„Este van, este van: kiki nyúgalomba!” – mondja a költő, és igaza is van, leszámítva egy Daniels nevű tagot, aki addig buddog egy kihalt kikötőben, még rá nem lel egy furgonját pakoló jómunkásemberre. Hagyjad a ketreceket másra, engem vigyél el Portland városába! A munkás nem ugrik egy szóra, jóhogy, erre Daniels erőt demonstrál: egy érintéssel előbb az autót állítja le, majd szerencsétlen random munkásból szívja el az életerőt. Beül a kocsijába, és elhajt. Klasszikus zenét hallgat közben, mi mást! Komolyan mondom, kezd már elegem lenni, ebből a frissen vasalt, sznob gonoszember kliséből! Ha már a rosszarcoknál tartunk, Ward visszatért a csapathoz, és miközben Simmons ellátja a sebeit, baltával faragott arcú barátunk megnyomja a gombot a bullshit-generátoron: a Hűtőt már elfoglalta a HYDRA, mielőtt odaértek volna, nem tehettek semmit. A gonoszemberek elvittek minden fegyvert, és kiengedték az összes bűnözőt. Ja, de öröm az ürömben, hogy Garrett halott: két golyót kapott hősünktől a tarkójába. Ward, Ward, hogy szakadna rád az ég!

Elővesszük ezt a hogyvoltot, hiszen amikor készült, még nem tudhattuk, hogy az AMC jön hozzánk is, és bemutatja majd, pedig de, így történt. A sorozat epizódjait szerda esténként tíztől lehet látni szinkronizált verzióban és választható angol hangsávval is. Előzetesek és minden egyéb itt.   

Álomjelenet – mert minden magára valamit is adó filmművészeti alkotásba kell (legalább) egy. Gordon az alaplapon dolgozik, amikor észreveszi, hogy a merevlemez és az 5¼” floppy között kinyílott a pitypang. Ám bármennyire is próbálja elérni, bármilyen kevés is kellene a sikerhez, nem tudja megkaparintani. Persze mind tudjuk, hogy nem nőhet ki növény üvegszálból, csak Gordon álmában, amit egy kisebb áramütés szakít meg. Tanulság: ne aludj el munka közben, főleg, ha villanyszerelő vagy elektromérnök vagy. Miután kellően magához tért, biztos-ami-biztos alapon azért csekkolja a növényke helyét, de mindannyiunk megkönnyebbülésére – hogy nem fordul át valami rossz sci-fibe a sorozat – nincs ott semmi, tényleg csak álom volt. Gyors sörike.

Hát nem ez lesz minden idők hogyvoltja, mivel a tegnapi sem volt minden idők VV összefoglalója. Ilyen ez a tematikus munkahét: nem történik lófasz se. Konkrétan az egész adásidő erre a szépen ívelő struktúrára lett felépítve: munka, gyász, fizetésnap.

Brooklynban járunk, egy újabb ismeretlen tag pakolászik a kis műhelyében, jelvénye is van. Alapvetően szimpatikusnak is tűnhetne, mert bírja a macskákat, csak ne mondaná olyan élvezettel telve, hogy ő is vadászni indul, miközben egy nagy piszkavassal csapkodja a tenyerét. Visszatérünk Gászhoz Manhattanbe, épp leparkolja a kis járgányt egy full üres parkolóházba, de nem bírja megállni, hogy azért egy pillantást ne vessen a ládára. A doboz morog és mozog, Gász meg összecsokizva szalad ki az épületből.

Mai hulla Lance Delorca, örök időkre bevonul a Blikk történelembe, mert színész volt, míg el nem vágták a torkát. Szerencsétlen jegyszedő srác találja meg a hulláját a sikátorban, és még épp látja elfutni a gyilkost. Kapucniban van nyilván, mondjuk esik is. Reméljük ez a rész jobb lesz, mint az előző, mert szar lenne már délelőtt elkezdeni inni. Beckett Martensben járt, nahát-nahát, nekem is van, és anno előszeretettel hordtam nyáron térdig érő Getta Gripet rövidnadrággal, anyukám hogy örült neki. Kate is kb. ennyire örül annak, hogy Castle lefikázza a lakását, amiből épp költözik át hozzá. Néha gondolkodni kéne, mielőtt megszólal, de hát ez sosem volt az erőssége. Lance az utolsó akcióhős, Castle imádta még a nyolcvanas években, de pár éve átállt a drogokra, meg a leukémiára, most meg eljött moziba, hogy megnézze milyen volt, mikor még nem lőtte magát minden nap, csak minden másnap.

Előző keddi ülés hogyvoltja itt

Kedd van, ma megtudjuk, merre fordul Orsolya sorsa. A legnehezebb döntést - és egyben a legjobbat már egy hete meghozta, képes volt nem belemászni a 16 éve elhagyott lánya életébe. Vajon sikerül megbocsátani az édesanyjának és saját magának? Vajon lesz még alkalma bebizonyítania, hogy jó/jobb anya?

Kicsit tartok attól, hogy ma milyen meglepivel készül a csaj és nem is csalatkozok. 32 darab csomaggal állít be Dargayhoz. Nem, nem készül odaköltözni a meglepett pszichológushoz, egyszerűen csak vásárolni volt, elvégre 2 nap múlva szülinapja lesz.

A negyvenedik. A korábbi ülésekről már tudjuk, nemigen örül ő ennek... Mert ki igen?

Elment hát shoppingolni, de nem egyedül, vele tartott az édesanyja is. Erre utoljára a csaj szalagavatója előtt egy héttel volt példa. Az meg ugye nem ma volt. Dargay üdvözli a dolgok ilyetén alakulását, őszintén örül annak, hogy Orsi és a mamája közelednek egymáshoz. Még akkor is, ha kurvadrága a cipő, amit azok ketten megvettek. Szülinapi buli is lesz, megvendégeli a barátait. Inkább, mint, hogy azok kínozzák valami béna meglepi bulival. Bár legszívesebben beülne a sarokba, egy üveg jófajta vörösbor társaságában és Anne Shirleyt nézne. Ja, nem is. Ezek az én terveim a következő év február 27-re.

Újra itt. Bence a házi gizdánk, ő nyitja meg nekünk a napi fosfolyamot, aminek a mai adagja elég híg lett. Meg egy picit ízléstelen is. A múltban tapicskoló adás a hétfő késő délutántól indul, amikor is a lakók Vikcsut gyászolják. De szó szerint. A kertbe lebaszott hokedlire rakott fekete-fehér Vikácsu fotó+kígyó uborka+halottak napi leárazásból megmaradt Tesco mécsesből álló szentély előtt rínak és fogadkoznak, hogy majd, ha kint találkoznak, akkor mekkora pőre parádét fognak közösen baszatni. Eztán jött a még mindig hétfő este beküldött ”végrendelet”, ami annyira vérszegény, mint Vikacsu best of pillanatai. Rönére hagyja szuper képességét. Remek. Sehol egy „a többiek meg szopjanak lovat” vagy egy „12ker legyen már eszed, húzd ki a fejed Miss Kiskun seggéből! Hiába végszavazol neki bőszen, az ő hátán felkapaszkodva a büdöskurvaéletbe nem leszel műsorvezető!” Másnap Röné még mindig Vikacsu távázásától kapott instant agyérgörcs okán kezd pótcselekvésbe és hajtogat az ágya szélén, majd megy be a fürdőbe, ahol már-már kényszerbetegsébe áthajolva indokolatlanul hosszan és sokszor keféli ki a haját. Ekkor találja be Kazal. Minden arra irányuló kérés nélkül el is kezdte fosni a szót, hogy akik most bent vannak és akiket szeret, azokat jobban megismeri, akiket meg nem, azokat meg árgús szemmel fogja figyelni, de úgy, ahogy eddig még sose. Én már most besoroztatnám a honvédségbe sasszem tábornoknak.

Sajnos megint Barry filozofálgatásával kezdünk – leszámítva az intró-t, meg az előző részek tartalmából-t – ami természetesen megint az Iris iránt érzett hatalmas szerelmére fut ki. Na jó, annyira sokat nem kell várni, hogy megjelenjen a rész konfliktusának okozója, egy bankrabló metahuman, aki vörös szemeivel megigézi a békés arra járókat, akik így vérszomjas, és dühös kontrol nélküli állatokká változnak, és egymás életére törnek. Tökéletes körülmények, hogy míg mindenki a másik meggyilkolásával van elfoglalva, ő elpakolja a pénzt. Flash-t riasztja is a tudóscsapat, még épp időben ér oda, mielőtt valaki tényleg golyó általi halált szenvedne. A rablót azonban nem sikerül megállítani, a kavarodásban eliszkol, de a jelenlévők legalább magukhoz térnek.

Jazz klubban feltörekvő zenészpalánta – Izzy – játssza az eszét csinos csajoknak: meghívná őket egy italra, míg a csapos le nem állítja, miszerint lóvé nélkül nincs ivászat. A srác bizonygatja, hogy hamarosan lesz pénze, de ekkor a szóváltáshoz egy idősebb főszer is csatlakozik, és lehűti a srác zsizsegését. Az azonban sértett óvódásként vág vissza: talált valamit, amivel bebizonyíthatja, hogy az öreg milyen szar arc – ezzel elsétál. Beül az autójába, mereng pár másodpercet, aztán hirtelen egy alak bukkan fel a hátsó ülésről, hurkot vet át a nyakán, és lendületből fojtogatni kezdi.

Henry az üzletben mélázik és közben operát hallgat, míg Abe le nem állítja, miszerint „no opera reggel 8 előtt” (még akkor sem, ha most 10 múlt) – és felrak egy pörgős jazz lemezt. Henry monológját a modern macskazenéről fia egy tekeréssel zárja rövidre a lemezjátszó hangerő gombján; faterját a bosszantó helyzetből a megszólaló telefon menti ki – meló van.

Crane szenved, nagy fájdalmai vannak, ő már nem fogja sokáig bírni. Abbie elsziszegi, hogy Katrináért küzdjön. Ha kibírja, mindent kibír, a teste és az elméje is erősödni fog. Nem kell megijedni, a páros csak jógázik. Crane semmi rációt nem lát a kitekert, kicsavart pózokban, ezzel nem kerülnek erőfölénybe Molochhal. Abbie rájön, nem is ez a baja a tudóskának, hanem Katrina. Ugye, Vöröske csúnyán átverte őt, eltitkolt előle egy igencsak fontos személy halálát (Mary, akiből a Síró hölgy lett) és biztosan sok mást is elhallgatott előle, mert a Tanúskodás a legfontosabb. Crane mérges, már amennyire a 18. századi modora csak engedi, de az tény, nagyon fájt Katrina árulása. Crane-nek elege lesz a lelkizésből, ettől nem jutnak előrébb, a jóga hasztalan, csináljanak mást!