Egy máglyahalálra ítélt férfival kezdjük az epizódot, ki van kötözve, alá van már rakva a tűzifának való, ő pedig bocsánatot kér minden bűnéért, amit elkövetett valaki ellen. A gyilkosa pedig meggyújtotta a tüzet... Lucifer is a tűzzel játszik, igaz ő egy sokkal élvezetesebb formában teszi, egy vörös alsóneműt viselő dögös barna hölggyel játszik gyertyásat. Mindketten nagyon élvezik a dolgot, egészen addig, amíg a kedves Anyuka be nem toppan. Luci megviselt lelkét újabb trauma érte, hogy Anyu rajtakapta őket, a kedves hölgyike meg azt hiszi Anyusról, hogy ő lesz a harmadik a szendvicsükben, de nem. Hölgyikének ez már sok, szedi is a lenge cuccait és távozik. Luci az italhoz nyúl, kioktatja Anyust, hogy nagy szívességet tett neki, hogy nem küldte vissza a Pokolba és a nem átjáróház a lakása, hogy csak úgy betoppanjon és leszólítsa vendégeit. Anyu persze mentségül azt mondja, még hozzá kell szokni az emberi testéhez és a fura szokásokhoz, de megjavul. Már csak azért, mert Ámenkát is szeretné végre látni. Remek, majd ő viszi is vissza, de Luci azt furcsállja a legjobban, hogy a tesó még nem bukkant fel. Anyu bízik benne, hogy el fog jönni ő is, és tovább sopánkodik azon, hogy kedvenc fia az emberek között él és dolgozik. A melója itt is a büntetés, csak a helyszín változott meg, Anyus meg menjen plázázni ha nincs jobb dolga.