Szokás szerint egy félidőre visszaugrunk a kihívás előtti időszakra, azon belül a közösségi média hetének harmadik napjára, amikor Roli szembenéz minden nem teljesen pszichopata közszereplő rémálmával: kommenteket kell olvasnia magáról. A virtuális világra csupán az anonimitás emlékeztet, a fal és a szöveg is szigorúan offline, sőt, házon belüli. Sajnos nicknevek sincsenek, pedig egy „csokysbanan”, „CrazySuzy” vagy „csalfAra18” sokat dobna a játékon. A véleménycetliket a villa különböző pontjaira ragasztották fel, most pedig már az egész társaság felvételről nézi, hogyan ismerteti őket az érintett/sértett.

Az első máris Törpapát alakító Hókuszpóknak titulálja a villa eszét, aki szerint azért előfordult, hogy nevezett főgonosz jól keverte a kártyákat, hiába volt róla maradandóbb az a mondás, hogy  „mindig melléfog”. Egy másik sorstárs a szeretet képességét hiányolja az érzelemmentes döntésekre szakosodott Roliból, akiről valószínűleg azt képzeli, hogy farkasok nevelték, akik még verték is. Talán egyszer valaki felmelegíti a szívét, mint morcos filmfőhős bácsiét elárvult unokaöccse, azon a felejthetetlen nyáron. ( Persze ha skandináv film, akkor a bácsi meghal a végén.)

 Valaki úgy véli, a kétszínű Rolinak egyik színe sem áll jól, úgyhogy kénytelen lesz kipróbálni egy harmadikat.

  A kutyád jobban taktikázik, amikor eldönti, hova fog szarni,

szól egy ismeretlen bölcs.

 Nem te voltál a legjobb villamester, ne szállj el magadtól,

teszi hozzá egy másik.

Utóbbira csupán egy Era gyöngyöző kacajával aláfestett „hát de” a válasz. Roli azt is cáfolja, hogy ne a szívére hallgatna kihíváskor, hiszen „az őszinteség ebben a házban nagyon fontos”. Hangjában itt hallani vélek némi „iróniát”. Százhúsz decibellel. Kikéri magának a vádat, miszerint elkunyerálta Lacika szuperképességét, ugyanis azt önként ajánlották fel neki, mint nemzetstratégiai jelentőségű médiumokat azok tulajdonosai. A villa hölgyei pedig kezdhetnek sírni, mert nemhogy a kommentelő által kiemelt Erának nem „nyomná be”, hanem itt a csapatból egyetlen csajnak sem, mert mindannyian legfeljebb hatosok. Zsuzsut ez kicsit meglepi:

Megemlítik még az igénytelenséget, a sunyi tekintetet, meg hogy túl sok benne a félelem. Tulajdonképpen mindegyiket vállalja, ahogy azt is, hogy egyik hozzászóló kérésére jelképesen lehúzza a vécén taktikus gondolatait.  A végére becsúszik egy „hajadismijen”, pontosabban „hajadmegmérnincselég”. A beültetést szorgalmazó vélemény ugyan fájó, de Roli nem tud elmenni amellett, hogy megfogalmazója a finanszírozást is vállalná. „Remélem, hogy sok pénze van”, jegyzi meg, és ha jelenleg nincs, akkor is bizakodhat, hogy hamarosan lesz. Mondjuk 36 millió. Zárásként sejtelmesen homályban hagyja, hogy akkor az építő tanácsok hatására leáll a taktikával, vagy ellenkezőleg,  még csak most készült el a hatalmas (Hókusz)pókhálója.

Reni bővebben is kifejti, mi a probléma az emóciók hiányával – melyekre persze, hogy ő mutatott rá. Nyilván jelenthetnek előnyt is, ha valaki adóellenőr, kórboncnok vagy Áder János, de azért ő úgy van az ilyenekkel, mint Virág elvtárs az imperialistákkal. Nem lenne a helyükben. Szerinte aki „komoly érzelmi világgal rendelkezik”, az nem is tudja ezt ridegen félretenni. Roli álláspontja az, hogy bizony de, amire talán Reni is rájön, ha majd harminc lesz….kilenc(!) év múlva. Huh. Roli igenis vágyik a jó szóra és ölelésre, szóval ez a beszólás még a hajbeültetésesnél is jobban bántotta. Már azt hinné, hogy szabadul dr. Reni analíziséből, amikor váratlanul még egy övön aluli ütést kap: „ti amúgy ugyanolyanok vagytok az Erával.”  Roli ebben a pillanatban bizonyítja, hogy tényleg ura az indulatainak: sikeresen megállja Reni azonnali kivégzését, és vele együtt mosolyog azon, hogy a lánynak mindig az a szimpatikusabb, akivel éppen beszélget.

A Roli-pártiak és Fantomkép-pártiak ezúttal parfümöket azonosítanak „netes” kihívás keretében, de előtte még Csoki kijelenti, hogy „itt a dagadt Eddie Murphy”, amiért bizonyos fejlett országokban annak ellenére rasszistának számítana, hogy saját magára mondja. A másik fő tulajdonsága, hogy gigantikus az orrlyuka, ezért szaglásban hiába próbálja lenyomni Roli az ellenoldalon. Kezdés előtt Adri utoljára ellenőrzi, hogy biztosan nincs-e még akadály Csoki orrában, mondjuk egy matchbox vagy játékkatona, mert mint  a kisfiúnál a Szép kis napban, nála sem lehet tudni.  

Mérsékelten érdekfeszítő találgatás jön, hogy melyik illat micsoda, a kókuszról például Vivi testápolója ugrik be Rolinak, valamint hamvas teste, ahogyan kenegeti. Era ennek nem örül, ezért igyekszik hangsúlyozni, hogy szigorúan csak a krém itt a téma, Vivien - legfeljebb hatos - porhüvelyéről szó sem esett. „A hálótársam a saját parfümömet nem ismeri meg, amivel huszonéve fújom (magamat)????”, kiabálja a hirtelen két évtizedet öregedett Vivien, de a siker végül lecsillapítja. Csokinak nem jön be a medvecukor bukéja, és intenzíven  fujjog, amikor Reni elárulja, hogy ezt az illatos dolgot a „szánkba szoktuk tenni”. Mélyen átérzem, engem is kiráz tőle a hideg. A másik csapatban Rolinak ügyesebben segít Vivi azzal, hogy e cukorféleség egy állatról van elnevezve. Ez azért jelentősen leszűkíti a kört, ha a krumplibogarat nem számítjuk. Bogár nélkül. Roli még próbálkozik a mályvával, de Vivi rámutat, hogy az rendszertanilag nem stimmel, úgyhogy nem várat magára a valódi megfejtés.

A következő, rendőrkutya-kiképzést idéző feladat egy-egy parfümmel befújt ruhadarab kiszagolása. Csokinak a - Reni tulajdonát képező - kedvenc bugyija jut, odaát meg Hunor zokniját illatosítják. Roli ehhez fűződő viszonyát ne firtassuk. Csoki a cipők környékén próbálkozik először, de ott csak lábszagot érez, amelybe talán még Krisztián ott felejtett aromája is belekeveredik. Hideg, hideg, mondják a lányok, és sajnos Csoki ezt a jelzést pont fordítva ismeri. Aztán csak meglesz, hiszen:

A kedvenc bugyimat dugták el. Hogyne találnám meg a bugyimat.

Pláne ekkora orrlyukakkal, ugye. Roli is megleli a kincset, Hunor pacsuliba áztatott zokniját siratja.

Most pedig tegye fel a kezét, akit érdekelnek a lájk-és diszlájkosztás részletei, köztük a sok "nem személyes", "ne haragudj, valakinek adnom kell" tiráda? Hát engem sem. De kiemelném Greg általános értékelését, miszerint mindenki „túlontúl teljesített”.

(Anikó reklám előtti megjegyzése a patyolattiszta szoba egy nap alatti rémületes dzsumbujjá változtatásáról egyértelművé teszi, hogy nem takarított még minimum 300 font/éjszakás londoni szállodában, ahol bizonyos, sokszor „sheik” előtagot viselő vendégek ezt egy óra alatt is simán megoldották. )

Szünet után hopp, máris a kihívásnál tartunk, amit sűrű „aztaaaaaa” , „itt kezdődik a „faszagyerekesség”, „meghúzta a váratlant”, kiáltások kísérnek. Reni örömködik, az igazság győzelmét előrejelző Era méltóságteljes beletörődést imitálva köti fel a kéket. Először a fejére akarja, de hogy ne nézzék migránsnak, végül a tévében szereplő sálas értelmiségi stílus mellett dönt. Greg elemében van, mint politikai elemző választások idején, szerinte ez most igazán őszinte volt, Roli tutira nagyot nőtt a nézők szemében, kitört a párbajozók közt az esélyegyenlőség, új korszakra ébredünk, most kezdődik a játéééék, juhúúúú.

Zsu is korrektnek tartja a döntést, és az össznépi örömködés akkorára duzzad, hogy kicsit megsajnálom Erát, aki e krízishelyzetben Szentesi Zöldi Lászlóra köröket verve őrzi nyugalmát. Reni azt jósolja, vasárnap megtudjuk, ki a jobb ember, mert eddig is az olyanok nyertek. Lehet, hogy valakinek észrevétlenül mégis leesett, hogy Krisztián nem is a szókincsbeli sajátosságai miatt távozott? Era a sokkból magához térve kijelenti, hogy nincs itt semmi látnivaló, ő már előre megmondta, hogy ez lesz, és persze hamarosan kiderül, hogy ki – még jó, hogy ő – a jani. Úgy hajszolja a visszajelzést, mint egy igazán rossz házasságban élő influenszer. (Lájk, ha Roli szerinted is maga a Sátán!)

Közben odakint Adri jósol Szent Era részéről sírást-rívást, hattyúK halálát, ami gondolom, akkor következik be, amikor a szomszéd pitbullja beszabadul a baromfiólba. Elnézést.

Menjen haza a faszomba, bazmeg, hogy jó legyen a karácsonyom

fogalmazza meg Csoki, mit szeretne a Jézuskától. Adri a nézőktől kéri a normális ünnepet.

Oscar-díjas operatőri munka eredményeképpen a még Rolit és Lacikát is magába foglaló kárörvendő csevejtől nem messze az üvegen túl hevesen magyarázó Era is felsejlik.

Roli szerint a nő rúgta fel szövetségüket, őt akarta kitenni, aztán most meg, ahogy Csoki megállapítja,  „berovázik, dikk”.

„Az ellenségeidet még közelebb (tartsd), mint a barátaidat”- keresztapásodik Roli, akinek támogatottsága a tizenharmadik havi nyugdíj visszaállításával sem ugorhatna meg jobban.

Era lassan kénytelen konstatálni, hogy Zsuzsut és Greget is elveszítette. Utóbbi totál beájult Roli menő lépésétől, ráadásul emlékszik még, hogy Era egy rövid idővallum erejéig vele is párbajozni kívánt. Szorul a hurok. Adri őrülten boldog, annak ellenére, hogy most egy hónapig Roli csicskája lesz, ugyanis fogadtak, hogy nem meri kivinni Erát. Aki  bőszen magyarázza a bizonyítványát, miszerint nem fordult Roli ellen, csupán a hatalmát próbálgatta, de sajna az egér mégis megdöglött játék közben.

Roli és Hunor egyetért, hogy most már nem kell a taktika, csak hagyni kell csiripelni a többieket, a gép forog, az alkotó pihen. Gyorsan kibukik, hány embernek tervezett keresztbe tenni a jó Era, aki azért nem használta a szuperképességét, mert kíváncsi volt, igaza van-e. Nos, ami eddig kiderült, az fájdalmas, mint füldugó nélkül egyszerre összeveszni Renivel és Viviennel. Most, hogy a villakaszás lesújtani készül, úgy rendelkezik, a lila kendőt Lacika kapja majd, aki köszöni, de sajnos ellenszolgáltatást nem nyújthat. A támogatást most a képzeletbeli közösségi oldalak (be)követésével fejezhetik ki a játékosok, és nem lepődünk meg, amikor mindenki Rolit választja. Vivinek „egy nagyon fájó pont volt az életébe” Era, aki háromszor próbálta hátba szúrni. A szinte már bibliai szimbolikát senki sem tudja überelni, ezen kívül a szokásos frázisok hangoznak el. Greg szíve szerint itt is semleges lenne, nemcsak nemileg, de azért inkább...Roli.  Zsuzsu „már megint mibe keveredtem” felkiáltással határoz úgy nehéz szívvel, hogy…Roli. Nem érdekel, pityergi Era meggyőzni kívánt közönségének, vagyis nekünk.

"Akkor aludj a csövessel, mert megsajnálod, az aluljáróba"

reagál Vivi szociális érzékenységgel, amikor Reni hatalmas szíve működésbe lép, és inkább átállna, mint hogy elviselje a kitaszított Era látványát, ahogyan kint búsul, akárcsak a kis gyufaáruslány a hideg télben (komolyan, az is mekkora érfelvágós sztori, szívesen, hogy eszetekbe juttattam így karácsony előtt). „Te egy olyan kutya vagy, aki most odaszalad hozzá”, finomítja Greg a VV-s kutyázás hagyományát.

Jaj, Istenem, bárcsak itt lennének a barátaim!

sóhajtozik  Era, hogy azt a látszatot keltse, vannak neki (*gonosz kacaj*). „Tényleg ilyen szar ember lennék? Csomót segítek az embereken.” Ki is fejti, ki mindenkit patronált csak ezen a héten, Rolival ellentétben. Vivi, akinek van is kihez szólnia, erre újabb „váratlant húz”: elárulja, hogy Era el akart dugni egy képességet, a tettet pedig Adrira kente volna. Vááá, mecsoda filmvégi fordulat, mint amikor a főhős rájön, hogy végig ő volt a gyilkos, bár az egészet csak álmodta, amúgy meg már egy éve meghalt. Az esetre tanúk is vannak, Hunor, Csoki és Roli személyében. Reni inkább nem megy sehová. Adri viháncol, Greg úristenezik, Zsut meg már az álommanó kerülgeti.

Era nem akarja elhinni, hogy ilyen van...hogy valaki orvul lekaraktergyilkolta, amikor egy pillanatra félrenézett. Biztos ezért utánozza Zsuzsut és beszél tovább magában egyedül, mint egy házsártos néni, akivel már senki nem akar együtt karácsonyozni.  

Olvasóimnak ennél boldogabb ünnepet kívánok!