Elrebegek egy gyors hálaimát: Fuszkó túlélte a robbanást! A rész kezdetén kórházban dekkol, az ágya mellett pedig Medve pocol. Forrás érkezik látogatóba járőr egyenruhában (jól áll neki), de nem találja a nyomozót ugrálós hangulatban – eléggé morcos a rakás hulla miatt, amit fellelt, és amit az alagút beomlása miatt nem tud a világ elé tárni. Plusz az sem deríti jobb kedvre, hogy társai továbbra sem akarják beavatni abba, ki miatt haltak meg ezek az emberek.
A nő terel, átad egy borítékot, melyben új személyazonosság van neki és a fiának arra az esetre, ha a saját szakállára nyomozás veszélybe sodorná, vagy ha csak egyszerűen ki akarna szállni.
(Egy pillanatra felöltik bennem, hogy azt sem tartom kizártnak, ezt a ’kalandot’ a végén csak ő éli túl.) A kórterem előtt John és Főncsi őrködik (cukikáim!), és megerősítik Forrásnak amit már úgyis tudott: nem szándékoznak Fuszkót beavatni, a saját érdekében. Nem mellesleg Harold is el van kenődve, amiért a Szamaritánus az orruk előtt ölte meg az embereket, akik végül az alagútban végezték. A nő szerint most már talpra álltak, hamarosan ellentámadásba kell lendülniük – Finch erre csak szkeptikus szájhúzással reagál.
Ideje tovább állni, Forrás újabb személyazonosságot kapott a géptől, erre az estére balerina lesz (bezony), még egy előadáson is fellép. (Az oké, hogy kellően vékony – és lapos is – hozzá, még azt is elhiszem, hogy pölö gyerekként tanult táncolni, de az azért fura, hogy annyira formában legyen, hogy fel is léphessen. Vagy csak én vagyok kukacos...) Utána az öltözőben lévő kamerán át nekiszegezi a kérdést a gépnek: lenne olyan jó, és adna végre némi információ morzsát, merre is van Shaw? Válasz helyett egy másik géphang ennyit mond a fülére: AM520, WKCP. Hát, nem erre a válaszra várt.
A ’szópárbajnak’ egyelőre vége, mert rajongó érkezik az öltözőjébe virággal. A tagot Vasilynek hívják, ajcsiba kapta a mai belépőt, de már boldog, hogy eljött, mert odáig van a táncosért. Nos, Forrás szerint nem kellett volna elfogadni az ajándékot, ugyanis az ellenségei küldték, hogy itt nyírhassák ki – azzal belép egy rosszarc fegyverrel a kezében.
Eddigre a nő már az ajtó mögött áll, a virágok vázájával lecsapja a támadót, majd a balettcipője madzagjaival megfojtja. Vasily azonnal megkéri a kezét (hehh!), mire ő csak sejtelmesen mosolyog, elveszi a férfi telefonját, felhívja róla saját magát, és közli, hogy „most már megvan a számod, majd hívlak”, azzal tova libben.
Következő személyazonosságában egy emlékházban telepest személyesít meg, méghozzá korabeli ruhában és használati tárgyakkal felszerelve. (Ahogy meglátom elég nehéz kibírni röhögés nélkül!) Ide is okkal került, de nem igazán lelkes (pár hivatásos szellemvadász hátizsákját kellene elemelnie), inkább Shaw-vadászatra menne a gép segítségével, és ennek érdekében iránymutatásért könyörög. Az MI azonban túl veszélyesnek ítéli a közvetlen kommunikációt, és nem segít.
Addig dumál a kamerának, míg lebuktatja magát, a Szamaritánus gyilkosa közeledik. A gép úgy figyelmezteti, hogy az egyik szellemvadász telefonjára küld egy üzenetet, amit az értetlenkedve felolvas a társainak: WKCP, UFO, keresd meg és futás. A nő érti a célzást, tudja, hogy veszélyben van, felkapja a kérdéses hátizsákot, plusz a házban található korabeli fegyvert, és az ajtóra szegezi. Az érte küldött gyilok egy pillanat múlva belép, ám a golyó, amit a nő a régi mordályból lő ki, nem tesz benne kárt. A puskatus annál inkább. Kirobog a házból a döbbent látogatók között, odalép az udvaron egy csajhoz, aki UFO-hívő pólót visel, megveszi tőle némi kápéért, majd továbbáll.
A következő helyszín egy rádióadó, az „520, WKCP” ahol non-stop paranormális jelenségekkel foglalkoznak. Amikor a pultos meglátja az UFO-s pólóját azonnal bennfentesnek nézi, azt hiszi ő az új kollégájuk, ezért haladéktalanul a műsorvezető elé kíséri.
A tag Max Greene, a „Titokzatos Adás” nevű műsort vezeti hozzá hasonló elmeroggyantaknak, akik hisznek a természetfelettiben, ufókban, kemtrélben és az alufólia sityka viselésének szükségességében. Forrást azonnal a mély vízbe dobják – beültetik élő adásba. Max feltesz néhány kérdést, hogy meggyőződjön róla, a nő hasonló futóbolond mint ő, és mikor a kapott válaszokat „igen”-re értelmezi (én sehogy, mert kínaiul vannak még a kérdések is), beveszi őt a brancsba.
A műsor betelefonálós, így hamarosan hívás érkezik egy régi motorostól, bizonyos Warren Francótól, akit Max már régen ismer. Forrás viszont hamar megunja a zagyva halandzsát, úgyhogy felhívja Johnt egy kis segítségért – úgy gondolja, a gép Ricot megtalálni irányította ide, ezért kezdésként lenyomoztatja hősünkkel az épp telefonáló Warren gyereket, hátha lehet valahogyan köze eltűnt társukhoz (?). A férfi rááll a dologra.
Az ellengép fogságában Shaw még mindig ramaty állapotban leledzik, totál belefásult a szimulációkba. Ami szokásos módon kezdődik: beveri a tükröt, bejönnek az őrök, lefogják és begyógyszerezik, miközben titkon egy üvegdarabot markol. Nővér viszi le tolószékben liften, ő pedig megtámadja a nőt, de nem öli meg, csak kiüti.
A kinyíló liftajtóban Lambert áll két fegyveres ügynökkel, és gúnyosan a szemére veti, hogy elpuhult, amiért nem ölte meg a nővért. Rico egyszerűen csak megunta a szimulációkat, mire Lambert kiruccanást javasol. Szuper, legalább új helyen lőhetlek le – így a kedves válasz.
John Főncsit kéri, hogy segítsen lenyomozni a rádióba telefonálgató Warrent. A tagról annyit lehet tudni, hogy egykori katona, jelenleg munkanélküli. És némileg zizzent, de ezt csak én teszem hozzá. Eközben az adásszünetben Max és Forrás beszélgetnek. A férfi elmondja, hogy különös dologra lett figyelmes mostanában, ennek a megoldásában kérte az emlegetett hallgatója segítségét.
Interferenciát rögzített (olyan hang, mint amikor a mobil közelében berezonálnak a hangfalak), amiről először azt hitte, szimpla technikai probléma. Aztán rájött, hogy a zörej ritmikus, mintha egy kód lenne. Nem morze, az biztos, annál összetettebb, ám Warren egyelőre nem tudta megfejteni. Ezért a rádiós úgy döntött, ma élő adásban számol be róla, hátha a hallgatók segítenek kideríteni mi ez és honnan jön. Forrás ellenvetést tesz: talán akitől a titkos adás jön, nem lesz túl boldog a leleplezéstől… Egyet tippelhettek kire gondol.
Az adás folytatódik (bőven benne járunk az éjszakában), ismét Warren telefonál, most azzal, hogy a kínaiak átvették felette az uralmat és arra kényszerítik, hogy megölje magát. A műsorvezetők kiakadnak: Max mindent bevet, hogy lebeszélje róla, közben Forrás Johnt hívja, hogy próbáljon meg közbelépni. Mázlija van, mert hősünk épp eljött a lakásához, így a vészhelyzetre tekintettel azonnal benyomul. Warren azonban halott, méghozzá órák óta, szóval Max bizonyosan nem vele beszél élő adásban.
Forrás beméri a hívást, ami az elhunyt lakásából jön, így levonja a következtetést: az egykori katonát és zizzent konteó hívőt valaki megmurdelte, de előtte még a hangfelvételek alapján összevágott egy hívásnyit, hogy úgy nézzen ki, élő adásban fenyegetőzött öngyilkossággal, majd meg is tette. Mégis miért érdemelte mindezt? A nő szerint a kód miatt, amit Max rögzített véletlenül, és hallgatóját kérte meg, hogy segítsen beazonosítani. Nyilvánvaló, hogy ezzel a műsorvezető kihúzta az ellengépnél a gyufát, a kérdés már csak az, meddig maradhat életben? Nos, úgy néz ki nem sokáig, mert a „halott” megfenyegeti: Te vagy a következő!
Ezután gyorsan peregnek az események – John és Forrás még vonalban van, épp azt beszélik át, hogy mennyire nem jó, amiért Max le akarja leplezni a Szamaritánus titkos kommunikációs kódját, amikor a stúdió ajtajai bezáródnak, a hangszórókból pedig immár Max hangja szól azzal a dumával, hogy ő is öngyilkos akar lenni. Hiába kiabál a mikrofonba, hogy tudassa a hallgatókkal, ez nem igaz, már nem tudja irányítani a rendszert, és a vonalak is süketek; az ellengép ügynökei meg elindulnak, hogy megöljék őket.
Szerencsére Forrás – aki szintén a stúdióban ragadt – van annyira rafkós, hogy ki tud nyitni egy mágneses zárat, majd a falhoz lapulva elindulnak a folyosón a hátsó kijárat felé. A nő felvilágosítja a teljesen értetlen férfit, hogy mindez azért történik, mert felbosszantotta azt, aki az ismeretlen kódot sugározza. Max nem túl boldog, hogy nem kap ennél részletesebb magyarázatot, de most a menekülés a legfontosabb.
Lambert egyedül hozta el Ricot a korábban belóbált külső helyszínre, és tart nagymonológot arról, miért fontos bizonyos embereket megölniük. Most például egy tudósnő a célpont, aki egy kihalt faj, az erszényes farkas újra feltámasztásán dolgozik, márpedig az szerinte tilos, mert ha a létrehozott egyedeket kiengednék a természetbe, ahol most már nincs helyük, az beláthatatlan ökológiai katasztrófához vezetne. Shaw unja a kiselőadást, elkéri Lambert fegyverét, ledurrantja a nőt, majd faarccal kéri, hogy most már had ébredjen fel – erre a férfi csak talányosan mosolyog.
A gép és a Szamaritánus fáradhatatlanul vívja párharcát a Faraday kalitkában, mikor Főncsi hirtelen meghallja az interferenciát. Nem érti ez itt mégis hogyan történhet meg, sőt igazából eléggé megijed. Aztán megnyugszik, hogy nem lehet kapcsolat a külvilággal, tehát a program magától sugározza a jelet. Kimegy a ketrecből és azonnal Forrást hívja a hírrel, de ő ugye már jóval korábban rájött minderre. Közösen gondolják tovább a dolgot: ez a hang az átlag embereket legfeljebb zavarja, de nem gondolnak mögé semmit, ám az ellengép ügynökei így kommunikálhatnak, üzeneteket vehetnek vagy küldhetnek. A nagy menekülésben Forrás egyszer csak megtorpan: most már tudja, miért küldte ide a gép – ha ismerik az ellenség üzenetküldési módját, fel is használhatják, hogy Riconak jelezzenek!
A megvilágosodás örömére az értetlen Max-et bezavarja a takarítószeres kamrába azzal, hogy zárja magára az ajtót, maga pedig visszarongyol stúdióba. Harold hiába kiabál, hogy azonnal tegyen le a tervéről, ő erre nem hajlandó, a Szamaritánus pedig a szavait elemezve úgy dönt ügynököket küld a potenciális fenyegetésre.
Harold a géphez rongyol kérdéseket feltenni: Forrás vagy Max veszélyben van? Nem kap egyértelmű válaszokat, ezért oda küldi Johnt, aki szerencsére a nővel folytatott korábbi párbeszéde alapján már amúgy is elindult a rádióállomás felé.
Ezalatt Shaw visszakerült az ágyikójába, ahol egy doktornő érdeklődik, hogy érezte magát az első igazi kiruccanása alatt, mióta itt van? Nem igazán érti miről beszél, erre a doki bekapcsolja a szobájában lévő rádiót, ahol a hírek épp az általa lelőtt tudósnőről szólnak. Riconak végre leesik, ami nekem már kábé a legelején (vagy az írók fásultak el, vagy túl sok sorozatot nézek): leguccsó afférja nem szimuláció volt, hanem éles bevetés. Úgy néz ki, már nem tudja megkülönböztetni a valóságot a fikciótól (ami annyira azért nem meglepő), ezért megelőzendő a felismerést követő dühkitörést, kap egy adag nyugtatót.
A stúdióba érve Forrás előveszi a hátizsákot amit még a szellemirtóktól (hehe) vett el, kivesz belőle egy kütyüt (ne kérdezzétek), aminek a segítségével beazonosítja, hogy mely eszközt használja a Szamaritánus üzenetközvetítésre. A nyomtató lesz a szerencsés nyertes, ezért úgy dönt megbabrálja kicsit, hogy üzenhessen rajta fogva tartott társuknak.
Ideérnek az ellenséges ügynökök is, de egyelőre őket John irtja, megmentve Max életét. A műsorvezető alaposan összerosálja magát, mikor a kamra elől dulakodás hangját hallja, majd beront egy álarcos férfi. John az, gyorsan megnyugtatja, hogy biztonságban van, aztán együtt indulnak Forrás megmentésére.
Úgy nézem Rico némileg immunis lett a nyugtatóra, mert motyogást tettet, a doki óvatlanul közelebb hajol hozzá, erre fürgén elcsípi a nyakát, megfenyegeti, hogy megöli, majd elveszi a belépőkártyáját és kilöki a szobából. Mikor magára marad elkeseredetten szemez a megkaparintott fecskendővel (illetve a végén lévő böhöm nagy tűvel), öngyi hajlamokat érzékelek.
Végül azonban felfigyel a fura interferenciára, hallgatja egy darabig majd ráeszmél, hogy ez Forrás üzenete (azt inkább ne firtassuk, hogy mégis hogy a faszba fejtette meg a kódot, vagy ha ez nincs kódolva akkor hogyan nem tűnt fel a Szamaritánusnak a dolog). Mindenesetre az üzitől egy fokkal boldogabb lesz, és nyugisan tűri, hogy az érte jövő őrök lefogják és ártalmatlanítsák.
Megérkezik az ellengép ügynöke, és fegyvert fog az adást épp befejező Forrásra. A nő felemeli a kezét és közli, hogy feltétel nélkül megadja magát, ha elviszi oda, ahol Shaw van. A férfi semmit nem ért, ami nem csoda, mert egyrészről ő csak végrehajtó, másrészről nem is neki szólnak a szavak. A Szamaritánus ugyan nem tudja beazonosítani Forrást, de felismeri a viselkedéséről, mint a gép segítőjét, ezért váratlanul megszólal a rádió hangszóróján keresztül. Maradjunk annyiban, hogy leesik az állam! Közli, hogy amennyiben valóban megadja magát, úgy elviszi Ricohoz.
Nos, ez nem jön össze, mert John kilövi az áramot, és ezzel az összeköttetést, majd az ellenséges fegyverest is. Forrás dühösen nekiugrik, ám ő hidegvérrel annyit mond, hogy azonnal távozniuk kell. Itt már Max is megjelenik a színen (hősünkkel jött), így a továbbiakat ő is hallja. Reese eléggé mérges, amiért a nő magánakció keretében majdnem feladta magát, de az bizonygatja, hogy ezzel lehetősége lett volna megtalálni Shawt (ja, vagy megöletni magát), különben meg ő nem Lionel, hogy védeni kelljen. Amúgy sikerült üzenetet küldeni elveszett társuknak, ez azért eléggé biztató.
A beszélgetésnek Max vet véget, és kérdi, hogy vele mi lesz? Hát, elbújtatunk – így a válasz – ám ő erre egyáltalán nem hajlandó, inkább a halál. Meglesz az is, ha tovább kajabál arról, amit megtudott, figyelmeztetik hőseink; de ha semmiképp nem akar eltűnni, akkor folytassa tovább az eddigi munkáját, bár jóval lájtosabban. Beszéljen arról, amikről eddig, a kódról hallgasson, különben megölik, mielőtt leleplezné az adót. A férfi nem túl boldog, de végül rááll a dologra.
A kórházban Fuszkó összepakolta a cuccát, és épp távozni készül, mikor Főncsi beállít hozzá. Elnézést kér, amiért nem voltak őszinték vele, de csak meg akarták védeni. Hát, az nem igazán jött össze, morran fel nyomozónk, végülis kórházban vagyunk, nemde? Harold hiába próbálja meggyőzni, hogy folytassák az együttműködést, mintha mi sem történt volna, Lionel nem kér a dologból, visszaadja a telefonját, és kisétál. Basszus!
Pár órával a hajnali incidens után Max újra leül a stúdióban, és folytatja az adást. John és Forrás immár a metróállomáson tartózkodik, és megdöbbenve hallják, hogy a férfi nem tartja meg az ígéretét, és beszél a rejtett hangjelzésről, amit rögzített, sőt be is játssza. Hősünk azonnal oda indulna, ám a nő szerint már késő. Közben Max asszisztense a portás pultnál hall a hangszóróból egy interferenciaként recsegő üzenetet, jegyzetel, és megfejti a kódot. Aztán fog egy poharat, amit bevisz a stúdióba.
És igen, azt történik amire számítani lehetett: a hallgatók nem a helyén kezelik a „nagy sztorit”, amit Max feltálalt, mindenféle elmeroggyant, komolytalan megfejtéssel telefonálnak, ám a Szamaritánus nagyonis bepöccent. Célszemélyünk nem sokkal később a hallgatók (köztük John, Forrás és Főncsi) füle hallatára élő adásban murdel meg, miután ivott a pohárból, amit asszisztense nyújtott át neki. A nő faarccal végignézi, amíg kiszenved, majd megjátszott kétségbeeséssel hívja a mentőket. Pff!
Harold dühösen kérdi a gépet, hogy előre látta-e Max halálát, de ő csak azt hangoztatja, hogy a férfi szabad akaratából cselekedett, plusz az elsődleges cél (az üzenetküldés Riconak) sikeresen teljesítve lett. Forrás szerint ez így rendben van, ám Főncsinek nem ilyen rugalmas az értékrendje, és rohadtul dühös, amiért ebbe az irányba tartanak.
Shaw viszont idült fejjel ücsörög szobája padlóján egy fémdarabot szorongatva – ő legalább reményt kapott az üzenettel.
Később Forrás kávézóban ücsörög a laptopjával, a webkamerán keresztül megköszöni a gépnek, hogy segített eljuttatni Riconak az üzenetet. A következő lépés Vasily újbóli becserkészése, ennek érdekében mint egykori megmentője (a balerina) hívja fel a férfit, és meghívatja magát egy kis utazásra – szívesen megnézné a férfi szülővárosát. Miért is? Mert ott található egy rakéta siló, nyilván azzal vannak komolyabb tervei (ezt persze nem köti a lovag orrára). Szóval a nőről leperegnek Harold erkölcsi aggályai, és a maga útját járja. Csak nehogy rossz vége legyen...
Facebook kommentek