Meglepő módon tengeri viharral kezdünk, a Charlotte Rhodes küzd az elemekkel valahol az Atlanti-óceánon, ömlő eső, csattogó vitorlák, esőköpeny és sou’wester minden mennyiségben. Négy napig napot se látnak, így aztán alaposan eltérnek az iránytól és mire az ég kitisztul, a figyelő matróz földet jelez a láthatáron. Baines a szextánssal betájolja a helyzetüket és Burnham-mel, az első tiszttel együtt átnézi a térképeket, amik viszont ezen a környéken nem jeleznek szárazföldet. (Ritka pillanat a sorozat történetében, konkrét dátumokat ugyanis nem nagyon szoktak közölni, de most az asztali naptáron látható, hogy 1875. március 9-e van.) Liverpoolban James újabb kölcsönt kíván felvenni Harris bankártól, de az vonakodik. Az előző részben bevezetett karantén miatt alig van kikötői forgalom, és ha van is elvétve rakomány, James hajói csak Harris előzetes engedélyével hajózhatnak ki, mert a korábban felvett kölcsönökre a vitorlások a biztosítékok. James hiába bizonygatja, hogy de neki most is úton van az egyik hajója, a Charlotte Rhodes szenet hoz a Zöld-foki szigetekről, Harris szerint ez kevés. Tehát szorongatják a bankok James tökét, de majd Antal Rogán segít (még jobban szorongatni.)

Baines kapitány parancsot ad a lehorgonyzásra és egyedül kicsónakázik az apró szigetre, amin hatalmas mennyiségű sirály fészkel és méteres rétegekben termeli a guanót. A távozó kapitányt két rosszarcú matróz figyeli, ezektől biztos nem vennék használt autót, szerencse, hogy még fel sem találták ekkor. Miután elmegy, Gill, a rosszabb arcú matróz leóvakodik a kapitányi kabinba és, bár olvasni nem tud, egy darab rongyra lemásolja a szextáns által mért koordinátákat és a térkép ábráit. Gondolom ezért azonnali akasztás járna, Gill szerencséjére azonban nem megy arra senki, így be tudja fejezni a művet. Ezalatt Baines alaposan bejárja a szigetet, mindenhonnan vesz némi mintát a guanóból, és gondosan keszkenőjébe csomagolja. Bízom benne, hogy nem olyan feledékeny, mint én, és hölgytársaságban nem ezzel fogja megtörölni a homlokát. Dolga végeztével visszaevez a hajóhoz és parancsot ad az indulásra.

Liverpoolban a tömegesen munka nélkül maradt matrózok között egyre nagyobb az elégedetlenség, az egyik nagyobb csoport Robert háza körül gyülekezik és hangoskodik, sőt még az egyik ablakot is bedobják kővel, a szobalány rémülten sikkant az aggódva figyelő Sarah háta mögött. (Az ősrégi vicc megvan? Jean, hol van az úr? – Fürdik a szobalánnyal. – A szobalánnyal? – Nem, az úr.) Robert pont ekkor érkezik vissza Londonból, és sikerül észrevétlenül beosonnia a hátsó ajtón a házba. Vendéget is hozott, akivel együtt utazott Londonból, Miss Gladstone-t, a két résszel ezelőtt már belinkelt politikus, William Gladstone unokahúgát. A zavargás hírére hamarosan kiérkeznek a rendőrök, és Robert beleegyezik, hogy fogadja a matrózok háromtagú küldöttségét.

Azért fordulnak Roberthez, hogy ő, mint parlamenti képviselő, járjon közben kormánykörökben, hogy a tengerészet fix egy évre szerződtesse a matrózokat és ne csak alkalmi utakra, János Lázár biztos tud segíteni A szociálisan érzékeny Robert kenyeret és sajtot adat a három napja éhező küldötteknek és megígéri, hogy megtesz minden tőle telhetőt, de nem sok jóval tudja biztatni a matrózokat. Miután a küldöttség távozik, Miss Gladstone ragadja magához a kezdeményezést és felveti, hogy a matrózoknak második foglalkozást is meg kellene tanulniuk, kötélverést, kosárfonást, ilyesmit, hogy ha nincs fuvar, akkor is meg tudjanak valamiből élni. Sőt, ezek olyan foglalkozások, amiket a hajón, szabadidejükben is gyakorolhatnak. Robert, bár egyetért, kételyét fejezi ki, beleegyeznének-e ebbe a hajótulajdonosok, hiszen egy második szakma túlzott önállóságot adna a matrózoknak.

A Charlotte Rhodes kiköt, a rosszarcú Gill leténfereg a fedélzetről és becserkészi az éppen arra járó Matt Harveyt. A Frazer cég irodájában valami papírokat írat alá Elizabeth-tel a tojásfejű Dunwoody, eszerint mégsem lett belőle rántotta, kár volt aggódnom a múltkor. Nem gondoltam volna, hogy ilyen drága egy hajó, ha a kikötőben vesztegel, mondja Sz Sz meglepődve. Belép Harvey, a várakozó testtartásban ácsorgó Dunwoodyt Elizabeth kiküldi, Tojás Tóbiás meglepődve vonogatja a szemöldökét, és enyhe sértettséggel távozik. Harvey letette a kapitányi vizsgát, méghozzá kitüntetéssel, Elizabeth gratulál és sherryvel kínálja. Ismét felajánlja az irodavezetői állást, de Harvey ismét nem fogadja el, mert alkalmazottként nem beszélhetne az érzelmeiről. Elizabeth javasolja, hogy akkor menjen másik céghez, biztos felveszik ilyen jó eredményekkel, és akkor majd egyenrangú felekként találkozhatnak és abból még akármi is lehet. Harvey azonban a tengerre menne és megkérdezi: Ha szereznék jó nyereséggel kecsegtető fuvart, rám bíznál egy hajót? Elizabeth sugárzó mosollyal bólint.

Hölgytársaság híján Baines Jamesnek mutogatja a guanót rejtő keszkenőt, a barkókirály elégedett arccal szagolgatja a beltartalmat: 10-12 fontot is megadnak tonnájáért, nagy pénzt csinálunk ebből, a Charlotte Rhodes legalább 400 tonnát el tud hozni, de szerzek új kölcsönt Harristól és mehet az egész flotta! Baines biztosítja gazdáját, hogy senki sem tudhatja a sziget koordinátáit, pedig a rosszarcú Gill már mutogatja Harveynak a hevenyészett rajzot. 20 arany előleget kér az infóért és még 20-at, miután Harvey visszatér, a kapitány beleegyezik. Ezalatt Miss Gladstone és Robert Elizabeth-et keresi fel a matrózok továbbképzése témájában, de Sz Sz gúnyos kacajjal elhajtja őket: Már ne haragudjon, de maga pont annyit ért a tengerészethez, mint szeretve tisztelt boltos bátyám.

Harris továbbra is vonakodik pénzt adni, főleg, hogy James nem árulja el, milyen tuti rakományról lenne szó. Robert másik módozatot javasol: James vegyen részt a Gladstone-féle továbbképzési tervben, és akkor tutira kap kölcsönt. Időközben viszont új hír érkezik: Harris bankja komoly hitelt adott a Frazer cégnek, James máris rohan, hogy beszéljen Elizabeth-tel. Figyu hugi, ilyen faja fuvart tudok, társuljunk! Sz Sz azonban fölényes mosollyal kijelenti, nem társul, neki is van rakománya, mezőgazdasági termékek, Harvey kapitány hamarosan kihajózik érte a Warriorral. James és Baines összeül, a húgom biztos megtudott valamit, morog James. Baines úgy tudja, Gill napok óta kocsmázik és vedel, és azt is kijelentette, hogy nem jön többet dolgozni Onedin hajóra, el kéne vele beszélgetni. Baines felkeresi a rosszarcút a krimóban és erős ütlegekkel ráveszi a vallomásra, a csávó zsebéből előkerül a hevenyészett térkép is. Baines siet vissza Jameshez és megállapítják, hogy az írástudatlan Gill rajza eléggé pontatlan, nem biztos, hogy Harvey ez alapján rátalál a guanó szigetre, de azért nem árt sietni.

A Charlotte Rhodes és a Warrior közel egy időben indul el, a városban ugyanakkor lendületet kap a továbbképzési alapítvány ügye. Miss Gladstone vezetésével megtartják az alakuló ülést, többek között Harris bankár felesége is támogatója az ügynek. A cél valóban nemes, első körben leveskonyhát hoznak létre az adományokból az éhezők részére, Sarah és Robert mosolyogva hallgatja a bizottság beszámolóját. Sőt Sarah még egy nagy ovációval fogadott javaslatot is tesz: csak olyan hajótársaság kapjon ezentúl hitelt, amelyik vállalja a matrózok továbbképzését.

Az ülés után Robert és James összeül, Robert számonkéri, miért nem mondta el neki öccse, hogy guanóról van szó. Mert akkor egész Liverpool megtudta volna, feleli egyszerűen James. Robert csak kicsit sértődik meg és ismét javasolja az együttműködést Elizabeth-tel. James tehát újra átmegy Frazer irodába, Dunwoody ismét tiszteletteljesen várakozó testtartásban várja, mikor vonják be őt is a megbeszélésbe, de Elizabeth megint kiküldi. Bár lennék fogtömés, vagy kicsiny rút kapszli, vagy félig fútt luftballon, vagy bármi, csak ne répa, morogja maga elé kifelé menet Dunwoody Laár András ismert versét. A testvérek megbeszélése azonban ismét eredménytelen, Elizabeth nem hajlandó szövetkezni, mert neki Harris korlátlan pénzkeretet ígért. James távozóban mintegy mellesleg odaveti: Ezt amúgy nem is ajánlatnak, hanem inkább figyelmeztetésnek szántam.

Nos igen, a Warrior hiába gőzös és gyors járatú, a hiányos térkép miatt Harvey csak bolyong a tengeren, ráadásul a szén is fogyóban. Harvey végül kénytelen abbahagyni a keresést és szénfelvétel céljából kikötni a Zöld-foki-szigeteken. Sétára indul a városban és szeme egyszer csak megakad H. Buckle úr trágyakereskedő cégtábláján. Beszélgetésbe kezd a tulajjal, aki fontos infót oszt meg vele: ismeri ő is a guanó szigetet, az apja annak idején amiatt vesztette el a vagyonát. Ennek okáról egyelőre nem tudunk meg többet, Harvey viszont végül mégsem kénytelen rakomány nélkül elhajózni: Buckle bálnaolajat és halcsontot kínál neki berakodásra.

A Charlotte Rhodes persze egyből megtalálja a szigetet, a matrózok zsákokba lapátolva hordják a fedélzetre a trágyát. Liverpoolban James kijelenti Robertnek, meggondolta magát, ő is hajlandó bevezetni a Gladstone-féle tervet, a két testvér együtt indul Harrishoz. James a bankár előtt megbánó arccal kijelenti, támogatni akarja a jó ügyet, mert ő szívén viseli az éhező munkanélküliek gondját, az elérzékenyült Harris máris átadja a szerződést. A kondíciók persze kemények, a tökök szorongatása nem enyhül: Robert és James minden vagyona a biztosíték, Robert enyhén nyöszörögve veszi kézbe a tollat, hogy aláírja. Végre Dunwoody is szerephez jut, bár nincs benne köszönet: ő olvashatja fel Elizabethnek a Harristól érkezett levelet, amelyben a bankár arról értesíti, visszavonja a Frazer cégnek szóló korlátlan pénzkeretre vonatkozó ajánlatot, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben a bank csak egy hajózási társaságot tud támogatni, bla-bla-bla.

Hazaérkezik a Charlotte Rhodes, Baines siet jelentkezni Jamesnél: 402 tonnával hoztunk, uram, de becslésem szerint van ott még vagy 18 000 tonnányi, azzal Anglia összes hölgyének keszkenőjét elláthatjuk illatanyaggal 100 évre. Befut a Warrior is, Elizabeth villámló szemekkel hallgatja Harvey beszámolóját. Micsoda, bálnaolaj és halcsont, hát hol a guanó, mi lesz így a keszkenőmmel? Mikor Harvey végre szóhoz jut, előadja a Buckle-tól hallott sztorit: a szigeten található guanó túl savas, mezőgazdasági használatra nem alkalmas, így gyakorlatilag értéktelen. Elizabeth máris látja magát, mint a tönkrement bátyjától végleg függetlenné váló sikeres üzletasszonyt, mosolya ennek megfelelően priceless.

Cseresnyeajkát nyújtja és csókban forrnak össze, Harvey nadrágja dagad a büszkeségtől, ő is látja magát, bár szerintem egészen más testhelyzetet képzel el kettőjüknek, mindenesetre úriember lévén először vacsorázni hívja el Sz Sz-t, ma nagyon jó a kelkáposztafőzelék a Fakanálban. Rendben, de előbb menjünk le a kikötőbe, látni akarom Jamest, pattan fel vidoran a székről Elizabeth. Mosolyogva üdvözli a parton ácsorgó bátyjait, és sajnálkozását fejezi ki, amiért értéktelen áruért fáradtak annyit, bezzeg a halcsontnak milyen jó ára van mostanság. James azonban nincs összetörve és Roberttel az oldalán kijelenti, ismeri a guanó sziget problémáját, pár évtizeddel korábban az újságok is írtak róla. Hamarosan a teljes Onedin flotta elindul a szigetre a kölcsönpénzből, és természetesen a matrózok továbbképzését sem gondolta komolyan, örüljenek, hogy újra munkát kapnak tőle. A szigeten található guanó ¾ része valóban túl savas, de a Baines által hozott minták szerint a maradék igazán kitűnő trágyánakvaló és még az is szép mennyiség. A sokkoló hírtől Harvey nadrágja lelohad, Elizabeth pedig dúlt kebellel utasítja a kocsist, hajtson vissza velük az irodába. Itt bizony már Viktor Orbán sem segíthet.