Előző Orsolya itt.

Kedd reggel Annamari egyszál pongyolában libben be a szentélybe. András valamin nagyon dolgozik, még kávézni sem hajlandó a csalódott nővel, nem hogy dugni. Valami tényleg nagyon nem működik közöttük, hamar kihűlt a felmelegített töltött káposzta.

Az intro után már Orsolya ücsörög a kanapén, épp egy párnát fojtogat. Meglehetősen szarul néz ki, szarul is érzi magát. Előbb azt sugallja sima menstruációs görcsök kínozzák, majd kiböki, épp vetél. Na fasza. Azt se tudtuk, hogy terhes volt.

Szappanopera 3.0.

Dargay is meglepődik, nem érti miért nem otthon/vagy egy kórházban feküdi ki a nő a traumát. De Orsolya szerint jobb ez így, nem akar egyedül lenni, nem akar senki terhére lenni, eljött hát ide. Egy kósza dugás volt, Zolival, ami úgy tűnik sikeres lett. Alig pár napot késett a havija, amikor már érezte, növekszik benne valami. Persze tesztet azt nem csinált, minek is. (Álterhesség? Vagy ne adjak tippet a 4.0-hoz?)

Orsolya, a változatosság kedvéért most az életben nem maradt magzatára dühös… Mi az, hogy bejelentkezett és hagyta magát megszeretni? Már épp kezdte magát beleélni, hogy teljesül a vágya, erre elment. „Pár napra elhittem…” Nem akar visszatérni a régi életéhez, már nem érdekli az, amiért eddig küzdött. Nem motiválja a szakmai karrier, totál hülyeségnek tűnik… „Elkezdtem átalakulni.” Képes volt úgy végigcsinálni az elmúlt hetet, hogy életét, munkáját távolról látta, már egyáltalán nem vette olyan komolyan önmagát. Az ügyfelet, akinek keresete 1 év múlva került volna a bíróságra, elhajtotta, hisz hol lesz ő már akkor? A kismamák boldog szoptatós-kakis-nemalvós életét éli.

Orsolya a szülei elől is elzárkózott a múlt héten. Olyat, de olyat tett, mint még soha: nem ment el a vasárnapi ebédre…. Apukának hányós-vírust hazudott, de nemigen vették be, mert Anyuka másnap bejelentés nélkül meglátogatta. Ez a látogatás meglepte a nőt, Anyuka nem az a spontán típus, nem szoktak „csak úgy” beugrani egymáshoz. A protokoll vasárnapi ebéd, az más. Az kötelező. De hogy Anyuka átjön, gyógyszert hoz, teát főz, hát ez nálunk nem bevett szokás. „Abszolút nem rá vall.” Vajon véletlen?

Vagy köze van ahhoz, hogy Orsika mégsem tudott leállni és meglátogatta elhagyott gyermekét? (E mondatnál Dargay lassan előrehajol a székén, megfogja saját két kezét és erősen gondolkodik, hogy a nő nyaka körül kellene tennie ugyanezt.) Egyelőre csak szavakkal fejezi ki rosszallását. Megbeszéltük, hogy ezt még megbeszéljük (sic), mondja neki. Mi ez a kalózakció? (Mellesleg nem csoda, ha ilyen élmények után elvetélt a nő – már ha egyáltalán terhes volt… Lassan nem tudom követni.)

Hirtelen felindulásból elment Zalába, még a lánya házába is becsengetett, valami kamu dumával. Találkozott az örökbefogadó apával, Bernadettel és annak „testvéreivel”. Egy átlagos, dolgos, „olaszos” család képét mutatták, akik szeretik egymást.

„ - Mit érzett, amikor meglátta?

  - Másnak képzeltem.

  - De a szeme az enyém.”

Pedig rá sem mert nézni igazán. Nem akarta megbámulni. Aztán sikerült végignéznie, ahogy a szombati ebédhez a kicsi lány kinyír egy csirkét. Szürrealizmus kimaxolva. „Durva volt, de közben büszke voltam rá.” (Amikor a csirke-gyilkolászás olyan részletezéssel adja elő, hogy szinte látom magam előtt szegény nagymamámat, ahogy épp a koppasztja az állományt.) Valahogy ez az élmény kellett ahhoz, hogy Orsolya megnyugodjon: lám a lánya rendben van, helyén van. De ez érzés egyben el is szomorította: Ő nem hiányzik innen, semmi köze a lányához, sőt meg sem kell őt menteni. (Majdnem Orsikát kellett megmenteni, kidobta a taccsot, hiába: nem bírják ezt a pesti urinépek.)

Búcsúzóul – amikor már kettesben voltak - a lány nevelőapja finoman, de ellentmondást nem tűrően küldte el a fenébe a felzaklatott nőt, ne jöjjön többet ide, ne zavarja meg szegény kislányt. Orsolya tehát csúnyán lebukott, szerencsére nem Bernadett előtt.

Hazafelé már erősen vérzett, meg is kellett állnia egy benzinkútnál. Aztán bevergődött a nőgyógyászához, aki közölte a diagnózist: csak egy erősebb mensi, semmi extra, van ez így 45 felé közeledve. Vagyis mégsem volt terhes. Szeretem, ahogy ez a nő a féligazságokat kezeli. Nem, mégsem szeretem. Persze mindenki hülye, csak ő repülő – mit tudhassa ezt egy nőgyógyász? Ő terhes vót és kész.

(Aztán hirtelen megvilágosodok - más oldalról is nézhetjük ezt a „vetélést”: ha úgy vesszük, Orsi tényleg elvesztett a héten egy gyereket, csakhogy ez a gyerek ugyanaz volt, akit 16 éve elhagyott. Most újra elvesztette, ezúttal végleg. "Elvetélt.")

És Dargay most nem korhol, sőt. Szerinte Orsolya nagy utat tett meg ezen a héten, talán megnyugszik végre. „Itt az ideje, hogy megbocsásson magának.” Közben már a görcsök is enyhültek, pont ahogy Orsi-anyuka megjósolta: nem kell rá odafigyelni és rögtön jobb lesz. Ez – nem mellesleg – Anyuka életfilozófiája. Amiről nem beszélünk, az nincs. Aztán valahogy mégis jó élménnyé vált a mama hétfői látogatása. Orsolyának jól esett az anyai gondoskodás, a kényeztetés. Anyuka ezegyszer átlépett a saját árnyékán, igazi szeretettel fordul a kínlódó nő felé. Az meg mesélt a vetélésről, ami talán nem is az volt, majd kórusban szidták az orvosokat, mert mit tudhatnak azok, különösen, ha férfiből vannak. Anyuka előtt mégsem mert sírni, annyira nem volt intim a helyzet. Pedig az még meg is ölte a lányát, amire eddig nemigen volt példa… Orsi meg ettől vérszemet kapott, és valljuk be, joggal, letámadta: mégis hol volt Anyuka az elmúlt 30 évben? Nem késett el egy pöttyet a lánykája életvezetési tanácsokkal való ellátásában? Anyuka is tudja, hogy elkésett. De ennek szerinte Orsi az oka, aki egész kiskora óta azt éreztette a mamával, hogy rá nincs szükség, csak apukával él szimbiózisban. Olyan kapcsolatban, ahová ő már nem fért be. Mindig felesleges harmadiknak érezte magát…

Ez féltékenység, mondja Dargay. Anyuka egész életében azt érezhette, hogy nem ér fel ahhoz a szeretethez, ami Apuka és Orsika között van. Orsi még mindig azt reméli, és ezt már sírva mondja, hogy édesanyja képes lesz vele anyaként viselkedni, anyaként szeretni őt. Vajon így lesz? Vagy az idő már túlságosan eljárt felette és nem képes megváltozni? Dargay szerint az előzőleg említett őszinte beszélgetés már fél siker.

Ügyvédnőnknek közben csaknem teljesen elmúltak a görcsei. Lám tényleg igaz, hogy a lelki kínok testi tüneteket okoznak. Indul haza, de a mostani búcsúhoz is van korszakos bejelentése: most épp az, hogy B verzióként az örökbefogadáson gondolkodik. Nem tudtam Dargay arckifejezését megfejteni. Talán az suhant át rajta, ami nekem is eszembe jutott: attól tart, hogy Orsi egy hét múlva már egy gyerekkel a karján ugrik be, két tisztábatevés között. Elvégre ő egy hatékony nő, és amit egyszer a fejébe vesz… Mindegy. Egy hét múlva kiderül. És Orsi már csak egyszer jön.