Vallomással kell indítanom, mert szégyellem magam, mint a picsa. Az hagyján, hogy nincs egy nyamvadt tütüm sem, de tavaly óta még mindig nem sikerült felszerelni a csillárt a budiba, a fűrészporos tapéta is itt-ott felkunkorodott már, és azt a kurva Feszty körképet sem lehet sehol olyan kicsiben megvásárolni, hogy az egy 50x70 cm alapterületű szabvány panel wc falán rendesen elférjen, úgyhogy Köllő Babettnek, a klotyósztájling koronázatlan királynőjének innen is üzenem: ég a pofám, de nagyon, az első évad óta nem sikerült mardosó bűntudat és szégyenérzet nélkül pisilnem egy jót itthon. Boglárka naccsasszonnyal indítunk, ágyba hozza a szolga a reggelit, Bogi osztályzata hármas alá, mert a kaviár sincs jó helyen, meg a zöldlé sem elég zöld, a mangópüré viszont hála a magasságosnak elfogadható, így nem marad éhen a talpig sminkben ébredő Bogi sem. Nincs idő azonban hosszasan elcsámcsogni a kobe marhák trágyáján érlelt gyümölcsökön, mert email érkezik a vuttyon tokban tárolt nokia 3210-re, hogy este vacsi Tündénél, amit mi ugye már tudunk, mert volt róla szó, meg egész héten ez ment az előzetesben. Bogi örül, mert

"Tünde az a nívó, ami én vagyok."

Vilit tehát díszpolgárrá jelölik Mikiék, viszont a díszpolgárságért komoly harc folyik – legalábbis az egyik konkurens igazi harcnak fogja fel. Minden csontvázat elő akar ásni, hogy lejárassa Vilit a bizottság előtt, még a lakásba is bekéredzkedik kedvesen, hogy a telefonját mintegy véletlenül ott felejtve hangfelvételt készítsen. Szerencsére a múlt héten Viliék már kiismerték az ürgét, úgyhogy direkt olyan dolgokat mondanak rá a telefonra, ami arról szól, hogy Vili akkora király, hogy még Milán is belőle akar házi dolgozatot írni! Csakhogy a fickó nem nyugszik le, beveti a telefont a kisboltban is…

Alacsony hőfokon pislákoló tábortűznél egy cowboy valami 300 forintos szerelmes regényt olvas, közben cukorkát szopogat. Még mielőtt letolna egy 1/1-es Brokeback Mountaint, megreccsen egy ág, mire felpattan és elkezdi halálra untatni dumájával azt, aki a rét közelébe tévedt. Egy éve nem szólalt meg, mint a Brian életében a vén fószer a gödörben, akinek a lábára ráugrott Názáreti Brian, és ha már kinyitotta a száját, akkor bizony nem csukja be. Random árul el magáról teljesen lényegtelen információkat, amiből lejön, hogy a cowboy külső csak egy gyerekkori vágyálom megvalósulása lehet így a minden mindegy zombiapokalipszis idején. Hirtelen felerősödik a zombihörgés, mire csípőből tüzelve a westernpisztolyával cirka 50 méterről 10 pontos találatot visz be a zombi fejébe, ami mellett ott áll a kihegyezett sétabotjával Morgan is.

Hála az égnek Vasvárdi a harmadik rész elejére nem tartogat nekünk egy elvetemült kísérletet sem, ellenben csipától összetapadt szemekkel botorkál be a tanáriba, ahol valószínűleg vakon is eltalálna a kávégéphez. Nála ez egy nyugodt, derűs napindításnak számít, mert az Igazgató titkárnője meg is jegyzi, hogy akkor ezek szerint még nem tudja a nagy hírt: az osztályát összevonják egy másikkal, ami csupa kis pelyhedző bajuszú rosszcsontból áll.

A Tanár ezért sebtében egy túlélő- és harci pakkot állít össze magának, amibe hirtelenjében bekerül a Jónő piros esernyője is. Csak azért, hogy ebben a részben is tönkretegye valamijét a csajnak – gondolnánk, de ezúttal tévedünk. Jó, azért akkorát nem tévedünk.

Zsófi jógázik a parton, majd ruhástul a vízbe gázol és alámerül. Remélem, megfullad. Bence az asztalnál alszik, jön Csónakos, aki nem látta Zsófit, helyette neki látogatója jött.

Mindennek eljön egyszer az ideje, ezt a hogyvoltot éppen a Délibáb névre hallgató IC-n írom, miközben a mellettem ülő Gabi névre hallgató idegen valami Daniel Redcliffe filmet néz (nem a Harry Pottert, sem a Szemfényvesztők 2-t), majd indokolatlanul hangosan elkezdi bömböltetni az AC/DC-t. És közben eszik. Kolbászt.

Eltelt egy hét, de Gereon még mindig a vízen lebeg és üvölt, majd észrevesz egy táblát a dombon, annak fémrúdját kiszabadítja, majd visszaugrik a vízbe Lotte-ért. A parton immár újraélesztéssel próbálkozik, eleinte sikertelenül, majd Lotte hirtelen felül – csak Mick Az utolsó zsaruból 20 év kóma után ült fel ennél gyorsabban és jobban – és kiköpi a fél tavat. Főcím.

1847 nyarán járunk az Erebus és Terror már lassan egy éve vesztegel jégbe fagyva és rohadtul nem úgy néz ki, hogy az idén mennek valahová. Legalábbis hajóval biztosan nem, a gyaloglás, meg nem tűnik nagyon biztonságosnak, mert valószínűsíthető, hogy a múltkori jegesmaci ott kórincál a környéken.

Hondo és Jess a nő lakásán, most van az évfordulójuk, na nem a 12 hónapos, hanem a 13 HETES, igen, már 91 napja járnak, ennek örömére Hondo kap egy inget Jesstől, amiben a húgom szerint dögös. (De a húgom szerint Jimmy és Victor, az ázsiai tag helyes, Deacon meg cuki a szakállában.) Táskás fiatal érkezik, bombás ügyünk még nem volt, és láss csodát, fel is robban az ember, miután a húgom éppen megjegyezte, hogy egy Nokia telefonnal mindent lehet csinálni, csak felrobbanni nem.

Családi idillel nyitunk, Albi orgonál, Viktória a kis Vickyt forgatja a zenére, mindenki boldog. Ekkor érkezik Poldi bácsi, mindenféle előre bejelentkezés nélkül toppan be, amitől a királyi házaspár arcáról nyomban lefagy a mosoly. Poldi bácsi ajándékot hozott Albert elmulasztott szülinapjára, egy, a saját képmásával díszített kis szelencét, hogy legyen, amiről eszébe juthat. Milyen figyelmes - szűri a fogai között Albi, majd felkapja a kis hercegnőt és elhagyja a termet. Poldi bácsi szerint Albi nem túl barátságos. Csodálja? - kérdezi elképedve Viktória. A bácsi továbbra is mindent a családért tesz, de a királynő értésére adja, hogy a korábbi feltárulkozása aligha vált a férje javára, egy apa amúgy se lehet ilyen önző, majd ő is otthagyja a bácsit.