Az első jelenetben valami focista hajú csávó lovagol egy mezőn, mögötte egy bizonyos Tonio Pettola, egy középkorú férfi, rohadt nagy vörös sebbel a tenyerén, aki megérkezve lepattan a lóról, és a köré gyűlő tömeghez kezd beszélni. Közben egy birkát nyomorgat extázisban. Azt mondja, a bárány Szűz Mária, ő látja, és imádkozzanak hozzá. A mezőn összegyűlt tömegben mindenféle ember van, infúzióra kötött betegek, öregek, kitárt karral hallelujázók, térdre borulók estébé. De nem érünk rá azon pörögni, hogy ez most mi volt, mert jön a fasza kis intró, amiben Jude Law vonul, aztán a kamerába kacsint. 

A pápa a kis kápolnájában áldoztatja az egyik fiatal apácát, aki közben sírdogál. Mi bajod van? Haldoklik a nővérem, aki Srí Lankán én. Hazamész hozzá? Nem, mert akkor előjönnek a szar emlékek, és kételkedni kezdek Isten létezésében, mondja a csaj. A pápa erre azt válaszolja, nem vagy ezzel egyedül.

Voiello kétségek között imádkozik a lakosztályában, hogy mégis mi a szösz legyen az egyházzal, utána meg az ágyán fekve relaxál, mellette az éjjeliszekrényen egy színes fényekkel villogó kis kereszt, imádom, ahogy megjelenik a giccs a sorozatban.

 Amatucci bejelenti neki Esthert, aki kint várja a nappaliban, upszika. Voiello házikabátban jelenik meg, és először kávéval kínálja a halottsápadt nőt, aztán szépen, nagyon kedves hangon kiborítja a szaros bilit: kaptam egy jelentést arról, hogy házasságtörő viszonyt folytatsz a pápa titkárával, Valentével, hellóbelló. Nem is lámpák égnek a szobában, hanem gyertyák, mint egy középkori inkvizíciós vallatáson, bakker. Felvázolja a dolog kimenetelét, hogy mi lesz, ha ez napvilágra kerül: sírás-rívás, áthelyezések, morális parák, satöbbi. A nő sírni kezd, mire Voiello odaül mellé egy tálca kávéval, megígérem neked, hogy senki nem mond semmit, de akkor cserébe neked is adnod kell valamit, mondja, és már simogatja is a nő arcát, miközben Amatucci eloltja a gyertyákat.

Esther másnap a templomban imádkozik, hogy miért ilyen szar dolog a bűn, hogy bűnt szül, utána meg kivel mással, mint a pápával hesszel a kertben. Lenny azt mondja, a volt csajára emlékezteti, csak sokkal szebb nála. Meg hogy az ember ne szégyellje a szépségét, de ne legyen rá büszke. Isten azt várja, örömünket leljük benne. Ön örömét leli benne? Lenny úgy látszik, most pszichológus kedvében van, mert mikor a nő megrázza a fejét, akkor a megszokott kérem, mondja el mi a bajjal próbál a csaj lelkébe belelátni. Végül Esther elmondja, hogy meddő, a férje meg nem tud gyereket nemzeni, pedig már nagyon szeretnének egy kiskölköt. Lenny azt javasolja neki, hogy tessen Máriához imádkozni akkor. A kedvenc párosom, Voiello és Amatucci egy toronyból, távcsővel figyelik a jelenetet, és Amatucci frankón leolvassa a pápa szájáról, hogy mit mond. Voiello zseninek is nevezi ezért.

Lennynek már baszottul elege van a keresztelésből, de sorban jönnek a porontyok, múltkor Voiello ugye beharangozta, hogy egy csomó kisbabát kell megkeresztelni, ez is benne van a Pápa Vagyok deluxe csomagban. Lenny rezignáltan öntögeti a szenteltvizet a gyerkőcök fejére, és minden anyukának azt mondja, önre hasonlít a gyereke. A dolog addig működik, amíg egy afroamerikai gyereket oda nem nyújt a fehér anyja. Lenny nem mondja azt, hogy zavarba gyüttem, mint Friderikusznak az egyszeri megasztáros, inkább mosolyog egyet, és közli, hogy attól még igenis az anyjára hasonlít, hogy adoptálva van. Közben kinéz a közelben álldogáló Estherre.

Sofia a szokásos hollywoodi hullámos hajával rúzsozza magát egy mosdó tükre előtt, mikor benyit a pápa. Kiderül, hogy ez az ő klotyója, de Lenny nem küldi el a vérbe, hogy szarnia kell, mert a nő eléri, hogy attól még kirúzsozhassa magát. Mikor a nő végez, együtt lemennek egy nagyterembe, ahol egy csomó egyházi személy áll körül egy magas, lenyalt hajú hapit. Sofia és Lenny az ajtóból nézik, a nő azt mondja, Grönland miniszterelnökének személyi titkára a pasi, és bevallottan meleg. Kicsit odébb egy fekete kendővel takart nő áll, és Voiellóval beszélget, aki a három telefonjának egyikén mutogat valamit. Ő a miniszterelnök asszony, mondja Sofia, és audienciát kért a pápától. Lenny megjegyzi, hogy kicsit fura, hogy egy ilyen jó csajjal csak egy ember foglalkozik, míg a titkárt körülállja a fél kúria. Sofia azt mondja, hogy no comment, ő nem üti bele az orrát mások dolgába.

 Meg is kezdődik az audiencia, a pápa meg a szokásos teamje egy sor széken ül. Az elnök, aki tényleg elég szép nő, Lenny mellett foglal helyet, és úgy bámul a pápára, ahogy a magazinfotózásokon a modellek szokták megerőszakolni a kamerát. Lenny nem szívbajos, és hangosan közli, hogy igen, tudom, hogy rohadt jóképű vagyok, de essünk már túl ezen, inkább muti az ajikat, mi jót hozott nekem Grönlandból? A nő először egy bazi nagy halat ad neki, de nem kell megijedni, nem a hóna alatt csapkodó jószágról van szó, hanem egy vákuumfóliázott cukiságról, azt mondja a legnagyobb laposhal, amit Grönlandon valaha is fogtak. Voiello egyből sznoboskodik, azt mondja posírozva kiváló, egy gyönge levesben. A kövi aji egy cédé, valami olasz énekes legmenőbb száma, ami Grönlandon igazi kúlságnak számít. A pápa udvariasan megköszöni, és viszontajándékot ad, egy díszes arany keresztet, olyasmi méretűt, mint ami 50 Cent nyakában szokott lógni.

A nőci megköszöni, és azt mondja a maroknyi katolikus közösség nevében gyütt, mert ugye Grönlandon a többség evangélikus. A pápa erre tart egy rögtönzött töri órát, hogy hogyan kerültek katolikusok a szigetre, majd felteszi az ötmillió dolláros kérdést, vajon mi van Grönlandon a jég alatt? A nő erre azt mondja, senki nem tudja, mert soha nem olvad el. A pápa szerint a rengeteg jég alatt Isten lehet, múltkor még azt mondta Tommasonak, hogy a göncölnél lakik Isten, na most akkor hogy van ez. 

Egy pap valami iszonyat béna nyekergő asztalkát tol be, amin a zenei apparát van, tessék meghallgatni azt a nagyon fain olasz számot. Ahogy megszólal, minden grönlandi elkezd vigyorogni, a pápával egyetemben. A teamnél nem ez a helyzet, Mary nővér megemelkedik kicsit a székében, Caltanissetta meg a kezébe temeti az arcát, nemár basszameg, emiatt keltem ki az ágyból ma reggel. 

Esther egy szál fürdőruciban imádkozik egy gyerekmedencében, ami a házuk melletti kertben lett felállítva, miközben a pápa arra sétál, és mindketten imádkoznak. Valente atya a pápa mögött, és persze, hogy a korábbi kuffpártnerét stíröli.

Később helikopter gyün a Vatikánba, egy nagy faládikát hoz, a propeller kavarta széltől meg majdnem elrepülnek az apácák, még Esthernek is le kell szorítania a szoknyáját, nehogy kivillanjon a virágos tangesz. A ládában egy koporsó van, amit az epizód elején sírdogáló apáca megintcsak sírva fogad. A biztonsági emberek meg a vállukra veszik a koporsót, és elmennek. Azt ne mondja valaki, hogy Srí Lankáról a Vatikánba szállították egy apáca halott rokonát.

Lenny és Esther sétálgatnak az erdőben, Szentatya, taníts meg imádkozni mondja a nő, ilyen felszedős szöveget se hallottam még, de kinek mi. Esther el is kezd imádkozni, drága Szűz Mária, lécci adjál egy gyereket. Lenny leállítja, hogy héló, az imádság nem kívánságműsor, tessék elkezdeni gondolkodni beszéd közben. Esther újra nekifut, és ilyeneket mond, hogy a szépségéért cserébe mi lenne, ha megkapná egy új élet szépségét. Minden tisztelettel mondom, hogy annyira azért nem jó nő szerintem, hogy hanyatt kéne esni tőle, de a Vatikánban a sok apáca között biztos más a mérce.

Itt most virágnyelven beszélnek a szexről, de lehet hogy én vagyok ilyen mocskos kis hobbitka, hogy ez jött le róla: Esther elkezdi mondani a pápának, hogy mi van akkor, ha a „szépségét” nem annak akarta ajándékozni, akinek hűséget fogadott, hanem másnak. Lenny erre azt mondja, hogy az szopó eléggé, mert akkor nem jár érte gyerek. Esther nagyon belejött a kitárulkozásba, és éppen elkezdené mondani, hogy valójában kivel akarja megosztani a „szépségét”, mikor a pápa leállítja, helóheló, vannak titkok, amiket csak Istennel osztunk meg. A debil Amatucci végig a háttérből nézi őket.

A nővérét gyászoló apáca, akit Surinak hívnak, a koporsóra borulva zokog, mikor a pápa megelégeli, és azt mondja, fejezd már be, aki hisz az nem bőg. Mary nővér csóválja a fejét, Suri meg továbbra is sír.

A pápa mint egy jó amerikai, óriás bögréből issza a kávéját, amikor Voiello megjelenik, és hoz neki egy ajándékot, hogy javítson a kapcsolatukon. Nem tudom, hogy akkor most mi van azzal a szelíd ténnyel, hogy az államtitkár ki lett röppentve, de mindegy. Egy bársony tokban egy e-cigit ajándékoz a Szentatyának, úgy tűnik a Vatikánban még a kuladarabot is vörös bársonyba csomagolnák, ha tehetnék. Lenny leszarja, azt mondja ez béndzsó, ő mindenben az eredetit keresi, az e-cigi meg csak ócska másolat.

 Voiello megint baszingálja kicsit a pápát, hogy miért nem tartotta meg a bíborosoknak a beszédét. Majd ha eljön az ideje, válaszolja a szokásosat Lenny. És mikor jön el? Hát most előbb megteremtem a feszült várakozást. Ez kurva jó kifogás, én is használni fogom, mikor rohadt sok lesz a mosatlan. Jó, akkor legalább a Kurtwell-ügyet nézzük meg, javasolja Voiello. A pápa végre kötélnek áll, és ha már lúd, legyen kövér alapon azt mondja, tágítsuk ki a köreinket, ne csak a pedofil eseteket söpörjük ki, hanem a homoszexualitást is, és közben szépen odasétál a Willendorfi Vénuszhoz.

Voiello azt mondja, a pedofília meg a homoszexualitás két külön dolog, nem kéne ezt ennyire összemosni, de Lenny közli, hogy az egyház számára mindkettő elfogadhatatlan. A bíboros kicsit befosik, és azt mondja, ez háborút jelent, vagy ahogy Gáspár Zsótika mondaná: more, ebbű baj lesz. A pápa szerint mindenki visszaél az Anyaszentegyházra jellemző megbocsátással, és mindenki rajtuk röhög. Az öreg erre azt válaszolja, hogy kösz, de hála a mostani intézkedéseknek, olyan megítélésnek örvend az egyház, mint kábé Észak-Korea. A Szentatya letromfolja azzal, hogy nem igaz, mert ők nem bebörtönzik, hanem felszabadítják az övéiket, persze közben páros lábbal kis is rúgják őket.

Mielőtt a pápa megkérdezhetné amit akar, a bíboros gyorsan kijelenti, hogy heteró vagyok, ne aggódjál. Lenny nem ezt akarta tudni, szerintem a Willendorfi Vénuszból már eléggé lejött neki Voiello szexuális irányultsága. Azt kérdezi az öregtől, hogy miért lett bíboros, mire Voiello azt mondja, nem volt semmi nagy cucc, se fények, se jelenés, egyszerűen csak pap akartam lenni, erre voltam fogékony. Na és veled mizu? A pápa nem válaszol, köhhent egyet, és kimegy a szobából.

Esther hazatér a napi görkorizásból, vagy nem tudom, mit szoktak csinálni napközben a gárdistafeleségek. Ahogy belép a rohadtul depressziós kinézetű lakásába, Voiello könyvét pillantja meg a konyhaasztalon, és rájön a szívbaj, mert az öreg ott várja a lakásban, a teáját szürcsölgetve. Esther azt mondja Jézuskrisztus, mire a bíboros legyint egyet, bárcsak az lennék. Voiello rugózni kezd azon, hogy miért nem csábította még el a nő a pápát – úgy tűnik, a múltkori inkvizíciós feelingű beszélgetésükkor ezt kérte. Esther szabadkozik, nem vagyok én olyan hú de nagy szám, ráadásul a pápa erényes. Az öreg azt mondja, nem kell olyan komolyan venni ezt, Lenny egy kujon volt, és egyszerre több bulát is tartott, ehhez képest Esther már nem oszt nem szoroz. Esther bőgni kezd, hogy nem akar többet vétkezni, de az öreg csak áll és megvonja a vállát, esküszöm úgy néz ki, mint valami perverz bagoly.

Az első jelenetben látható Tonino Pettolát egy túlmozgásos riportenő interjúvolja, van itt minden, csillogó szemek, állandó vigyorgás, hajdobálás, szapora lélegzetvétel. Csóri Tonino a kis konyhájában ül, gondolom az egyetlen öltönyében meg valami gépzsírral lenyalt hajjal, amíg a nő a stigmáitól lelkendezik, mert Toninónak van az is, a két kezén. A nő elárulja a kamerának, hogy Tonino mesterségének címere birkaterelés, és néhány éve a nyájban megjelent neki a Szűzanya, azóta gyógyítja a köréje sereglő embereket. Tonino mellett ül egy savanyú képű szemüveges csávó, lehet az a menedzsere, mindenesetre beszámol a nőnek, hogy fél év után kezdte rögzíteni a gyógyításokat, és hogy a Szűzanya a szív- és érrendszeri betegségeket illetve az ízületi fájdalmakat különösen jól gyógyítja.

Tonino leszögezi, hogy egyszerre mindig csak száz embert fogad, és a gyógyításokért nem kér pénzt, mire a mellette ülő savanyú képű most resting bitchface-re vált, ha van egyáltalán ilyen férfiaknál.  A nő még mindig tele szájjal meséli, hogy Toninónak van egy sajnálatos problémája, méghozzá, hogy az egyház nem ismeri el a tevékenységét, de most majd, a hatalmas nézőtáborral rendelkező műsoruk segítségével lehet, hogy maga a pápa felfigyel rá. Na, akkor tessen a kamerába beszélni, mondja a nő, és Tonino a Szentatyának címezve elmondja a kis problémáját, hogy ő nem akar pénzt, ő nem akar összeveszni senkivel, csak ismerjék el a képességeit, különben sajnos kénytelen lesz egyházat alapítani. Na vajon ki nézi cigivel a szájában a műsort? Lenny ott ül a tévé előtt, és már vigyorogni is kezd, van egy olyan érzésem, hogy a sztori to be continued jellegű lesz.

Tommaso atya és a pápa a szokásos csillagnézős talájukat tartják, ahol az atya beszámol Lennynek arról a furcsaságról, hogy az utóbbi gyónások alkalmával egy csomó bíboros elkezdte mesélni a legdurvább csajos élményeit, orgiák meg minden, hát nem fura? Egyem a szívét. Lenny csak vigyorog, biztos valaki elterjesztette, hogy ki akarom rúgni a homoszexuális papokat, mondja.

Míg Voiello a sérült gyereknek, Girolamónak beszél arról, hogy milyen szar dolog, hogy az emberek mind bűnöznek, a Szentatya sétálni indul a kertbe, és hogy-hogy nem, Estherék lakása előtt áll meg, mert valahogy mindig odaeszi a fene. Esther és a pasija úgy döntenek, hogy nem a hálóban gyűrködik össze a lepedőt, hanem ott az előszobában, az üvegajtónak dőlve gyártják le a kis Esthert vagy Petert. A nő kifelé néz az ablakon, miközben hátulról dugják, és ezt a pápa végignézi. Lenny az eksön közben letérdel a fűre és imádkozni kezd, hogy legyen már ennek a szerencsétlen házaspárnak gyereke, Esther pedig ránéz. Hát kevés gázabb szitut tudnék elképzelni, mint hogy a római pápa nézzen szeretkezés közben, de lehet a nő szereti, ha kukkolják.

Másnap Gutierrez atya és a pápa az apácák alvókörlete előtt állnak, és egy rácsos kapun befelé nézve röhögnek azon, hogy az egyik dagi nővér hogy horkol. Gutierrez szerint ő az alvás metronómja. Lenny kijelenti, hogy Gutierrezt küldi New Yorkba, a Kurtwell-ügy kapcsán. Az atya egyből fostoskodni kezd, mit követtem el, hogy ilyen büntetést szántál nekem, Szentatya, én nem tudok élni a Vatikánon kívül, nem tudom, hogy kell átmenni az úttesten, meg ilyenek. Ne szarjál be, mondja a pápa, bízom benned, azért küldelek el téged New Yorkba, mert ügyes gyerek vagy.

Gutierrez később magányosan beflessel egy emléket, egy fehér leples, vörös hajú nőről, aki ilyeneket mond neki, hogy férfivá lett a fiú, meg hogy hová tűntek a májusi délutánok. Gutierrez sírni kezd, és a nő közben eltűnik, oké.

Szürreál nr.2: a pápa az apácák körletében sétálgat, ahol a fehér ruhás nővérek fényképeket nézegetnek, az egyik ki is rak maga köré egy montázst, miközben Lenny jóváhagyó mosollyal nézi a műveletet. Később Lenny felrakja a grönlandi minisztertől kapott szerzeményét, az olasz popslágert, és a végefőcímben láthatjuk, ahogy a miniszter nyom rá egy danszot.