Elővesszük ezt a hogyvoltot, hiszen amikor készült, még nem tudhattuk, hogy az AMC jön hozzánk is, és bemutatja majd, pedig de, így történt. A sorozat epizódjait szerda esténként tíztől lehet látni szinkronizált verzióban és választható angol hangsávval is. Előzetesek és minden egyéb itt.   

Álomjelenet – mert minden magára valamit is adó filmművészeti alkotásba kell (legalább) egy. Gordon az alaplapon dolgozik, amikor észreveszi, hogy a merevlemez és az 5¼” floppy között kinyílott a pitypang. Ám bármennyire is próbálja elérni, bármilyen kevés is kellene a sikerhez, nem tudja megkaparintani. Persze mind tudjuk, hogy nem nőhet ki növény üvegszálból, csak Gordon álmában, amit egy kisebb áramütés szakít meg. Tanulság: ne aludj el munka közben, főleg, ha villanyszerelő vagy elektromérnök vagy. Miután kellően magához tért, biztos-ami-biztos alapon azért csekkolja a növényke helyét, de mindannyiunk megkönnyebbülésére – hogy nem fordul át valami rossz sci-fibe a sorozat – nincs ott semmi, tényleg csak álom volt. Gyors sörike.

Snitt, Cameron és Joe heves együttlétét a lány kérdése szakítja meg, hogy mondja már el neki a dugópajtija, honnan vannak azok a csúnya hegek a testén. Végre megtudjuk! Szóval még gimiben MacMillan azért gürizett, hogy vehessen egy 64-es Chevy Nova-t, és télen a legnagyobb fagyban sem lehetett elválasztani őket, szóval az éjszaka közepén… Cameron gyorsan rá is kérdez, hogy ez igaz vagy csak egy újabb hazugság? Sajnos Joe teljesen eladja magát, amikor visszakérdez, hogy ezt mégis hogy érti. Hát nem tudom, én az igazat mondasz-e kérdést nem tudom túl sok féleképp értelmezni. De legalább ténylegesen nem kell válaszolnia, ebből Cameronnál rögtön bekapcsolt a kamu-alert. Na jó, Joe most már tutkóra megmondja a frankót, előtte még megfűszerezve az őszinteség és megnyílás klasszikus mondatával: „jaj, ez olyan kínos”, hogy volt egy haverja, tanyasi Mike, és egy régi malom, amit már megrágott az idő vasfoga…sajnos ennél tovább nem jutunk Cameron fejében visít a sziréna ekkora hülyeség hallatán. Joe azonnal az okokat firtatja, miért kell a lánynak megtudni a választ. Cameron kitérő választ ad – öreg hiba – ennyi elég is MacMillannek, hogy támadásba lendüljön.

A férfi felveti a kérdést, hogy amúgy is, mi van köztük, Cameron mindig átjön, hogy megkapja, amire szüksége van, és Joe boldogan szolgáltatja is – lényegében szívességet tesz – de ne várja itt, hogy papás-mamást játsszon vele. Cameron védekezik, úgyis elunta már magát, vége a kis szeánszaiknak, Joe meg tájékoztatja, hogy akkor bármikor távozhat, amikor úgy tartja kedve. A melltartók elszánt ellensége némi prédikációval zárja le beszélgetésüket. Tudod Joe, amit itten produkálsz, vonzza az embereket, mint a legyeket a sz…, de nem fogja őket a közeledben tartani. A helyzet az, hogy ha nem mutatod meg, ki vagy belül, semmi más nem leszel, mint egy full üres, 1000 dodós öltöny. És tudjuk, hogy a dodókkal mi lett végül... kihaltak. Gordon részegen és zajosan kászálódik be Donna mellé az ágyba, amivel fel is ébreszti. Először visszaaltatná, de aztán jobb ötlete támad, amit csókokkal és bókokkal ad az asszonyka tudtára. Donna a „sok dolgom lesz holnap, pihennem kell” kártyát játssza ki, és, hogy meggyőzőbb legyen, elkezdi sorolni. Gordon fülét megüti a Cabbage Patch Kid nevű baba, és hősiesen elvállalja a beszerzését. Mármint nyílván egyfajta cserekereskedelemre gondolt, ahol most rögtön kap valamit érte…khm…khm. De Donna üdvözült mosollyal küldi aludni. Férj csalódottan a hátára fordul.

MacMillan reggele szokás szerint pucéran és az ablakban indul, majd a gardróbban folytatódik tökéletesen átláthatóan elrendezett öltönyei, ingei, és nyakkendői között, végül pedig a csodás Porsche kulcsát veszi magához. Kövezzetek meg, de nekem most állt össze, hogy nem poénból mutogatják folyton az ablakban állós jelenetet, hanem, mert Joe OCD-s, mint állat, és ezt akarták elmondani, anélkül, hogy nagy lóbetűkkel kiírták volna. Szóval MacMillan útja az autómosóba vezet, ellenőrzi, hogy minden csillogjon-villogjon státuszszimbólumán, mikor megakad a szeme egy parfümplakáton: Xavier – be the mistery. A termékmenedzser úr lehet az illat célközönsége. A képen szereplő úriember lazán kigombolt ingben pózol, ami egy stílustanácsadással ér fel Joe-nak, öltöny-nyakkendő ledob, ing kigombol, tádá, kész az új design. Szerintem Cameron ennél azért többre gondolt.

Cameron öltözködik, közben vált pár szót lakótársaival, egy rocksztárnak készülő fazonnal, és Yo-Yo-val, aki épp végzett az Adventure átírásával, direkt Cameronnak, így gyorsan át is adja (cuki). A lány nincs elragadtatva, de azért elmotyog egy köszit. Később az irodában a készülő gép beleit láthatjuk, miközben MacMillan beszédet tart – kivételesen forrást is említ. Természetesen a gép bekapcsolásának dicsőséges szerepét magára osztotta, de a közönség Bosworth papát akarja, nincs mit tenni, mint palástolni az efelett érzett dühöt, és igyekezni jó képet vágni a dologhoz. Rosszul megy ez neked Joe, maradj a hazugságoknál. Cameron a markába röhögne, ha nem inkább Joe arcába tenné. John rövidre és viccesre fogja a beszédét, és megnyomja a mágikus gombot. Dobpergést kérek, és bekapcsolt. Hello world. Mindenki boldog, pacsi, puszi, ölelés, Cameron már munkához is lát rajta, Joe meg gratulál Gordonnak a munkához, aki ennek úgy megörül, hogy megőrül, és meghívja MacMillant egy családi vacsira hozzájuk. De meg fogod ezt még te bánni. Joe ezután Cameronhoz fordul, hogy mikor számíthat a szoftverre, de mindezt olyan hivatalos stílusban teszi, mint egy protokolldroid, amely hatmillió kommunikációs formában beszél és fordít folyékonyan, így a lánynak egyszerűen nincs más lehetősége, mint alaposan kiröhögni. A „főnököt” ez láthatóan zavarba hozza.

Ügyeletes punkunk elvonul dolgozni, de nagyon szenved, ezért inkább előkapja az új játékát. Yo-Yo az Adventure-t nem csak egy új történettel látta el, hanem az egyszerű válaszértelmezés mellett még egy kedves személyiséget is adott neki. Cameronnak ez zseniális ötletet ad, és szalad is Gordonhoz, hogy elújságolja. „A gépünknek személyisége is lesz. És ehhez nem is kell más, mint, hogy adjatok nekem MÉG 384KB RAM-ot – ne felejtsük el, hogy a Cardiff-PC-ben jelenleg csak 128KB van! Gordon sziklaszilárd nemmel válaszol, kész a gép, ez van, ezt kell nem szeretni. Cameron tehát Joe-hoz szalad, hiszen ő is olyan „látó”, mint ő. MacMillan persze fogékony, de ha Gordon nem az, az neki is probléma. A lány ezért előkapja a kockásfülű nyulat, amit már sokat láttunk, de végre értelmet is nyer, mint szemléltető eszköz. Együtt csinálták az apukájával, és elnevezték, meg személyiséget is adtak neki, és lám-lám, ő is mennyire kötődik hozzá. Na, ezt kell elérni a vásárlóknál, amit nem lehet máshogy, mint ha a gépüknek is van személyisége. Persze ez mind csodásan hangzik, és Joe meg van győzve, de betart a tegnap este miatt, és szemrebbenés nélkül üzleti okokra hivatkozással elvágja az ötletet. Majd talán a második generáció, blabla, persze-persze…

Donna Hunttal ebédel és dolgozik egyszerre, és szóba kerül Gordon projektje is (Hunt ironikusan hozza fel, nem is értem Donna hogyan nevethet együtt vele). Asszonyka elmondja hogyan oldották meg a helyproblémát – ugye még az alaplap kettéhajtását – amire Hunt egy bókkal felel: te vagy mindenki titkos fegyvere. Flörtölgetünk, flörtölgetünk? Mert ha igen, azzal csak rosszabb lesz a helyzet, hogy Donna üzleti útra kell menjen vele, amit boldogan vállal. Gordon felhozza MacMillannek Cameron ötletét, és hogy ugye nemet mondott. Igen, Gordon, nyugi, nemet mondtam – várjuk a választ – de nem, Joe inkább elblicceli a dolgot, hogy még gondolkozik rajta. Gordon nagyon erőlteti, hogy mennyire nem tehet ilyet, ami csak ahhoz vezet, hogy MacMillan leoltja, hogy ő a főnök, Gordon kussol, és azt csinálja, amit mondanak neki. Megint kezd kicsit elszaladni az a ló. A férjecske persze fut Donnához, neki panaszolja el, hogy milyen rútul elbánnak itt vele. Az asszony egyetért, de főleg az érdekli, hogy megvan-e a baba. Gordon, gyorsan mondja is, hogy az „irodában hagyta”, nehogy megtalálja a kislányuk… mintha Donna nem vágná le rögtön.

Cameron szenved a programozással, már a rombolás sem oldja a feszültségét, pedig nagyon jó mestere volt. Még jó, hogy feltűnik a rocksztár lakótárs félmeztelenül, és felteszi a költői kérdést, mi a gond. Elakadtam – érkezik a válasz, és mind tudjuk, ha Cameron ezt mondja, az mit jelent. Úgy tűnik viszont még mindig hatásos ez a módszer, Yo-Yo arra nyit be, hogy a pasi alszik, Cameron meg javában dolgozik. Mindeközben Gordon azzal szembesül, hogy a kódmajmok nem a meghajtón dolgoznak, ahogy ő parancsolta, hanem Cameron kívánságát teljesítik, és az OS-el próbálnak valamit kezdeni. Gyorsan tisztázza, hogy itt ő a főnök (nagyon megszaporodtak ezek a főnökök), főleg, hogy neki nem kell ezért a termékmenedzserrel kufircolnia. Hogy szegény emberünk napja még jobb legyen, Donna felhívja, nehogy megint elfelejtse a babát. El is fut a legközelebbi játékboltba, ahol természetesen már teljesen kifogytak, de "szerencsére" ott egy hapi, aki „épp megvette az utolsót”, de már nem kell neki és szeretne szabadulni tőle. Gordon – a hülyéje – gondolkodás nélkül fizet a becsomagolt dobozért, fel sem merül benne, hogy átverés lehet. Pedig az. Se pénz, se Cabbage Patch. Gordon dühös, de hát aki hülye…

Cameron felfedezi, hogy nem az ő utasításait követik, és ettől nagyon frusztrált lesz, ezért összehívja a csapatot a helyzet tisztázására. A srácokat azonban csak egy dolog érdekli, hogy tényleg együtt gyűrik-e a lepedőt Joe-val. Gordon fejvesztve telefonál a játékot üldözve, mire nagy nehezen talál egy helyet, ahol még van. Közben tombol a vihar, de ez nem tartja vissza, hogy azonnal a megkaparintására induljon, ám közben utoléri Cameron bosszúja, aki alaposan lesmárolja mindenki előtt, és megköszöni az előző éjszakát. Szegény Gordon mentegetőzik, de még Boz is csak vigyorog az incidensen.

Közben megérkezik vendég-Joe a Clark rezidenciához, de csak Donnát és a lányokat találja otthon, hisz Gordon a babát hajszolja. Nagyon udvarias amúgy, hoz ajándékot is, egy hatvanhatos bordóit. A helyzet kellemetlenségére nincs jelző, és csak fokozódik, mikor az egyik kis angyalka ráül Joe cipőjére, aki ezt nagyon rossz néven veszi, meg is jegyzi, hogy Olaszországból jött a lábbeli, szóval talán… de a gyerekek soha nem veszik a célzást, inkább kérdeznek, hogy az meg hol van. Joe válasza beszédes: nagyon-nagyon messze innen. Ezt sikerül olyan hangsúllyal mondania, hogy Donna megértse, ő is minimum ott szeretne lenni ebben a pillanatban. Hiperkínos. A gyerekek meg csak vigyorognak, mint a tejbetök.

A kislányok folytatják Joe terrorizálását, szegény OCD-sünk odavan azért, hogy összegyűrjék az öltönyét, és összeborzolják a haját. De legalább megtudjuk, hogy harmincöt éves. Továbbá lehet, hogy Joe nem tud bánni a gyerekekkel, de azt pontosan tudja, hogyan kell lerázni őket. Csinál székekből és pokrócból egy sátrat – én ezt bázisnak hívtam anno – úgy tesz, mintha bebújna alá, de aztán csak a kicsik maradnak bent, ő elszökik, úgysem tűnik fel nekik. John meginvitálja a szabadkozó Cameront egy italra, és nem fogad el nemet válaszként. Pohárral a kézben a nyelvük is megoldódik, Cameron elmondja, hogy ő valami olyat szeretne építeni, ami a hétköznapi embereket is szerelembe ejti. És ha már itt tartunk, elmeséli, hogyan esett ő szerelembe az informatikával. Magának való gimnazistaként az informatika szakkör volt a hely, ahol rátalált a megfelelő nyelvre, amelyen ki tudta fejezni magát. John apai tanáccsal látja el a lányt, legyen óvatosabb, sokan akarják majd a bukását. Mert ő a jövő, és annáll semmi sem félelmetesebb.

Gordon megtalálja a boltot, de a vihar miatt bezárt. Ám a kirakatban ott kelletik magukat a babák, így hősünk úgy dönt, hasznát veszi a drága pénzen vett téglának, betöri vele a kirakatot, és megszerzi őket. Éppen távozna, mikor áramütés hangjára lesz figyelmes, és valóban, egy szerencsétlent agyoncsapott az áram. Gordon megnézi, majd elmenekül a tett helyszínéről, de labilis idegállapotának ez biztos nem tesz jót. Joe másodjára is bevet mindent, amit Dr. Spock-tól tanult (nem, nem a vulkáni, hanem a másik), és a vihartól megrémült gyerekeket azzal nyugtatja meg, hogy ha a zseblámpáikat a viharra irányítják, az nem tudja őket bántani. Egy ideig működik is a módszer, így nyugiban elnevetgélhetnek Donnával a bor mellett, de aztán jönnek a lányok, hogy mégsem jó. Joe így fogja magát, és kimegy a viharba, ahol látványos show-t rendez, mindenki nagy örömére. Miközben bent szárítkozik hazaér Gordon, meglehetősen zavartan, a családi egyesülést látva pedig Joe inkább elrohan.

Útja Cameronhoz vezet, és első kérdése, hogy van-e valaki, akit felhívhat, ha valami baj éri, mert neki nincs. Aztán kéri, hogy mutassa meg az OS-t, amit a gépnek szánt, az eredmény pedig igazán tetszik neki. Ahogy hátradől a székben mesélni kezd, és tudjuk, most nem hazudik. Mikor kicsi volt, az édesanyja, aki drogokkal kísérletezett, rendszeresen felvitte a tetőre, hogy nézzék a csillagokat. Egyszer aztán elengedte a kezét, ő leesett, három emeletet zuhant, egyenesen a kerítésre érkezve, és a következő két évet javarészt kórházban töltötte. Cameron egy szót sem szól, de az arcán látjuk, őt is megrázza a történet, majd odahajol Joe-hoz, végigpuszilja az arcát, és megcsókolja. Joe egy pillanatra elhúzódik, hogy a lány tudtára adja, tényleg nagyon jó a programja, majd folytatják, ahol abbahagyják. És Joe szíve aznap három számmal nőtt meg.

Király volt! Végre dolgokat tudtunk meg Joe-ról a sok kamuzás után – és a dolgok jók. A Bosworth-Cameron beszélgetés pedig nagyon emberi és nagyon szívmelengető volt. John a legkövetkezetesebben jó karakter ebben az egész sorozatban, pedig az első egy-két részben nagyon igyekeztek maradinak beállítani. Cameron is egész jól állta a sarat, keveset hisztizett, megtanulta kezelni Joe baromságait, kiállt az ötlete mellett, és a végén sem rontott el semmit. Gordon pedig csak süllyed az őrület puha, bársonyos mélységébe, de igazság szerint érdekel, hogy mi történik még vele. A sorozat mostanság kevesebb technológiát és több történetet tartalmaz, és bár még mindig elég hullámzó – különösen az időzítés – de egyre jobb. Cameron amúgy C-ben írja az Adventure ihlette OS-t. És kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a Donna-Hunt-TI szállal. Kis logikával bármilyen szakmabeli átlátja, hogy itt szellemi tulajdon/szerződéses gondok merülhetnek fel Donna fejlesztéseivel kapcsolatban, főleg mert a Texas Instruments is piacra dobott egy otthoni számítógépet 1981-ben – a TI-99/4A-t.