Ezennel belecsapunk a filmtörténelem egyik legnépszerűbb hősének ifjúkori kalandjaiba, sőt felidézzük a teljes életpályát, amennyiben a sorozat után górcső alá vesszük majd a mozifilmeket is. A hogyvoltok nem az eredeti, az ABC-n 1992-93 között két évadot megért sugárzást, hanem a George Lucas által pár évvel később VHS-re újravágott sorrendet követik majd. Ennek hátránya, hogy kimaradtak az öreg Indy jelenetei, amelyekkel az epizódok kezdődtek és záródtak („bookends”), bár a hogyvoltokban természetesen megemlítjük majd őket. Cserébe viszont kaptunk jónéhány leforgatott, de adásba nem került epizódot valamint lineáris történetvonalat, ennek köszönhetően nem borult fel a tér-idő kontinuum… Mindezekből következően a blogon megszokott évadonkénti bontás helyett a fejezetek (Chapters) számát és a hozzájuk tartozó epizód(ok) címét tüntetjük fel.
A képanyagért nagy köszönet Aaannnaaa kolleginának!
Az eredeti sorozat annak idején magyar tévén is látható volt, talán az RTL Klubon, a nyitó rész a "Young Indiana Jones and Curse of the Jackal" (A sakál átka) címen került adásba. 1992 márciusában kezdődik a történet egy meg nem nevezett New York-i múzeumban, az egyik iskolai csoportból kiválik két srác és futólépésben le akar lécelni az unalmas tárlatvezetésről. Ám nem jutnak messzire, mert egy idős félszemű fazon a botjával elgáncsolja őket. Mielőtt a srácok felháborodhatnának, az öreg mesélni kezd arról, hogy ez a múzeum egyáltalában nem unalmas, és egy csomó kiállítási tárgyat neki köszönhet.
A bevezető narrációból megtudjuk, hogy bizony az öregúr is rendkívül fiatalon született: Henry Walton Jones juniorként 1899. július 1-én látta meg a napvilágot a New Jersey-i Princetonban. Apja a helyi egyetemen középkori történelmet tanított és kedves édesanyjával nagy szeretetben nevelték. Pár hónapos volt, amikor megkapta Indiana nevű kutyáját, egy alaszkai malamutot.
Iskolába nem nagy lelkesedéssel járt, mellé annál szívesebben, mert az őt érdeklő ismereteket jobb szerette saját maga megszerezni barátai társaságában. Ez az elektromosság megismerése során például kettős haszonnal jár: a kísérletezés nemcsak élesíti az elmét, hanem dizájnos frizurát is eredményez.
Szülei egy szép napon azzal a hírrel fogadják, hogy a professzor papát több külföldi egyetem is meghívta előadást tartani, köztük a budapesti CEU is, személyesen Mr. Rezsi Szilárd és Mr. Káder János írt ezügyben neki levelet, ezért a család világkörüli útra indul. A kutyát sajnos nem vihetik magukkal, viszont az Angliába történt áthajózás után az ifjú Henry mégis kap maga mellé kísérőt: Miss Helen Seymourt, aki annak idején Oxfordban Jones seniort is tanította. Az első találkozástól azonban egyik fél sincs elragadtatva, a papa viszont ragaszkodik a legjobbhoz, így a kérdés hamar eldől. You wanted the best, you got the best, ahogy a Kiss zenekar koncertjeinek intrójából is tudjuk.
Az ifjú Henry félelmei beigazolódnak, az Egyiptomig tartó hosszú hajóúton alig van lehetősége a fedélzetre feljönni, tanul, mint a güzü Miss Seymourral. Okos fiú, jól fog az agya, és egyik este vacsora közben villájával hadonászva élénk szavakkal ecseteli a társaságnak a múmiapreparálás lépéseit az agyvelő eltávolításától kezdve a belek szakszerű elrendezéséig. A szemléletes leírás hatására a társaság tagjai zöldre vált arccal egymás után hagyják el az asztalt, míg végül csak Jones senior marad, aki elégedett mosollyal nyugtázza, milyen gyorsan tanul a fia és gratulál neki a szakszerű előadáshoz.
Kairóba érve a prof elkezd órákat adni az egyetemen, a fiú is szépen tanulgat otthon Miss Seymourral, aki egyik nap jutalomból kirándulásra viszi a gízai piramisokhoz és a szfinxhez. Természetesen tevén utaznak oda, és úgy döntenek, felmásznak a legkisebb piramisra. Arab kísérőjük egy idő után elkezd utánuk kiabálni lentről, én ugyan nem tudok arabul, de mintha a falafel és kuszkusz szavakat felismerném, bár lehet, hogy csak éhes vagyok. Pár pillanat múlva aztán kiderül, miről van szó: az arab 30 piasztert kért a fuvarért, de Miss Seymour csak 10-et adott neki. Henry aggódik, nem lesz-e ebből gond, de a tancinéni szerint az arabok szeretnek alkudni, elég lesz ennek a jóembernek a 10 is. Hát ez nem jön be, ugyanis a csúcsra felérve látják ám, hogy az arab a tevékkel szépen elindul vissza Kairóba. Hiába kiabálnak utána, mire lemásznak a piramisról, a kísérőnek már nyoma sincs.
Na most mi lesz velünk közlekedési eszköz híján?, boronganak, ám ekkor a sivatag felől burnuszus alakot vesznek észre, aki a sivatag hajója helyett a csehszlovák ipar egyik csúcstermékével, Favorit kerékpárral közelít feléjük. Az illető nem más, mint Thomas Edward Lawrence, az ismert kutató és archeológus. Miss Seymour természetesen ismeri és bemutatja neki Jones professzor fiát, szólíts csak Nednek, mosolyog a régész. Majd olyasféle monológot nyom Henrynek, mint amilyennel Konc bácsi kápráztatta el Regős Bendegúzt: "Derék ember apád. Nagyon jól ismerem. Anyád valamivel kisebb apádnál. Így van-e?"
Majd praktikus ötlettel áll elő: az éjszakai hideg ellen tevetrágyából rakjanak tüzet. A tűz mellett aztán sok érdekeset mesél a fiúnak a különféle vallásokról és az archeológiáról, amivel ugyan sok pénzt nem lehet keresni, viszont hallatlanul érdekes munka. Én is archeológus leszek!, jelenti ki Henry lelkesen. (Életre szóló döntés ez, mint tudjuk.) A tudományos szöveg mellett Lawrence azért hülyíti is a kiscsávót, mert mesél neki az éjszakánként életre kelő múmiákról is, akik csosszanó léptekkel haladnak a porban.
Hogy másnap hogy jutnak vissza Kairóba, azt nem tudjuk meg, Henry mindenesetre elújságolja apjának a találkozást és hogy Lawrence meghívta őket a Királyok Völgyében folytatott ásatásokhoz. Jones senior engedélyt ad a részvételre, Miss Seymour már készíti is elő a szükséges holmikat. A prof átad egy noteszt a fiának, ebbe írja majd bele a fontos eseményeket és a régészeti leleteket.
Másnap egy kis hajóval indulnak el a Níluson felfelé, juniornak persze ilyenkor is tanulnia kell, most éppen egy Napóleonról szóló könyvet olvas. Az egyik helyi erő hosszasan fejtegeti, mennyire fontos a tudás, a monológot Lawrence fordítja Henrynek. Majd jó tanáccsal is szolgál: Akármelyik országba is kerülsz, tanuld meg a nyelvét, mert a nyelv a kulcs mindenhez. (Hogy úgy van, bólogatok egyetértően, és eszembe jut az ismert mondás, miszerint: nyelvében él a nemzet, bár nyelvével még senki nem nemzett.)
A helyszínre érve a Rashid nevű helyi kapcsolattartó köszönti őket, később előkeveredik még egy régész, Howard Carter is. Találtak egy új sírt, ami ugyan nem fáraóé, de így is érdekes lehet, a helyiek szerint viszont átok védi. A régészeket ez persze nem érdekli és megbízzák a Demetrius nevű segéderőt, hogy robbantsa ki a lejáratot.
Amíg elül a por, Carterék megmutatják Henrynek azt a sátrat, ahol a leleteket lajstromozzák: nemcsak felírják egy könyvbe, hanem a Pierre nevű fényképész még magnéziumos vakuval le is fényképezi őket.
A feljegyzések szerint a most talált sír egy bizonyos Kháé, aki építész vagy mérnök lehetett a fáraó mellett. A régészek fáklyát ragadva sorra leereszkednek a sírba, bár az egyik belső ajtón figyelmeztető felirat fogadja a hívatlan látogatókat: Ki e sírba lép, azt tüzemmel égetem el! Rashid egy darabig matat az ajtón, de végül sikerül kinyitnia a Tuto lakatot és a társaság behatol a belső terembe. Az azonban üres, hádde hol a kincsek?, néznek egymásra. Felnyitják a szarkofágot, de abban csak Kha békésen heverő múmiáját találják, ezért nekiállnak titkos kamrát keresni. Végigtapogatják a falakat és végül meg is találják, az ajtaját is sikerül kinyitni, ám a kamrából valami mérges gáz tör elő. A csapat tagjai nyakuk közé szedik a lábukat, Miss Seymour meg a szoknyáját, és gyorsan kimenekülnek a szabadba. Majd reggel visszajövünk, addig kiszellőzik a kamra, mondja Carter, és a lejáróhoz Rashidot állítja őrségbe.
Rashid viszont reggelre eltűnik, az élénk képzeletű Henry azt vizionálja, hogy a múmia magával vitte a túlvilágra. A csapat ismét leereszkedik a sírba és a titkos kamrában rátalálnak Rashid holttestére, a múmia viszont eltűnt a szarkofágból! Lawrence a testen valami ezüst port talál és jó helyszínelő módjára mintát vesz belőle, ezt látva még Gibbs ügynök is elégedetten csettintene. Az odakint várakozó munkások persze bizonyítottnak tekintik az átok megfoganását, és rémülten rohangálnak fel-alá, Demetriusszal az élen.
Lawrence egész nap azon töpreng, ki ölhette meg jó emberét, végül este úgy dönt, Henryvel és Miss Seymourral visszamegy a sírkamrába. Alaposan átvizsgálják a titkos kamrát, a falon Ned újabb írást vesz észre, ami szerint Kha a fáraótól egy lángoló szemű szent sakál szobrot kapott ajándékba. A lángoló szemek nyilván drágakövek lehettek, a kamrában levő szobor fején meg is találják a fejéket, viszont a kis szobor hiányzik róla és látszik, hogy nemrég távolították el. Megvan tehát az indíték, ezért ölték meg az őrt álló Rashidot, na de ki? És hová lett a múmia? Megannyi kínzó kérdés.
Visszamennek a táborba, Lawrence a sátrában előszedi a mintának vett port és meggyújtja. Nagy lobbanással elég, ez tehát magnézium, amit ugyebár gyakran használnak fotózáshoz, mondja a régész. Tehát Pierre az első számú gyanúsított, Ned megbízza Henryt, hogy tartsa szemmel a fényképészt, amíg ő átvizsgálja a sátrát. Pierre a bokrok közt mászkál, majd óvatosan körbenéz és leereszkedik a sírba, Henry persze a nyomában.
Látja, hogy Pierre újabb fényképeket készít, ezért igyekszik meghúzni magát az egyik sarokban. Igen ám, csakhogy ez egy újabb titkos fülke ajtaja, ami most kinyílik és a fiú hátraesik, egyenesen az eltűnt múmia karjába! Kis híján barna lett az alsógatyám, de Henry is megijedt, és nagy ordítozással a múmiával a nyakában kiborul a fülkéből. Szerencsére pont ekkor érkezik oda az őt kereső Lawrence és Miss Seymour, és így együtt elkapják Pierre-t.
Ő azonban tagadja a gyilkosságot, tényleg csak fényképeket készített, mert jól fizetnek értük az újságok. Na de a magnéziumpor? Ja, kérlek alássan, hát azt másra is lehet használni, például robbantásra, mondja Pierre. Kicsit megpiszkálják a múmiát és a vászoncsíkok közé rejtve megtalálják a detonátorhoz tartozó robbantókart. Ned fejében világosság gyúl, mintha ott is magnézium lobbanna lángra: Demetrius, a robbantási szakértő a tettes! A görög sátra üres, nyilván megszökött és a kikötőbe tart, Ned bicajra pattan és száguld utána. Hála a csehszlovák ipar pompás teljesítményének, még a homokdombok között utoléri az öszvéren menekülő gyilkost. Lerántja a homokba és fojtogatni kezdi, hol vannak a drágakövek? Demetrius azonban csak annyit árul el, hogy biztos helyre rejtette, ahol sosem találják meg.
A rejtély tehát csak részben oldódott meg, akinek ettől coitus interruptus-szerű érzése van, mint pl. nekem, azzal megnyugtatásul közlöm, hogy lesz itt kielégülés, de csak pár hogyvolttal később. A káros mellékhatások elkerülése érdekében addig is mindenki keresse fel partnerét!
Facebook kommentek