A Duna tévén folytatódik kedvenc kardozós sorozatunk, így hát újra klaviatúrát ragadunk, hogy kövessük az eseményeket. Temetési szertartással nyitunk, Richelieu bíboros az írók akaratából jobblétre szenderült, pedig jó karakter volt, keverhette volna a kakit még a második évadban is, szerény véleményem szerint. XIII. Lajos magába zuhanva ül, mi lesz vele a kiváló államférfi és támasz nélkül?

Napsugaras mezőre váltunk, muskétásaink valami vidéki fogadó felé lovagolnak, ahol titkos találkozójuk lesz valakivel. Jó, hogy nem vagyunk most Párizsban, így legalább nem kell bánatot tettetnünk, véli Porthos, az Úr legyen kegyes a lelkéhez, vet keresztet Aramis, a kiugrott pap. A megemlékezés ezzel letudva, barátaink inkább egy közelgő gyalogos csoportot vesznek szemügyre: csuklyás alakot vezetnek a helybeliek egy fa alá, akasztás lesz itten, akárki meglássa. Szószólójuk szerint az ismeretlen hidegvérrel lelőtte a helyi fogadóst, ezért jogos a bosszú, Athos hiába javasolja, hogy lincselés helyett inkább állítsák bíróság elé az elkövetőt.

Levetetik róla a csuklyát, ami alól a néhai bíboros hű embere, Rochefort gróf szőke fürtjei bukkannak elő. A könyvben ugyebár ő a testőrök fő ellenfele, de a sorozatban ezidáig még nem láttuk. Ha ő az, akkor mégis inkább akasszátok fel, morogja Porthos. A nemes Athos azonban kitart a törvényi út mellett, így aztán heves bunyó tör ki a helyi erők és a testőrök között, aminek kimenetele nem lehet kétséges. Rochefort kihasználva a kavarodást vigyorogva felpattan Athos lovára, de mielőtt elvágtatna, lelövi a helyiek szószólóját. A rohadék!

A négy muskétás három lovon nyargal utána és a közeli erdőben sikerül is elévágniuk. Fegyvert szegezve leszállítják a magas lóról, és Athos csak úgy a miheztartás végett egy erős jobbcsapottal a földre küldi. Csak tudni akartam, milyen érzés, mondja a társai felé fordulva. Kötélen vonszolják maguk után Párizs felé, a bíboros ezt nem engedte volna, tiltakozik Rochefort. Sajna ő most a saját temetésén van, veti oda neki Aramis. Megtudjuk még, hogy Rochefort megszökött egy madridi börtönből és fontos híre van a király számára, majd Treville kapitány eldönti, tényleg olyan fontos-e, oltják le a muskétások.

A királyi udvarban nagy az izgalom, Anna királynénál megindul a szülés (ennek előzményére ugyebár emlékszünk az 1x09-ből, Aramis és Anna király(női) pásztorórájára). Szerencsére nincs semmi komplikáció, a baba egészséges, Lajos örömtől ragyogó arccal hajol a csecsemő fölé. Fiam született!, ismételgeti, hát még akkor hogy örülne, ha azt is tudná, az utókor Napkirályként fogja emlegetni a későbbi nagy királyt, a most még igen kicsi XIV. Lajost.

A szülés után Anna gyorsan lábra áll, mert neki felséges férje oldalán a helye, így is kell, bezzeg a közönséges nők hetekig heverésznek ilyenkor az ágyban… Az udvari fogadáson Lajos arra kapacitálja Treville-t, csatlakozzon a tanácshoz így hamarosan első miniszter is lehet, betöltve az eltávozott Richelieu posztját. A kapitányt teljesen váratlanul éri a felkérés, hosszú ideig nem jut szóhoz (ilyen nem nagyon fordul elő nála), de végül a legmélyebb tisztelettel visszautasítja a felkérést, pedig Anna is igyekszik rábeszélni. Utálom a politikát, jobb nekem a muskétásoknál, vallja meg őszintén. Cserébe a király is őszinte: Mélységesen csalódott vagyok, de egy király nem kér kétszer, közli kimérten és Annával a karján elvonul. (Ezt már ismerjük, Michelle a francia ellenállástól is csak egyszer mond el mindent.)

Treville még a laktanyában lévő irodájában is a királyi felkérésen mereng, de aztán kénytelen visszatérni a napi rutinhoz: meghozták Rochefort-t, kihallgatás indul. (Közbevetés: nem tehetek róla, de nekem a Rochefort névről mindig a zseniális Romhányi József versrészlete jut eszembe, A holló és a róka paródiából: A róka szájában egy jó darab rokfort. / Megette a felét, de már az is sok volt.) A muskétások természetesen jelen vannak, így Rochefort nem tudja négyszemközt közölni Treville-jel a titkos hírt: a spanyol börtönben együtt ült de Foix tábornokkal, akit a svédek a nürnbergi csatában fogtak el és utána átadtak a spanyoloknak. A tábornok nemcsak Treville közeli barátja, hanem a spanyolok elleni stratégia megalkotója is, ki kell szabadítani mielőbb, erről kár is vitát nyitni, természetesen erről a királynak is tudnia kell. (Még egy közbevetés: oké, hogy alkotói szabadság meg drámai sűrítés, de azért pontosítsunk pár évszámot: az első évados pilot szerint a történet 1630-ban kezdődik, a 30 éves háborúban vívott nürnbergi csata 1632-ben volt, XIV. Lajos 1638-ban született, Richelieu 1642-ben halt meg.)

A csinos Constance mereng a D'Artagnannal folytatott mélyreható és intenzív szexuális akciókon, a kellemes emlékeket azonban férje, Bonacieux ideges megjelenése szakítja félbe: szabó uram rendkívül izgatott, mert a palotába hívatták őket, jobb, ha te ott nem szólalsz meg, nehogy eláruld a műveletlenségedet, figyelmezteti nejét. (Az évadzáróban ugyebár Constance szakított D’Artagnannal, miután a férje féltékenységében öngyilkosságot kísérelt meg.)

Lajos király az udvar jelenlétében fogadja Rochefort-t, ám az üdvözlő szavak közben beront a spanyol követ, don Fernando Perales és emelt hangon követeli a szökött bűnöző letartóztatását. Lajos pikírten helyreteszi a követet, monsieur Rochefort francia állampolgár és hazafi, nem küldjük vissza Spanyolhonba. A követ tovább pattog, mire Rochefort előlép és behúz neki egyet a király sértegetésért. Bárcsak én tettem volna, mondja Lajos, ezzel a követ el van bocsátva. Aztán mindenki mást is elbocsát a király, mert négyszemközt akar beszélni Rochefort-ral.

Anna az előcsarnokban találkozik Bonacieux-ékkel, kiderül, ő hívatta a palotába őket, ugyanis személyes bizalmasának jó hírnevű hölgyet keres, és D'Artagnan melegen ajánlotta Constance-t. Ha elfogadja a megbízást, itt fog lakni a közelemben, remélem, tisztelt urának nincs ellenvetése, közli Anna. Bonacieux nem boldog, Constance viszont természetesen egyből igent mond a felkérésre. Miközben a házaspár a lépcsőn indul lefelé, a három muskétás elkapja a szabót és hevesen faggatni kezdik szövet- és gyapjúügyi témákban, így D’Artagnan tud pár szót váltani Constance-szal. Ebben azonban nincs sok köszönet, mert a nő kijelenti, nem kellett volna beavatkozni a dolgaiba, mert ezek után a férje csak még jobban fogja utálni, a testőr úr legyen szíves és hagyjon neki békét.

A palotában Aramis becserkészi a babával sétáló egyik udvarhölgyet, de nem a nő érdekli, hanem a kisded. Erős és jóképű, szemléli elégedetten a kicsit, természetesen, hiszen királyi vérből való, feleli a mit sem sejtő udvarhölgy. Aramis mosolyogva néz a távozó után, ám ekkor Athos lép oda hozzá, és figyelmezteti: A trónörökös nem a te fiad, sosem lehet az, hacsak nem  ismered be a felségsértést, de akkor magaddal rántod a királynét is.

A spanyol követ a kápolnában négyszemközt beszél Rochfort-ral, és kiderül, hogy a behúzás a király előtt tényleg behúzás volt, csak másképp: Rochefort ugyanis korábban már hűségesküt tett a spanyoloknak, a börtönből is direkt engedték megszökni. A spanyolok tudják, hogy Lajos király bármit megtenne de Foix tábornok kiszabadításáért, és ha ez sikerül, akkor Rochefort hős lesz a király szemében, és betöltheti a néhai bíboros helyét. Gyorsan tervet kovácsolnak: Rochefort a muskétásokkal elindul a tábornok kiszabadítására, erről jó előre értesítik Alvarez kormányzót, aki így felkészülten várhatja az akciót. A muskétásokat megölik, Rochefort meg diadalmasan visszahozza Párizsba de Foix-t, tuti terv. Ekkor egy pap lép be a kápolnába imádkozni, Rochefort azt hiszi, kémkedik utánuk, azért rövid úton elvágja a szerencsétlen nyakát. Sosem lehet elég óvatos az ember, morogja.

Rochefort elmondja a szabadítási tervet a muskétásoknak és a király utasítására hivatkozva közli, hogy ő lesz a csapat parancsnoka. Treville tiltakozik, nehogy már a bíboros egyik köpönyegforgatója parancsoljon a muskétásoknak, az akció sikere érdekében az álnok Rochefort úgy tesz, mintha elfogadná, hogy helyette Athos legyen a vezető. A terv egyszerű: civilben mennek, egyenruha nélkül, Alvarezt túszul ejtik, de Foix-t kiszabadítják és irány haza. Ha viszont a szabadítás nem sikerülne, meg kell ölni a tábornokot, mert túl sokat tud, ez a király akarata, ezt remélem még egy muskétás is megérti, veti oda nekik Rochefort és lelép. Bármikor el tudunk intézni egy sajnálatos balesetet az út során, néz utána Athos dühösen. Ne kísértsetek!, mondja erre Treville.

Másnap elindul a kis csapat, útközben Rochefort arról beszél, milyen kegyetlenül kínozták a spanyolok, még a sebhelyeket is megmutatja a karján és a hátán. A várbörtön közelébe érve előreküldik D'Artagnant, egyedül nyilván könnyebben bejuthat, addig a többiek az erdőben várnak és ha kell, akkor a segítségére sietnek. Athosékat váratlanul megtámadja egy csapat spanyol, a muskétások azonban sorra leszámolnak velük, Rochefort jobb híján úgy tesz, mintha a testőrök oldalán harcolna, de belül nyilván dühös, amiért a támadás nem sikerült.

Kövessük D'Artagnan egyéni akcióját, hősünk észreveszi a vár előtti tóba torkolló csatorna kivezető nyílását, és alsógatyára vetkőzve beúszik a csatornába. Ám a vége ráccsal van lezárva, most mi legyen? Szájába kapja a kését, nagy levegőt vesz és újra lebukik a víz alá. Búvár Kund legjobb francúz tanítványaként a késsel kifeszíti az egyik rácsot, továbbúszik és megérkezik egy mély kút aljára. Szerencsére az oldalfalban sok a kiálló kő, így könnyen fel tud mászni, a gyanútlanul vízért jövő őrt menet közben leüti és bevonszolja a közeli fürdőházba egy paraván mögé.

Nekiáll lerángatni a spanyol egyenruháját, ám a műveletet egy csinos szőke érkezése miatt abbahagyja. A nő levetkőzik és készül bemászni a kádba, D’Artagnan kéjesen legelteti szemét a formás hátsón (ezzel nincs egyedül) és azon gondolkodik, kérjen-e a nőtől segg-ítséget… Előlép a paraván mögül és igyekszik megnyugtatni a hölgyet, idézem a párbeszédet: „Ne ijedjen meg, úriember vagyok! – De nincs felöltözve!” D’Artagnan bemutatkozik és kiderül, a szőke neve Lucie de Foix, a tábornok húga, ő maga is fogoly. Persze ebben a helyzetben fürdésről szó sem lehet, Lucie gyorsan felöltözik, közben reménykedve megkérdezi: Hány embere van, húsz, száz? Csak egy, mutat magára D’Artagnan.

De Foix Alvarez kormányzóval sakkozik, természetesen továbbra sem hajlandó elárulni a hazáját, de erre nem is lesz szükség, mert belép az egyszemélyes felmentő sereg. D’Artagnan lefegyverzi Alvarezt és megkötözi, a parancsnok nem igazán látszik kétségbeesettnek, nyilván már megkapta a drótot. Muskétásunk annak rendje-módja szerint megkötözi és még a száját is felpeckeli, majd a két de Foix-val kióvatoskodik a szobából. (Ja, a sakkjátszma eredményét majdnem elfelejtettem közölni: de Foix nyert sakk-mattal.)

Ezalatt odakint a muskétások átöltöznek a megölt spanyol katonák ruhájába és Rochefort-t fogolyként bekísérik a várba. A szolgálatos tiszt beengedi őket, de aztán bezáratja a kaput, na most lesznek bajban barátaink. Az őrség betörni készül azt az ajtót, ami mögött D'Artagnanék lapulnak, a muskétás a megbeszéltek szerint felkészül, hogy megölje de Foix-t. Ám az utolsó pillanatban megérkezik a felmentő csapat Porthos-szal az élen, és nagy lövöldözés kezdődik. Lucie szerint a hátsó kapun át kimenekülhetnek, azt nem nagyon őrzik, mert ott csak az élelmiszereket szokták beszállítani. Rohanás, de előtte de Foix még alaposan szemügyre veszi Porthost és a nevét kérdezi, Porthos du Vallon, feleli az, de nem tudja mire vélni a dolgot, miért pont most kell illemórát tartani? A megbeszélt terv szerint Rochefort magával vonszolja Alvarezt is.

A hátsó kapun át az út meredek sziklához vezet, kötélcsúszdával lehet csak átjutni a túlpartra a szakadék fölött. Folyamatos tüzelés közben a menekülők sorra átcsúsznak a kosárban, elsőnek természetesen de Foix, utána Porthos. Lucie is indul, de a kötélpálya közepén elakad a kosár, D'Artagnan mászik utána és lazítja ki a beszorult karabinert, majd együtt csúsznak át a túlpartra. Utánuk Aramis és Alvarez következik, de a nagy lövöldözés miatt a kosarat nem tudják visszaküldeni, így Athos és Rochefort a derékszíjukat vetik át a kötélen és abba kapaszkodva csúsznak át. Na, ez derék. Mindenki ideát van, ezért elvágják a kötelet és indulnak az elrejtett lovakhoz.

Sajnos de Foix-t találat éri az oldalán, a seb ugyan nem tűnik súlyosnak, de azért nem lesz egyszerű eljutni vele Párizsig. Alvarezt a párizsi spanyol követnek tervezik átadni a muskétások, a spanyol tiltakozik az ilyen bánásmód ellen. Az egyik pihenőnél félrevonulva össze is beszél Rochefort-ral, játsszák el, hogy leüti és megszökik. Rochefort bólogat, de aztán persze nem engedi megszökni a róla mindent tudó értékes tanút, és hidegvérrel lelövi a menekülőt, ezzel tovább erősítve saját pozícióját a testőrök előtt.

Párizsba érve Treville örömmel köszönti rég nem látott barátját, Lajos király meg udvari fogadáson dicséri meg Rochefort-t az ügyesen kivitelezett tervért és kinevezi a vörösköpenyesek kapitányának. De Foix sebe viszont elfertőződött, Lucie aggódik érte és kérdőre vonja D'Artagnant, valóban megölte-e volna a tábornokot. A gascogne-i csak bólint, mi mást tehetett volna, neki parancsot kellett teljesíteni. De aztán még jobb válasszal rukkol elő: szó nélkül lesmárolja Lucie-t, igaza van, minek az a sok duma?! A testőrlaktanya udvarára jó érzékkel pont ekkor lép be Constance, a királyné küldte, érdeklődjön de Foix hogylétéről.

A szerelmesek gyorsan összevesznek, D'Artagnan meg van sértődve, amiért Constance őhelyette mégis Bonacieux-t választotta, a lány viszont azt hangoztatja, hogy addig úgysem tudnának összeházasodni, amíg a férje él. A vita hevében az álláspontok persze egy jottányit sem közelednek, sőt a végén D'Artaganan még gyávának is nevezi Constance-t, aki erre dühösen elrohan. Aramishoz valami főpap érkezik, üzenete van számára a bíborostól. Micsoda, a túlvilágról?, néznek egymásra a testőrök, Porthos még hozzáfűzi: Nekem kellett volna leszögeznem a koporsót. A pap egy katakombába vezeti őket és megmutatja Adéle Bessette sírját. A bíboros ölte meg, mert rájött, hogy Aramis szeretője volt (az 1x01-ben volt erről szó), majd a pap még valamit közöl: halála előtt Richelieu tett még pár intézkedést annak érdekében, hogy Aramis többi titka is napvilágra derüljön, ezzel távozik. Aramis teljesen kiakad, ő úgy tudta, Adéle szakított vele és vidékre költözött, most viszont még az is lehet, hogy a bíborosnak a trónörökös dologról is tudomása volt, szép kilátások.

A haldokló de Foix Treville-jel beszélget, a tábornok Porthosban felismerte régi közös barátjuk és muskétástársuk, Belgard törvénytelen fiát, akit anyjával együtt magára hagytak a nyomortelepen Belgard halála után, és emiatt azóta is furdalja a lelkiismeret. Treville szerint Porthos semmit sem tud az apjáról és ez maradjon is így, hiszen ezt ígérték meg Belgard-nak annak idején. Az utolsó jelenetben Rochefort találkozik Perales-szel és felvázolja neki nagyratörő tervét: megszerezte Lajos bizalmát, a királyné is kedveli őt, ezt kihasználva olyan éket ver közéjük, amibe Franciaország belerokkan. Szép kilátások, mondtam már?