Tengerparti csendélettel nyitunk ezen a héten. Mondhatnám, hogy a hullámok morajlását Riario túlkiabálja, de hát ismerjük már, ez nem az ő stílusa. Egy hajó fedélzetén vagyunk, ahol a jó gróf némi családirtást kilátásba helyezve arra akarja rávenni a kapitányt, hogy álljon inkább az ő szolgálatába. A hajóst talán megtéveszti, de bennünket nem tud, ugyanis a gagyi napszemüveg mögé bújva Leonardo játszik Riariósat. Nem is olyan rosszul, azt meg kell hagyni, egész jól utánozza a gróf beszédstílusát. Jókat röhöghettek a színészek a forgatáson. A jól induló beszélgetést az előző részben megismert Alfonso szakítja félbe, aki szintén közelről ismeri a grófot, úgyhogy nem veszi be a mesét. Leo kicsit nagyképűsködik a herceggel, aminek kardozás lesz a vége. Alfonso jobban bánik a fegyverrel, úgyhogy Leo és haverjai (a csuhásnak öltözött Zoro és Vespucci) a vízbe ugranak. Ám előbb, egy óvatlan pillanatban Leo egy tőrt juttat a fedélközben hányódó raboknak.

Bartha hisztérikus állapotban üvöltözik Balázzsal és Baltával, amiért hagyták, hogy KicsiSzabi elnyerje előle a Babát egy rohadt fullal. Alíz már dörzsöli a tenyerét, de Szabiban dúl a lelkiismeret, szegény Tutajos, hüpp hüpp. Enikő még mindig menekül a múltja elől. Attila meg rájön, hogy még mindig utálja Miklóst.

Reggeli tornával nyitunk, amit Debil prezentál, ezt persze Zsóti full leszarja. Szomorú, de ez van. Debil megkapja a két danos villamesteri címet és elrendeli a rendet, hogy cipőbel hálószobába mászkálás nem lesz, ágyak be lesznek vetve, szekrények be lesznek csukva, vagy ő szögeli be őket, a konyha és a nappali tisztaságáért mindenki felel. Na itt borul ki a szaros bili, amikor Iza felháytorgatja Pinki bögréjét, amit csak úgy odabaszott a mosogatóba, miután jól beleszáradt a csokipuding. Itt elszabadul a kurvaanyázás-apokalipszis. Ez ott folytatódik, hogy az egészséges hét jegyében csirkemellet grilleznek, és a konyhában tipródás kikerülhetetlen vitát generál, hála Vikinek, aki folyton azt szajkózza, hogyha neki lenne a villában párja, akkor tutira főzne rá, és nem hagyná, hogy Krisz itt nyavalyogjon, hogy mikor ehet már. Sejthetjük, erre jött a szellemes riposzt, hogy nem vagyok a csicskásod, Krisztián, és társai. Jó, hát a fiú sokat eszik, mondja Viki. Egyen sokat, egy 21 éves fejlődő szervezetnek szüksége van a katonai mennyiségű táplálékbevitelre, de azért tényleg járna egy ordas nagy tockos, hogy amíg mások főznek, addig ő ott sündörög és csak azt kérdezgeti, hogy ebből mennyit esztek, mert a maradékra rámegyek, erre elpusztítja kbaz összeset. És akkor az etiópiai éhező gyerekekről nem is beszéltem, pedig.

Mit tesz az ember, ha rájön, hogy hazudtak neki és ezt nem tudja felrónia annak, aki emiatt a teljes kétségbeesésbe taszította? Nos, a mi derék Ichabod Crane barátunk a favágást választja, van mit megemészteni, hisz nemrég tudta meg, hogy van egy fia. Miközben a fahasábokat csapkodja, a fejében ezernyi kérdés fut át, némelyiket az érkező Abbie-vel is megosztja, aki a karácsony lázában ég. Crane érthetően nem foglalkozik a karácsonyfa-Mikulás-ajándékok kérdéskörrel, a sosem látott fiával viszont annál többet. Miért nem mondta el Katrina, mi történt a fiával mialatt ő aludt és más hasonló igen komoly fejfájást okozó kérdések marják őt. A válaszokat csak egy valaki tudja, Katrina. Mi van, ha a gyerkőcnek köze lehet a háborújuk alakulásához? Crane az egyetlen lehetséges segítőhöz fordul, aki minden gonosz erőn keresztül tudja magát verni, hogy a mi időutazónk beszélgethessen a purgatóriumban tartózkodó arájával. Ez Henry Parrish, a Bűnevő lenne.

Hogy eddig mi volt Westeroson és Essoson, az innen kiderül, aki most kezdi a sorozatot, az meg azonnal hagyja abba az olvasás, és nézze meg az első 30 részt, mert egyrészt érdemes, másrészt meg anélkül fogalma nem lesz arról, miért keveri a szart a kisfickó, és miért van három bazinagy sárkánya a rettentő szőke parókás csajnak. És eleve nem is érti ezt a mondatot sem, na mindegy.

"Legszívesebben leokádnám magam!"

Ez az est tételmondata, amit Izának sikerült elkövetnie a legkirályosabb és egyben legszemetebb – imádom – feladat után, amikor kötelező jelleggel rá kellett állniuk az űrtechnológiával működő fürdőszobamérlegre. De! Ezt megelőzően még az esti bebaszással nyitunk, ami irgalmatlan féltékenykedésbe torkollik. Krisztián magyarázza a hülyeségét a cigizőkanapénál, míg a háttérben, a kiszűrődő dijum-disumra csöcsöket kitolva tipog és pumpál. A probléma az, hogy Iza ÚGY néz Zsótira. Ezt sikerül egy kiafaszomvagyte hangulatú óbégatás közepette megvitatnia a szerelmes párnak, mire Krisz úgy dönt, inkább egyedül alszik a nyugiban. Iza ezt nem tűri, mert utálja Kriszt, de azért bevonul hozzá és szétteszi a lábait. Remek. Szexpózok garmadája (kutyázás és missziózás) látható a takaró és két test közti édes hármasban. Alább a videón megörökített aktus, a legalja.hu ajánlásával. Na, most egy kicsit megmosnám savval a szemgolyóimat.

Az epizódot Jason gondterhelt ábrázatával nyitjuk. Gond van, ezt abból tudjuk, hogy üres tekintettel bámul a sötétségbe. Fater érkezik, és noszogatja egy szem fiát, hogy menni kéne Monroe-t ölni. Jason nem megy, azon jár az agya, hogy a szemébe tetovált számok segítségével bármire rá tudják venni, amire ő még csak emlékezni sem fog, és ez nagyon nincs így rendjén. Inkább elbujdosna, és sírna egy sarokban csendesen, gondolom. Neville nem ezen az állásponton van, ki kell még tartaniuk egy kicsit, csak addig, amíg Juliát vissza nem szerzik. Jason lázad, az anyja már úgyis biztos halott, de ő még itt van, foglalkozzon inkább vele. Az őrnagy megsimogatja a buksiját, és közli, hogy leszarja. Jason sarkon fordul, és faképnél hagyja a dühösen utána kiabáló apját. Hogy Chat Géza kollégát idézzem: „Ennyike”.