Két olyan rész következik, amiket az eredeti sugárzásban a 3. évad epizódjainak szántak, de mint tudjuk, a sorit még a 2. évad vége előtt elkaszálták. George Lucas persze nem adta fel és házalt kicsit a megmaradt epizódokkal, ennek köszönhetően a Family Channel megvett tőle párat, amiket négy tévéfilmmé összevágva 1994 és 1996 között sugárzott, ezek egyike volt a Travels with Father is.
Búcsút intünk az előző két rész szerelmes érzületeinek és visszatérünk a szürke hétköznapokba, már amennyire beszélhetünk szürkeségről Indiana Jones kapcsán. Ismét vonaton kezdünk, a család a végtelen orosz mezőkön zötykölődik hagymakupolák között, ez így nyilván tök életszerű, egy hagymakupola, egy szénakazal, ahogy azt az amerikai Móricka elképzeli. A család a tágas kupéban teázik, közben a prof kiselőadást tart a soknemzetiségű orosz birodalomról, a cárról és az ő hatalmát fenntartani segítő kozákokról, akik enyhén szólva nem barátságos népek. A felnőttek tea után elszenderednek, Indy egy darabig olvasgat, de aztán inkább gyakorolni kezd a baseballütőjével és a labdájával. Viszont nem jól számolta ki a fülke magasságát és az egyik suhintással telibe kapja a mennyezeti lámpát, ami nagy csörömpöléssel széttörik. Jones senior szeme kipattan és egyből villámokat kezd szórni, Indy bocsánatkérőn hebeg.
Szerencsére nemsokára megérkeznek Kuncevóba, egy Moszkva közeli faluba, ami ma már a főváros egyik kerülete, és többek között arról ismert, hogy 74 éves korában itt hunyta le örökre szemét Sztálin, a népek nagy barátja – sajnos pont 74 évvel később, mint ideális lett volna... Az állomáson Akmatovék, a vendéglátók nagy örömmel és здравствуйте-vel fogadják Jones professzort és családját, sőt még pár ’hello’ is elhangzik, milyen műveltek itt a népek. A házigazdák a lányuk esküvőjére hívták Jonesékat, este meg bál, minden szuper lesz (всё будет супер).
Ennek megfelelően este mindenki frakkban és estélyiben nyomja, keringő hangjára keringőznek, a Sex Pistolsra pogóznak, bár ez utóbbi most nem igazán opció. Az egyik kapatos férfirokon szép köszöntőt mond az ifjú párra, közben már kissé dülöngél, ahogy ilyenkor illik is. A beszéd végén ősi szokás szerint a kandalló tüzébe vágják a pezsgőspoharakat, ezen felbuzdulva Indy is felkap egy metszett kristályt és már hagyintaná a kandalló felé, de apja egy szigorú pillantással még időben leinti.
Ha nincs mit dobálni, akkor Indy úgy dönt, kivonja magát a forgalomból és lazán nekitámaszkodik az asztalok mellett álló zsúrkocsinak. Annak azonban kerekei vannak és olajozottan forognak, nem olyan szarul, mint a Tesco bevásárlókocsikon. (Oroszország jobban teljesít!) A zsúrkocsi megindul és természetesen pont telibe találja a poharakkal érkező egyik pincért, aki bezuhan a zenészek közé, ahogy kell. Hatalmas csörömpölés, Indy „nem tehetek róla” pillantással néz apjára, de az nem kíváncsi semmilyen magyarázatra, villámló szemekkel félrevonja fiát egy oldalfolyosóra. Vendégek vagyunk, nem őrjöngő barbárok, mondja neki és a büntetés az, hogy Indy egész este nem mozdulhat el erről a helyről.
Indy lehangoltan lép be az oldalszobába, de egyből felvidámodik, mert az asztalon ott áll a hatalmas esküvői torta. A srác többször körbejárja, szemlélgeti közelebbről-távolabbról, közben véletlenül nekimegy egy falból kiálló kallantyúnak, ami az óriás üvegcsillárt tartja kifeszítve. Folytassam? Folytatom. A kallantyú kiengedi a kötelet és az óriási csillár lezuhan az óriási tortára. Nagy test, nagy élvezet. A nagy robajra berontanak az örömszülők és a vendégek, és elképedt arccal nézik a hatalmas pusztítást. Én is úgy érzem, ez már too much (очень много), hát hogy lesz ebből a kétbalkezes marhából keményöklű kalandor?!
A prof agyát elönti a vér és odaszól Annának: Vidd innen a fiadat! Teljes meglepetésemre Anna is úgy viselkedik, mintha megbolondult volna, ágyba küldi Indyt és kijelenti: Apád reggel majd megbüntet, mondjuk agyonlövet és én kötöm be a szemed! (Itt most megállnék egy pillanatra: az egy dolog, hogy ez a rész a Family Channel nevű adón ment le, de a forgatókönyvíró is elmehet a 3,14csába, mert Anna egyszerűen nem ilyen karakter, anyaként ilyet tutira nem mondana. Zárójel bezárva.) Miután Anna távozik, Indy puffog magában egy kicsit, majd egy ilyen helyzetben tökéletesen érthető megoldást választ: a párnahuzatba összecsomagol pár holmit, kimászik az emeleti ablakon, az esőcsatornán leereszkedik és az éjszaka közepén elindul a nagy orosz pusztába.
Másnap reggel aztán persze mindenki bepánikol, amikor miss Seymour bejelenti, hogy eltűnt a fiú. Anna tejóistenezik, a háziasszony боже мой-ozik, Jones senior viszont igyekszik keménynek látszani és inkább dühösen, mint elszántan indul Indy keresésére. Felhajtja a közeli helyőrség katonáit is, de az első körben a kutatás nem hoz eredményt, a tiszt viszont igyekszik megnyugtatni a hölgyeket, meg fogják találni a fiút. Intézetbe kellett volna küldenem, pörög a prof, miss Seymour szerint viszont a szökés gyakori ilyen korú fiúknál. Velem ilyen nem történt!, heveskedik Jones, de aztán a nevelőnő firtató tekintetének hatására némileg visszakozik: De az egészen más volt!
Indy a szántóföldön egy szénakupac mellett ébred, amiben valami motoszkál. Nem szerelmespár, hanem menyét, Indy harciasan felkapja a csúzliját és ráküld egy lövedéket. Az azonban nem az állatot találja el, hanem a szénarakás túlfelén dekkoló szakállas öreg hátsóját. Ékes orosz nyelven szitkozódni kezd, Indy persze egy szót sem ért, не говорю по русски, mondja, az öreg erre több európai nyelvvel próbálkozik, végül az angolban megállapodnak. (Ez se közönséges muzsik lesz, akárki meglássa.) Az öreg szemrehány és felragadja a gyilkos fegyvert, Indy ellenvéleményt fejt ki, utálom a fiatalokat, így a szakállas, én meg utálom az öregeket, így a szakálltalan. Végül mégis együtt indulnak útnak, kiderül, hogy Indy megszökött a családjától, és az öreg (a neve amúgy Lev, na vajon mi lehet a családneve?) szintén, máris megvan a közös pont.
Aztán persze akad még: mindketten szeretik a kutyákat meg a lovakat, és mindketten csak a számukra legfontosabb dolgokat hozták magukkal. Indy esetében ezek a baseball kesztyű és a labda, az öreg iszákjában madzag, zsebkés, rongyok, kalapács és egy régi Biblia van. Amikor Indy cipőjének talpa leválik, az öreg szó nélkül nekiáll, hogy megjavítsa, közben a srác elővesz egy kis fadobozt, amiben felbecsülhetetlen értékű baseballkártya-gyűjteményét őrzi, ezektől nem válna meg Dárius kincséért sem. A New York Giants sztárját, Christy Mathewsont ábrázoló kártyára a legbüszkébb, ő a legjobb játékos, egy szezonban 37 pontot szerzett. És az jó?, kérdezi szakértő arccal az öreg (velem együtt). Amíg Indy a gyűjteményét és a baseballt dicsőíti, Csoszogi az öreg suszter végez a talpalással. Indulnak tovább, Indy elővesz egy almát és némi kényszeredett mosollyal odakínálja az öregnek: De csak egy harapást! Az beleegyezően bólint és tényleg csak egyet harap, de azzal eltünteti az alma felét. Jó a protkója vagy Blendamedet használ. (Szépek a fogaid, Lev!) Indy háborog, de társa kijelenti: Ez az alma nem a tiéd, hanem a természet ajándéka, különben is úgy igazságos, hogy mindent a szükségletek szerint kell elosztani, én nagyobb vagyok nálad, nekem tehát több jár.
Beérnek valami kis falu piacára, az éhes Indy néhány sárgarépát venne (nooormális?), de nincs nála helyi pénz, így nem adnak el neki semmit. Az öreget viszont egyre nagyobb embertömeg veszi körül, ölelgetik, a kezét csókolgatják, Tolsztoj, Tolsztoj, száll a név szájrul szájra, mint a madár ágrul ágra. A név hallatán újabb emberek kerülnek elő, jönnek ki a házakból, az árnyékszékről, sőt az egyik szénakazal mögül előbukkan a korábban hiányolt szerelmespár is.
A helyi fogadós nagy tisztelettel behívja magához az írót, egyen pár falatot, Indyre persze senki sem kíváncsi, így ő a verandáról figyeli az ablakon át, hogy tömi meg magát az öreg. Tolsztoj egy idő után megunja, hogy kinézik a szájából a falatot és mérgesen behívja a srácot (давай, давай), egyen ő is; újabb, bár szintén kényszeredett példa ez „a mindent a szükségletek szerint kell elosztani” tézisére.
Tele hassal könnyebb a beszélgetés is, Indy „ki maga?” kérdésére Tolsztoj annyit felel, hogy írt pár könyvet, de nem túl jókat. Indy felvázolja neki az Amerikába szökés tervét: Szibérián át a Bering-tengerig, átkelés Alaszkába, onnan kutyaszánon New Jersey-ig. Tolsztoj terve egyszerűbb, ő csak oda akar eljutni, ahol közelebb lehet Istenhez, Indy azonban kapacitálja, tartson vele, örülne a társaságának. Az öreg végül beleegyezik, ám ekkor két katona kerül elő, Tolsztoj grófért jöttek. A család megbízásából kérik, menjen velük vissza a birtokára, de az író nem akar. Indy egyből újdonsült barátja védelmére kel, a katonákat az asztal billenő lapjával kiüti, az öreggel kimenekülnek a házból és a falun kívül egy istálló padlásán elbújnak.
Reggel lódobogásra ébrednek, egy csapat kozák megy arra fegyveresen, még ágyújuk is van. Tolsztoj megismétli, amit az epizód elején már hallottunk, hogy a cár a kozákokkal tartat rendet a nemzetiségek között. Indy visszatér az irodalmi vonalra, apám rajong magáért, olvasta a Háború és békét (Война и мир), apádnak elment az esze, mondja erre a nagy író. Majd felcihelődnek, cél a másfél nap járásra levő vasútállomás, onnan meg a Bering-szoros, közben megtudjuk azt is, hogy Tolsztojnak volt egy fia, de már több évvel ezelőtt meghalt. Az egyik pihenő alkalmával Indy megtanítja Tolsztojt a baseball alapjaira, meglepetésére az öreg tanulékonynak bizonyul, sőt még egy hazafutást is abszolvál. Maga nagyon jó ütőjátékos lenne, kár, hogy írásra pazarolta az időt, bókol Indy (én meg nagyon röhögök). Ebben egyetértünk, mosolyog Tolsztoj.
Később megállítanak egy cigánykaravánt, Tolsztoj közli a vezetővel, hogy ők zarándokok, akik New Jersey-be (Нью-Джерси) készülnek. Az valami szent hely?, érdeklődik a vajda. Majd kiderül, baseball mindenesetre van ott (там есть бейсбол), válaszolja az író. Felszállnak a szekérre, az utazás vidám hangulatban folytatódik. Este nagy tábortüzet raknak, mese, zene, tánc (танцевала репка с маком), a bulinak azonban véget vet a korábban látott kozák lovascsapat. A sátrakat felgyújtják, az embereket összeverik, Indy és Lev alig tudnak elmenekülni.
Ráadásul hatalmas vihar tör ki, Indyék nagy nehezen eljutnak egy templomhoz, a pap csavargóknak nézi és nem akarja beengedni őket, nyilván a felebaráti szeretet nevében. Véleménye csak akkor változik meg, amikor Indy közli, hogy társa Tolsztoj, az író, így már mindjárt más, vinnék is a vendégszobába, de az öreg hangos tiltakozással kitépi magát és inkább visszamegy az esőbe. Persze nem jut messzire, összeesik, szerencsére az egyik házból jószívű parasztok jönnek elő és beviszik ápolni és megetetni. Vacsora közben Tolsztoj kifejti, azért gyűlöli a papokat, mert befurakodnak Isten és az ember közé, Istent ugyanis nem közvetítőkön keresztül kell nézni, hanem mindenkinek a saját szemével.
Indyék reggel indulnak tovább az állomásra (вокзал), Tolsztoj azonban elég szarul van, köhög, sántikál, nincs a topon, na. Amíg a vonatra várakoznak, Indy fel is hozza a témát, az út túl hosszú, talán mégis jobb lenne, ha Lev hazamenne a családjához, ahol ápolnák. Az öreg először tiltakozik, le akarsz rázni, mi?, de aztán beleegyezik, egy feltétellel: Indy kísérje el.
Az Akmatov birtokon az általános hangulat teljesen leromlott, Anna folyamatosan sír, és már a fater is ideges, rablókat, banditákat vizionál, miss Seymour igyekszik nyugtatgatni a szülőket, Henrynek nem lesz semmi baja. Amúgy a nevelőnő szintén elég ramatyul van, ágynak is dől, lehet, rajta így jön ki az eltitkolt aggódás. Az idegtépő várakozásnak érkező küldönc vet véget: Indy megkerült!
A szülők kocsira szállnak és indulnak a megadott címre (Kelet-európai síkság, az Oka folyótól balra) és viszonylag hamar oda is találnak. Indy nagy örömmel fut eléjük és bocsánatot kér mindenért, persze, persze, minden rendben (всё в порядке). Henry senior ismerős alakot vesz észre a kertben, várjunk csak (подожди), nemde Lev Tolsztoj az ottan? De bizony de, Indy odakíséri őket a házigazdához, Anna köszönetet mond, amiért vigyázott a fiára. Nagy örömmel tettem, ráadásul megtanított baseballozni, válaszolja az író.
Az udvariasság által előírt idő letelte után Jonesék elbúcsúznak (до свидания) és indulnak vissza Akmatovékhoz, Indy a szütyőjéből elővesz egy régi Bibliát és büszkén mutatja szüleinek. A prof megdöbbenve nézi, ez nagyon értékes és nagyon régi, honnan van? Lev adta, pontosabban cseréltünk, válaszolja Indy. És hogy mire? A kép visszavált Tolsztojra, aki a szobájában ücsörögve kinyit egy ismerős fadobozt, amiből egy csomag baseballkártyát vesz elő és elégedett mosollyal nézegeti a szupermenő Chris Mathewson képét.
Facebook kommentek