Jó napot kívánok, egy nagy adag izgalmat szeretnék kérni, de nem ám abból a gagyi kínaiból, hanem abból az igazi, tökös, törvényen kívüli, amerikai fajtából – szólt a rendező határozott hangon. Sajnálom uram, az elfogyott. Mást esetleg ajánlhatnék helyette? – kérdezett vissza kezét tördelve az eladó. Nagyon meg akart felelni neki, hiszen mégis csak az az ember áll vele szemben, aki hazája egyik legnagyobb televíziós társaságának képviseletében jelent meg az üzletben. – Van itt például igazi angol humor, meg egy kis észak-európai elvont gondolkodás, nem is beszélve a spanyol ijesztgetésről – mondta már-már olyan nyájasan, hogy az emberünk a szemét kezdte forgatni. – Hjahj... ez minden? – kérdezett vissza fintorogva. A boltos ekkor a homlokára csapott: - Már hogy volna ez minden? Most jut eszembe, itt ez az igazi dél-amerikai romantikus-szenvedős, épp most jött át a határon, olyan friss, hogy még meleg. Nem látott ez még egyetlen vámraktárt se, már ha teccikérteni, mire gondolok. Emberünk egyből elmosolyodott, már el is felejtette, hogy az előbb épp ettől az eladótól állt fel a szőr a hátán. – Ez, ez jó lesz! Ebből kérnék egy nagy adaggal. – Ahogy parancsolja, örömködött az eladó, tudta, hogy sínen van a biznisz. – Ó, a csudába, kettő lett, maradhat? – Nem bánom, egy ilyen árustól szívesen vesz az ember, még többet is – mosolygott a rendező, majd sebtében fizetett, hogy hóna alá csaphassa friss szerzeményét, és indulhasson a szokott úton, egészen a Margit-híd lábához... nos, valahogy így készülhetett el ez a rész.

Minden békésen kezdődik, a pénteki balhé óta mindenki igyekszik meghúzni magát. Laller töri meg a csendet, Lófejet zavarja meg, aki épp a reggeli abrakot készítené össze magának. Anikó feje olyan, mint akinek a szájában robbant fel a fogkefe, Laller pedig éjszaka bekapcsolva hagyhatta az ezotévét, mert épp a fogyó Holdról mesél szakszerűen. Kristóf kavarja fel az álmos reggelt, aki Vivivel toppan be a konyhába. A többiek egyből a csaj mentális állapota felől érdeklődnek, a közös ellenség pedig összekovácsolta a csapatot. Joe villával hadonászva utasítja rendre Kristófot, aki Lófej répáját fölmarkolva vonul vissza a szobába Vivivel együtt, ott legalább nincs rinyálás.

Marci az ilyenkor létező legrosszabb képre ébred: Rita sírva fújja az orrát mellette, és mindenféle kétértelmű mondatokat mond neki, amitől művészünk persze azt hiszi, mindent tud. Az ánuszrózsáján most egy hajszálat se lehetne áttuszkolni, de a záróizmok gyorsan elernyednek, amikor kiderül: Rita azért sopánkodik, mert kitálalt Regi és Dia kapcsolatáról. Tőle egyáltalán nem szokatlan jelenet: azért sír, mert utólag megbánt valamit. Egyszer majd hátha előre gondolkodik. Marciban viszont tombol a lelkiismeret, úgyhogy kamu programra hívja el a csajt, aki persze csak tovább ront a helyzeten azzal, hogy szerelmesen odabújik. Ki fejti meg, mi hiányzott ebből a jelentből? (Elárulom: a könnycsepp.)

Nem elég Marcinak, hogy Rita miatt elöntötte a rinyalé, a konyhában Joe mellett ott találja Hannát is. Az arcára minden kiült, legszívesebben felszívódna, de ez egy ilyen helyezet. Baltaarcú és lánya épp az álláshirdetéseket bújják, valami meló kellene, különben hogyan tudná a kiscsaj beszerezni a napi adagját, ugye. Joe persze Marcira bízza a lányt, akit egyből berángat a lándzsba, de le kell lomboznom mindenkit: nem, nem fogja még egyszer megluffantani. Közli vele, hogy tudja, miért van itt, de ne is próbálkozzon, mert nincs értelme. Persze, hogy Rita nyit rájuk, de Hanna is érzi, nem ez az igazság pillanata, úgyhogy egy béna hazugsággal kivágja magát, Marci pedig végre megnyugszik. Közel volt.

Dia ébredezik Regi oldalán, mindketten taplig sminkben, ahogy az minden normális esetben lenni szokott. Utóbbi Joe-n pörög, mert hát megbántotta azt az érzékeny lelkét, és az meg milyen már. Gondolom senki nem szólt neki, hogy lassan itt a szezon vége, úgyhogy most már be kell keményíteni, ehhez pedig az első csapást ő mérheti a főbérlőre. Dia viszont örül, hogy kiderültek a dolgok, meg is vigasztalja Reginánkat, a vágók viszont szívtelenek: pont akkor kapcsolnak át a Szandi-lakba, amikor a két csaj egymásra fordulna.

Kristóf pályázik az év Aigner Szilárdja-címre, a konyhában ecseteli Szandikának, milyen hülyeség az, hogy tavasszal egyszer meleg van, aztán meg hideg. A szőke csajt a legkevésbé sem hatja meg a monológ, úgyhogy a srác inkább konyhai robot üzemmódra kapcsolna, amiből persze egyből botrány lesz: a szivacson megy a harc, úgy néz ki, mintha Kristóf ráverte volna. A fő gond persze az, hogy nem Szandika volt a szivacs helyében.

Joe kopogtat be nagyon rosszkor Diához, hogy neki is elmondja, nem ér így átkúrni a másikat, de nagyon nem alkalmas az időpont. A pesti Sherlock egyből kiszúrja, hogy valami itt sántít, rá is kezd a csujogatóra, hogy kihívja Regit az odúból. Sikerül is, Joe pedig felteszi az „ez így nem volt korrekt" lemezt. Na most őszintén: ha a karaktereket kicserélnénk Marcira és Ritára, vagy Lófejre és Kristófra, feltűnne valakinek? Ugye, hogy nem. Joe búcsúzóul véget vet a Regis barátságnak, még úgy is, hogy Dia is igyekszik meggyőzni.

Kristóf állít be Szandikához, és azt adja neki, amire titkon minden nő vágyik: egy bontatlan csomag szivacsot. A csaj ki is rúgja a francba, mert hát nem lehet ilyen hülye, hogy nem érti, ő ugyan a szivacs miatt veszekedett, de igazából nem is arról volt szó. Értjük, ugye? Persze Kristóf se hülye, tudja ám, hogy nem zörög a haraszt, ha nem baszik a paraszt. Emelkedik a hangerő, nő a pulzus, dudorodnak az erek a nyakakon, végül pedig kitör a veszekedés, Kristóf pedig mantrázza: „nem vagyok beléd szerelmes!" Mindenki mindent megbánt, mehetünk is tovább.

Dia közben tovább igyekszik nyugtatni Regit, akinek szemmel láthatólag nehezen veszi be a gyomra, hogy egyszerre veszített el mindent. A csaj ismét egy kis testnedvcserével oldaná a feszkót, de Regi inkább lelépne, ezt teszi a stáb is. Kristóf sasszézik be Vivi munkahelyére, ahol a csaj már próbálja az esti kettőt jobbra, kettőt balra bonyolult koreográfiát. A srác felvenné a ritmust, és otthon folytatná az estét, de a csaj okos, átlát a szitán, úgyhogy inkább kosarat ad hősszerelmes lovagunknak. Morcos, de ez van, majd felszed mást.

Marci eközben a kétségbeesés szörnyű talaján terít piknikhez, hogy könnyítsen szenvedő lelkén. Rita érkezik ujjongva, mert ez a Marci gyerek tényleg milyen figyelmes, és még epret is hozott, pedig tavasszal baromi drága a kilója, főleg Budapesten. Bor és műanyagpohár, ahogy illik, Rita pedig nem is érti, hogy volt ideje a srácnak ennyi mindent elkészíteni. De most komolyan. Bor, pokróc, hátizsák. Tényleg, hogy lehetett erre ideje? Rita romantikus szerelmi vallomásával tövig döfi a tőrt Marciba, sőt, még meg is forgatja benne, a srác pedig szagot fog: ráncolt szemöldökkel jön rá, hogy saját rothadó lelkének bűzét érzi, és ha nem akar a pokol hetedik bugyrában elkárhozni, ki kell teregetnie a lapokat. Meg is teszi: bejelenti, lefeküdt valakivel. Rita ennek úgy megörül, hogy a meghatottságtól egészen hazáig szalad, hogy gyorsan elmondhassa a többieknek is a jó hírt.

Regi se gurít szarral, Joe irodájában köt ki az egyedül-akarok-lenni végén. Baltaarcú közli, csak azért nem rúgja ki, mert Gabi lelépett a székelyekhez, és nincs más, aki megcsinálná az irodai melót. Aztán újra rágyújt a „megvezettetek, hazudtatok" kezdetű nótára, végül pedig lelécel, Regire hagyva az összes iratot.

Beesteledett, Rita pedig vége hazaért, hogy elújságolja az örömhírt a bariknak. Elsőként rögtön Lófejen van a sor, és persze nemcsak azt tudja meg, hogy Marci megcsalta, hanem azt is, hogy biztosan az Anikó volt, mert hát neki már összeállt a kép, ezek épp egyszerre nem voltak otthon. Kap is egy-két lökést, csak hogy érezze, ki a magyarok istene. A Rita produkció bemutatja: Így sírj könnyek nélkül. Anikó elviharzik, Lófej még utána nyerít egyet, majd mindenki megy a saját dolgára.

Kristóf érkezik vissza a tett színhelyére, igyekszik bedobni magát, csak úgy macsósan. Mit neki Vivi, majd összeszed más luffantani valót az este, de a gyenge kezdés után erős a visszaesés, és úgy pattan le mindegyik csajról, mint kezdő béka a harangvirágról. A „szia, megjöttem"-nél már én is felsikítottam, férfitársaim nevében pedig én kérnék elnézést. Kristófon ezúttal nem segít se a borosta, se a bőrjakó, utolsó mentsvárként a telefonja után matat, de hamarabb vágják rá az excsajok, mint kicsöngene.

Marci estig tartó kóválygása után esik haza végre, Ritát keresné, de sehol nem találja a csajt. Naná, mint minden más normális nő, ő is a wc-n ülve pityereg, épp akkor bújik elő, amikor a srác a fürdőhöz ér. Rögtön nekiesik, hogy mennyire megalázva érzi magát, mert hát lefeküdt az Anikóval, és ez mennyire igazságtalan. Marci védené a csajt, de hát kínos lenne épp Joe előtt kitálalni, hogy Hannát húzta meg, így aztán mélyen kussol, Rita pedig elviharzik. Valószínűleg nem ugyanazt a filmet nézhetjük, mert a többiek is azt látták volna, amit az elmúlt néhány hétben mi, akkor nemhogy sajnálnák Ritát, hanem a földön fetrengve röhögnék könnyesre magukat. Természetesen én ilyet nem csináltam, mert hát mégis csak empátia.

Menet közben Regi is végzett a műhelyben, le is inná magát a sárga földig, ha Dia épp nem írna rá egy sms-t. Így csak hátradől és súlyos önmarcangolások közepette igyekszik elaludni. Itt már nem lesz reggelig semmi, lépjünk is tovább. Anikó settenkedik a konyhába joghurtot lopni, de szerencsétlenségére Marci még mindig az önsajnálat legmélyebb bugyraiból próbálja Ritát felhívni, de ott meg nincs térerő, úgyhogy rábaszott. Anikó minden esetre még lök rajta egyet lefelé, hogy hát mégis csak illett volna elmondani, hogy Hannára izzadt rá a művész úr teste. Marci a kánvörzéjsön helyett inkább Ritát keresné, de az exVV-s csaj nyugtatja: majd hazaér, úgyse tudná megtalálni.

Naná, Rita a Lánchíd alatt keresi a menekülő utat, de ehelyett Kristófba botlik, így a két szerencsétlen életútja végre keresztezi egymást. Két ilyen búvalbaszott figurát ritkán látni egymás mellett, de Kristófnak legalább megmaradt a maradék önbizalma, így utolsó próbálkozásként még betolja Ritának, hogy dughatnának, de aztán gyorsan el is veti az ötletet. Úgy isszák a kellékpálinkát, mintha csak víz lenne az üvegben, a vége pedig az összeborulás és a sírás-rívás. Ezzel a jelenettel zárul is a hétfői mókatár. Remélhetőleg kedden már nem elégszik meg a rendező úr az import romantikával, különben rövidtávon a sötét mélybe taszítja önmagát a sorozat. Kellene valami jó kis Ötvös Csöpi-fél fordulat.