Ray-nek kijutott a jóból, a sivatagban gyorsabban oszlanak a hullák, főleg, ha még be is szartak, mielőtt lelőtték őket, lásd Timbo, akit épp vonszol át a hatszázszor elátkozott rühes folyosón. Ráadásul nem ússza meg egy oszló hullával, mert a túloldalon ott van még három, a negyedik a ráadás. Őt már Ray lövi le, aztán nagyon ügyesen beállítja Timbo-t úgy, mintha ezek ketten vívtak volna pisztolypárbajt, és mivel még öt hulla társaságában is szemfüles, lenyúlja az asztalról a skorpiós könyvet. Eközben Marco és a már teljesen elborult elméjű David irányba vették Juarezt, de aztán emberünk keresztbe fordul a hídon a kocsijával, mert pont itt haldokolt a fia, arra várva, hogy apu megmentse, de apu nem mentette meg.

Ez az, ami kurvára hiányzott ebből az évadból: a humor. Eddig maximum azon röhöghettünk, hogy Traktoros megnyomja a tébetűt, Bugyitlan Medve meg zárt szájjal igyekszik az ót is kimondani, esetleg azon, hogy Debil a lehető legváratlanabb pillanatokban veszi elő a farkát és rázza bele egy arcba, szóval limitált volt a humorforrás. Erre itt van nekünk ez a tegnapi összefoglaló, amit Lilu talpig feketében konferál fel, és amin, és ezt most tök őszintén mondom, egy órán át röhögtem folyamatosan.

Technikai problémákkal ugyan, de elstartolt a Feketelista a Viasat3-on. A nyitójelenetben egy kalapos férfi vár az FBI épülete előtt. Valaki odaáll mellé és megjegyzi, jó érzés lehet újra otthon lenni. Majd meglátjuk. feleli a titokzatos alak és elindul az épület felé. Odabent az igazgatóhelyetteshez szeretne eljutni, így be is jelentkezik a recepción, majd miután átadta útlevelét beáll a hall közepére és lecuccol. Közben a recepciós kapcsol, hogy ő Raymond Reddington, az egyik legkeresettebb bűnöző és lezárja a termet, amit ellepnek a kommandósok, Red pedig tök nyugodtan letérdel és tarkóra teszi a kezét.

A sok izgalom és szomorúság után felüdülésképpen egy igazi feelgood epizódot kapunk film noir stílben, újabb példa a készítők sokoldalúságára. A raktárban kezdünk a vidám Mykával és Pete-tel, a könyvespolcok között baltaarcú barátunk baseball elkapó módjára egy elefánt formájú ereklyével igyekszik befogni pár szabadon röpködő elektromos töltésű golyót. Jó móka, de Myka természetesen nem állja meg, hogy ilyenkor is okosságot terjesszen és közli, hogy ez a jade elefánt a hindi Vyasa tulajdona volt, ő az egyik szerzője a Védáknak, a hinduk szent könyvének. Pete bevallja, hogy ezt a művet pont nem olvasta, de majd megnézi a bollywoodi filmes feldolgozást. Majd egyszerre négy golyót próbál meg elkapni, ez azonban túlfeszültséget okoz és az elefántból elektromos sugár csapódik a könyvek közé. Ennek következtében kéziratlapok kezdenek peregni a polcról, és a papírhullás végeztével az ügynökök megdöbbenve veszik észre, hogy a 40-es évek Chicagojába kerültek fekete-fehérben. Jaj ne már, megint időutazás, elégedetlenkedik Pete, közben Myka a papírlapokat kezdi vizsgálni. Mind üres, csak az egyiken olvasható egy sor, egy készülő regény címe: Kiss Me, Forever by Anthony Bishop. Myka szerint Bishop a 40-es években írt hard-boiled bűnügyi regényeket, ő gyerekkorában minden könyvét olvasta. (Bishop amúgy kitalált személy, de hasonló stílusban írt pl. Raymond Chandler és Dashiell Hammett, akiknek ifjúkoromban én tényleg olvastam minden magyarul megjelent könyvét.) Ezt az utolsó regényét azonban nem fejezte be, mert felesége halála miatt alkotói válságba került és aztán öngyilkosságot követett el. Na tessék, akkor az írói válság következtében ereklye lett a kéziratból, szépen vagyunk, jegyzi meg Pete.

Bence egy irgalmatlan virágos pólóban és fosszínű gatyában tolja a mai estét, de neki ez is jól áll. A villában két dolog tombol mostan, na jó, három, ha KokkIzát, a magyar tévézés különbejáratú tasmán ördögét nem számoljuk: a fittség (agyő kóbász, gecó!) és az ikszfaktorság. Ebből nekünk, nézőknek az utóbbi az érdekesebb, hiszen a szórakoztatás álmoskönyve szerint annál viccesebb nincs is, mint egy fahangon üvöltő civil, és most ezt tessen megszorozni hattal. Na ugye.

Linda irigyli Hanna boldogságát és azt is megtudja a folyton őt kísérgető apácától, hogy nem csak zárdába vonulással lehet szolgálni az Urat. Nahát. Balázs bevallja Petinek, hogy féreg volt. Novák nem enged a zsarolásnak, de folytatja a harcot Vilibá ellen. Alízt beszippantja a láda titka.

Nos, a sorozatzáró résztől én speciel máig nem tértem teljesen magamhoz, de tekintsünk el attól a valahol gyomortájékon jelentkező kellemetlen izétől, amit okozott és helyette a sorozathoz illően ugrándozzunk kicsit az időben, ezúttal vissza pár évet, és tegyünk úgy, mintha. Nem lesz könnyű. Nyitókép: Ted és Marshall furikáznak, és baromira örülnek maguknak, meg annak, hogy még egy mérföld, és Marshall élete értelme eléri a kétezret. Csak remélni tudom, hogy ez alatt nem Lily múltját és műszaki jártasságát dekódolja. Thanks god, nem, helyette a Fieroját becézgeti, miközben Ted egy Robi rotációs kapa teljesítményével ekézi a nyugdíjas verdát: öregszaga van és furcsa hangok jönnek belőle hátul, csak pár gyöngyszem az analógiából.

És akkor következzen a beígért folytatás, bizarr szex, szerelem és rejtélyes titkok a Mátyás király téren.

6883-6884. rész

Ezúttal a Vatikánban kezdünk. Sixtus teljes harci díszben vonul végig a pápai rezidencián, hogy végül egy tükörben csodálhassa meg Isten adta szépségét. Sajnos a helyi apácák, és –na, most vagyok bajban, mert fogalmam sincs, hogy ez e a helyes megnevezés- ministránsfiúk sajnos nem gyönyörködhetnek benne, mert félelmükben mind arccal előre buknak a nagy gonddal ápolt márványpadlóra. Eközben egy kapualjban Lupo veti nagyban a keresztet, és arra készül, hogy Lucreziát bejuttassa az apja börtönébe. A ferdeszemű testőr nélkül, persze. Amíg az őrségváltásra várnak, Lucrezia elmeséli, hogy próbálta meg gyermekkorukban az ál-pápa vízbe fojtani idősebb tesóját. Sixtust tehát nem a papbácsik rontották meg, hanem belülről rohad, már jó régóta.

Nem vetítek előre semmit, lehet, hogy ez lesz a villatörténelem legjobb adása, de Lilu babakék (ez a szín a gyengém) merész, szexin dekoltált, combvillantós szettjétől nyálcsorgatva remegek. Az első videóban az egészség hetét megkoronázva a szereksztők betolták a mérleget, amire rá is álltak a lakók. Mindenki ledobott magáról átlagba hetven dakát, de ezt leginkább egy kilóra, sőt van aki kettőre is felkerekítette. Egy valaki persze nem állt fel a mérlegre, igen Viki volt az. Szégyelli a súlyát, ok, megint behazudja a mérleg mutatta eredményt. Erre jön is a LÖEVÉÉÉÉL, hogy Viki ne szórakozzunk itt egymással, tessék szépen ráállni a mérlegre, mert különben kollektív bünti lesz. Ő leszarja, neki ez nem ér meg 12 milliót – amit sose nyerne meg, amúgy – nem fog ezért ráállni a mérlegre és már megy is a riportba, hogy feladja a játékot. A többiek inkább csak a fényben alvástól rettegnek, mintsem Viki távozásától. Jönnek is az álszen csitítgatások, hogy „Naaa, ugyaaan, ne menj már kiii, tök rossz lesz nélküleeed, naaa, lécciiii, állj rá a mérlegre!” Nyilván egyik se gondolja komolyan. Viki végül rááll a mérlegre – míg a többiek a nappaliban hereveréznek – és kiderül, hogy azért ő is ledobott két kilót.