A francia Riviérán kezdünk, ahol egy oltári nagy vámpírokkal tarkított buli zajlik. Kol egy csinos csaj nyakára van rágyógyulva, míg Rebekah, aki piros ruhájával kitűnik a tömegből, vidáman tiporja a szíveket. Aztán egyszerre, a pasi, akivel éppen smárol, holtan esik össze… aztán egy másik is, majd még egy… Erre persze kitör a pánik, és mindenki elmenekül. A tesók döbbenten néznek egymásra, Bex konkrétan halálra rémül: azóta nem látta így hullani a vámpírokat, hogy Kolt anno megölték, és az egész vérvonala vele halt… Rebekah-t leszámítva pedig csak az egyik tesónál él még a vérvonal-kötelék, ami azt jelenti: Elijah meghalt.
Naná, hogy rögvest repülőre szállnak és jönnek vissza New Orleansba – adja hírül Klaus, aki arról érdeklődik Freyánál, hogy ugye csak percek kérdése, és feltámasztja Elijah-t? A dolog viszont elég kemény dió: amikor a medál széttört, esélyes, hogy a tesó elméje is darabokra hullott. Mielőtt visszahozzák, csekkolni kell, hogy ép-e vagy sem, és ha nem, helyre kell hozni, különben úgy marad. Klaus dühös és frusztrált, de ez most senkit sem érdekel. Nővérkének be kell jutnia Elijah fejébe, és ezerévnyi emlék közt megtalálni a lénye magját – aztán amikor bebizonyosodott, hogy a tesó épelméjű, na, akkor lehet megjavítani a medált is. Szuper! Viszont úgy fest, Klaus nem ezt a választ várta, és egyre idegesebb, mire Hayley elküldi sétálni, hogy Freya nyugodtan tudjon dolgozni. De maguk közt azért ő is rákérdez, hogy vajon tényleg működőképes-e ez a terv? Talán. Mindenesetre a legidősebb Mikaelson addig nem nyugszik, míg Elijah nincs biztonságban.
Josh Marcelnek jelent: a jó hír, hogy Vincent sanszos, hogy meg tudja gyógyítani Sofyát, a rossz, hogy ehhez a Sivár vérére van szükség. Szuper! Mission: Impossible a javából! Aztán a vérből kivonják a mágiát, aminek segítségével megpróbálják visszafordítani a Sofyával történteket. Vincentnek azonban – a főnivel ellentétben – nem ez az elsődleges gondja, és mivel egy 1500 éves szuperbosziról van szó, a kisvámpír bedobja, hogy nem ártana segítséget kérni, mondjuk Mikaelsonéktól. Marcel viszont már átváltott egyszemélyes hadsereg-üzemmódba, és miután Sofyát egyetlen bizalmasára, Josh-ra bízza, indul megszerezni, amit kell.
A városban ugyanúgy zajlik az élet. Ám a piac nyüzsgő forgatagában egyszerre a Sivár tűnik fel, és megjelenésére minden virág elhervad…
Klaus – ahelyett, hogy kiszellőztetné a fejét – Elijah koporsója felett monologizál: hogy mi mindent jelentett neki a tesó az évek során, és hogy mennyire sajnálja a történteket. De megfogadja, hogy visszahozza, és nem érdekli, hogy hány ember hulláján keresztül vezet az út, mert Elijah története nem itt ér véget! Rebekah is befut, és megjegyzi, hogy jólesne neki egy kis gyilkolászás, mintahogy Kol is szívesen lemészárolna már valakit feszkólevezetés gyanánt. Klaus örül a tesóknak, de azért ne menjenek fejjel a falnak: előbb el kell pusztítani a spéci ősiölő töviseket, melyek Freya szerint nyolc plusz egy helyen találhatóak meg a városban. Ősi hibrid és hugi magabiztosan elindul, Kol azonban megáll egy percre és elgondolkodik – feltámasztott boszik, halálos tövisek, ugyan, mi is sülhetne el rosszul?
Freya olyasmire készül, amit még sosem csinált, úgyhogy nem nyugodt – viszont bízik benne, hogy ezerévnyi emlék ide vagy oda, Elijah fel fogja őt ismerni. Ez eléggé esetlegesnek hangzik, de Hayley, aki most csak szurkolóként van jelen, a támogatásáról biztosítja. Nővérke lefekszik a varázskör közepére és belefog a bűbájba. Egy pillanattal később egy hatalmas fehér folyosón találja magát, ami tele van ajtóval… Hát ez hosszú menet lesz!
A Sivár hullákat gyárt a Saint-Jamesben, amikor Marcel megérkezik, és a fejét kezdi csóválni – a Sivár első dolga volt az új életében, hogy megölte a követőit. Szép! De ő ezt is csak egyfajta „szolgálatnak” tekinti, a főnire visszatérve viszont: tudja miért jött, meg akarja menteni Sofyát, ami sajnos nem fog összejönni, mert a mágiája lassan, de biztosan el fogja pusztítani a vámpírt. Kivéve, ha Marcel hűséget fogad neki… Na, persze! Csakhogy Marcel nem alkudozni, hanem vérért jött, és már be is támadja Inadu nyakát. Hamar rajta veszt, mert a Sivár ereiben mintha nem is vér, hanem maró sav zubogna. Füstöl és éget. Mellesleg a harapás meg se kottyan a nőnek, úgyhogy egy laza sikollyal kiüti Marcelt.
A három ősi tesó egy csapat követőt zavar meg a mélyenszántó kántálásban. Mázli, hogy nincs idő kínzásra, különben a boszik ronda halált halnának… mondjuk így is, de legalább gyorsan!
Hayley gondterhelten őrködik Freya felett, aki ugye öccse elméjében kutat. Az egyik ajtó mögül meghallja fivérei hangját, úgyhogy benyit – és a Szent Annába érkezik, ahol végignézheti, ahogy Elijah megöli a terhes Hayley életére törő boszit (1.évad 6.rész). Miután kitöri Agnes nyakát, az ősi kisétál a templomból, észre sem veszi Freyát. Nővérke így újra a folyosón találja magát, és kipróbál egy másik ajtót: ezúttal a helyszín a házuk udvara, ahol durva darabolás zajlik éppen, Elijah-val a tömegbunyó kellős közepén. Az ellenfelek közt viszonylag gyorsan rendet vág, de eltűnik, mielőtt Freya megszólíthatná…
A gyilkos osztag újabb házat pucol ki. Rebekah tűzre vet egy adag tövises karót, Kol pedig az utsó életben maradt boszit próbálja kihallgatni – tök feleslegesen, mert a fickó ugyanazt szajkózza, mint a New Orleans-i boszik általában: a Mikaelsonok szörnyek, akik romba döntik a várost. Ráadásul ezt még az sem érdekli, ha kínozzák, vagy ha meghal, mondván a halála sokat fog érni a Sivárnak, akit pedig senki sem tud majd megállítani – sem ők, sem a bosziősök. Kolnak erre felszalad a szemöldöke, de mielőtt kérdezhetne, Klaus megöli a boszit. Így Kol a bátyját kezdi faggatni: az Ősök visszatértek? És ezt előle eltitkolták? Klaus azzal védekezik, hogy Davina nem éppen jó irányba változott odaát – mellesleg csak az Aratás-lányok tudnak vele beszélni, akik nem igazán csípik az ősi vámpírokat. Kolt viszont ez nem tántorítja el, lelép.
Freya ezúttal egy olyan „szobához” ér, ahonnan jókedvű beszélgetés hallatszik ki. Családi vacsora a Mikaelson-házban – a kosztümökből, illetve Marcel hiányából ítélve legalább kétszáz évvel ezelőtt. Rebekah egy drága bort hoz az ünnepléshez, aminek végén Kol reményei szerint senkit sem fognak leszúrni. Elijah emeli poharát a család újraegyesítésére. Nővérke mosolyogva figyeli az eseményeket, aztán ismét megszólítja öccsét, aki mintha érzékelne valamit, de végül mégsem reagál. Freya ekkor felébred a bűbájból – nem az a gond, amit odabent látott, sokkal inkább az, hogy nem tud egyszerre bolyongani és a bűbájt is fenntartani. Több se kell Hayley-nek, mivel úgy gondolja, hogy senki sem áll közelebb Elijah-hoz nála, úgy dönt, bemegy. Na ja, csakhogy ehhez egy másik boszi erejére is szükség lesz – konkrétan Hope-éra. Az anyai ösztönök rögtön megkongatják a vészharangot, de Freya biztosítja Hayley-t, hogy a kislánynak nem fog bántódása esni, ráadásul Hope sokkal erősebb, mint a nagynénje volt, ennyi idős korában.
Az ősi tesók a Saint-Jamesben rátalálnak az ájult Marcelre, aki hirtelen magához tér. Klaus észrevette, hogy a főni magányos farkast játszik, ám a szövetségük tekintetében azért örülne, ha Marcel beavatná a terveibe. Rebekah vet véget a civakodásuknak, emlékeztetve bátyját, hogy feladat van! Keresnek és találnak is tövises karót, és miközben Klaus monologizál róla egy sort, a főninek eszébe jut, hogy a Sivár vére helyett talán a tövisek is jók lesznek. Nevelőapja viszont nem hajlandó odaadni, úgyhogy ismét gyerekes huzavona kezdődik, Bex óvónéniként alig győz rendet tenni köztük. Marcel biztosítja a tesókat, hogy nem ellenük kell a cucc és nem is a Sivárnak szánja díszcsomagban – a valódi okról viszont hallgat. Hugi érvként bedobja, hogy el kell pusztítani az összes tövist, mert veszélyt jelentenek, aztán kikotyogja, hogy hol maradt még – erre Marcel egy szempillantás alatt eltűnik, hogy még az ősiek előtt találjon egyet.
Hope naná, hogy vállalja a feladatot és egy cseppet sem fél. Freya mondja a használati utasítást Hayley-nek: a bátyó lényének magja a tudatalatti legmélyén rejtőzik, azt kell megtalálni. Nincs idő keresgélésre, Anyuci gondolja át, hogy Elijah hol keresne menedéket – és reménykedjen, hogy valami jó helyen (sanszos, hogy nem!). Hayley lefekszik a körbe, a boszik pedig mondani kezdik az igézetet. Ugyanaz a folyosó várja, ugyanazokkal az ajtókkal… de ezúttal feltűnik az a bizonyos „vörös ajtó” is, amit a hibrid egyelőre messze elkerül. Egy másik mögött viszont verekedést hall, és amikor benyit, saját magát látja meg, ahogy vámpírokat öl, majd Elijah-t, aki a segítségére siet, aztán ráteríti a zakóját, és csókolóznak (4.évad 1.rész). Mikor az ősi egyedül marad, Hayley megszólítja, de ugyanaz történik, mint korábban: mintha Elijah felfigyelne valamire, aztán mégsem, és végül eltűnik.
Rebekah és Klaus veszekedésétől hangos a Negyed. Klaus húga szemére veti, hogy Marcel milyen könnyűszerrel csavarta az ujja köré, de Bex szerint bátyja csak gyászol és dühös – ami azt illeti, maga is gyászol és fél. Hát, akkor le lehet lépni, majd ő megküzd mindenkivel, ha kell… még Marcellel is! Erre hugi azt találja mondani, hogy Klaus megint a régi erőszakos, bosszúálló formáját hozza, ami Elijah egész eddigi melóját kábé semmissé teszi. Gratula! Azzal hagyja a bátyót főni a saját levében…
Hayley, félrerakva az ellenérzéseket, megközelíti a vörös ajtót. Odabentről sikítás, őrjöngés és törés-zúzás hallatszik. Az ajtón belépve Hayley vért és halottakat lát az ezer évvel ezelőtti kunyhóban, plusz a sötétben táplálkozó Elijah-t, aki, amikor megszólítják, félredobja az áldozatát, de nem néz fel. Hayley hátrálni kezd, de ahogy megfordul, a véres arcú ősivel találja magát szemközt, aki olyan tekintettel figyeli, ami semmi jóval nem kecsegtet. Elijah terminátor-üzemmódban van, úgyhogy Hayley-nek menekülnie kell.
Kol a LaFayette-ben két táskát cipel, és az Aratás-lányokkal találkozik. Sötét tárgyakat hozott, cserébe beszélni szeretne Davinával. A lányok nem túl segítőkészek, hiszen egy Mikaelson ölte meg őket nem sokkal korábban – mégha éppenséggel nem is Kol volt az. A fiú felhozza, hogy évszázadokig a boszik barátja volt, ő tanította meg őket sötét tárgyakat készíteni… utolsó érvként pedig, hogy itt a Sivár a valódi ellenség. Aztán jön a nem is annyira burkolt fenyegetés, hogy Kol Mikaelson jobb barátnak, mint ellenségnek, úgyhogy légyszi hadd’ beszéljen Davinával. De a lányok pontosan tudják, mi fán terem egy ősi vámpír, és nem segítenek. Kitörik Kol nyakát, a két táskát pedig einstandolják.
Marcel elvégezte a véres munka nehezét, és éppen a kemény küzdelem jutalmát nézegeti, amikor Rebekah kikapja a kezéből a tövises karót. És bár főni nem akar harcolni, muszáj lesz, mert nagyon kell neki a cucc – viszont Bex sem adja harc nélkül. Klaus is berobban a képbe, és véleménye is van: ha Marcelnél vannak a tövisek, akkor az fenyegetést jelent rájuk nézve. Paranoia rulez! Marcel végre előáll a farbával: a tövisekben lévő mágia megmenthet valakit, akit szeret – nem tervez összeesküvést az ősiek ellen! Eskü! Rebekah naná, hogy kitalálja, honnan fúj a szél, és rákérdez a nő nevére, mire Klaus arca is egy pillanat alatt átrendeződik. Az egész huzavona Sofya miatt van, mire hugi felajánlja a karót, Marcel pedig leteszi a nagyesküt, hogy maga fogja elégetni a töviseket, mihelyt a nője meg van mentve.
Hayley lélekszakadva rohan a sötét erdőben – pont, mint egy rémálomban: hiába fut, menekülni nem tud. Freyáért kiált, aki persze nem hallja. Hirtelen egy táborhelyen köt ki, a tűz körül hullák hevernek, amitől még jobban megrémül. Aztán zajt hall, a gyilkos szörnyeteg közeledik – és ez a szörny nem ismeri fel őt. Bunyó kezdődik. A valóságban Hayley teste rángatózni kezd, Hope otthagy csapot meg nagynénit, és odarohan hozzá. Hayley retteg és nem akar harcolni, csak megmenteni Elijah-t… Csakhogy nála jelenleg nagyon nincsenek otthon. A nyakánál fogva egy fához nyomja a lányt, és próbálja kiszorítani belőle a szuszt. A valóságban Freya próbálja visszahívni Hope-ot az anyja mellől, mert fenn kell tartaniuk a varázslatot, különben Hayley elveszhet odabent. A kislány viszont nem mozdul, mire Freya felajánlja, hogy beviszi a medálba, hogy kihozhassa Anyucit! De még véletlenül se nyisson ki egyetlen ajtót se!
Hope az anyjához bújik, a fantasztikus nagynéni pedig összeszedi minden maradék erejét a bűbájhoz. Hayley még mindig küzd a vörös ajtó mögött, de amikor meghallja a lánya hangját, ha lehet, még jobban megrémül. Visszakiabál neki, hogy maradjon, ahol van, aztán anyatigrisként kezd küzdeni, így átmenetileg sikerül kikerülnie Elijah kezei közül, és az ajtó felé indulnia. De épp mielőtt odaérne, elkapják. Elijah már fel is tépné a nyakát, amikor Hope varázsolni kezd – fehér fény villan, és az ősi magához tér. Hope hangját egyértelműen felismeri, és egy pillanattal később a nevén szólítja Hayley-t is, aki remegve rohan ki a folyosóra és öleli magához a kislányát.
Elijah is kifelé lépked, és az ezeréves, hosszúhajú, vérmocskos énje az ajtóban átváltozik a 21. századi öltönyös önmagává. Megnyugtató hangon közli, hogy tényleg ő az. Bár Hayley nincs erről meggyőződve, elküldi Hope-ot azzal az üzenettel, hogy Freya már helyrehozhatja a medált. Amikor kettesben maradnak, Elijah lép felé egyet, mire Hayley hátrálni kezd. Fél tőle. És bár nem tudjuk, az ősi mennyire emlékszik a történtekre, mindenesetre bocsánatot kér. Hayley nem felel, csak eltűnik, mert a lányok visszahozzák őt a valóságba. A medál újra ép és egész, Freya mosolyog, mert a tesója megmenekült, de még nem tudja, hogy ennek milyen ára volt. Elijah immár egyedül van a fehér folyosón – hát, lesz min töprengenie!
Rebekah gratulál nővérkének, aki azonban visszafogott: Elijah még nem tért vissza, egyelőre. Nem kockáztathatják, hogy egy másik testbe tegyék, ő a sajátjába tartozik. Viszont ahhoz, hogy feltámasszák, hatalmas áldozat szükséges – és mindketten ugyanarra gondolnak: öljük meg a Sivárt! Ami sajnos nem biztos, hogy egyáltalán lehetséges… akkor pedig alternatívát kell találni. És megint kilyukadunk oda, hogy Freya meg akarja ölni Marcelt, ha nincs más mód. Remek!
Marcel csendesen mereng, Josh próbálja azzal felvidítani, hogy a tövis megszerzése is felér egy kisebb győzelemmel. Remélhetőleg Vincent tud vele segíteni Sofyán – ha az megvan, akkor lehet győzelemről beszélni! Nem túl optimista hozzáállás, főleg, hogy szemlátomást a főni gondolatai két nő körül forognak elsősorban… Aztán Marcel felemlegeti Klaus tanítását arról, hogy akinek hatalma van, célponttá válik. Szóval hatalom vagy barátok? Vagy ez, vagy az, lehet választani. Őrültségnek hangzik, de azért van benne rendszer. Josh, mint remek szárnysegéd, biztosítja főnit a barátságáról, és hogy pontosan tudja, ha Marcelnek döntenie kell, jól fog dönteni. Ez mind szép és jó, csakhogy a Sivár erősebb, mint bárki és bármi ezelőtt – kellenek a szövetségesek, különben a harcnak még azelőtt vége lesz, hogy igazán elkezdődne. Na, végre, hogy leesett!
Hayley az immár ép medált tanulmányozza. Klaus jön gratulálni neki, de Anyuci nem ujjong túlzottan, és az ősi be is fejezi az ironizálást, amikor megtudja, hogy Hayley átment a vörös ajtón. A lány remélte, hogy jobb helyen talál rá, Elijah mégis a legsötétebb oldalát választotta… Klaus erre beszélni kezd a szobában levő elefántról: mindannyian szörnyek, és rengeteg ronda dolgot tettek az évszázadok során. A különbség, hogy Elijah mindent a családja érdekében tett. Ő a legjobb köztük. Hát, lehet, hogy így van, de úgy tűnik, Hayley legbelsőbb rettegését ez egyelőre nem tünteti el…
Kol Davina sírjánál ácsorog, amikor kapja a hírt hugitól a pozitív fejleményekről. Keserédes dolog ez, mindenki megkapta, amit akart – kivéve őt, marad kimondatlanul. Rebekah közli, hogy amíg ennek a dolognak vége nem lesz, New Orleansban marad, és a tesót is próbálja ugyanerről meggyőzni, de nem sikerül. Miután bontják a vonalat, Kol egy szál fehér rózsát tesz a sírra, ami szinte rögtön elhervad, mert megjelenik a Sivár. És elhúzza a mézesmadzagot: mi van, ha ő képes életre kelteni Davinát? Ennek persze ára lenne: Kolnak el kell árulnia a családját. A Sivár ezután megvágja a kezét, mire sikoly hallatszik, és az egyik kriptában Davina egy varázskörben ébred. Az ősi legszívesebben széttépné Inadut, de a boszi cseles volt – összekötötte magát Davinával. Ami vele történik, az ővele is. És ha Kol meg akarja védeni a szerelmét, akkor mostantól a Sivár csatlósa…
Facebook kommentek