Vegyes érzelmeim voltak ezzel a résszel kapcsolatban. Nagy meglepetésemre fordult a kocka. Na de vegyük sorra az eseményeket.

Londonban járunk 1456-ban Elizabeth állapotosan imádkozik az oltár előtt, miközben Warwick és családja bosszankodnak. Mindenki készülődik a koronázási szertartásra, és átadják jókívánságaikat az újdonsült királynénak. Najó igazából nem mindenki ilyen lelkes. Lord Warwick rossz hangulatát még az is fokozza, hogy a lányai csak Elizabeth húgait követően kísérhetik a királynőt a menetben. Milyen szomorúL Megvolt az apai jó tanács, felkerült a palást is, úgyhogy mehet a menet! Elizabeth annyira megváltozott, hogy a saját fia sem ismert rá. Edward gyorsan megnyugtatja a fiút, hogy csupán csak a koronázási palástot viseli. Már csak a korona hiányzik a fejéről, amit meg is kap rögtön a gyűrű és a jogar után.

Van az úgy, hogy a levitézlett, szalonképtelen, perifériára küldött egykori pártfunkcionárius még mindig ragaszkodik a gazdájához. Valahol igaza van, ne rójuk fel neki, az én kiskutyáim is így tennének: ha nem adnék nekik enni, nem maradnának velem. Messze mennének, talán egészen Brüsszelig, hogy onnan ugassanak, hangosan, ordenáré módon, hátha attól jobb lesz nekik, és talán több kaját is kapnának érte. Szumma szummárum: az ég kék, a fű zöld, pénz beszél, kutya ugat, a politikusok meg mismásolnak. Hajtás után részletek.

Mivel Liza visszautasítja Ottó csókját, a fiú kicsit megszeppen, de azért megkérdezi Lizát, hogy másnap ráér-e. Liza hárít, de Ottó kiszedi belőle, hogy azért jól érezte magát a parkban, és ezt Ági is meghallja. Liza gyakorol a zongorán telefonnal a hangszer tetején, de folyton kapja az üzeneteket (feltételezhetően Ottótól) és Ági szóvá is teszi, hogy legalább egyszer játssza végig a darabot és ne nézegesse folyton a telefonját. Ezután a Herr és Ági sétálni megy, a Herr céges ügyekkel fárasztja Ágit, de Ági nem tud figyelni és kifejti a Herrnek, hogy szerinte Liza beleszeretett Ottóba és ez komoly gond, mert mindent összezavar ezzel. Eközben Liza és Ottó megintcsak a parkban sétálgatnak és könyvekről beszélnek. Kiderül, hogy felesleges szépirodalmat olvasni, ha Stephen King regényeiben is van szerelem és halál. Egyetlen közös pont van könyvek terén, mégpedig a Gyűrűk ura. Úgy elmerülnek a beszélgetésben, hogy Ottó emlékezteti Lizát, hogy délre kéne mennie zongoraórára, de ezt Lizta teljesen elfelejtette, úgyhogy elrohan az órára.

Klaus Caminél a jó és a gonosz mibenlétéről elmélkedik, illetve, hogy gonoszság-e elvenni azt, amit akarunk, másokra való tekintet nélkül (eközben a padláson Davina kihúzza a tőrt Elijah-ból, megvizsgálja, majd visszaszúrja). Konklúzió: a gonoszság „csak” egy válasz a durva, igazságtalan világra. Cami nem érti, mit keres itt, de Klaus valamiért úgy érzi, a lány megérti az ő összetettségét. Röviden hogyvoltozza az elmúlt részeket az ő szemszögéből. És most adott egy nő, akit meg akar védeni (Hayley), és egy másik, akit ki akar szabadítani (Davina), ez vajon gonoszság-e? Cami pókerarccal közli, hogy nem hisz a Gonoszban. Klausnak pedig instabil kapcsolatai, paranoiája és dühkezelési gondjai vannak (nekem meg déja vum), szakember kellene neki. Csakhogy az ősi inkább vele beszélget, sőt állást ajánl, mert kell neki valaki, aki gyorsírja a memoárjait… (Jaaaj!!!) és persze szóba hozza Marcelt is, ugyanis Cami magánélete sajnos nélkülözhetetlen a terveihez. A negyedben háború lesz vámpírok és boszik között, ami a lánynak új, úgyhogy naná, hogy halálra rémül, de Klaus megigézi, hogy ne tegye. Elmagyarázza az igézést, aztán a gyakorlatban alkalmazza is: infókat kér a csapostól Marcelről.

Vannak olyan színészeink, akiket, ha meglátsz, rohadtul nem érted, hogy miért nem velük van tele minden műsor. Szabó Simon pont ez a figura, pedig már nem egyszer letette a névjegyét, ma meg bebizonyította, hogy az improvizáció se áll távol tőle.

Ebben a részben mindkét sztori elég erős volt, de továbbra is azt gondolom, hogy ha nincs kibontva a nyomozás, akkor hiányzik az az elem az egészből, ami kellőképpen fokozza a feszültséget, és így csak egy-egy szép családi történet leírása marad a dolog.

A Duna tévén folytatódik kedvenc kardozós sorozatunk, így hát újra klaviatúrát ragadunk, hogy kövessük az eseményeket. Temetési szertartással nyitunk, Richelieu bíboros az írók akaratából jobblétre szenderült, pedig jó karakter volt, keverhette volna a kakit még a második évadban is, szerény véleményem szerint. XIII. Lajos magába zuhanva ül, mi lesz vele a kiváló államférfi és támasz nélkül?

A Towerben vagyunk, a perverz Elisabeth a bolond Henrik királyt kukkolja, persze nem felejt el, aggódni Edwardért. Eközben a nagypofájú Warwicknak még van képe a királyt a Rivers család ellen hergelni. Mondanom sem kell, hogy ettől Edward mennyire ment falnak. De legalább Warwick költségein kajál. Ezután Warwick diszkréten érdeklődik lánya menstruációjáról, ebből kiderül, hogy Isabel terhes.

- Fiú lesz?

- Honnan tudjam, apám?

De tényleg szegény lány honnan a picsából tudhatná, hogy lány vagy fiú lesz? Bravo Warwick, ezt megcsináltad. Innen már nincs vissza út, Warwick a tanács elé akarja vetni javaslatát, miszerint George a jogos király, Isabel pedig a királynő.

Az idei szezonban először talán szakadtunk el a komplett őrülettől, és kaptunk egy teljesen normál tempójú, gondolkodósabb részt, ami cserébe rengeteg olyan dologra világít rá, ami el-elsikkadna, vagy akár el is sikkadt az elmúlt hetek pörgése mellett. Az egész kicsit olyan lett, mint egy mininyaralás, bár érezhető, hogy ezzel inkább csak megpihentünk az utolsó négy részt még nagyobb durvulása előtt. És ha már nyaralás, mi is lehetne erre remekebb hely, mint a Huber's Dime Museum mindenféle cirkuszi rémséggel és csodabogárral, köztük egy hegedülő sziámi ikerpárral. (Itt volt Bertie és Genevieve az első randiján korábban egyébként.)

Ez nem a Leo Dicaprio féle Sziget, hanem a túlélőguru által prezentált fajta. A szitu talán még egy faéknél is egyszerűbb: végy egy marék Palit, vidd el őket a Csendes óceánra valami trópusi szigetre, aztán hagyd őket magukra a francba egy hónapra. Ezt tudja Bear Grylls műsora, de ezt nagyon. Maga a Mester nincs is jelen, csak utólag beszél az eseményekről, hogy például a víz milyen fontos, de ahhoz, hogy inni tudjanak, előbb fel kell forralniuk a pocsolyából merített itókát, amihez meg ugye tűz kell, ami, hacsak a Jó Isten nem jelenik meg égő csipkebokor képében, akkor bizony elég szopatós egy meló még egy tapasztaltabb desszantosnak is. Hát így. Nézzük akkor, hogy mihez kezdett magával 13 faszi egy lakatlan szigeten!