Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Csillagkapu Atlantisz - 04x10 Halandó porhüvely

2014. július 04. 09:00 - Segna

Egy író általában nem szívesen válik meg teremtményeitől, sőt egyesek szerint, már befejezni egy könyvet is olyan, mint kimenni az udvarra és lelőni a gyerekünket. Néhány forgatókönyv-író, viszont egy szadista sorozatgyilkos! Sajnos ez utóbbi, utóbb be is igazolódik.

001.jpg

Egy álmos tesztelős napon nyitunk, Rodney épp elrontja javítja a kaput. Zelenkával egymás haját tépik, noha egyelőre csak verbálisan. Sheppard jő, s aztán rátesz még egy lapáttal Rodney frusztrációjára. Te rontottad el! Végül is, mire vannak a barátok? Mielőtt a vita parttalanná válhatna, egy tárgy csapódik a városba. Mi van? – kapjuk fel a fejünket, és vitánkat félretéve rohanunk toronyiránt. A tárgya egy mobil, önfenntartó egység, köznapi nyelven, egy szonda. Kedvenc fizikusunk nem kevés malíciával jegyzi meg, hogy még jó, hogy a könyvtárba csapódott, így nincsenek sérültek. Hmmm… úgy vélem, nagy egójú barátunk nem tartja sokra az analóg információ-tárolást.

01.jpg

Az aggódó csevejt a Kisfőnök Lorne őrnaggyal folytatja, rangsorolva a feladatokat. A kapu működésképtelensége, egyelőre csak kényelmetlenség, a szonda, és annak a lehetősége, hogy felfedezték a helyünket veszély – gyógypedezik a helyettesével. Lorne, mintha vonakodna elismerni eszmefuttatását. Furcsa. A furcsaságok tovább folytatódnak, mert a szonda kódja jó, bár Rodney jobb. Zelenka értetlenkedik – a szokásosnál is jobban – aztán… aztán törlődik a diagnosztika, minden adat elvész a szondából, bár annyi kiderül, hogy nanitok voltak benne. Zelenka szerint, nem is. Tűnődhetünk egy sort a furcsaságon, mert a Főcím következik!

Mire felállíthatnánk első teóriánkat, a szonda felrobban. Csak úgy, mondhatni ukk-mukk-fukk. Na, maradjunk annyiban, Rodney új labort kap. A furcsaságok elérik Rodney ingerküszöbét, és előbújik a jól fejlett paranoiája, valaki ellene dolgozik, a Kisfőnök tartsa nyitva a szemét. Apropó! Hol a Nagyfőnök, szívünk kedvenc Carter ezredese?!

A két túlélő-művész botvívó edzésén folytatjuk, ahol a fiúk megvitatják Rodney félelmeit, amire Ronon is rátesz egy lapáttal, mert szerinte is furcsák a városlakók, nem önmaguk. Ütős érvei vannak Sheppard meggyőzésére

02.jpg

így együtt mennek el a gyengélkedőre is. A kis Szentjánosbogárka némileg szkeptikus, és Sheppard vérző feje ellenére azt állítja semmi baja. S valóban, a homloka immár ismét sima. A Kisfőnököt kiveri a víz; ez a gyors gyógyulás semmi jót sem jelenthet, vagy a szonda nanitjai fertőzhették meg, vagy feléledt a retro-vírusa, amitől majdnem iratus-bogárszerűvé változott.

Vizsgáljon meg, kéri kétségbeesetten a kis dokit. Irigyeljük a Kis Szentjánosbogárkát, ki ne játszana doktorosat kedvenc keltánkkal ugye. Ám, Keller eléggé vonakodik, majd hazudik Sheppardnek, noha a szkenneren tisztán látszik, hogy megfertőződött, de ő szelíden elhajtja, hogy semmi baja. Sheppard egy vértesztet azért kivasal belőle, ám az is negatív. Ez a rész egyre furcsább – gondoljuk, míg Lorne és Keller el nem kezd titokban konferenciázni, hogy gyanút fogtunk, de még messze járunk az igazságtól, és óvatosak lesznek. Na, ez már több mint furcsa, ez aggasztó.

Sheppard azonban nem az a feladós fajta – szeressük az ilyeneket – így a végére jár ennek a gyanúsan gyors gyógyulásnak, akármit is mondd a szép dokinő. Kupaktanács következik, egy kis kézvagdosással.

03.jpg

Sajnos mindenki gyorsan gyógyul. Baj van. Rodney betör a gyengélkedő adatbázisába, ám ott nyoma sincs Sheppard vértesztjének. Sebaj, majd mi megcsináljuk magunknak a tesztet, határozzuk el. Sheppard Teylával a gyengélkedőre indul, doktorosat játszani, míg Rodney meghekkeli az életjel-detektorokat. Hoppá, elrontottad, kiált fel Ronon, mivel a detektor szerint, csak mi vagyunk életben a városban. Vagyis nem, van még egy ötödik is, valahol az egyik külső karon. Míg McKay Rononnal a rejtélyes ötödik nyomába ered, a gyengélkedőn heveny dráma bontakozik ki; Sheppard talpig nanitos, ettől meg Teyla lesz talpig pánikos. (Bocsánat!) Épp lefagyva meregetik a szemüket, hogy most aztán mi a búbánat legyen, amikor Rodney és Ronon meglelik a félreeső szobában az ötödiket

04.jpg

Na, sok lesz a sokkból! Akkor most ki álmodja ezt? Ki a lepke és ki a költő?

Örömünk imádott Vezérasszonyunk visszatértén röpke – ó, hogy gyűjtene zsugorított herezacskókat a producerek urológusa! – Keller doki toppan be, és homályosít fel bennünket, hogy ő egy replikátor, Elizabeth pedig egy klón. Vagyis inkább egy olyan klón, amiben nanitok is vannak, vagyis messze nem átlagos. Ja, és mi is mind klónok vagyunk. UFF. Nem mondhatni, hogy jól fogadjuk. Keller aztán megdicséri Rodneyt, hogy amikor belepiszkált a kódba, lehetővé tette, hogy élő ember alakját is felvegyék. McKayt nem feszegeti a büszkeség.

05.jpg

Fenn a gyengélkedőn is lezajlik a felvilágosítás, noha Sheppard kissé vehemensebben reagál Lorne őrnagy mondanivalójára, konkrétan meglövi, noha csak lábon. 

06.jpg

Lorne is repi. Sőt mindenki a városban, mert ez a város, nem az a város. Hoppá! Szóval le vagyunk cserélve, illetve le vagyunk klónozva, mert élő hús-vér szövetek vagyunk, az eredetiek elméjének lenyomatával, és egy kis nanit turbóval. Jó, jó, a repik ügyesek, meg fejlettek, de MIÉRT klónoztak minket? Illetve, miért éppen MINKET? – merül fel joggal bennünk.

A börtönblokkban folytathatjuk a tűnődést immár ötösben. Elizabeth szintén átesik a gyorsgyógyulás-teszten, noha Sheppardnek nincs szíve megvágni a tenyerét, csak kölcsönadja hozzá a kését. A kupaktanács gyors ám, fájdalmas eredményre jut, valószínűleg tényleg klónok vagyunk. Weir indul el tárgyalni a repikkel, hogy miért is készültünk. Keller a fájdalmas hírrel kezdi, az eredeti Weir hónapok óta halott, mert bár feljavították nanitokkal, az emberi része mindig felülírta a programot, így Oberoth megölette. (Remélem a forgatókönyv-írók urológusai is aszott herezacskó-gyűjtők!) Vezérasszonyunk nem túl boldog ezt hallva. Hiába, ki örül a halálának?

07.jpg

Keller elárulja a gyengéjüket. Mint gépek, mindent megszerezhettek az Ősöktől, kivéve egyet, a felemelkedés titkát. Ez kellene nekik, ehhez kellenénk mi. Weir, aki ezzel foglalkozott, meg maga volt az empátia és a vesébe-látás, az még csak érthető, hogy klónozva lett, de mit akartak velünk? Bár McKay, egyszer már majdnem felemelkedett, Sheppardben meg erős az ősgén, Teyla meg ugye tud meditálni, és Ronon… hát Ronon valszeg egyszerűen benne volt a csomagban, vagy az álcázáshoz kellett. Weir hosszan vitázik Kellerrel, hogy ne töröljék a memóriánkat, mert felesleges, újra és újra rá fogunk jönni, hogy klónok vagyunk.

Közben a börtönblokkban is megy a filozófia. McKay rezignáltan ül a sarokban, hogy ő a galaxis legokosabb fizikusának a másolata, ez tuti örökös második hely. Sheppard annyit mond, hogy azért eléggé hasonlít, mármint önmagára; Teyla meg… Teylát meg kénytelen vagyok idézni: „Az eredetünk nem tesz bennünket kevéssé emberivé sem testileg sem lelkileg, amíg az akaratunk szabad! És a szívemben nincsen kétség, vissza kell térnünk!” – na, ennek megemésztéséhez fel kell bontanom, a szlovák söripar eleddig féltve őrzött termékét, az egy üveg ATLANTIS sört (gyártja a Kaltenecker Pivovar, és ez egy slovak craft brewery (sic!) amúgy nem rossz) amely a maga szolid 5,8 fokos alkoholtartalmával kellőleg tompítja az elhangzottakat.)

Fenn a tárgyalóban hasonló veretes mondatok hangzanak el. Valami a „lélek nem olyasmi, ami tanulható”-ra emlékszem, bár a Kaltenecker Pivovar gyöngye kellőleg kipárnázza az agyamat, így védekezésképp gyors törlésbe kezd a rövid távú memória-tárolómban. Sőt szerintem a pufferen sem jut át némely mondat.

A vitába a replikátorok toppannak be, vagyis az igazi replikátorok. Vagyis ezek is igaziak, de egy szakadár csoportot alkotnak, utálják Oberoth, és fel akarnak emelkedni. Felőlünk, vonnánk vállat, ámde Oberoth ide jön, és szétver mindent, hogy megtaláljon minket. Bombázza Atlantiszt. – Mégiscsak igaza volt a jósnak, Atlantisz elpusztul. – Keller miután Weir meggyőzi, hogy segítsen nekünk elmenekülni, még átad nekünk egy replikátor-hajókat követő kütyüt (a továbbiakban RKK) majd meghal a romok alatt. (Csak halkan jegyzem meg, hogy most a látványtervezők is lazsáltak, hiszen a város pusztulása tele van hulló KŐ és BETON törmelékkel, PORRAL és súlyos robajokkal. Ne már, az egész város fém és valami még könnyebb és ellenállóbb anyagok keveréke, honnan a fenéből jön a kőpor és a lezuhanó nagy tömbök? Az ember nagyobb fokú szövegértést és következetességet várna az ilyesmiben.)

Az ugróban néhány könnycseppet elmorzsolunk szeretett városunk másáért, aztán Han Soló Sheppard ráakaszkodik a bombázó replikátor hajóra az ugróval, amit kaptunk és realitást váltunk. Az út hosszúnak és unalmasnak ígérkezik, és már-már hajlunk csatlakozni Rodney önfeledt nyálcsorgató alvásához, amikor Sheppard erőt vesz magán, és hátramegy az egyedül gubbasztó Weirhez. Ronon jelentőségteljesen Teylára néz.

08.jpg

Ez olyan kissé féltő nézésnek tűnik, hogy az athosiak ex-főnökasszonya hogyan is fogadja, hogy kedvenc keltánk rögvest rohan a rég nem látott bálványához. Nem tudom, mit lát a csaj arcán, de erőst csóválja a fejét, majd jóízűt belerúg McKay székébe. Neki se legyen jó. – gondolom.

Mindazonáltal kár féltékenykedni vagy aggódni, a szociopata meg a politikus hozzák a formájukat, és a párbeszédük valahol a szánalmas és az eléggé siralmas között van. Weir a „nem is rossz ez egy halottól”-lal indít, Sheppard meg a „minden rendben lesz” mantrával nyugtatgatná. Aha, maga hogy reagálna, ha beállítana magához?

81.jpg

A párbeszéd annyira sírnivaló, hogy folytatni sem érdemes, így abba is hagyják.

A Városban folytatjuk, vagy inkább kezdjük, egy álmos tesztelős napon vagyunk, Rodney épp elrontja javítja a kaput. stb. Épp kezdünk megint gyanakodni, hogy mégiscsak valakinek az álmaiban jártunk eleddig, amikor befut egy hívás, egy kinn lévő csapattól Új Athosról, hogy valaki keresi Sheppardet. Weir lép a képbe. Ló komment!

09.jpg

Vezérasszonyunk gyorsan eloszlatja reményeinket, rögvest elárulja, hogy ő csak egy klón… Pedig milyen jó lett volna egy darabig eljátszani a gondolattal, hogy visszatért hozzánk. Meglepő módon McKay talán még jobban ki van akadva a híren, mint Sheppard. Persze nehéz eligazodni egy szuicid katonán, Rodney legalább nyögdécsel, meg sóhajtozik, és sopánkodik. Míg feltápászkodunk a sokkból, Vezérasszonyunk összefoglalja az eddig történteket, befejezi a mondatainkat, majd sürgetni kezd, és feladatokkal lát el minket. Naná, hogy ugrunk! Neki, bármikor ugranánk. Irány Új-Athos! A találkozás magunkkal, több mint furcsa.

10.jpg

Weir ironizál, Rodney lelkesedik, Ronon pedig duzzog. Teyla még nem döntötte el, mi is legyen, de lehet, hogy csak elfelejtettek neki szöveget írni. Na, lényegre! – unja meg Weir. Sheppard (az újabb) rögtön szól, hogy McKay adja oda az RKK-t. Melyik? – néznek rá értetlenül a fiúk.

111.jpg

„Az én McKayjem!” – szólja el magát Sheppard. Aranyos. Rodney fel van dobva. Hivatalosan azért, mert végre olyannal dolgozhat, akiben 100%-ig megbízik. Sheppard fanyalog. Mindkettő. A Kisfőnök (a régi) végre rákéretőzik a kérdésre is, mi van Elizabeth-tel. Az eredetivel. Weir nehéz sóhajjal ismét nekifut egy kényelmetlen beszélgetésnek, édes kettesben, most az eredeti Sheppardjével. Megint befejezi a mondatait, és kimondja a kimondatlan félelmeket. "Már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt…" indít Weir; "de, majd megoldjuk" és "Elizabeth esetében is le lett győzve a nanit fertőzés" és "majd megoldjuk" és "megoldjuk…" hebegi Sheppard. Csak… "csak minden más lesz" - vonja le a tanúságot Weir - és ő nem akarja, hogy szánják, vagy épp féljék, hogy kevéssé tartsák embernek. Sheppard levegőt sem kap.

12.jpg

Aranyos, amikor egy pasi ennyire feszeng. Nem egy kreatív, de nagyon hűséges.

Még egy röpke idézés a Ronon és Teyla-féle párbeszédből, hogy ki az eredeti, és ki az eredetibb, de mivel elfogyott a söröm, inkább beletekertem.

Aztán betoppannak a replikátorok, nyilván követték a klónok hajóját, és lezárják a kapu környékét, és Elizabeth felajánlja, hogy majd ők elterelik a figyelmet, rólunk, hogy leléphessünk. A Kisfőnök még tesz egy bágyadt kísérletet, hogy lebeszélje, de Weirrel most sem lehet vitatkozni. Így tehát elterelnek, majd meghalnak értünk, és helyettünk. Mert ők csak klónok, és mindig annak tartanánk őket.

 13.jpg

A Városban zárunk, ahol a RKK-t McKay még aznap be is üzemeli. Muszáj beüzemelnie, mert nem akar gyászolni. Kellenek a katasztrófák, különben olyan rossz állapotban lenne, mint Carson halálakor. Zelenka hűségesen ott ül mellette, hátha beszélni akar róla, és Rodney átlép az árnyékán és megköszöni.

14.jpg

Aztán a Kisfőnök is befut, és mint aki egy korábbi párbeszédet fejez csak be, bejelenti, hogy visszaküldeti Elizabeth holmijait a Földre, mert már nincs remény. És az RKK is bejelez végre, a repik pótolták a szétlőtt hajóikat. És újabbakat is építettek. Sokat. Nagyon sokat. Nagyon-nagyon sokat. „A francba!”

Címkék: atlantisz
komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lorelai21 · http://thepeoplewithdisabilities.wordpress.com/ 2014.07.04. 12:57:43

Köszi szépen, jó lett újfent! :)

SPOILER!!! Ez egy tipikusan olyan rész volt, aminek a továbbvezető, érdemi lényege az utolsó percekben derült ki... Kicsit nyögvenyelős volt, ráadásul nehéz is lehetett róla értelmesen/viccesen írni... Vagy nem?
süti beállítások módosítása