Írország partjainál kezdünk, Cork közelében lepusztult szkúner dekkol valami elhagyatott partszakaszon, oldalán a neve, Samantha, negyven feletti hímneműeknek persze egyből Samantha Fox ugrik be, a 80-as évek kebelcsoda diszkókirálynője. A kellemes emlékeken azonban most nincs idő merengeni, ez a Samantha ugyanis nem sok jóval kecsegtet, éppen egy haldokló matrózt dobnak le a fedélzetről a tengerbe. A szerencsétlen azonban még él, ez így alapból gyilkosságnak tűnik, hát mi folyik itt?

A liverpooli kikötőben horgonyzó Charlotte Rhodeson Baines kapitány lyukacsos atlétatrikóban piszmog valami kötéllel, amikor csinos félvér nő lép be hozzá, Miss Indigo Jones nevezetű. James Onedint keresi, fontos ügyben, naná. Baines előkeríti a főnököt, a megbeszélésről azonban James jó megérzéssel kiküldi a vén tengeri medvét, mert érzi, hogy itt valami bűzlik. És milyen igaz, Miss Indigo ugyanis guanót szállít a Samanthán, amin apja a kapitány. A guanót titkos lelőhelyről szerezték be, a viszontagságos út során viszont a legénység nagy részét elvesztették és már nem maradt emberük ahhoz, hogy a hajót Liverpoolba vezessék. A segítségért egy zacskó aranyat kínál, Onedinünk nyilván vágja, hogy van még itt valami más is, de pénz beszél, kutya ugat, így természetesen elvállalja a feladatot. A guanó amúgy drága portéka, tonnája 20 font, James fejében meg is indulnak a fogaskerekek.

A Frazer-házban Albert kérdőre vonja Elizabethet, amiért nem mondta el neki, hogy Anne elköltözött Jamestől. Igen, tudtam róla, és még pénzt is adtam neki kölcsön, durcáskodik a szőke szépasszony (SzSz). Anne eközben meglátogatja apját, az öreg Webster az átlagosnál is borízűbb hangon zsörtölődik, vénkisasszonynak születtél, és az is maradsz, ha nem mész vissza a férjedhez, szórja szokásos szidalmait számolatlanul (nagyon dolgozik bennem ma az „sz”, úgy látszik). A végső csapás azonban az, amikor meghallja, hogy Anne a sztrájkot szervező Jessop feleségénél lakik, ehhez képest majdnem eltörpül nála az a hír, hogy Mr. Chumley kénytelen volt elbocsátani Anne-t, mert az alkalmazottak nem voltak hajlandók elfogadni azt a tényt, hogy nőt alkalmaz pénztárosnak.

Webster felkeresi Robertéket, hogy találjanak ki valamit Anne és James összebékítésére, de csak Sarah van otthon. Praktikus tanácsként azt javasolja, hogy hagyják menni a dolgokat tovább, James most úgyis új megbízást kap, mire annak vége, biztos minden rendeződni fog. Az öreg Webster nincs meggyőzve, mindazonáltal szokás szerint kihasználja a potyát, és többször töltet Sarahval a jófajta sherryből, merthogy az jót tesz a fogínyének. Milyen igaza van, én is gyorsan felbontom a névnapra kapott balatonboglári rozét.

Miss Indigo távozása után James gyors megbeszélést folytat Baines-szel, mielőbb legénységet kell toborozni, de hogy milyen célra, azt titokban kell tartani. Elsőnek egy Morgan nevű vörös szakállas fazon jelentkezik, tapasztalt matróz és tudja tartani a száját, fel van véve. Összesen nyolc főt toboroznak, egy havi bért ígérve az egy hetes melóért, a legmegfelelőbb jelentkező az a szerencsétlen, akinek hiányzik a szájpadlása és így nem tud beszélni, na ilyenből kéne Onedinnek több, de csak egy van. James röviden tájékoztatja Frazert is a fennforgásról, Albert egyik unokaöccse a vámhivatalnál dolgozik, milyen szép is lenne, ha ő vizsgálná majd át a Samanthát, és közben Albert is jelen lenne, akkor biztos sok kellemetlenségtől mentesülnénk, néz sokatmondóan James a sógorra.

Anne érkezik a Charlotte Rhodeshoz, Baines nővére tiszta fehérneműt küldött vele az öregnek, Baines szemmel láthatóan megdöbben azon, hogy kedves házitanítónénije most éppen mosásból tartja fenn magát. Anne persze észreveszi a csinos Miss Indigót, ő az új megbízónk, velünk fog utazni, ad felvilágosítást Baines. Anne fejében mindenféle gondolatok futnak át. Megérkezik Frazer, James bemutatja Indigónak, mint társát és segítőjét annak érdekében, hogy a Samantha gond nélkül kiköthessen Liverpoolban. Alkudozás kezdődik a sikerdíjról, James a bevétel harmadát kéri, a nő csak a negyedét hajlandó fizetni, oké, de kápéban a kirakodás után, így James, majd akkor, ha már találtam vevőt az árura, így a nő. Szép menet volt, végül megállapodnak, lehet kihajózni.

Előtte azonban még Anne is megjelenik a kapitányi kabinban, a házastársak pár pillanaton belül heves veszekedésbe kezdenek, James a szokásos kioktató stílusában, Anne érzelmi alapon és némi féltékenységgel a hangjában. Anne végül feldúltan távozik, a parton még pár szót vált Baines-szel, aki szerint Onedin kapitány újabban mindenkivel ideges és sokat kiabál. Engem csak az aggaszt, amit önmagával művel, mondja erre csendesen Anne. Este vacsora közben James elmondja Bainesnek, hogy a Samantha guanót szállít valami titkos lelőhelyről, az öregnek lenne is pár tippje a dél-amerikai partok mentén, Onedin erre azonban egyelőre nem mond semmit.

Heves vita zajlik Frazeréknél is, Albert megtalálta azokat a leveleket, amiket anno SzSz írt a szakállas Fogartynak (és amiket a szakításkor Daniel visszaadott neki), Elizabeth kellőképpen ki is van ettől akadva. Gondolatban megcsalsz engem, vádaskodik Albert, te meg sosem vagy itthon, vág vissza Elizabeth, kiengedett haját lobogtatva. Albert egy idő után vissza is vesz és bocsánatot kér, ágyba hívva nejét, de Elizabeth inkább a kis William álmát vigyázná. Ebből így nem nagyon lesz mostanában házastársi eksön, Albert lekonyult cerkával pislog távozó nője után. Eközben a Samanthán úgy néz ki, hogy már csak ketten maradtak életben, Jones, a kapitány, és Johnny, a mesztic hajósinas. Jó kis társaság, mert Jones folyamatosan tölti magába a whiskeyt és mindenféle látomásai vannak, Johnny meg titkos zacskóba gyűjti a meghalt matrózok gyűrűit. Itt van a szok kisz drágaszág, motyogja közben maga elé.

Miss Indigo korábban szőrmentén utalt valami járványra, James persze ezt nem adja tovább a leendő legénységnek. A Charlotte Rhodes este érkezik a Samantha mellé, James a nővel átszáll és első intézkedésként a meszticcel átmeszelteti a fedélközt és a kabinokat. A kapitányt utasítja, hogy szedje rendbe a hajónaplót és az iratokat, amiket az út menti kikötőkben kapott. Persze ilyesmi nincs, Jones nekiül, hogy utólag megírja a kamu hajónaplót (amiben persze szó sincs járványról, csak viharról és gyomorrontásról) és legyártsa a kikötői papírokat. James egy óvatlan pillanatban elkapja a meszticet és heves nyakszorongatás közepette kiszedi belőle, hogy a guanó lelőhelye a chilei partok mentén, Arica közelében van.

Másnap reggel Jones kapitányi egyenruhába öltözve fogadja az érkező új legénységet, a matrózok persze érzik a friss festés szagát, néhányuk máris gyanút fog, hogy itt valami történt. James igyekszik elejét venni a spekulációknak: Ne felejtsék, Liverpoolban aranyban kapják meg majd a bérüket, de kérdés nincs!, jelenti ki a matrózoknak. A vörös szakállas Morgan azonban mégis szimatolni kezd, ő is a meszticet kapja el egy rövid beszélgetésre. Johnny elmondja, hogy Jones kapitány sokat iszik, Miss Indigo meg nagyon szép, de rossz ember, és nem is a lánya a kapitánynak, amikor azonban Morgan a legénység sorsáról kérdezné, belép Onedin és Johnny kisurran a kabinból. Persze Morgan nem hagyja annyiban a dolgot, a mesztic cuccai között megtalálja a gyűrűket, így később újból elkapja a csávót, aki szorongatott helyzetében bevallja, Miss Indigo nagyon félt a járványtól, ezért a betegeket még élve dobatta a tengerbe, és a hallgatásért Johnnynak ígérte a matrózoknál levő ékszereket.

James visszaszáll a Charlotte Rhodesra és a két szkúner szelíden szelve a habokat elindul Liverpoolba. Közben Jones kapitány többször is megpróbálkozik Miss Indigo minden bizonnyal csinos bugyingójába bekerülni: Én mindent érted tettem, csak érted, érted?, ostromolja hevesen, a nő azonban csak hűvösen néz. A két hajó egy esős hétfő reggel érkezik Liverpoolba, a rokon vámtiszt Alberttel együtt lép a fedélzetre. Átnézi a papírokat, feltesz pár kérdést, Miss Indigo is bedobja magát a sima ügymenet érdekében, sőt előkerül egy üveg whiskey is, így aztán vidáman zajlik a vámvizsgálat. A Charlotte Rhodesról James távcsővel figyeli a Samantháról távozó hivatalos közeget, majd új utasítást ad Bainesnek: Toborozzon új legénységet, a következő apállyal indulnak!

A Samantha legénysége megkapja a bért, a cimborák a meszticet is hívják a Zöld Hordóba egy jó kis ereszd el a hajamra, Johnny azonban elég szarul van, nincs kedve feltápászkodni a fekhelyéről. Nem sokkal később aztán be is adja a kulcsot, a visszaérkező két matróz rémülten áll a hulla felett. A fűszerüzletben összegyűlnek az Onedinek, Robert békítő akciót szervezett, Jamesnek azt mondta, Anne akar vele beszélni, Anne-nek azt, hogy James akar békülni. A terv jó, de a házastársak nem békülnek, sőt Anne feldúltan el is rohan, amiért így be akarták csapni. James csak vállat von és elújságolja Robertnek, hogy 2 000 fontot vágott zsebre a mentőakcióval, örülni azonban nincs idő, mert ideges arccal Frazer érkezik. A Wellington Street-i matrózszálláson három tengerész meghalt sárgalázban, mind a három a Samanthán szolgált, mi hoztuk a városra a betegséget, mondja rémülten. James igyekszik megnyugtatni: Ugyan, a hajót Jones kapitány hozta Liverpoolba, nem mi, és különben is, minden a szabályok szerint történt, néz sziklaszilárd tekintettel Frazerre. Hát, ezügyben szerintem még számos szivatásra és szurkálódásra számíthat szőrös pajeszú őskapitalistánk, zárjuk ezzel a konklúzióval ezt az sz-ben tobzódó posztot.