most már egyértelmű, mi a gubanc: Claire még mindig nem tud Jamie másik feleségéről?
Facebook kommentek