Szélcsendben vesztegel az Osiris, James egyik bérelt hajója az Amazonas torkolatától vagy 90 mérföldre a nyílt tengeren, jó az idő, süt a nap, Baines kapitány kiadja a parancsot: hajó- és matrózmosás! A tengerészek félmeztelenre vetkőzve húzzák fel vödörben a vizet, női nézők vizsgálhatják a dagadó izmokat, férfinézők összevethetik saját kockahasukat a matrózokéval (szerző included). James eközben távcsővel a víztükröt pásztázza és észrevesz valami házilag összetákolt kenufélét, benne egy eszméletlen alakkal. (Ez a kezdés emlékeztet a 2x06 Survivor c. részre, ráadásul ott is az Osiris szerepelt.) Közelebb kerülnek a kenuhoz, amiben egy, a naptól összeégett arcú eszméletlen nő hever, gyorsan kiemelik és a parancsnoki kabin asztalára fektetik. James zsírt hozat a konyhából, én is kenek magamnak a nagy izgalomban pár zsíroskenyeret pirospaprikával.

Liverpoolban Elizabeth látogatást tesz Robertnél és kéri a részvénycsomag után járó nyereséget, de a báty szerint nincs nyereség, és ha lenne is, arról csak az év végén tartandó részvényesi gyűlésen dönt majd James. A hugit ez nem nagyon érdekli, nincs pénze, ezért ő negyedévente akarja az osztalékot, ezen jó darabig elvitatkoznak, de Sz Sz végül mégsem kap pénzt. Robert még azt tanácsolja neki, hogy adja el azt a nagy házat, de Elizabeth erre továbbra sem hajlandó és befenyeget, hogy a részvénycsomagot jól felajánlja majd Frazer szeniornak. Robert tiltakozna, hiszen amióta Frazer megszerezte a Callon vállalatot, azóta versenytársnak számít, de a hugi erre magasról tesz és mérgesen elviharzik.

Később Henry Biddulph érkezik látogatóba Mr. Plimsoll-lal, bajban van, mert a bányáiban dolgozó munkások sztrájkra készülnek magasabb bért követelve. Plimsoll persze mellettük állna, és Robert is kénytelen ezt tenni, hiszen ő képviselőjelölt, akinek szüksége van a munkások támogatására. Üzletemberként viszont ő is szenved az egész Onedin Társasággal egyetemben, hiszen hat hajójuk vár berakodásra, de a sztrájk miatt így hiába várják a szénrakományt. Biddulph azonban kemény, addig lesznek zárva a bányáim, amíg az emberek észhez nem térnek, fenyegetőzik.

Sarah valami nőegyletben népkonyha felállítására tesz javaslatot a rászoruló munkáscsaládoknak, nem ám a naplopó csőcseléknek, ez utóbbiakat amúgy egyébként majd férje segít eltakarítani az utcákról, ha egyszer megválasztják. Elizabethet nem érdekli a beszéd, Leonora viszont gratulál Sarahnak. Majd az őt jobban érdeklő témára igyekszik terelni a beszélgetést és James elhunyt feleségéről kérdezi a két sógornőt, milyen ember volt Anne, Elizabeth és Sarah természetesen csak csupa jót tud róla mondani.

Vissza az Osirisra, a kimentett nő félrebeszél, fuss, ne nézz hátra, menekülj! Egyszer csak felriad, James igyekszik lenyugtatni, Baines meg egy tál erőlevest próbál beletukmálni. A nő lassan kezd magához térni, de azt nem tudja, hogy került a kenuba, ördögökről, lángokról és valami Maudról is beszél, de kiderül, hogy az nem az ő neve. Nem-Maud később már a fedélzeten is tesz pár lépést James-szel és Baines-szel, az arca bámulatosan gyorsan rendbejött (L’Oreal sucks, disznózsír rules), a nevét viszont továbbra sem tudja, nem baj, majd eszébe jut, vigasztalja a vén tengeri medve. Nem-Maud este az egyik ládában talál pár női ruhadarabot, amiket felvesz, a félhomályban James azt hiszi, Anne-t látja. Amikor rájön a valóságra, dühösen ráförmed a nőre, akit ismét Baines igyekszik megnyugtatni, mondván, hogy Mr. Onedin a felesége halála óta lett ilyen, valósággal menekül az emlékek elől.

Biliárdparti a Frazer-házban, vendégként jelen van Sarah, Robert, Plimsoll, Fogarty, Elizabeth és Leonora, aki ugyan még kissé ügyetlenül lök, de majd belejön... Sajnos Emma Fogarty nem érzi jól magát,  ezért nem tudott jönni, ezen mindenki sajnálkozik. Én még soha nem voltam beteg, dicsekszik Leonora, mintha kissé kezdene túltengeni a kicsike, bár engem nem zavar, kenek is egy újabb adag zsíros deszkát magamnak. Frazer szenior félrevonul Roberttel és megállapodást ajánl: mivel rosszul megy a hajózási társaságoknak, alakítsanak ki érdekszférákat, amiket kölcsönösen tiszteletben tartanak. Én mindent elkövetek, hogy az Onedin Társaság ezt a megállapodást betartsa, nyújt kezet a kompromisszumokra mindig kész Robert.

Leonora meglátogatja volt cselédjüket, Eileen Mercyt, akinek a férje az egyik fő sztrájkszervező. Leonora kaját hozott fedeles kosárban, mint Piroska, de Eileent ez nem hatja meg, mert utálja a Grimm meséket, és büszkén elhárítja a jótékonykodást: bár négy gyerekük van, nekik nem kell alamizsna senkitől. Inkább vegye rá az apját, hogy nyissa meg a bányát és adjon a munkásoknak tisztességes fizetést, mondja Leonorának 

A hazaérkező James máris új célállomást keres Roberttel, van néhány régebbi svéd üzlet, ami a néhai Callon érdekeltsége volt, de Fogarty anno kissé elhanyagolta, most be lehetne oda törni. Robert megpróbálja előadni a Frazer szeniorral kötött megállapodást az érdekszférákról, de James szokás szerint praktikus: Aláírtál valamit? Nem? Akkor jó, a te szavad úgysem számít, ma este indulsz Baines-szel a Saratogán Göteborgba. Robert tiltakozna, de James nem engedi szóhoz jutni: Vigyél magaddal meleg ruhát, ott ilyenkor már elég hűvös van.

Elizabethet felkeresi Frazer szenior, az após javasolja, hogy Sz Sz adja el a házát és költözzön hozzájuk, sőt jutányos áron hajlandó megvenni az Elizabeth kezében lévő Onedin részvénycsomagot is, a pénzt majd okosan befektetik együtt. Végszóra belép James, oldalán Nem-Mauddal, az öreg Frazer meglepődve felkiált: Caroline, hogy kerülsz te ide? A nőnek váratlanul visszatérnek az emlékei és kiderül, hogy Frazerék unokahúga, aki jópár éve férjhez ment és Brazíliába költözött. A férjét Jeffrey Mosleynak hívták, a helyi vasúttársaságnál dolgozott, és egyik alkalommal Caroline is elkísérte az egyik tengerpart menti szakasz építéséhez. Éjszaka azonban fejvadászok támadták meg a tábort, mindenkit lemészároltak, egyedül csak Caroline tudott elmenekülni kenun.

Később Fogarty kér meghallgatást és tájékoztatja Frazert Onedinék tervezett göteborgi útjáról. Frazer dühös: De hát Robert a szavát adta, ebben biztos James keze van! Fogarty felajánlja, hogy ő azonnal elindul Svédországba, így megelőzheti Onedinéket és még előttük tárgyalhat az ottani partnerekkel. Vagy mi, vagy ők, búcsúzik Frazertől, bennem meg van egy olyan érzés, hogy a szakállas bárhová elmenne, csak ne kelljen Emmával otthon maradnia, be is dobok még két szelet zsíroskenyeret erre a felfedezésre.

Odahaza Sarah meleg gyapjúalsót csomagol Robertnek férficsomagja védelme érdekében. Ezen kívül gyapjútakaró, hálóing, repülősó és aszpirin is kerül a táskába, meg egy flaska brandy, természetesen kizárólag gyógyszerként történő felhasználásra. (Latabár Kálmán klasszikus poénja ugye megvan A denevérből?: Kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer. A videón 57:40-től.) Robert hosszasan sopánkodik, miért kell nekem odamennem, nem is tudok svédül, de Sarah praktikus: Jót fog tenni az utazás, különben is ott minden művelt ember beszél angolul. Leonora is ott sertepertél, én nem tudom, ez a csaj mostanában mindenhol ott van, most is arról érdeklődik, hány éves az a nő, akit James megmentett, nyilván látatlanban is vetélytársat lát benne. Harminc körül lehet, de a nap és a só teljesen tönkretette az arcát, válaszol készségesen Robert, Leonora elégedetten mosolyog és ken magának egy zsíroskenyeret.

Eközben Elizabeth az emlegetett Caroline haját rakja be éppen, a nő arca már teljesen rendbejött, Leonora tehát mégsem dőlhet hátra nyugodtan. A maga férje messze idegenben van, ilyenkor legjobb, ha szeretőt tart, kedvesem, közli a beszélgetés során Elizabeth-tel, aki egy pillanatra pislogni is elfelejt. Mikor aztán Caroline szivarra gyújt, Elizabeth már szóhoz sem jut. Később izgatottan mesél Sarahnak arról, hogy  Caroline milyen szórakoztató és milyen merész nézeteket vall, ráadásul szivarozik meg cigarettázik. Az izgatott asszonyok úgy döntenek, ők is kipróbálják a cigarettát, de a várt gyönyör köhögésrohamba fúl. Lehet, hogy szivarral kellett volna kezdenünk, köhécsel Elizabeth ziháló kebellel.

James arról győzködi Biddulphot, hogy nyissa meg a szénbányát. Az öreg bánya titka, hogy az emberek szokás szerint magasabb bért és jobb munkakörülményeket akarnak, de ezt a bányatulaj Biddulph nem akarja megadni. Kapcsolja le a hangadókat és akkor a többi majd felveszi a munkát, tanácsolja James. Majd új ötlettől vezérelve felkeresi a sztrájkolókat, és sört kezd osztogatni, amitől hamarosan emelkedett lesz a hangulat, hiába, az ingyen sör mindenhol siker, nem véletlenül kampányol ezzel a Kétfarkú Kutya Párt is. Ha elszegődnek matróznak, fix bért kapnak, napi háromszori étkezést és az otthon maradó feleségük is állandó járandóságot kap, győzködi James a bányászokat, akik közül végül többen el is fogadják az ajánlatot és aláírják a jelentkezési lapot. Köztük van Eileen férje, Eric is, aki alaposan beállva tántorog haza, Eileen könnyes szemmel nézi magából kifordult férjét.

Nézzük, mi a helyzet az északi vizeken, a Saratoga vidáman szeli a habokat Svédország felé, Baines hosszúszárú pipájából vidáman pöfékel, a háttérben Robert kevésbé vidáman sorra dobálja a rókákat a tengerbe... Így aztán eléggé meggyötörten száll ki Göteborgban, a kikötőben viszont már ott ring Fogarty hajója, a szakállas át is hívja magához a másik szakállast némi üzleti megbeszélésre. Robert próbál mentegetőzni, amiért James miatt kénytelen volt az érdekszféra megállapodást felrúgni, Fogarty erre kijelenti, hogy ő kész új megegyezést kötni. Az Onedinek olyan termékeket szállítsanak innen, amiket a Callon társaság nem, pl. vasérc és faáru helyett zabot és kénes gyufát vigyen Robert Liverpoolba, azzal nem sérti Frazer szenior érdekeit.

Leonora és Eileen újabb beszélgetéséből megtudjuk, hogy Eric és néhány társa végül megtagadta, hogy Onedin hajóra szálljon, ezért szerződésszegésért 3 havi börtönre és kényszermunkára ítélték őket. A nő könnyes szemmel sopánkodik, hogy most akkor mi lesz vele és a négy gyerekkel, Leonora persze mentegetni próbálja Jamest, aki munkát kínált az éppen munka nélkül lévő bányászoknak. Maga miért védi ezt az embert?, kérdi Eileen mérgesen, mire Leonora megadja a mindnyájunk által régóta sejtett választ: Mert szeretnék hozzámenni feleségül. Ennek örömére gyorsan kenek magamnak még egy szelet zsírosat.

Robert büszkén hazaér Liverpoolba, de James dühösen leordítja bátyja szakállát a zab és a gyufa miatt, hiszen ezek ára olyan alacsony, hogy alig hozzák vissza a fuvarköltséget. De aztán lenyugszik és a térképen sorra bejelölgeti a saját érdekeltségeit, Braganza bora Portugáliából, szénszállítás Bilbaóba, rendszeres fuvar Madeirára és a Zöld-foki szigetekre, a Nyugat-Indiákról cukor, ez bőven elég, Frazer megtarthatja a Baltikumot Svédországgal együtt.

Belép Caroline csinos ruhában, kalappal, sebhelynek már nyoma sincs rajta, csókra nyújtja a kezét, amit James annak rendje-módja szerint megráz. Plimsoll is érkezik, de ő nagyon feldúlt, legazemberezi Jamest, amiért leitatta az embereket és így palizta be őket tengerésznek. Én munkát kínáltam nekik, nem kényszerből írtak alá a jelentkezést, oktatja ki James, Plimsoll egy darabig még kiabál a tisztességről, de aztán távozik. Caroline veszi át a szót, először köszönetet mond a megmentéséért, de aztán előadja, miket látott az Osirisen: Onedin agyondolgoztatja a tengerészeket és rongyokban járatja őket, kevés a koszt, rossz a szállás, bezzeg a kapitány dúskál az ételben. James neki is beszól pár keresetlen érvet: a munka kemény, de még mindig sokkal jobb, mint nyomorogni, az ember sosem annyit kap, amennyit megérdemel, hanem amennyit meg tud keresni, ilyesmik, íme az eredeti tőkefelhalmozás legfontosabb ismérvei. Magában egy csöpp emberség sincs, jelenti ki Caroline és távozik, James persze nincs letörve. Ha még sokat bosszant ez a nő, visszadobom a vízbe, vigyorog Robertre.