Udvari minikoncert zajlik a palotában, Handel bandája muzsikál éppen. Viktória kisujja folyamatosan összeér Albertével, cuki ez a korabeli angol prüdéria alatt is virágzó szerelem. A királynő ölég szarul fest, szegényke kénytelen kirohanni hányni egyet. Később a hitvesi ágyban Albi megemlíti Lord Peelt meg a vasútépítés ügyeit, de Viktória hallani sem akar erről, a nép panaszkodik a fejlődéssel járó földkisajátítások okán. Albinak gyanús a hiszti, biztosan beteg vagy Liebling, azonnal küldök orvosért, de Viktória ezt sem akarja, bár kis idő elteltével mégis. Doki el, aggódó férj hálóba be, tiszta ideg, mert a királynő rí. Mindennel megbirkózunk - nyugtatgatja a feleségét - csak áruld mán el, mit mondott az orvos. Hamarosan érkezik a trónörökös - kár volt ugrálni a selyemkereveten -, de Viktória nagyon fél, a férjura meg könnyes szemekkel isteníti és az ölét csókolgatja határtalan örömében.
Hivatalosan is bejelentik a nagy eseményt a palotában, a politikus banda lelkesen tapsol, ezután a mama egész délutánokra szóló hátonfekvésre kéri Viktóriát, meg tejszínes brandyvel itatja hányinger ellen és nagyon jó lenne, ha vacsira agyat, májat meg tüdőt eszegetne, jájjjjj. Viktória menne már a dolgára, de anyja nem engedi, gondolj a halott Saroltára, miatta lehetsz most uralkodó, most a trónörökös a legfontosabb feladatod! A királynő államügyekre hivatkozva kimenti magát, ami jelen pillanatban annyit takar, hogy Albinak hisztizik: mióta kiderült az állapota, semmi másra nem érzi alkalmasnak magát és abban is biztos, hogy a férje undorodni fog a testétől. Albertünk piszokul ért a szerelemi vallomásokhoz, meg a felesége megnyugtatásához: "A vágyam soha nem fog csillapodni. Az én szerelmem képes lenne felégetni egy várost is." A királynő bele is olvad Albi ölelő karjaiba, de a dadus megint megzavarja őket, megérkezett a főkamarás.
A terhesség és a szülés veszélyessége miatt Viktóriának meg kell neveznie egy régenst, ha az újszülött trónörökös túléli a világrajövetelt, a királynő meg nem. Albi lesz az természetesen, ki más is lehetne, mondjuk ezt még a parlamentnek is el kéne fogadnia. A tory párt borzalmasan fel van háborodva, utasítják is Lord Peelt, hogy vegye rá Albertet a régensi címről való lemondásra. A királyi pár északra utazik - a tory párt "szülőföldjére" - kampányolni és itt majd a vasutat is megszemlélheti Albert, kíváncsi rá nagyon. Az őket fogadó házaspár módfelett fejlődésellenes és konzervatív beállítottságú, ráadásul kifejezetten ellenségesek is, még a szolgák is, nem kevés kínos percet okozva Viktóriáéknak. Lord Peelnek pont a szomszédban van a birtoka, így ő is csatlakozik Albertékhez, bár Viktória még mindig utálja. A Lord nagy - nagy örömmel megmutatná Albinak a gőzmozdonyt (az ő birtokán éppen pont van egy kis kiépített vasútvonal), de a királynő abban a szent minutában lefújja a programot, az ő férje csak ne vonatozzon, Peelel meg főleg ne. A dadussal el is nevezik a Lordot békának. (A dadusnak továbbra is kifelé áll a rúdja, Albert minden alkalmat megragad, hogy minél távolabb tudja a feleségétől.)
A palotában folytatjuk, ahol sokkal kisebb gőzzel folyik a háttérmunka, hiszen Viktóriáék még mindig odavannak lobbyzni. Mr Francatelli minden konyhaművészetet és - tudományt bevetve udvarol szíve hölgyének, roskadásig süti - főzi neki a fincsiségeket és hivatalos előkóstoló címmel is felruházza Miss Skerrettet. Kezdi megtalálni a megfelelő udvarlási hangnemet, Nancynek meg mindig van valami szuper ötlete, hogyan lehetne még tutibb a desszert. Tökéletes az összhang közöttük. Mr Penge ellágyuló arcvonásokkal figyeli a romi jelenetet, és nincs egy beszólása sem, ilyen se sűrűn fordul elő.
Albert egyszerűen nem bírja lenyelni, hogy nem mehet vonatozni, úgyhogy stikában randizik Lord Peelel meg a gőzmozdonnyal. (Érthető, azért férfiúi büszkeség is van a világon, főleg azokban az időkben és Viktória meg Albert közt teljesen fordított a hatalmi felállás.) Albi olyannyira elszánt, hogy képes volt egyedül fölöltözködni, az inasa meg is van lepődve rendesen. Viktória egyedül ébred az ágyban és úgy aggódik egész nap az eltűnt férje miatt, hogy még a cékláját sem eszi meg. A gőzmozdony és a vele való utazás maximálisan lenyűgözi Albit, Lord Peelel jót beszélgetnek a visszaúton, egyre inkább közös a nevező közöttük. A két férfiember jó kormosan és roppant lelkesen érkezik meg késő délután, ez teljesen beteszi a kaput Viktóriánál, nagy vehemenciával összevesznek a vasúton, a céklán, meg Anglia jövőjén. A végére csak az sül ki, hogy szegény Albert csak szolgálná új hazáját, ha a kedves felesége hagyná neki valamilyen formában.
Lassított felvétel kereteiben élvezhetjük, ahogy kedvenc séfünk terít, olyan odaadó mozdulatokkal, hogy az valami fantasztikus. Szinte minden mozzanatából látszik a szerelem, bevallom, én még ilyet nem láttam, csodálatos felvételek. Mr Penge se bírja ki már szó nélkül, csak nem a királynővel vacsorázik? Egy igen elégedett mosoly a válasz, Mr Francatelli ezek szerint olyan mélyen beleesett Miss Skerretbe, hogy nem is riposztozik. Kicsivel később a sok sok gyertya fényében egymás mellett eszegetnek a fiatalok, séfünk bemutatja új édesség találmányát, melyet együtt neveznek el csokis - bomba - meglepinek. Nancy ajkát elhagyja a bűverővel bíró "mi" szócska, a séf meg olyan szerelmetesen - reménykedően - "eztnemhiszemelvégre!!!!" tekintettel nézi az öltöztetőlányt, hogy arra már én is nehezen találok szavakat.
Viktória egyedül sétál egyet és egy kis tavacska partján tűnődik egy sort, majd ő is megszökik vonatozni. A mozdonyvezető éppen sörrel koccint örömében a kollégákkal, hogy minden a helyén maradt a gőzmozdony előző próbaútja során, meg Albert is túlélte, hurrá. Erre megérkezik Viktória, a masinisztának meg a torkán akad a serital, mán csak ez hiányzott. Szegény dadus lábon kihord egy kisebb szívinfarktust, pedig ő nem is szállt fel, a királynő meg egyenesen imádja az utazást, a kezdeti kis megszeppentséget leszámítva. Albi is megérkezik lóhalálában, rohan egy kicsit a mozdony mellett és mérhetetlenül boldog, hogy Viktóriának is tetszik a vasutazás. A királyi házaspár indul haza, Viktória remekül megleckézteti a házigazdát néhány csípős mondattal. A kocsikázás alatt a királynő elsírja magát, roppant módon fél a szülés fájdalmától és érthetően meghalni se nagyon szeretne. Albert a következőkkel vigasztalja meg: "Akkor erő lakozik benned, hogy ez csak egy megpróbáltatás lesz a számodra." Albi folyamatosan próbál egy kicsinyke hatalmat kikunyizni a feleségétől, most is ezen igyekszik, bár nem talál kellően nyitott fülekre, pedig még a vonatozásért is bocsánatot kér. Viktória egy skót mondással felel: "Halkan, lassan, ha majmot akarsz fogni."
A tory párt egy részének megbeszélését látjuk, ahol is Lord Peel teljes mellszélességgel kiáll Albert régenssége mellett. A tagok ezt "tanyasi hangok" kiadásával ellenzik, mire a Lord keményen leordítja őket, kérem uraim, ez az úriemberek pártja, stimmt? Én a királynőnk(!) döntése mellett vagyok, lehet is azonnal tájékoztatni a parlamentben a házelnök urat. És már ott is hagyja az elképedt politikusokat a francba. Nos uraim - mondja az egyikőjük - ha egyikünk se szállt szembe vele, javaslom támogassuk.
Lord Peel érkezik az éppen dolgozó királynőhöz, hogy pártja támogatásáról biztosítsa az uralkodót. Viktória mestere a szarkasztikus beszólásoknak: "rendben, de amint látja, nincs időm meghalni". A Lord vevő a humorra, elfojt egy kis nevetést és széles mosollyal az arcán kihátrál. Viktória is jókedvű lesz, milyen kis apró dolgokon múlhatnak államügyek. Albert jön könyvvel a kezében, leül Viktória mellé, aki folytatja a munkát, se puszi, se semmi, csak ülnek csöndben egymás mellett. Viktória áttol egy kupac iratügyet Albinak egy "hol is van sok pamut az országban?" kérdéssel és ráteszi a hasára a férje kezét. Így folytatják tovább a munkát, meghittség, boldogság van ezerrel meg elégedettség.
Facebook kommentek