Folytatjuk a Matheson család kalandjait az áram nélkül maradt Amerikában. Ott hagytuk abba, hogy Miles bácsi csatlakozott a legifjabb Matheson kiszabadítására induló csapathoz; egy Grace nevű nő pedig  a medál felhasználásával képes volt áramot előállítani, és számítógépen keresztül üzenetet küldeni valakinek. Tehát van még legalább egy ember, aki ismeri az elsötétedés titkát. Csak remélni tudjuk, hogy ezt majd velünk, nézőkkel is megosztják majd valamikor. Az új részt flashbackkel nyitjuk. Egy héttel az elsötétedés után Ben és családja arra készül, hogy elhagyják az otthonukat. A készülődés közben Charlieanyu arra kéri a lányát, hogy nagyon vigyázzon az öccsére, és sose engedje el a fiú kezét. Elindulnak, de annak ellenére, hogy Chicagóban vannak, elég kihalt a város. Mi történt az emberekkel?

Most még nem tudjuk meg, mert visszatérünk a jelenbe. Charlie révedezik a távolba, vele van Aaron és Maggie, de hol van Miles? Épp kardpárbajt folytat egy rosszarcú emberrel. Hát mit mondjak nem egy vívó VB, de nyilván a tét is nagyobb annál, hogy vajon arany vagy ezüst lesz-e az érem. Milest kemény fából faragták; legyőzi az ellent, és már vágná is el a torkát, amikor megérkezik Charlie, és ráveszi a nagybátyját, hogy hagyja futni. Miles morog a nem létező bajsza alatt, de végül csak megadja magát, és inkább bezárja egy vagonba a fejvadászt. Köszönjük Charlie! Sokkal, de sokkal humánusabb az ellenségünket egy vasúti kocsiba zárni a világ végén, hogy aztán a hőség, meg az élelem és a víz hiánya tegye a dolgát.

A csapat tovább megy, és a következő városba érve a háttérből halljuk az általam már oly nagyon hiányolt önjelölt prófétát arról szövegelni, hogy az elektromosság megszűnése tulajdonképpen az isten büntetése. Igazából csak annyit kéne mondania, hogy na ugye, nem megmondtam? Hőseink betérnek egy bárba, hogy Miles megtaláljon egy Nora Clayton nevű nőt. Egyelőre nem jár sikerrel, mert egy nem is olyan régi ismerős tűnik fel mögötte. A kardozós fejvadász az előző jelenetből, aki közben természetesen foglyul ejtette a csapat többi tagját. Miles béna elterelő dumával próbálkozik: nem is ismeri őket, csak tegnap találkoztak, és különben is csak a brit nőcivel akart dugni. (A Maggie-t játszó színésznő mellesleg ausztrál.) Persze a fejvadász sem most jött le a falvédőről, és addig fenyegetőzik, míg Miles megadja magát. Istenem, micsoda izgalmak, és még csak most jön a főcím! Senkinek ne legyenek kétségei, Miles néhány jól irányzott rúgással és szúrással kiszabadítja magát, megszorongatja a főnöksrácot, és a jól megérdemelt munka gyümölcseként végre végez vele. Előtte azért még kihúzza belőle, hogy Norát a Milícia aranyának ellopása miatt munkatáborba vitték Fort Chasworthbe.

Váltunk a Milícia karavánjára. Egy puskalövést követve a katonák eljutnak egy farmra, ahol megnyúzásra váró szarvast és egy kissé ideges tulajt találnak. Ez a jelent arra jó, hogy Neville ezredes gyilkos arckifejezéssel megspékelt monológjából megtudjunk néhány fontos infót, például A) Neville feleségét Juliának hívják, illetve B) a Baltimore törvény értelmében a civilek nem tarthatnak maguknál fegyvert; akinél mégis találnak, az halálbüntetéssel lakol. Szinte hallom az amerikai tévénézők felhördülését e szavak hallatán. A tulaj érzi, hogy ebből nem jöhet ki jól, ezért amikor a katonák házkutatásra indulnak, lövöldözni kezd. Neville emberei végeznek vele, és bizonyítandó emberünk bűnösségét a házból egy USA zászlóval térnek vissza, ami ebben a világban a lázadók legfőbb jelképe. Az ezredes parancsot ad a zászló elégetésére és a ház felgyújtására. Az amerikai nézők sokkot kapnak.

Az indulatok lehűtésére Monroe elnök táborába váltunk, ahol épp kihallgatás folyik. Monroe véget vet a kínzásnak, de csak azért, hogy pszichoterrort alkalmazzon a foglyon. Tudjátok, azt a behízelgős, nem vagyunk mi állatok félét. Nem jön be neki, mert mielőtt még bármilyen infót megtudhatna, inkább megöli a rabot, csak azért, mert az azt mondja, hogy nem fél tőle. Köszönjük, értjük, a tábornok egy beteg, szadista állat. Közben a Charlie-csapat egy erdőben húzta meg magát, és ahelyett hogy a tábortűz körül rémtörténetekkel szórakoztatnák egymást, Miles kifejti, hogy ez a felállás neki nagyon nem okés, mindenki csak kolonc a nyakán, ezért inkább elmegy Noráért egyedül. Találkozzanak két hét múlva az indiana állambeli Llowell-ben. Charlie még értetlenkedik egy sort, Milesszal menne inkább, és különben is ki ez a Nora? Valaki, aki nagyon ért a robbantáshoz - feleli Miles, és lelép. Másnap reggel Charlie-nak hűlt helye, de mivel rendes lány, hagyott egy üzenetet a többieknek arról, hogy a nagybátyja után ment. A csapat kettészakadt.

Charlie egyedül bandukol az erdőben, amikor zajt hall, de folytatja az útját. Ám egy rossz lépés miatt megcsúszik egy töltésen, és megüti a bokáját, ezúttal szó szerint. A semmiből Nate, a Monroe-ügynök szépfiú lép elő, és segítséget ajánl a lánynak, aki hirtelen talpra ugrik, és egy bilinccsel egy oszlophoz kötözi a fiút. Na, a bamba tekintet mögött, csak lapul valami ész is! De mindjárt meg is bánom ezt a kijelentést, mert Charlie ahelyett hogy egyszerűen továbbállna, még elcseveg Nate-tel, akinek nem is ez a neve, és elmondása szerint csak a Miles elfogására kapott parancsot követi. Charlie felteszi az egymillió dolláros kérdést: akkor mégis minek mented meg folyamatosan az életem? Charlie aranyom, maradjunk annyiban, hogy te lány vagy, nemNate meg fiú, és ha ismernéd a magyar zeneirodalmat, akkor a folytatást is tudnád. A lúzertáborban közben Maggie és Aaron egy kicsit összeszólalkozik azon, hogy Aaron, az örök optimista úgy véli, nem kell aggódni Charlie-ért, mert úgyis találkoznak majd. Maggie kedve nem ilyen rózsás. Elmeséli, hogy azért hord magánál egy iPhone-t, és nézi az üres képernyőt egyre, mert ő bezzeg nem láthatta újra a gyerekeit. Az összes fénykép, ami róluk készült ebben a nyamvadt kütyüben van, ami talán sosem kel életre, és ahogy az idő telik egyre nehezebb felidézni magában a gyerekei arcát.

Nevill csapatában dráma van, mert az egyik katona komoly sebet kapott az előbbi lövöldözés során. Az ezredes mérget itat vele, és gyengéd hangon a túlvilági lét örömeiről mesél neki, amíg a katona ki nem leheli a lelkét. Charlie mindeközben az erőben kószál, és egy fűben talált lyukas labdát látva visszaemlékszik egy jelenetre abból az időből, amikor nem sokkal az elsötétedés után kifelé tartottak a családjával a városból. A kislány Charlie-nak elgurult a labdája, és amikor érte ment, hirtelen egy idegen férfi tűnt fel, aki átfogta a vállát, és a lány arcának elcsúfítására tett fenyegető megjegyzéssel felszólította Charlieanyut, hogy adja át az összes náluk lévő élelmiszert. A jelenben ismét megérintik Charlie vállát, de ez most ismerős, Miles az. A férfi nem túl lelkes a viszontlátástól. Charlie előadja, hogy szerinte ő a felelős az apja megöléséért és Danny elrablásáért, mert ha azt tette volna, amire az anyja kérte, és vigyáz az öccsére ahelyett hogy elvonul duzzogni, talán ez az egész sosem történt volna meg. Ezek után persze Milesnak nincs szíve visszaküldeni a többiekhez, de valószínűleg ő is jobban örült volna, ha a megfelelő időben valaki tényleg megfékezi Dannyt.

Az érzelmes jelenet után egy izgalmasabbat kapunk, ezúttal a Maggie-Aaron párostól. Aaron végre elmondja a nőnek, hogy Bentől kapott egy medált azzal a feladattal, hogy vigye el Grace Beaumonthoz az Illinois állambeli Grand Parkba. Egyrészt fekete pont az íróknak, mert Ben ezt sosem mondta. Én csak tudom, legalább 16-szor néztem meg ezt a jelenetet, hogy találjak egy jó képet a hogyvolthoz. Másrész wow, ez ugyanis ugyanaz az a Grace, aki megmentette Dannyt, és dugi számítógépet működtet a padlásán. Aaron leegyszerűsíti a helyzetet: találják meg Grace-t, mert talán ő tudja, hogy kell az áramot visszakapcsolni, és akkor Maggie újra láthatja a gyerekei arcát. Maggie persze vevő az ötletre. Újratervezés.

A Neville táborban hevenyészett gyászszertartás van, az ezredes személyesen celebrálja. Danny nincs elájulva Neville nagylelkűségétől, szerinte nem az érző ember beszélt az imént belőle, csak a pszichopata, aki szeret ölni. Az ezredes értékeli az őszinteséget, ezért csak kicsit fojtogatja meg a fiút.

Miles és Charlie megtalálja Norát, aki rabtársaival együtt egy helikoptert vonszol éppen. Este Miles meglepően könnyen kiszabadítja. Kiderül, hogy a nő direkt fogatta el magát, mert a parancsnok távcsöves puskájára fáj a foga. A feketepiacon jó pénzt adnak érte. Milest ez nem hatja meg, egy régi adósságra hivatkozva vinné magával Norát, de az hajthatatlan, a puska nélkül ő bizony nem megy. Miles, Miles, nincs szerencséd a nőkkel! Norával egyébként újabb superwomannal gyarapodott a csapat, ugyanis dacára a bizonyára sanyarú rablétnek, a mi Nóránk sminkje és haja tökéletes, és a többi közönséges fogollyal szemben még csak nem is izzad.

Már csak egy jó terv kell. Nora, akinek középső neve nyilván McGyver, gyorsan összedob egy pisztolyszerűséget, amivel csak az az egy baj van, hogy nagyon közel kell menni az őrökhöz, ha lőni is akarnak vele. Norát ugye már ismerik, Miles pedig eléggé feltűnő lenne, ha fényes nappal begyalogolna a fogolytáborba, így jobb híján Charlie önként jelentkezik a feladatra. Milesnak kétségei vannak, nem hiszi, hogy az után a szentbeszéd után, amit Charlie a fejvadászos fiaskónál levágott, majd pont a lány fog hidegvérrel, közelről lelőni egy idegent egy távcsöves puskáért. Charlie határozottan visszaszól, hogy neki nem a fegyver a célja, hanem hogy kiszabadítsa az ártatlanul raboskodó embereket, és csodálja, hogy Milesnak ez még csak meg sem fordult a fejében. Talán mert a hősködés helyett a túlélésre játszanak – teszem hozzá magamban.

Hozzá is látnak a megvalósításhoz, és Charlie kezére felkötik a fegyvert. A lány simán besétál a fogolytáborba, és a katonák engedik, hogy a góré közelébe menjen. Közben folytatjuk a kislány Charlie túszejtéses visszaemlékezést, ami rögtön magyarázattal szolgál, miért is vállalta a feladatot Charlie olyan magabiztosan. A támadó a család cuccai felé taszigálja a kis Charlie-t, miközben visszatér Ben is. Az apa rögtön fegyvert vesz elő, de természetesen nem lő, nehogy a lányát veszélybe sodorja. Az idegen elengedi a lányt, és már sétálna is el a naplementében, ám Ben ismét ráfogja a fegyvert, és a nyomaték kedvéért fel is húzza a ravaszt. Az idegen fickó, akiről fontos megjegyezni, hogy látszólag teljesen fegyvertelen, viszi magával a cuccot. Biztosra veszi, hogy Ben nem fogja a saját családja előtt kivégezni. Ő nem is, viszont Charlieanyu nem szarozik, golyót ereszt belé. Hátulról, egy fegyvertelen emberbe! Farkastörvények uralkodnak.

A jelenben Charlie egyre csak az őrök vezetője felé halad, és egy hirtelen mozdulattal szíven lövi a fickót. A tábor rögtön felbolydul, Miles és Nora pedig belevetik magukat a küzdelembe. Győznek persze, csak Nora kap egy vágást az oldalára a harc közben. A foglyok kiszabadultak, Charlie pedig azon elmélkedik, hogy aznap megölt két embert, és ez valahol azért mégsem normális. Miles csak hümmög. Nora közben magát gyógyítgatja, amikor Miles észrevesz a nő hátán egy csini amerikai zászlós tetkót, de nem a fehérneműbe burkolt női felsőtest látványától lesz izgatott, hanem attól, hogy ez a lázadók jele. Leesik neki, hogy Nora nem a feketepiacra szánta a puskát, hanem a lázadó kispajtásainak.

A nagy jövés-menésben egészen el is felejtettem, hogy Aaron és Maggie is úton van. Grace-hez tartanak, aki isten tudja mióta fent ücsörög azon az átkozott padláson, és a számítógépen pötyög. Megint jönnek, kopogtatnak, de Grace-nek ismét nincs szerencséje, nagyon megijed attól az embertől, aki az ajtóban áll. Van is miért, mivel neki nemcsak medálja, de villanó botja is van, és most tényleg egy elektromos töltésű botra gondolok, még mielőtt. Grace utolsó számítógépes üzentéből megtudjuk, hogy ez a bájos ember Randall.

Még egy jelenetet kapunk a végére, ami egy újabb érdekes szálat indít be a történetben. Monroe elnök egy Rachel nevű nőhöz érkezik, aki nem más, mint Charlie halottnak hitt anyja! Monroe van olyan kedves és elmondja neki, mi a szitu: férj megölve, fiú elrabolva. A nő szabadulásának egyetlen módja pedig, ha mindent elmond Benről és arról, hogy lehet újra visszakapcsolni az áramot. Van egy olyan érzésem, hogy erre még várnunk kell, sokat.