A mai idézet egy népszerű népmeséből való, de a Grimm fivérek meséskönyveiben is szerepel. Magyarul speciel Grimm-félét nem találtam belőle, de szerintem ti is ismeritek, az a mese, amiben a fiúcska iszik egy forrásból, és szarvassá változik, bár a húga óva intette ettől. Visszatekintés után a lakókocsiban nyitunk, Nick azon töri az okos kis fejét, mit vihettek el Konstantinápolyból a 13. században, ami olyan fontos volt – vagyis a kulcsocskája rejtélyét próbálja megfejteni. Váltás után egy legelőn egy fiatalember azt nézegeti, mi történt a marháival. Több tetemet is talál, aminek felvágták a hasát, és kivettek onnan valamit. Hirtelen egy kék fejű, első látásra földönkívülinek rémlő, emberszerű egyed tűnik fel. A fiatalember előveszi a puskáját a kocsiról – de mire ezt megteszi, már ott van előtte az idegen, lök rajta egyet, és a kocsiból kiálló cövek felnyársalja az embert. Ez sem fog már lövöldözni. A kékfejű ezen láthatóan teljesen elcsodálkozik, majd elszalad. A halotthoz odaér egy idősebb férfi egy másik autóval, el is szörnyed rendesen. Még látja a sötétben világító idegent elszaladni a legelőn át. Azt már csak mi látjuk, hogy amikor a lény átveti magát a szögesdróton, kissé fennakad rajta, és egy darab szépen világító bőrt otthagy a majdani helyszínelőknek. Főcím.

Monroe Rosalee-nak mesélget a szüleiről, kiderül, hogy pont ugyanott laknak, mint gyerekkorában, ráadásul az apja nem tud lépést tartani a korral, és valószínűleg még mindig jár éjszakánként vadászni. Ez ugye, dúvadéknál kicsit mást jelent. A ciki az, hogy a szülők szeretnék meglátogatni a kisfiukat, és úgy gondolják, hogy nem szállodában akarnak lakni – vagyis Nick egy fedél alatt lenne apuval és anyuval. Ez Rosalee szerint is durva lenne. Arra viszont jelen állás szerint nincs remény, hogy Nick és Juliette addigra összejönne, és Monroe nem szeretné, ha Nick kinyírná a szüleit – bár kétségtelen, hogy okot biztos adnának rá. A beszélgetés megpecsételéseként csókban forrnak össze. Persze ekkor robban be Nick is, hangosan kiáltozik Monroe után, segítséget szeretne - és elég nehezen esik le neki, hogy talán kicsit tapintatosabban is közlekedhetne.

A Norával kiegészült csapat úton van; gondolom Llovell-be, ahogy azt az előző részben megbeszélték. Útközben kínos csevegés alakul ki: Miles nem érti Nóra miért állt a lázadók oldalára, mivel nem olyannak ismerte meg, aki vesztett ügyért harcol. A nő enyhe mosollyal az arcán erre csak annyit felel, hogy de hiszen ő kettejükért is harcolt annak idején. Remek taktikai érzékkel Charlie közbevág, és megérdeklődi, hogy akkor ez most akkor egy magánjellegű beszélgetés? (Miles: igen; Nora: nem) Végül mégsem az lesz, csak annyi, hogy Nora kissé sarokba szorítja Milest: neked most tényleg az a bajod, hogy az Egyesült Államokért küzdeni hülyeség vagy csak nem mersz szembeszállni Monroe-val? Touché! Válasz helyett flashbacket kapunk: Miles és Bass (a későbbi Monroe tábornok) nyolc héttel az elsötétedés után még mindig a katonai bázison héderezik, és a soha meg nem érkező parancsra várnak.

Miles unja meg hamarabb és induláshoz készülődik, hogy megtalálja a családját. Bass a „te problémád az enyém is” - elvet követve úgy dönt, hogy vele tart. Tizenöt év múlva Miles és csapata megérkezik a lázadók bázisára, megismerkednek a vezetőjükkel, akinek ki tudja miért Miles Stu Redmanként mutatkozik be, Charlie álneve pedig Franny lesz hirtelenjében. A lázadók főnöke egy nyugodt természetű néger pasas, aki beljebb tessékeli őket, közben megdicséri Norát a puska megszerzéséért. Annál is inkább beljebb kellene fáradniuk, mert a lázadók momentán elég nagy gondban vannak. Aznap reggel megtámadták a Milícia egyik bázisát, de csapda volt, a harcban pedig nagyon sok lázadó megsebesült, egyikük pedig eltűnt.

Ma kiderül, hogy a lidércek, bár bogarak, de jó úszók, és némelyik bukik Sheppardre, de ez mégis kevés lesz neki a felszínre jutáshoz, mert Teyla nem csak a barátok agyba-főbe veréséhez ért.

Kosárlabda pályán nyitjuk a mai részt, fehér srác játszik egyedül egy halom fekete között, John pedig sunyiban figyel a pálya szélén. A hófehérke a mai célszemély; Logan Pierce, egy fiatal különc milliárdos. John csak a fejét rázza – az alapján amit Logan a pályán művel, egy idióta hülyegyereknek tűnik. Az irodában Főncsi tovább magyaráz: Logan milliárdos és zseni, van egy saját közösségi oldala, a friendczar.com, majdnem egymilliárd felhasználóval, amit egyetemi haverjával, Justin Oglivie-vel alapított. Az oldalt működtető céget három nap múlva vezetik be a tőzsdére. Célszemélyünket azonban nem lehet lehallgatni, annyira fél az ipari kémkedéstől, hogy naponta kétszer vált mobilt; viszont ma egy árverésen fog megjelenni, így tehát John is.

Este az őrsön Carter ismét régi csontját veszi elő, az eltűnt Davidson rendőr után nyomoz, aki – mi tudjuk – halott, és Fuszkó ásta el. Társa persze azonnal kiszúrja, hogy Carter már megint ezt a csontot rágja, és beszélgetni kezdenek. Nyomozónőnk megemlíti, hogy egy másik rendőr is eltűnt tavaly, méghozzá Stills nyomozó, erről nem tud Fuszkó? Végülis egy őrsön dolgoztak. Én a helyében a kérdéstől tuti plafonig ugranék, lévén ezt a korrupt zsarut is, akárcsak Davidsont, John ölte meg és Fuszkó temette el. De nyomozónknak nálam vastagabb a bőr a képén, és elüti a témát. Ekkor Főncsi hívja Cartert, hogy csatlakozzék mai célszemélyünk ügyéhez: átküldte vagy pár száz perének anyagát, nézze már meg, ki jelenthet fenyegetést. A nő picit morcos lesz az ügyszámtól, levágja a telefont.

Claire barátnőnk önként és dalolva futott Joe bandája karjaiba, ezzel nagy zűrt okozott Szupercsapat kicsiny lelkivilágában, Ryan Hardy-éról már nem is beszélve. Nevezett egyén máris italba fojtotta bánatát és másnaposan fekszik otthon. Joe viszont frissen-fitten Ryan orra alá dörgöli az újabb sikerét: bibibiiii, velem lesz Claire és újra egy család leszünk, te meg csak piálsz, biiiiiii! Inkább játszatok pisilő versenyt… Főcím.

A nyolc éves Chuck tevegelőset játszik a papájával, Charles Charles-szal, mert nem tud aludni a bárányhimlőtől, meg amúgy is sokkal jobb a sivatagban a papával meg a tevékkel. Kalandot is ígért neki az apja, de azt már nem tudta beváltani, mert egy hónap múlva meghalt. Chuck rájött, hogy akármennyire akarja, akkor sem hozhatja vissza a múltat. Aztán pár évvel később rájött, hogy de. A Pitekészítő arcán ott ragadt az előző rész végéről a döbbenet, de azt most lemossák róla Lily és Vivian, akik utána jönnek a házba, Lily-nél persze ott van a puska, az a nő mindenhova a puskájával mászkál. Charles és Chuck a szekrényben, Charles nem érti miért nem beszélhet a nénikkel, én meg nem értem, hogy mit nem ért ezen. Chuck közli vele, hogy tudja, hogy Lily az anyja. Remélem ezt azért kifejtik majd bővebben is. Lily benéz a gardróbba, de a lánya és a szeretője helyett egy bohócnak lövi szét a fejét, amitől sokkot kap, mert retteg a bohócoktól, de ki nem?!

Chuck vall a tetőn, és bocsánatot is kér, de azt mégsem sajnálja, hogy életben van a papája, amit Ned megért, mert ő sem sajnálja, hogy Chuck életben van. Aki ezen annyira meghatódik, hogy egy nejlonzsákkal együtt Ned nyakába veti magát. Most már csak azt kell kitalálni, hogy mit kezdjenek bepólyált Charles-szal. Amíg ölelkeznek, a világítótorony sugarában feltűnik egy hulla az égen. Nora McQuoddy testét valaki ráapplikálta a világítótorony micsodájára egy szigonypuskával, hogy az egész világ lássa meg, hogyan végezte. Szörnyen. De legalább fütyörészett közben. A gyanúsított a férje, Merle McQuoddy, aki bizony tíz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt halászat közben, és ott hagyta a feleségét a gyerekkel. A tengerészek ma is hallják hátborzongató nyöszörgését a szelesebb napokon, ahogy keresi az utat hazafelé. Olive hozza rájuk a frászt ezzel a sztorival és egy elemlámpával, állati.