Drága Olvasók! Ezúttal a következő ajánlást adom mindenkinek az elkövetkező részekhez: madzagot és zsebkendőt elővenni, előbbit az állatok felkötéséhez, utóbbit, hogy legyen mit gyűrni és tépni az elkövetkező izgalmak közepette. Javaslom mindezen eszközöket legalább a tizedik részig készenlétben tartani, és szorgalmasan használni. Szóval. Késő este nyitunk, elhagyott úton lángoló kocsi állja el egy éppen erre járó teherautó útját. A két jármű közé maszkos tag lép, a teherautó utasterébe lő, mire az ott ülő két tag kiugrik. Mindkettejüket elérzésteleníti, aztán maga zuttyan a vezetőfülkébe, és elhajt.

Másnap reggel az irodában Főncsi hegyekben hordja a könyveket egy kupacba. Nem, nem könyvtárosdit játszik, csupán 38 (!!) ember számát kapta meg a géptől egyszerre. És hogy még szebb legyen a történet, mindannyian rendőrök, közöttük több ismert HR taggal, így valószínűsíthető, hogy mindannyian azok. Már csak az a kérdés, hogy mi lesz ennyi HR-essel? Összehangoltan bűncselekményt követnek el, vagy valamiféle leszámolás áldozatai lesznek? John ígéri, hogy beszél Fuszkóval, tud-e valami közelebbit, addig is Főncsi szíveskedjék golyóálló mellényt húzni Medvére. Berosálok.

Fuszkó a tegnap esti autós támadás helyszínén van, itt akar valamit Johnnak mutatni. A rendőrök épp az egyik sofőrt hallgatják ki, nyomozónk jelvényt villant, és hősünk is. Ezen muszáj vigyorognom, meg Lionel ledermedt arcán, ahogy a jelvényt lóbáló Johnra néz. A sofőr orosz, elhangzik a tegnap esti rablás története és annyi plusz információ, hogy irodaszereket szállított. Johnék továbbsétálnak, mert megvan az infó, amire szükségük volt. Fuszkó ugyanis tudja, hogy Yogorov foglalkozik irodaszerekkel, ez a fedőcége a drogcsempészéshez, a HR pedig biztosítja, hogy zavartalan legyen a szállítás. Nyomozónk szerint azért lehet annyi HR-es bajban, mert az orruk elől vittek el egy ruszki drogszállítmányt – nyilván Yogorov bosszút fog állni. John kéri, hogy Fuszkó szerezze meg a közelben lévő kamera felvételét, addig pedig Főncsivel agyalnak, hogy vajon ki lehetett, aki a szállítmányt elvitte? Hogy a dolgok mélyére ássunk, visszamegyünk az időben, na nem sokat, csak két napot. (Az írók megint kikacsintanak a nézők felé, ugyanis a két nap visszaugrással 2013.11.10-én vagyunk, a részt pedig 12-én mutatták be odakint. Láttunk már ilyet, mert a nézők szeretik érezni, hogy ez ma van gyerekek, itt és most történik).

Reggel van, Carter és Quinn együtt kávéznak, ez utóbbi faggatja exnyomozónkat, van-e sejtése arról, miért lőtte le egymást Mike és Terney (ezek szerint a nő úgy állította be, mintha ez történt volna). Most persze adja a hülyét, fogalma sincs mi baja lehetett egymással társának és a nyomozónak, miért murdeltek meg ők ketten. A férfi tovább üti a vasat, talán ez is HR-es ügy lehet, mint Cal halála? A polgármester aggódik a szervezet esetleges feltámadása miatt, Carter nem akarna jobban utánuk nézni? De nem ám, jön a válasz, mert elvesztette a társát, nem akar bajba kerülni, inkább hagyja a francba az egészet (most neki kell gratulálnom a pókerfészhez). Quinn ígéri, elkapják, aki Cal haláláért felelős - exnyomozónk köszönetet rebeg, de az asztal alatt sunyiban klónozza a HR vezetőjének telefonját.

Amikor a férfi visszaér az irodájába, hívja Simmonst a hírrel, hogy Carter leáll a HR utáni nyomozással – nem igazán hisznek a nőnek, de el sem akarják tenni láb alól, túl sok rendőrtemetés volt mostanában. Azért Simmons szíveskedjen szemmel tartani őt. Oké. Persze Carter mindezt már hallja (szerencsére). Aztán Yogorovra kerül a szó, Quinn kérdi, hogy a ruszki elfogadta-e már az új megállapodásukat, de nemleges választ kap. Akkor Simmons szíveskedjék újra tárgyalni a részleteket, ha az orosz azt akarja; csak állapodjanak meg.

És már látjuk is a két rosszfiú találkozását. A rendőr ígéri, hogy kíséretet biztosítanak a drogszállítmánynak a városon át, de az ár 10%-kal magasabb lesz. Miért is, kérdi a ruszki? Mert csak, jön a kimerítő válasz. Yogorov megadja az árat, ha kihozzák a testvérét a Rikersből. Járőrünk hablatyol: az nem olyan egyszerű. A ruszki ekkor beint, nem fizet extra lóvét a semmiért, mire Simmons fenyegetőzni kezd – akkor oldd meg a szállítást magad, de ha gebasz lesz, ne csodálkozz. Ebben maradnak.

Carter este hazafelé kutyagol, az otthona előtt autóból egy HR-es zsaru figyeli sunyiban. Amint a lakásba lép, azonnal tudja, nincs egyedül, és kérdi látogatóját, hogy ugye a hátsó ajtón jött? Naná, válaszol John. Aztán arról beszél, hogy aggasztja a nő korrupt zsaruk utáni magánnyomozása, és kéri, had segítsen. Elutasító választ kap, hiszen a törvény szemében John egy bűnöző, a HR pedig tudja, hogy összedolgoznak – ha bizonyítékuk lenne, abból nagy gond lehetne. A férfi nehéz szívvel bólint, és kéri, hogy ha gáz van, hívja őt. Carter meglóbálja a telefonját, és visszavág – ahogy Ti megfigyeltek, mégis mi bajom lehetne? John dob egy őszinte vigyort, aztán balra el. Amikor a nő egyedül marad, kiveszi a telefonja SIM kártyáját, és megsemmisíti a telót. Ehh.

2005-be pillantunk vissza, méghozzá exnyomozónk múltjába. Carter itt még zöldfülű kezdő járőr, épp új társával távozik a rendőrség épületéből, amikor ismerőst pillant meg a távolban, és hozzá kocog. Paul az, egykori férje (vagy még mindig az?), aki egyben Taylor édesapja is, ugye (igaz nem az a színész játssza, mint akit az első évad 9. részében még csak fotón mutattak, a nő egykori társaként, de ne legyünk szőrszálhasogatóak). Két éve nem találkoztak – a férfit meglehetősen megviselte a háború, ahol mindketten voltak, de nem akar elmenni a veteránsegítő központba, hogy segítsenek rajta; Carter pedig enélkül hallani sem akar róla, és arról, hogy a fia közelébe menjen. Ezzel faképnél hagyja a férfit.

A jelenben Fuszkóval csücsül egy mólón, aki finoman belóbálja, hogy szerinte Mike és Terney nem egymást lőtték le, hanem talán volt ott még más is. A nő adja a hülyét, és arról beszél, hogy inkább homokba dugná a fejét, és hagyják a dolgokat egy darabig békén, aztán majd alakul. Ha Fuszkó - ismerve egykori társát - beveszi ezt a maszlagot, nyakon vágom, esküszöm. A férfi távozása után Carter telefonál egyet – nem tudjuk meg kinek – és azt kéri tőle, látogasson meg valakit.

A végeredményt este láthatjuk: Yogorov éppen vacsizik, embere jelenti, hogy a szállítmány rendben utazik a városban, amikor a rosszfiú valami keménybe harap (nem, még nem fűbe, csupán egy töltény van a hamiba főzve). Őrjöngve ront be a konyhára, ahol a tűzhelynél Elias főzöget békésen, helló! Persze nem egyedül jött, Marconi és még pár ember lefegyverzi Yogorovot és testőrét. A maffiavezér, ha már így beugrott, kisebb szónoklatba kezd, melynek lényege, hogy a HR el fogja árulni az oroszt, mint anno őt, de szerinte még van esélye felül kerekedni. Hogy mégis miért segít? Hogy lássa a HR vergődését, már ha Yogorov hallgat rá – azzal Marconi egy dossziét tol a ruszki orra elé, majd távoznak. Utána hívja Cartert, hogy elvégezte, amire kérte, és ígéri, meghúzza magát egy időre, míg a HR és az oroszok egymást rúgják seggbe. Persze azért ő is felajánlja a segítségét, de rendőrnőnk nem kér belőle.

A telefonbeszélgetés végére érdekes vendég kocog be a kricsmibe, ahol Carter csücsül – Rico érkezett arzenálnyi fegyverrel!! Persze hőseink erről mit sem tudnak, ez volt a kérés, és Shaw teljesítette. Ő is a segítségét ajánlja, de nem kell meglepődni, hogy elutasító választ kap – Carter nagyon maga akar ennek utána járni. Aztán már látjuk is a rész elején megismert lángoló jármű + teherautó kombót, így végre tudjuk, ki követte el a tettet, azaz fújta meg a ruszkik kábszerét – igen, tökös exnyomozónk az „elkövető". Sőt, most már azt is látjuk, hogy egy mobilt hagy az érzéstelenített sofőr mellett, ennek is mindjárt meglesz a jelentősége.

Főncsi és John immár a jelenben együtt nézik az események felvételét (ezek szerint Fuszkó megszerezte), és arra a következtetésre jutnak, hogy a tettes nő. Először Ricora gondolnak, de ő épp ekkor lép be, levágja a gyilkos pillantásukat, és elrebegi, hogy nem ő van a felvételen, viszont tudja ki az ott - John fegyvereivel. Főncsinek esik le először: Cartert látja "intézkedni". Johnnak elönti a szar az agyát, és utasítja a másik kettőt, hogy az összes kapott HR-es számot tartsák szemmel. Mégis hogyan ennyit egyszerre, felesel Rico? Leszarom, jön a válasz, mert ha kiderül, hogy Carter fújta meg a ruszkik drogját, az ő számát fogjuk megkapni – azzal dühösen elcsörtet.

Másnap reggel Alonzo Quinn az irodájában dógozik, amikor csörög a mobilja, Yogorov van a túlvégen, akinek rohadtul nem kellene ismernie ezt a számot. De mégis megtudta abból a mobilból, amit Quinn egyik embere (illetve mi tudjuk, hogy Carter) ejtett el, amikor elvitték a drogszállítmányát. A HR feje virágnyelven elküldi a picsába, ne őt hibáztassa az esetért, de Yogorovot ez nem hatja meg, és visszavág: előttem van egy akta (ezt kapta Eliastól csak mondom), benne a HR legnagyobb arcaival – kérem vissza a drogom, különben az emberei nem térnek haza ma este.

Carter mindezt egy közeli háztetőről hallgatja hízó májjal, miközben John az ő lakásába tület be aggódva, fegyverrel a kezében, de persze hiába. Körülnéz hát, és nagyon gyorsan odatalál a szekrényhez, ahol (mint azt már néhány résszel ezelőtt láthattuk) a nő a HR utáni nyomozása eredményeit tárolja fényképek, stb. formájában. Jelenti Főncsinek, hogy ezek alapján már rájött, ki a HR feje, de Haroldnak nem lehet újat mondani, épp most dekódolta az uccsó számot, úgyhogy már ő is tudja, hogy Quinn a hunyó. Kéri, hogy John mindenáron találja meg exnyomozónkat, de a nő előbb megtalálja hősünket: kamera van ugyanis a lakásában, így pontosan látja Johnt a szekrényénél, és ezt telefonon közli is vele. A férfi szinte könyörög, hogy megérti ő, de most hagyja abba, vagy fogadja el a segítségét, mert nagy baj lesz abból, hogy háborút szít a rosszfiúk között.

Carter lerázza, helyette a Ricótól kapott fegyverarzenálból kiválaszt egy mesterlövész stukit (férfi olvasóknak kéretik nem sikítva menekülni a megnevezéseimtől), és célba veszi a HR vezetőjét annak irodájában. Quinn Simmonssal beszél éppen, aki arról tájékoztatja, hogy nem tudni ki vitte el a ruszkik drogját, mert a térfigyelő kamera felvétele eltűnt (köszi Fuszkó), úgyhogy ő az öltönyösre tippel. Quinnt viszont nem érdekli, hogy ki az elkövető, mert berágott az oroszokra; a közös biznisznek vége. Különben is Yogorov gyáva velünk szembeszállni, mondja – Carter pedig erre a végszóra várt, hogy fegyverét használja.

Jópár lövéssel hozza rá a frászt a HR vezetőjére, de meg nem öli, hiszen szarkavarásnak ennyi is bőven megteszi; majd elsétál. Quinn megfelelően bepöccent, természetesen a ruszkikat véli a támadás végrehajtóinak, ezért utasítja Simmonst, hogy fogják el, és nyiffantsák ki azok legfontosabb embereit, mínusz Yogorov, mert őt személyesen akarja megetetni a kutyákkal.

Kicsit később az irodában Főncsi rossz hírt közöl Johnnal: még egy valag szám érkezett, most az orosz maffia jópár tagjáé. Harold szerint a helyzet eszkalálódott, de ő a HR győzelmére voksol, merthogy ők tudnak törvényesség látszatával cselekedni. És tényleg, Simmons kiadja az utasítást, miszerint csendben, feltűnés nélkül gyűjtsék be Yogorov embereit, ami a nap folyamán szépen meg is történik.

Estére a főruszki egyedül zsizseg a törzshelyén, amikor kopogtatnak, mire stukkert ránt, de csak Carter jött pofavizitre. Megjegyzi, hogy az embereit már elcsípte a HR, ő maradt egyedül talpon, és épp ide tartanak megmurdelni őt, szóval szíveskedjék vele tartani, ha élni akar – azzal bilincset lóbál: mehetünk.

Ismét 2005-be térünk vissza, ezek szerint ebben a részben végig Carter múltjában mozizunk. Rohanvást érkezik haza, a bébisintér hívta azzal, hogy Paul lazán becsörtetett, és most a fiukkal cimbizik, mintha mi sem történt volna. A dadus kiviszi Taylort, hogy az ex-pár beszélgethessen, amit én inkább durva szájkarateként jellemeznék. A nő ragaszkodik hozzá, hogy a férfi csak akkor jöjjön a közelükbe, ha már kiheverte a háború borzalmait szakértői segítséggel, de az nem kér belőle. Végül úgy feldühödik, hogy földhöz csap egy lámpát, mire Carter a fegyveréért nyúl. Paul ezen teljesen ledöbben, és szégyenkezve elkullog. Anyu ezután Taylornak magyarázza a bizonyítványt, hogy apu miért is nem lehet most velük, aztán irány a jelen.

Carter egy városon kívüli seriff irodába hozta Yogorovot, persze álnéven és kamu ürüggyel. Így legalább védi a seggét, tessék hálásnak lenni. A nő beszél Cal megöléséről, hogy tudja ki tette, tudja ki a HR feje, sőt elég régóta nyomoz már a korrupt zsaruk és a ruszkik után is – elég bizonyítéka van mindenkit letartóztatni. De legjobban Quinnt akarja, úgyhogy kössenek alkut, Yogorov valljon a zsaruk ellen. Ő azonban nem vevő erre, ekkor Carter kijátssza a family cardot: a testvéred a Rikersben, ahol vagy fél tucat HR-es is vár a tárgyalására, szerinted miért nem segítettek Simmonsék kihozni őt onnan? Hogy ezzel tartsanak sakkban, fiacskám. De ha ellenük vallasz, áthelyeztetem az öcsköst egy biztonságosabb helyre, még ma. Yogorov bólint, aláírja az előre elkészített vallomását, olvasás nélkül.

Ezután hogyan tovább? Nos, hősnőnk szerez egy elfogatóparancsot Quinn ellen. Yogorov szimplán hülyének nézi: szerinted találsz olyan bírót a végzés kiadásához, aki nem a HR fizetett embere? Carter magabiztos, lenyomozott pár jelöltet, nem lesz gond. Úgy legyen, mondja az orosz, különben mind meghalunk.

Nem sokkal később már Fuszkó lakása előtt várakozik, hogy egykori társától kérjen erősítést. Ő azonban meglehetősen morcos, mert úgy véli, Carter azért nem avatta be a terveibe, mert még mindig nem bízik benne. A nő ledöbben, én csak védeni akartalak, hogy a HR ne kapjon elő, ha kiderül, én vagyok az egész hátterében. Bizalmát megerősítendő, egy értékmegőrző kulcsát adja át: abban a széfben van minden, amit a HR-ről összegyűjtött, és arra az esetre, ha vele valami történik, egykori társára testálja ezt a tudást. Elmondja, hogy letartóztatási parancsot akar szerezni Qiunn ellen, mire Fuszkó közli, hogy jönni akar segíteni. Carter bólint, menjenek Fuszkó kocsijával – ő vezet. A férfi már adja is a slusszkulcsot. A nő visszazavarja még a mellényéért és a stukkeréért. Mikor Fuszkó elüget, rendőrnőnk elhajítja a slusszkulcsot, és olajra lép – úgy látszik tényleg egyedül akar mindent csinálni, hogy magán kívül mást ne veszélyeztessen. Grrrr.

Elhagyott gyárépületre váltunk, a HR emberei szépen felsorakoztatták az elfogott oroszokat az udvaron, kivégzés lesz, én mondom. John és Shaw is itt van, bár nem tudom milyen megoldásban reménykednek. Mikor a HR-esek végrehajtanák tervüket, egyszercsak megérkezik az FBI. Merthogy fülest kaptak, a ma esti buliról. Az egyik korrupt zsaru kocsijában pár kiló kábszer is van; ez, és a tettenérés elég az FBI-nak jópár bilincs elhasználásához. John és Shaw cefetül vigyorog, aztán előbbi hívást kap Fuszkótól – extársa felültette, mert egyedül akarja Quinnt megállítani. John szerint ideje megkeresni Cartert, mielőtt tényleg valami baja esik.

Mi pedig látjuk, amint a nő úton van, egy megbízható bírót hív otthonában, és gyorsan vázolja a szitut: elég bizonyítéka van rá, hogy valaki a polgármester környezetéből egy bűnbanda feje, szeretne letartóztatási parancsot, méghozzá most. A bíró bólint, jöjjön a lakásomra. A következő pillanatban pedig már tárcsázza is Quinnt – ennyit a megbízhatóságról. Hogy rohadnál meg kínok között fetrengve!

A továbbiakat most nem tudjuk meg, irány újra Carter múltja, ezúttal 2008. Itt már nyomozó a lelkem, az őrsre tart éppen, amikor valaki a nevét kiáltja – igen, Paul az. Sokkal jobban néz ki, mint legutóbb, mikor láttuk – rendbe szedte az életét, veteránsegélyező csoporttal dolgozik azon, hogy teljesen helyrejöjjön. Most is csak köszönni jött, megadja a számát, ha valamit tehet a nőért, vagy a fiáért, hívják bátran. Ezzel eloldalog, Carter pedig megrendülten marad hátra.

Végre visszatérünk a jelenbe, a nő úton van a bíró házához, de mielőtt odaérte, megáll és a telefonjáért nyúl. Nem kell meglepődni, a fiát hívja, aki az apjával van. Ezek szerint Paul most már teljesen rendbejött, így rá lehet bízni a gyereket, míg anyu a bőrét viszi vásárra. Megköszöni a férfinak, hogy vigyáz Taylorra, aztán a fiúval vált pár szót. Elnézést kér, hogy olyan sokat titkolózott előtte, de ő megérti – védeni akartál. De azért tudd, hogy nem vagy egyedül, sokaknak vagy fontos, ha segítség kell, csak hívd őket. Igen, Johnra gondol, ebben biztos vagyok. Amikor végeznek a beszélgetéssel, Carter előkeresi John számát, aztán egy pillanatnyi gondolkodás után mégsem hívja fel, hanem tovább indul.

Már majdnem éjfél, mire a bíróhoz ér, ám alig tesz meg néhány lépést annak lakásában, megdöbbentő látvány fogadja: fegyverrel a kezében Quinn, Simmons, és plusz két fegyveres tag várja, lába alatt pedig leterített nylon – ezek szerint itt helyben akarják ledurrantani, a kurva életbe!

A nő megadja magát, eldobja a fegyverét, és faarccal hallgatja Quinn pocskondiázását, többek között azt, hogy már Beecherrel együtt meg kellett volna halnia, az lett volna a legjobb. Carter ugyanilyen nyugalommal válaszol: egyedül akartam lekapcsolni, szabályosan, de túl sok ember van a markában, így erre nincs lehetőségem. Ezért aztán felhívtam pár barátomat...

Mindent vettetek – kérdi kiáltva? Simmons szerint blöfföl, mert nincs bedrótozva, az előbb kutatta át. Carter felhorkan: drágáim, a mai világban a mobilotokon át is le lehet hallgatni benneteket, még kikapcsolt állapotban is – azzal a meglepett Quinn előkapja a telóját, ahonnan saját korábbi szavai hangzanak (Főncsi jóvoltából).

Ekkor zúdul be John az erkélyablakon át mindkét kezében egy-egy stukival, és cefet térdliggatásba kezd. Simmons erősítést kér, ő maga pedig ép bőrrel megússza, hogy rohadna rá az ég! A HR feje azonban kapott egy szellőzőnyílást a vállába, Carter elcsípi, és Johnnal együtt cibálják ki a bíró házából – egyenesen az FBI-hoz indulnak vele, másban nem bíznak. Rendőrautó hajt a feljáróra (szerintem ő lesz a Simmons által hívott erősítés), de John pár lövéssel földre kényszeríti a járőrt, és mire az újra talpra áll, hőseink már nincsenek sehol.

Simmons rongyol ki a házból, és örömmel konstatálja, hogy a járőrautó fedélzeti kamerája ép maradt, azon pedig látszik John arca, basszus! A HR-es pedig utasítja beosztottját: juttasd el ezt a képet az összes követőnknek, korrupt zsaruknak, bűnözőknek, mindenkinek aki él, mozog és velünk van, mert az öltönyös meghal ma éjjel...