Az előző körben Dany eljutott odáig, hogy belőtte a sárkányok árfolyamát (8000 herélt rabszolgát érnek darabonként), Theont kiszabadította valami ember, Jamie meg addig emberkedett egy Locke nevű, nem túl szimpatikus csávóval, hogy az levágta a jobb kezét, azt, amivel a kardot forgatja. A Lannisterek jobb híján egymást marják, Podricknak csudafarka van, a Falon túl meg hideg van, de kurvára. Helyszínekre bontjuk a hogyvótot, ha valakinek az eddigiek nem lennének világosak, klikkoljon ide, hátha segít.
Valahol úton
Jamie Lannisternek nagyon szar napja van, hótt kosz, láthatóan éhes, és a nyaka köré helyes kis nyakláncnak megkapta tegnap(?) levágott kezét Locke-tól, fúj, bazdmeg. A kváziközépkor higiéniás viszonyait elnézve a Királyölő örülhet, ha nem vágják le a karját tőből a vérmérgezés/üszkösödés miatt, de lehet Locke ismer valami javasasszonyt és azért nem hajította ki a lemetélt testrészt, mer visszavarratja vele? A gúzsba kötött Brienne olyan arccal ül a szomszéd lovon, mint aki még nem látott a levágott kézfejét a nyaka körül hordó férfit, és láthatóan sajnálja Jamie-t, aki meg saját sajnálja nagyon, miközben Locke és emberei az ő kárán viccelődnek.
A mulatság baginacsai szintre emelkedik, amikor Jamie arccal előre a sárba zuhan (már tudom, melyik jelenetet emlegette az interjúban Nikolaj Coster-Waldau) és ott kínlódik, míg oda nem megy valaki hozzá, hogy lábra rugdossa - na ekkor Jamie-ből előjön a régi énje és bal kezével elveszi a samesz kardját, majd elkezd vele hadonászni, de elég szánalmasan. Locke embere röhögnek rajta, azon is, amikor Jamie azt hörgi, hogy ha meghal, nem kapnak érte egy vasat sem, és kap egy kicsit inni - lóhúgyból. Elvan az ember, ha szórakoztatják, ugye. Jamie visszakerül a lóra és a segítségére a lóról lepattanó Brienne is, akit csak azért nem erőszakoltak meg, meg eddig, mert Jamie azt hazudta, hogy Tarth vára tele van zafírral, pedig nem is.
Brienne és Jamie kicsivel később, egy tűbortűz mellett bandázik össze megint, Brienne felpiszkálja Jamie élni akarását és büszkeségét azzal, hogy gyáva féregnek titulálja, nézd csak meg, mondja, ott van a Fekete lovag a Gyalog galoppban, annak kezit-lábát levágták mégsem adta fel. Jamie erre nagy morogva elmajszol egy darab kenyeret és mégsem akar meghalni, inkább bosszúféleséget forral az okos kis fejiben.
Királyvár
Tyrion rádöbben, hogy pénzügyesnek lenni minden cégnél szopás, ráadásul Kisujj posztjával a besúgóhálózat nem járt, így semmit nem tud az udvar belső működéséről, így kénytelen Varyshoz fordulni infókért. Azt szeretné tudni, de nagyon, hogy a csatában a kedves nővére igyekezett-e kioltani az életét, mert ez érthetően baszkurálja a kis lelkit. A herélt nem nagyon ér rá éppen, mert egy ládát feszeget egy pajszerrel, de megérti, hogy Tyrion bizonyosságot akar és hosszú távon bosszút állni - és ha már itt tartunk, elmondja, hogyan vesztette el a farkát, nem mintha ezt bárki is kérdezte volna.
Még gyerek volt, amikor eladták rabszolgának, és az új gazdája, egy varázsló, az első este itatott vele valami főzetet, amitől ugyan megbénult, de az érzékei nem tompultak, majd elővett egy kést és szépen kivájta a heréit és levágta a farkát, amit aztán tűzbe dobott és ennek a rendkívül gusztustalan és tömegtermelés szempontjából kész csődnek tűnő módszerrel telefonozott valami szellemmel a füstben. Varys meg ezt végignézte, közben üvöltött kicsit. Másnap sorsára hagyták, de ő úgy döntött, inkább élni fog és bosszút állni, így szépen felküzdötte magát oda, hol most tart. És mire befejezi a sztorit, a láda is kinyílik, benne egy összevarrt szájú vénember pocol, az a varázsló, aki kiherélte Varyst. Mert a bosszú ráér, ugyebár, a lényeg, hogy sor kerüljön rá valamikor.
A tanmese után Varys Rosszal kokettál, mesélj, mit tud ez a Podrick, hogy nem kellett fizetnie? Akkora a fasza? Nem, semmi különös. Akkor meg? Ros sem érti, mit tud a kissé debilnek tűnő apród, de ez annyira nem is fontos, mert azárt jött Varyshoz, hogy Sansáról beszélgessen, akivel Kisujjnak tervei vannak. Na, oszt milyen tervei? Hát, viszi magával, amikor elindul a Völgybe, mondja Ros.
Joffrey a pöcsfej jövendőbelijét, Margaeryt nyűgözi le éppen egy nagy teremben, ahol majd megesküsznek. A király az udvarlásról annyit tud, mint egy hatéves óvodás és halálról és megégetett Targaryenekről mesél, na bravó. Közben Margaery nagyanyja, az öreg Töviskirálynő és Cersei a fiúgyermekekről beszélgetnek és az idiotizmusukról, Cersei meg kénytelen rádöbbenni, hogy a fia felett már semmi hatalma nincsen. Margaery ugyanis a farkánál fogva vezeti Joffrey-t, a pöcsfejet, aki másra sem vágyik, csak arra, hogy a nép a nevét skandálja szeretetből. A csaj szépen kinyittatja a terem ajtaját, ami előtt már tömeg várja az uralkodót, és amikor kilépnek, mindenki éljenezni kezd.
Cersei elrongyol a faterhez, aki viszont szarik a fejére látványosan, és befejez Egy Nagyon Fontos Levelet, mielőtt egyáltalán tudomást venne arról, hogy a lánya ott ül az íróasztala előtt. Cersei azt szeretné tudni, hogy Jamie felkutatásáért mindent megtesz-e a fater, mire Tywinn kicsit pikírten megjegyzi, hogy amikor Tyriont elkapta Cat Stark, háborút indított, mégis, mit gondol? Cersei azt gondolja, hogy a faternek vele kellene foglalkoznia egy kicsit, mert nagyon okos. Ostoba picsa vagy, mondja az öreg Lannister, a fiadat sem tudod kordában tartani. Cersei erre azt javasolja Tywinnek, hogy legközelebb majd ő állítsa le a gyereket, ha rájön a hoppáré.
Varys a Töviskirálynéval tárgyal egy sort, a beszélgetés rövid, de zseniális, a témája pedig Varys farka illetve annak hiánya, valamint a herélt spionhálózata, amit az öregasszony igencsak irigyel. Varys a vállát vonogatja, jó, tessék csak baszogatni, de akkor nem mondom el, mi a gebasz Sansa körül. Na, mesélj, töketlen barátom, mégis mi? Hát, miután Robb seregét legyőzik a Lannisterek, az észak kulcsa Sansa lesz, és ezt a kulcsot most éppen Kisujj forgatja, szóval lehet tenni kellene valamit az ügy érdekében. A néninek már van is egy megoldása, amit viszont nekünk nem mond el, de sebaj, mert a következő jelenetben Margaery és Sansa a kertben bóklászik, és a jövendőbeli királyné megpendíti Sansának, hogy mi lenne, ha a testvéréhez, Ser Lorashoz menne feleségül. Sansa arca felragyog, mert naiv és nem tud semmit arról hogy Loras Renly ánuszán kívül más lyukkal nem nagyon volt jó barátságban.
A Falon túl
A varjak továbbra is Carsternél hédereznek, aminek ára van: a szart kell lapátolni a disznók alól, de izomból, ráadásul Carster nem is ad neki kaját, csak megtűri őket, és úgy egyébként gyökér módjára viselkedik. Az Őrség tagjai közül páran háborognak is, Ser Mormont meg nem ment minket, az Elsők öklére is miatta mentünk, az milyen faszán sült már el. Samu, amikor nem szart lapátol, Szegfűt látogatja, mert hóttszerelmes belé, a csajnak meg fia született, és ez Samut lenyűgözi és egyben el is rettenti, mert Craster a zombiknak adja a fiúgyermekeket.
Samu egyik társa belehal a sebeibe és az éhezésbe, így felravalatozzák, miközben Craster kényelmesen zabál, és felemlegeti 99 fiát és még több lányát, akiket mind megdugott és erre rém büszke. Az Őrség pár tagja elégedetlenkedik, te Craster, te pullozod a kaját, nyomorodj meg, adj ennünk. Nem adok, nekem is alig elég, húzzatok innen, de gyorsan. Ser Mormont igyekszik nyugtatni a kedélyeket, amint felépülnek a sebesültek, megyünk, bírd ki még egy kicsit, te gyökér. Craster ettől valóban megnyugszik, de egy Karl nevű katona csak beszól neki megint, és fattyúnak nevezi, amit Craster nagyon nem szeret és fejszét ragad, na mondjad még egyszer, és leváglak, baszki.
Ezt az emberkedést nem nagyon értem, Craster egyedül van, Mormonték meg sokan, de a lányait abúzáló csávó nem a matektudásáról híres, ugye. Mormont mág mindig nyugtatja a katonákat, de hiába, Karl megint fattyúnak hívja Crastert, mire kitör a balhé, Rast, a Samut utáló egykori nemi erőszakoló meg a zűrzavart kihasználva belegyak egy baltát Ser Mormont hátába, mert egy nyomorult faszszopó. Mormont mág félholtan is kemény legény, és a baltával a lapockái között is kis híjén megfojtja Rastot, miközben körülötte az Őrség tagjai egymásnak esnek (Craster már a múltté), Samu meg úgy véli, ez nem az a pillanat, amikor neki hősnek kell lennie, és meglóg, Szegfű és a csecsemő társaságában.
Valahol vidéken
Brann álmában fára mászik, és a három szemű hollót üldözi, de a fán az anyja várja, és megrázza, mint Krisztus a vargát, nem megmondtam, hogy ne mássz magasra? És lelöki, fasza kis álom. Brann felébred és néz maga elé. Ezt a szálat hanyagolhatnánk.
Theon és a kisfickó az erdőben menekül, gyere nagyuram, mondja a szabadító, viszlek a testvéredhez. Theon menekülés közben önmarcangol, jaj, mit tettem, lerohantam Derest, pedig Ned Stark apám volt apám helyett, az igazi apám szarba' sem néz, Derest felégettem, két gyereket megültem, jajajajaj. A Stark-gyerekeket, kérdez vissza a kisfickó, nem, mondja Theon, azokat nem leltem, két random kisgyereket égettünk el. Elérnek egy várhoz, ahová belógnak, és ahol Theon azt hiszi, a tesója várja, hát lófaszt, a kisfickó, akiről mostanra már bátran kijelenthetjük, hogy Roose Bolton fattya, visszavitte a kínzókamrába, és csak azért kellett a színjáték, hogy megtudja, a Stark gyerekek élnek. Theon üvölt.
Arya és a Lobogók nélküli testvériség végre célhoz ér, egy barlanghoz, ahol Sandor Clegane-t, a Vérebet állítják kvázi bíróság elé, te egy gyilkos vagy, te Sandor, mondja egy félszemű faszi, akiről úgy sejtem, hogy az első évadban már láttuk, de másik színész alakította. Lord Beric Dondarrion volt annak a csapatnak a vezetője, akit a Véreb testvére, az Emberhegy elfogására küldött Ned Stark, még amikor volt neki feje, ugye, és most a szegények és elesettek védelmezőjeként a Tűz istenét szolgálja, mint Mellisandre, nahát. A Véreb nem ijed meg tőle, ha ki akarsz nyírni, hát hajrá, de ne húzd ez időt, nem vagyok gyilkos. De, az vagy, mondja Arya, megölted a kispajtásomat az első évadban, Ja, őt igen, von vállat a Véreb, az a pöcsfej Joffrey parancsolta. Lord Beric bólint, akkor párbajozni fogsz az életedért.
A tengeren túl
Dany és kis kompániája megy a nyolcezer heréltért, amiért egy sárkányt ad cserébe annak a nagyon idegesítően faszfej rabszolgakereskedőnek, aki annyira el van telve saját magával, hogy észre sem veszi Dany fején, hogy nagyon be van pipulva. A sárkányt megkapja egy láncon, ettől teljesen odáig lesz meg vissza, és még egy pár sértést odavág Dany felé, majd átadja neki azt a korbácsot, aminek mindenkori tulajdonosa irányítja a Makulátlanokat. Miközben a faszi a sárkánnyal viaskodik, aki a lánc végéről akar éppen elrepülni, Dany a rabszolgahadsereg felé fordul, és ékes valyriai nyelven ad nekik parancsot.
Na, ettől mindenki kiakad, leginkább a tolmács és Ser Jorah, de a rabszolgakereskedő még mindig nem kapcsol, hogy kb. két perc választja el élete legkínosabb pillanatától. Nem gyön a sárkány, háborog, Dany meg rámutat, hogy ad egy, a sárkány nem rabszolga, ad kettő, ő Daenerys Targaryen és kurva jól beszéli a valyriai nyelvet, hiszen az anyanyelve, és ekkor már libabőrös vagyok én is meg a csajom is, mert tudjuk mi fog jönni, Dany meg szépen megfordul, és kiadja az ukázt a Makulátlanoknak: öljétek meg gazdáitokat. S lőn. A rabszolgakereskedő csak hápog, de nem sokáig, mert egy parancsszóra Dany sárkánya elégeti ott helyben.
A csata, vagyis mészárlás végén Dany a földre hajítja a korbácsot, felszabadítja a Makulátlanokat, lóra pattan, és megkérdi, ki tart vele önként és dalolva? Hát mindenki, jóhogy. A hadsereg megindul, az égen a három sárkánnyal.
Minden, amit a sorozatról tudni érdemes, itt elolvasható.
A Trónok harca a comment:com-on és az Indexen:
Facebook kommentek